Reggeli Újság, 2004. július (1. évfolyam, 98-124. szám)

2004-07-01 / 98. szám

2004. július 1. HÉTKÖZNAP „Nem a lovat a patkó után...” (folytatása az I. oldalról) Vékonyan nyeste a megvastago­dott szaruképződményt­­ nehogy megsebezze az állat talpát amire az enyhén áthevített patkót próbál­ták rá. Ahol a vas kissé megpör­költe a patát, ott a reszelővel még igazítottak rajta, hogy teljesen fel­feküdjön a patkó. „Vannak, akik tűzpirosan nyomják a patára a va­sat, ami nagyon veszélyes, mert ki­szárítja, tönkreteheti azt. A lovak patái nem egyformák, ily módon különböző méretű patkóra van szükség. Szabály, hogy nem a ló patáit farigcsáljuk a patkó után, ha­nem a patkót készítjük méretre” - ismertette a kovácsok tízparancso­latának egyikét Mészáros. „Mert köztudott, hogy Hamupipőke nő­vérei is gondban voltak a nem megfelelő járóalkalmatosság vise­lése közben” - győzött meg vég­képp az igazáról a szakember. Megtudtuk, hogy ajánlatos hat­­nyolchetenként leszedetni a lóról a vasakat, és az időközben megnőtt körmöket újranyesni. Sajnos ezt nagyon sokan elmulasztják, pedig a paták deformálódhatnak e ha­nyagság miatt, ami a lónak fájdal­mat okozhat és csökkenti a munka­bírását is. Miután a gazda távozott ked­venc padijával, Mészáros Jánossal a kovácsműhelyben váltottunk né­hány szót. Harmincöt éves vendég­látóm gyermekkorában belekóstolt a szakmába, ugyanis édesapja is ács volt. Már tizenévesen meg­tanulta, elleste a patkókészítés alapjait, be-besegítve a munkába. Később nehézgépszerelő lett, vál­lalta a fárasztó ingázást a megye­­székhelyre. 1995-ben, felmérve az igényeket, úgy határozott, hogy édesapja nyomdokaiba lépve ma­szek kovácsként próbál boldogul­ni. Odahaza, a szülői háznál ren­dezte be műhelyét, és mivel apja neve garanciát jelentett a minőség­re, hozzá is örömmel fordultak a gazdák. Ilyenkor, nyáron van a munka dandárja, kora reggeltől van mivel foglalatoskodni a mű­helyben. Ha éppen nem patkoltat­­nak, akkor ekevas kikalapálásával, élezéssel bízzák meg. Ilyenkor kell­­ keresni a télire valót is, mert akkor legfeljebb egy olló- vagy egy késélezésre van megrendelés. „A pihenés ideje majd csak a téli disznóvágásokkor jön el” - mesél­te. A kedvünkért még a kohót is beindította egy patkókészítés ere­jéig. Gyögyörűség nézni, ahogy izzik a vas, és ahogy az üllőn a szakszerű csapások alatt „értel­mes” tárggyá formálódik, szinte önként hajolva meg a kovács ret­tentő ütései alatt. Közben szikrák, tűzcsillagok röpködtek, olyan volt, mint a csillagszóró, néhány pilla­natra karácsonyi hangulatba rin­gatva a csodálkozó szemlélődőt. Addig ütik, amíg meleg Az erőteljes ütések alatt „megadja" magát a vas Mészáros - azaz a kovács - munkaeszközei Balkáni modor a román felsőházban A Székelyföld területi autonó­miáját megvalósítani kívánó tör­vénytervezet szenátusi vitáján, kedd délután a törvényt kezdemé­nyezők nevében Szilágyi Zsolt független képviselő tartotta meg előterjesztését. Amint felvezetőjében elmondta, a székelyföld területi autonómiájá­nak megvalósítása közelebb vinné az országot Európához, tartós sta­bilitást eredményezne, megvaló­sítva ezáltal a teljes és tényleges jogegyenlőséget. A Románia által aláírt nemzetközi egyezmények, a párizsi békeszerződésben vállalt kötelezettségek, a gyulafehérvári nyilatkozatban tett ígéretek mind alátámasztják a székelység jogos autonómiaigénylését. Az ET 2003/1334-es határozata és az Erdélyben több évszázada létező autonómiák­ is igazolják, hogy a tárgyalásos úton megvalósítandó autonómiaformák meg tudják te­remteni a nemzeti közösségek megmaradásának intézményes feltételeit. Az előterjesztőt több ízben is megszakították a teremből bekia­báló nagy-románia és szociálde­mokrata párti képviselők. A Nagy- Románia Párt vezérszónoka bör­tönnel fenyegette meg a kezde­ményezőket, Antonie Iorgovan kormánypárti vezérszónok alkot­mányellenesnek nevezte az indít­ványt. Pruteanu szenátor gazem­berségnek nevezte a kezdeménye­zést. Puskás Bálint szenátor az RMDSZ részéről szólva elmondta: bár a frakció nem ért egyet a tör­vénytervezet minden kitételével, az autonómiák magvalósulását fontosnak tartják, ezért nem fogják támogatni a szakbizottság elutasító véleményezését. Szilágyi Zsolt a leghatározot­tabban visszautasította az előter­jesztőket ért vádakat és a hangne­met, mint mondta: „a Parla­menthez nem méltó a börtönnel való fenyegetőzés és az autonó­miát támogatók legazemberezése”. A képviselő elmondta, hogy ha megtaláljuk az autonómiák meg­valósításáért szükséges bölcsessé­get és megértést, európai ország lesz Románia is. Végül bejelen­tette, hogy a képviselőházban már benyújtották a nemzeti közösségek személyelvű autonómiájának ke­rettörvényét és a magyar közösség személy­elvű autonómiájának sta­tútumát. A szavazáson 90/12 arányban a felsőház elutasította a törvénykez­deményezést. Szilágyi Zsolt George Pruteanu Reggeli Újság / 3 SZEMSZÖG Szemesnek áll a világ Hogy vagytok? Jól? Nem? Hát igen, nehéz az élet. Nekünk is annyit kell hajtanunk, hogy a legszükségesebbet összehozzuk. Tudod, itt van ez a panellakás, amit örököltünk. Azt is rendbe kellett hozatnunk. Borzasztó, hogy mi pénzbe került. De most szerencsére sikerült kiadni valakinek. Az is egy kis plusz jövedelem. Kell az, két nyugdíj mellett. Meg hát a magánház fenntartási költségei. El nem tudod képzelni, mennyibe került csak a tető­ rendbehozatala. Még jó, hogy a nyugdíj mellett mind a ketten dolgozunk. Én egy magánrendelőben nő­vérkedem, a férjem meg egy alapítványnál rendezvényszervező­, vagy hogy mondják. Nem tudom. De hát nem is ez a lényeg. A fontos, hogy megfizetik. Mit is csinálnánk különben? A lányom egyetemista. Most végzi a második egyetemet. Ott is minden pénzbe kerül. Pláne, amikor vizsgaidőszak van. Meg hát a ruhák. Tudod, milyenek ezek a mai fiatalok. Mindenből a legjobb kell nekik. Csak egy egyszerű kis nyári nadrág, az a feszes, ami most olyan nagy divat, 600 ezer lejbe kerül. Na és a szórakozás. Mert hát neki is csak el kell menni a többiekkel. Hogy van-e ösztöndíja? Hogyne, persze hogy van. De hát az a kevéske pénz elmegy a maroktelefonjának a számlájára. Mit csináljunk, ha sok a barátja, ismerőse? Csak kell tartania velük valahogy a kapcsolatot. Nem, ő nem dolgozik. Egyetem mellett nehéz volna. Rengeteget kell tanulnia. És mi sem szeretnénk, ha ez a tanulás rovására menne. Jó eredménnyel kell végeznie az egyetemet, mert aztán megy ki Magyarba a bátyjához, a nagyobbik fiamhoz. Jaj, neki nagyon jól megy! Igaz, hogy már nem ügyvédként dolgozik, hanem betársult az apósa vállalkozásába. Valami pumpaüzemük, vagy mijük van. Hajtják a pénzt, mert akarnak egy házat építeni. Odaát van már a középső lányom is. A titkárnő egy nagy cégnél. Hiába, itt nincs jövő. Mondtam is nekik, ahogy lehet, le kell lépni innen. Es ti? Hogy munkanélküli? Az baj. Nem, nem tudunk segíteni. Sajnos. Nem, a magánrendelőben is van már takarítónő. De hát neked van végzettséged, csak nem akarsz... ? Hogy mindegy? Mert kell a pénz? Hát tudod, mindenhova ismerős kell. Pláne a jobb helyekre. Ma sem megy ez másként. Nagyon élelmesnek kell lenned ebben a mai világban, ha meg akarsz élni. Szívesen segítenék, de hát nekünk is épphogy csak fut a csikó. Hiszen látod. Most is rohannom kell. Nincs időm semmire. Akkor majd legközelebb elbeszélgetünk. Addig is minden jót. Aztán igyekezz! Elvégre szemeseknek áll a világ! Csató Ildikó VÁRAKOZTATJÁK A TANÜGYI SZAKSZERVEZETEKET Lejárt az ultimátum határideje Tegnap járt le a Tanügyi Szabad Szakszerveze­tek Országos Szövetsége által szabott határidő a tanügyi fizetésekre vonatkozó törvény kidolgozá­sára, illetve a béremelési követelések jóváhagyá­sára. Ioan Tonf, a Bihar megyei szervezet elnöke (képünkön) kétkedve fogadta a kormány eddigi ígérgetéseit. Szerdai értesülései szerint az érdek­­védelmi megbízottak által javasolt új bérsávokat elfogadta a kormány, viszont július 12-ig haladé­kot kért egy határozat kidolgozására, melyben a fi­zetésemelések pontos időpontjait jelölnék ki. „Ha 2007-ig akarják húzni-halasztani, akkor nem ér semmit. Ha másképp nem is, de legalább három részletben kellene emeljék a fizetéseket: szeptembertől és januártól negyven-negyven százalékkal, majd mondjuk tavasszal újabb húsz százalék­kal” - mondta. A szakszervezetek eredetileg ahhoz ragaszkodtak, hogy szep­tember, illetve január elsejétől ötven-ötven százalékkal növeljék a béreket, és ne csak a pedagógusokét, hanem a teljes személyzetét,­­Jent hozzátette: ő már csak akkor hisz a kormánynak, ha „feketén-fehéren” előtte lesznek az ered­mények. Arra még nem tudott választ adni, hogy betartják-e fenyegetésüket, misze­rint a szeptemberi tanévnyitót sztrájkkal kezdik, mert addig még újabb tár­gyalások vannak soron. V. Ny. R. KÖRNYEZETVÉDELMI DÍJAT KÉRNEK Csalók a vámnál Tegnap hajnalban Walter Jaschinski német állampolgár a borsi vámnál ér­kezett az országba. Belépése után azonnal, a határátkelő után lévő mérlegnél megállították, és kértek tőle 40 euró úgymond környezetvédelmi díjat. A fér­fi azonnal ki is fizette a pénzt, hiszen tudvalévő, hogy nyugaton többet fog­lalkoznak környezetvédelemmel, mint itthon. Nem is volt számára furcsa, hogy fizetnie kell, csak miután a pénzt odaadta, fogott gyanút. Tudniillik a „díjbeszedő” alighogy megkapta a pénzt, és átnyújtott a németnek egy szám­lát, elszaladt. Ha ezt nem teszi, egyáltalán nem lett volna feltűnő az eset, de így a német a számlával azonnal visszament a határrendőrségre. Megtudta, hogy az országba érkezőknek nem kell környezetvédelmi díjat fizetniük, s hamarosan az is kiderült, hogy a számla hamis. A határrendészek fényképe­ket mutattak a németnek, aki hamarosan rá is ismert a csalóra. Florin V. el­tűnt a vámterületről, a határrendészek átadták az ügyet a rendőrségnek. Ja­schinski, úgy tűnik, megcsömörlött Romániától, mert eredeti tervével ellen­tétben megfordult, és visszament az Unióba. Florin V.-t keresik a rendőrök. B. A.

Next