Repülés, 1984 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1984-01-01 / 1. szám
Az új esztendő küszöbén új évet kezdtünk, új célkitűzésekkel, új reményekkel, új elszántsággal és akarattal arra, hogy 1984 eredményesebb és jobb lesz, mint 1983 volt. Mielőtt azonban figyelmünket a jövő felé fordítjuk, tekintsünk vissza az elmúlt év eredményeire, kudarcaira, örömeire és gondjaira, hasznosítható tanulságaira, amelyek hozzásegítenek bennünket reális célok kitűzéséhez. Milyen is volt 1983? Munkánk fő célja az volt, hogy fokozzuk részvételünket az ifjúság hazafias és internacionalista nevelésében, testedzésének, fizikai állóképességének fejlesztésében, a szocialista haza védelmére történő felkészítésben. A klubokban és repülőtereken végzett becsületes és áldozatkész munka eredményeként a képzésben és sportban a kitűzött feladatokat teljesítettük. Elismerés illeti ezért klubtagjainkat, társadalmi aktivistáinkat, függetlenített munkatársainkat, mindazokat, akik elősegítették célkitűzéseink megvalósítását. A motorosrepülő előképzés és képzés a tervek szerint alakult. A motoros műrepülő sportban túl vagyunk az újrakezdés nehézségein. Megteremtettük azokat a személyi és technikai feltételeket, amelyek alapját képezik az előrehaladásnak. A vitorlázórepülő képzést a mérsékelt fejlődés jellemezte. Emelkedett az alapvizsgák és teljesítmények száma. Tovább léptünk a vitorlázó műrepülés megalapozásában, a szélesebb oktatói kört érintő képzés előkészítésében. A vitorlázórepülő-sportban jelentős a fejlődés. A versenyrepülés személyi és technikai feltételei javultak. Kimagasló sikernek tartom a Női Európa Bajnokságon és a Szocialista Országok Felkészítő Versenyén elért dobogós helyezéseket, a Nemzeti Vitorlázórepülő Versenyen és a Gemenc Kupán elért nagyszerű eredményeket. A sárkányrepülést még az elmúlt évben is a dinamikus fejlődés jellemezte. Minőségi fejlődést jelent a csőrlésből történő indítás, a vontatás és a sárkányból történő ejtőernyőzés képzési elveinek, előírásainak és módszertanának megalkotása. Sajnos a világbajnokságon „érmes” reményeink nem realizálódtak. Ejtőernyőzésben az alapkiképzés feladatait, nem kevés erőfeszítéssel, de eredményesen végrehajtottuk. Az ejtőernyős sport fejlődése töretlen. Előkelő helyünket az ejtőernyős sportban megőriztük. A hőlégballon-repülés terveinknek megfelelően, az előző években kialakított keretek között eredményesen folyt. A repülőműszaki szolgálatra az elmúlt évben is nagy feladat hárult. Elismerést érdemelnek az üzemeltetés, javítás és karbantartás területén dolgozó munkatársaink, akik olykor nehéz feltételek és körülmények között, magas színvonalon és megbízhatóan biztosították a repülés feltételeit. 1983-ban házigazdái és rendezői voltunk a 11. Nemzetközi Vitorlázórepülő Oldtimer Rallynak, amely sikeres rendezvényként szövetségünk hírnevét öregbítette. Fogadtuk és biztosítottuk a Barátság és az FAI Európa Repülő Túrát. Farkashegyen megrendeztük a Nemzetközi Vitorlázó Műrepülő-tábort. Változó eredményességgel részt vettünk a világ- és Európa-bajnokságokon, nemzetközi versenyeken. Valamennyi sportágban megrendeztük a nemzeti versenyeket és területi bajnokságokat, amelyek jelentős részén külföldi versenyzők is részt vettek. Sportkapcsolataink tehát tovább szélesedtek, jól szolgálva szocialista hazánk hírnevének és tekintélyének növelését. Eredményeink értékét sajnos rontják azok a súlyos — tragikus — események, amelyek az elmúlt évet kísérték. Életvesztéssel és sérüléssel járó súlyos események, géptörések fordultak elő, amelyek mindegyike körültekintőbb munkával elkerülhető lett volna. A súlyos események nem a Magyar Honvédelmi Szövetség által üzemeltetett repülőgépek megbízhatatlansága, repülés közbeni meghibásodása miatt következtek be. Nem a repülőműszaki szolgálat munkájában előforduló hibák okozták és nem a repülések biztosításához előírt feltételek hiánya okozta. A súlyos események túlnyomó részét az előírások, szabályok figyelmen kívül hagyása, vagy tudatos megszegése, a fegyelem meglazulása, a szakmai felkészültségben meglevő hiányosságok, az átgondolt cselekvést helyettesítő rutin ésaz alacsonyszintű felelősségtudat okozta. Ide kell sorolnom néhány eset kapcsán a közösségi szellem hiányosságait, különösen az egymásért érzett felelősség hiányát, a közömbösséget, a szakmai befelé fordulást. Nem kívánt kísérőjelensége az elmúlt évben végzett munkánknak néhány helyen a repülőklubok titkárai és a repülőtérparancsnokok közötti viszony megromlása, a közösen végzett munkára súlyosan kiható, állandósult — helyenként és alkalmanként eldurvult — konfliktusos helyzet, a Magyar Honvédelmi Szövetséghez, a repüléshez méltatlan és tűrhetetlen állapot. Ezekben foglalhatjuk össze vázlatosan az elmúlt év mérlegét. Melyek az előttünk álló fő feladatok, mit kívánunk elérni 1984-ben? Feladatainkat a tervidőszakra a képzésben és a sportban egyaránt főtitkári utasítások, alapokmányok rögzítik. A bennük foglalt feladatok konkretizálása 1984-re megtörtént. Céljaink megvalósításának azonban egyik alapvető feltétele 1984-ben és a továbbiakban kiemelt feladatunk a repülés biztonságának javítása. A repülés és ejtőernyőzés — nem véletlenül — a veszélyes foglalkozások közé van besorolva. Veszélyessége az előírások, szabályzatok, utasítások figyelmen kívül hagyásával, vagy netalán tudatos megsértésével hatványozottan fokozódik. Ezért a repülés biztonságának növeléséhez a fegyelem megszilárdításánkeresztül vezet az út. Meg kell javítanunk a fegyelmet a repülőtereinken. Meg kell javítanunk a fegyelmet a repülésben mindenhol és minden szinten. Csak ekkor tudunk javulást elérni. A fegyelem és a hozzátartozó rend azt jelenti, hogy mindenki — növendék, oktató, klubtitkár, repülőtérparancsnok, vagy repülőfőnök — a maga szintjén és felelősségi körében érvényt szerez az előírásoknak, az írott és íratlan normáknak, azt jelenti, hogy mindig nyitott szemmel és füllel járunk, nem hagyjuk reagálás nélkül a szabálytalan, vagy kifogásolható dolgokat. Az öntudatos és önként — a repülésért — vállalt fegyelem megteremtésével együtt a repülés biztonságának javítása érdekében növelni kell a szakmai felkészültségünk színvonalát. A jelenlegi ismeret és tudásszint nem elég. Ennél jóval több kell. A repülésben mindig aktualizálható úgynevezett „teljesítményképes tudás”-ra van szükség. Minden repülés — legyen az végrehajtva bármivel valamiben eltér az előzőktől. A körülmények mindig változhatnak (általában változnak is) és minden változásra helyesen kell reagálni — ahhoz pedig tudni kell. A repülőmunkában a hatékonyság, eredményesség és a biztonság érdekében emelni kell akövetelménytámasztás