Rendszerváltó archívum, 2006. február (2. évfolyam, 1. szám)
1956 EMLÉKEZETE - Tollas Tibor: Bebádogoztak minden ablakot...
Csendet hasít a sétahajó kürtje. A falon sikló leánykacagás Nem visszhangzik már zengőn a fülünkbe S az ezersípú nyár nem orgonáz. Süket a cellánk, minden hang halott. Bebádogoztak minden ablakot. Túl Barcelona kertjein szitálva Egy barna asszony meleg hangja búg, És alkonyatba pendül a gitárja, Hol táncolóktól tarka még az út, S fülünkbe folynak az ólmos napok... Bebádogoztak minden ablakot. Tapintanánk a bársonyos egekbe, Ujjunk hegyéből kiserken a vér. Mint koporsóba, be vagyunk szegezve, Csak daróc szúr, vagy poloska ha ér. Simogatnánk a sugaras napot, S bebádogoztak minden ablakot. Londonban bál van, a parketten siklik A sok selyembe öltözött leány. Puha hajuknak hamvassága izzik Lágy bútoroknak tükrös hajlatán. Nyugat táncoltán végképp eladott?!... Bebádogoztak minden ablakot. Nyelvünket mossa friss tavasz zamatja. Most nyögve nyeljük nyirkos kortyait Az alvadt bűznek, hol minden falatra Émelygő gyomrod felfordulna itt. De lenyeljük e végső falatot, Bebádogoztak minden ablakot. Az éhségmarta testünket telt álom Lakatja jól - és ínyenc ételek ízét kínálja Párizs - szinte látom Hogy kúszik el a neonfény felett A Néma Rém - s nem lesz több hajnalod... Bebádogoztak minden ablakot. A rádiók csak üvöltsék rekedten A szabadságot s az ember jogát. Itt érzi csak befalazott testem A milliókkal Moszkva ostorát. S Váctól Pekingig zúgják a rabok: - Ha nem vigyáztok, az egész világon Bebádogoznak minden ablakot! II. évfolyam 1. szám archívum