Reggeli Délvilág, 1993. május (4. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-17 / 113. szám

Türelmet és megértést A Reggeli Délvilág április 21-én megjelent számában (Postabontás rovat: „Ahol zavar az ügyfél”) panaszbejelen­tés olvasható. A hódmezővásárhelyi Erzsébet Kórház-Ren­delőintézet Központi Szakorvosi Rendelőjében (Városház u. 1.) vita alakult ki egy beteg kísérője és a központi kartonozó egyik dolgozója között. A cikkíró elpanaszota, hogy durván beszéltek vele. 1993. ápr. 28-án fegyelmi bizottság vizsgálta ki az ügyet, és felhatalmazást kaptam a következő közlésre: A rendelőintézeti kartonozó panaszbejelentésben érin­tett dolgozóját az eset kapcsán vétkesnek találták, és írásbeli figyelmeztetésben részesült. Az Erzsébet Kórház-Rendelőintézet egészségnevelője, Hódmezővásárhely Hivatalos közleményünk után az alábbi, teljesen ma­gánjellegű kiegészítést te­szem, amely nem több, mint a szerkesztőségnek és a la­kosságnak szóló jó szándékú javaslatom. Az a nagymértékű társa­dalmi átalakulás, amely a legutóbbi parlamenti vá­lasztásokat követte, beha­­tóan érintette az állampol­gárokat. Ebben a mai nehéz, vajúdó, új társadalmat épí­tő korszakban mindenki tü­­relmetlen és ideges. Van, aki a szabadságjogait értelmezi félre, mások pedig a jogos igazukat keresik. Ebben a légkörben óriási szerepe és felelőssége van a médiumnak, különösen a so­kak által olvasott napilapok szerkesztőségeinek. A sajtó­nak mindenképpen az olva­sók érdekeit kell szolgálni. Ez kétféle módon is meg­nyilvánulhat. Egyrészt úgy, hogy lehetőleg nem a nyug­talanság fenntartását szolgál­ja (pl. tisztázatlan eredetű panaszlevelek közlésével),­­hanem a társadalmi meg­egyezést. Másrészt pedig, az igazságot kell képviselni, amely csak akkor jelenhet meg, ha mind a két felet meghallgatták. Csakhogy a sajtó nem jogi hatóság, nem döntnök, különösen szakkér­désekben nem! Van az élet­nek annyi más, színes témá­ja, amely az olvasók érdek­lődését fenntartja, nem le­het érdek azt egyéni, kivizs­gálatlan panaszokkal éleszt­getni. A fenti esetben — és az ehhez hasonló panaszlevelek kapcsán — az a legmegfele­lőbb eljárás, ha a szerkesz­tőség „hivatalból és további intézkedés végett” elküldi az olvasható névvel, pontos címmel ellátott, tehát azo­nosítható személy megjelölé­sét tartalmazó levelet a vád­ban szereplő dolgozó vagy intézmény vezetőségéhez. A lakosságnak pedig azt javasolhatom, hogy valódi elégtételt akkor várhat, ha a hiba vagy sérelem elköveté­sét személyesen és azonnal jelenti az elkövető felette­sének. Csak így van mód a szembesítésre, mindkét fél meghallgatására, és az eset­leges — nemegyszer súlyos — jogi következmények meghozatalára. Ha egy vitás esetben a személyes meg­hallgatásnak nem teszünk eleget, csupán az egyik fél panasza ismert, bennem mindig megmarad a gyanú: mennyiben volt a panaszbe­jelentő félnek igaza, és mennyiben járt el helyesen az ügyet kivizsgáló bizott­ság? Manapság szinte divat szidni a postát, a pedagógu­sokat és az egészségügyet. (Talán ezek a közalkalma­zottak a legvédtelenebbek.) Ezért számomra nem rokon­szenvesek az őket ért rend­szeres sérelmek, mert álta­lánosításra kerül sor: „lám, ilyenek ezek a pedagógusok, egészségügyiek stb.” Pedig lehet, hogy csupán egy-egy megtévedt ember cselekede­téről van szó. Jelenleg az egészségügy­ben is kiterjedt átrendező­dés zajlik. Ez elérte a vásár­helyi rendelőintézeti karto­­nozót is, ahol egyelőre több­letmunkával, nagyobb igény­­bevétellel dolgoznak. Több ezer éves orvostörténeti szemléletünk az, hogy mi az emberek legsérültebbjein, a betegeken látunk el szolgál­tatást, ezért mindig a beteg­nek van igaza! És az egész­ségügyi dolgozónak hivatása miatt vállalni kell az ag­resszív ember megnyilatko­zásait is. Mégis, a kollégáim védelmében, az emberséges magatartás érdekében, tisz­telettel kérem lakosságun­kat, ebben a felelősségteljes munkában legyenek társa­ink, és jelenleg több elné­zéssel segítsék a gyógyító munkát. SZENTI TIBOR A város tisztaságáért Sajnos nem múlik el nap, hogy házánk előtt az utcán, az árokban, vagy a gyepes részen ne lenne eldobálva papírdarab, vagy egyel­­lisztátalan­­ság. Olyan üvegeket el­dobálnak, amit nem vesznek vissza, sőt, el­hullott állatokat is lellet találni az árokban, saj­nos.­­ nyugati országok­hoz képest borzalmas rendetlenség van váro­sunkban, de országunk­ban is. Ahogy járom az országot, mindenütt a fe­lelőtlenséget tapasztalom, állítom, hogy nagyrészt a fia­talalb­ korosztály kö­veti el ezeket. Megy a kerékpáron, eszi a kiflit, amikor elfogy, a zacskót dol­ja az árokba. Meg kell nézni a Szántó Ko­vács János utcában, hogy néz­ ki a vízelvezető-csa­torna mindkét oldalán. Tele van dobatva min­dennel. Itt jellemző az egész városra és ország­ra. Az én korosztályomat nem így nevelték. Szégyenfoltja a város­nak a Kinizsi és Teleky utca sarkon tata­­llátéi te­lek. Nem tudom kiké, de vagy a tulajdonosnak, vagy a városnak szerin­tem be kellene építeni, vagy építtetni, vagy fl­­atlalni a tulajdonossal és beépítene az, akinek pénze van. Nem tudom, hogy van-e most közte­rület-felügyelő, ha van, ezeket meg kellett volna, hogy lássa, vagy lás­sák. A lakástulajdono­sokat is érdekeltté kellene tenni, hogy leg­alább az utcára néző falakat vagy kerítéseket tatarozzák és javítsák. Ilyen rendetlenséggel a városunk és országunk egyáltalán nem az Expo felé halad. L­együnk őszinték, a nyugatiak nem égiszen ok nélkül mondják ránk, hogy Izal­­kán. Az­ én koromban Mák Ad­ám­ (makadám) utak voltak, ha sáros, ke­rékkel felhajtod valaki és rábizony­ították, az azt meg em­leg­ette, többet nem hajtott fel sáros ke­rékkel. Alá az autó a föl­des ideáról, ha sáros is, lel­ki­ismered u­­rdalás nél­kül felhajt a betonútra és szétszórja a kerékre ragadt sarat,­­ egyetem­ nélkül ebben az országban és a város­ban nem lesz­ soha rend. Álkílom, hogy a bűnözés és a lopások megfékezé­sére ajánlatos volna al­kalmazni a volt csendőr szigort. Ma már fényes nappal kirabolják a la­kosokat, az éjjeli sülés­ről nem is beszélve. i­si id­­.y­dttev. l'alfly ii. ifi. Ötven éve temették a cigánykirályt Akadtak már a reget­­ui időkben is olyan „romák”, akik királynak nevezték magukat. Volt már lengyel, szlo­vák, de magyar „Cigánykirály­’ is. A neve: Harminchato­dik Rácz Laci. Ő — saját maga nevezte királynak magát. Ismereteim szerint nóta is kelt róla — a nótából: „Har­minchatodik Rácz Laci a kedvesem Budapest híres és népszerű cigánymuzsikusa volt, akit Budapesten nagy pompával temettek el 1943. május 1-jén, vasárnap. Koporsóját a főváros háromszínű leplével ta­karták le, és a főváros által adományozott díszsírhelyen helyezték örök nyugalomra. A gyászszertartáson részt ve­vő számtalan cigányzenész a „Lehullott a rezgő nyárfa dallamával kísérte utolsó útjára és búcsúzott el tőle. „A vén cigánytól” — mert így emlékezik meg róla az akkori újonnan megjelent „Vasárnapi újság” I. évfolyamának első száma. Elkísérte a főváros több jeles személyisége és nagy­számú civil ember is, mert abban az időben őt mindenki ismerte és szerette is. Rácz Laci csak önmaga által kine­vezett király volt, de a valóságban a zenének és nótáknak volt a királya. Játszott, és zenéjével mulattatta hallgató­ságát, amíg ki nem esett kezéből a vonó. Emléke legyen írottan is, ne csak kőbe vésve megőrizve. SZABÓ JENŐ Makó postabontás Mai postabontásunkban személyes problémákkal fog­lalkozó írásokat, valamint korábban megjelent levelekre adott válaszokat olvashatnak, így a vásárhelyi rendelőin­tézet kartonozójában­ történt nézeteltérésre válaszol az in­tézet egészségnevelője. A MÁV Szegedi Üzletvezetőségé­­nek osztályvezető-helyettese arra ad magyarázatot, miért késett a vonat és miért maradt le az utas. Makói levél­írónk a cigánykirály temetésének 50. évfordulójára emlé­kezik. Két levelet is kaptunk, amelyben a környezet, kör­nyezetünk tisztaságáért emelnek szót olvasóink. Aktuális problémáik és ajánlásaik röviden: árok­partok kaszálása májusban időszerű és folyamatos, a néhány kiszáradt fa helyébe újakat lehetne ültetni, a földes utak mély traktor­nyomait el lehetne simíta­ni, a nyitott kerítés is min­denkit kötelezzen a belső rend, tisztaság őrzésére. A tiszta udvar is egy jó tü­körkép, s példa. A romos kő- és fakeríté­sek helyreállítása, felújítá­sa legyen az örökösök gond­ja, még ha nem is laknak ott. A templomon túli bom­­ló ház, mint „bagolyvár”, siralmas látványát kerítés­sel el lehetne takarni. Tö­rött áteresz-, betongyűrű­­darabok — mint távtartók — rontják az­ utcaképet, s nem védik meg a lucernást. Hasznos építési törmelékek — beton, tégla, cseréphal­mazok — pihennek hónapo­kon át az árkok partján: moha, gaz benőtte őket. A csak néhány talicska homok az udvarban is elférne. Az Mindszenten a faluvédő aktívá­ink járják az utcákat, néznek, lát­nak, örülnek és problémáznak: szóljanak, hallgassanak, inkább kérjenek, javasoljanak? Sok a látni­való, s még több a tennivaló a széles főutcákon és a keskeny kis utcákon. Mindenkin múlik, hogy azok szé­pek, gondozottak legyenek. Most egyszeriben ők lettek „az utca em­berei”, szeretnének javítani, őszin­ték lenni, s senkit meg nem bántani. Hátha dicsérettel többre megyünk — gondolják csak fogadják el a baráti szavakban meghúzódó kéré­seket, ösztönzéseket, elvárásokat. árokban tárolt sóderkupa­­cok akadályozzák a belvíz elvezetését. Bejáró rámpák­nál földbe ásott autógumik kissé ízléstelenek. Iszapszén­­rakások májusban már nem időszerűek az utcán. Az áfész virágoskertjét sajnál­juk, hogy parkolónak alakí­tották át. Korábban ők szervezték a virágos faluért akciókat. A nagyrévi csónakok idil­li körtén lehetne változtat­ni, védettebb helyen lehet­ne tárolni a javítandó vízi járműveket. A révház bal oldali faépülete mögött igen siralmas a kép: tö­méntelen szemét, rőzse ár­válkodik, várja elszállítá­sát. A művelődési ház mö­götti árokban hatalmas be­tontömb pihen hosszú évek óta. Kinek a dolga legyen szétverése vagy elszállítása? Utánfutók, pótkocsik par­kolása hónapokon át nem megoldott a Szabadság utca fuvarosainál, szállítóinál. Zsákos szeméttárolás rontja utcaképeinket folyamatosan. Leszerelt traktorgumik ár­válkodnak a Fakocsma­­kör­­nyékén. Esős időben több gazdálkodó udvarából kifo­lyik a trágyalé az utcai csatornákba. Több helyen áll és algásodik a víz, bű­zös és fertőző lehet. Éttermi hulladékot lefe­­detlen hordókban, az utcán tárolnak. Fertőző góc lehet a nyári időszakban. Rossz kocsi, és gépkocsialvázak, nagyméretű vasdarabok ido­mok találhatók a kövesút mellett, balesetveszélyesek. Az új benzinkút körlete szép és gondozottan tiszta. Bízunk benne: a bokrok, fák telepítésére is gondolni fognak. A község kollektív bölcsességének kellene dön­teni abban, hogy mi legyen a főutcák széles szabad sáv­­jaival: lucernás, kiskert, vi­rágágyások. A mi vélemé­nyünk: bármi, csak művel­jék, gondozzák, s ne a tér­dig érő gaz verje föl egész éven át. Mert mások is meglátják, s ha szép, azt máshol is elmondják, a két nagy park gondozottságát csak dicsérni lehet és meg­becsülni. Lakossági észrevé­telek gyűjtésére szekrényt kívánunk elhelyezni a könyvtár épületénél, hogy bárki leírhassa meglátásait, javaslatait, örülnénk a se­gítő együttműködésnek, a jó szándékú tenniakarásnak. Faluvédő és Szépítő Egyesület Mindszent A szépet is vegyük észre DÉLVILÁG 1993. máj. 17., hétfő Csak érteni kell hozzá A társaságban arról folyik a vita, hogy ki az op­timista és ki a pesszimista. Valaki \■'‘io’A oldja meg a kérdést: az. optimista az. omolVItvCs.ik a saj­tot látja, a pesszimista csak a T okai \n em tartozom egyik véglethez, sem. de manapság túl­­sok a ..Ivük" — no. nemcsak a sajtban Minél drágább a takarmány, annál kevesebbért veszik át a sertést a feldolgozó üze­mek. És ahogy nő a feldolgozott hentesáruk, ava­­tárnál inkább romlik a minősége. Az­ al­ati szalonna csak fiatal, jó rágófoggal ren­delkezőknek ajánlható­­, ők­­­iszom nem szerelik A disznósajt túlsóba preselt szőr kellemetlenül dörzsöli az­ ember nyelvet. A reg kedvelt Ursokolbászból mint a meggymagokat, úgy válogatjuk ki ujjunkkal a fogunk közé szorult porcos csiniurskak­it. A topéitól pedig legtöbbször már cinkeeit-delnek készítik. A cinkek nem válogatósak télen. Szívesen csipegetik a lak ágaira ag­yódott, az ember számára élvezhetetlenuil kosza tett sza­lonnal. és tepertői — persze csak akkor, ha nincs va­lami napraforgó. N­agy dió az etetőjükben. "Jelen megvigasztalja az embert .. tudat, In my fo­­gyasz­t­hatat­lan termek nem v­esz kárba, hiszen az­ eg madarait táplálhatjuk velük. Most viszont­­mar beku szőritől s a nyári meleggel virágzó tavasz, s ilyenkor már a madarak is s/tu-sen fogya tsz tják a Vak­ult. friss, éli! rpv,­rókát. Eszembe ml a háza disznótoros, amelynek mi latén fogása kidőlt élmény. A háznál fagott sertések feldol­­gozásai rendszerűn szakmai képesítést nélkülöző em­berek fogyik. Sőt, még higiénés állatorvost sem alkal­maznak disznótoroknál. Mégis, ott a kolbászról leválik a bőre, a szalonna ízletes, és a tepertő ropogós. Igaz­, megfőzik a főz­niválni, megsülik a sulnivalót, es a. fű­szereket sem spórolják ki az. eledelből. Polin­éiul a kérdés: tahin nem is a diploma a leg­­bilosabb a luis feldolgozásánál . TÓTH IM 11. Ifmv.-I»*!v Műszaki hiba okozta A lap április 21-i számá­ban megjelent Török Imre, makói lakos levele „Utas és a MÁV — A vonat mehet, az utas marad” címmel. A panaszt kivizsgáltuk, és az alábbiakban adunk tájékoz­tatást. Március 18-án a vonat Szolnok állomásról 18 perc késéssel indult a Hatvanból érkező, csatlakozó személy­­szállító vonat késése miatt. Tiszatenyő állomáson a 15 perces további késést a vo­natot továbbító gép műsza­ki hibája okozta.­ A szolgá­latképtelenné vált gép eltá­volítása után a vonat olyan, nagy mérvű késéssel közle­kedett, hogy Szentes állo­máson a Makó felé induló vonat már nem várhatta meg. A jelenleg érvényben lévő utasításaink szerint, exp­ressz- és gyorsvonatok 10 percig, a többi személyszál­lító vonatok 20 percig vár­hatnak a menetrend szerinti indulási időhöz képest a késetten közlekedő, csatla­kozó személyszállító vonatra. Ennél nagyobb várakozási időt a várakozó vonaton lévő utasok jogos felháboro­dásának, elkerülése, a vo­natkésések ' továbbgyűrűzése és a­'rtováb­bi csatlakozás­­mulasztás' elkerülése érde­kében) nem­­ tudunk biztosí­tani. , Az előre nem látható mű­szaki hibából származó saj­nálatos csatlakozásmulasz­tásért az utas szíves elné­zését és megértését kérjük. HUSZÁR ZOLTÁN MÁV szegedi üzletvezetőség osztá­lyvezet­ő-h­el­yett­es

Next