Révai Nagy Lexikona, 15. kötet: Ottó-Racine (1922)
P - Polaritas - Polarizáció - Polarizációs fotométer - Polarizációs galvanométer - Polarizációs készülékek - Polarizációs mikroszkóp - Polarizáció szöge - Polarizált áram - Polarizátor - Polárkoordináták - Poláros fény
Polaritas 544 ből, melyeket úgy helyez egymásra, hogy a fő metszetek egymásra merőlegesen álljanak. A két lemez elé turmalinlemezt helyez. A megvizsgálandó fényforrás felé nézve színes sávok tűnnek fel, ha a fény poláros. A háttér közepén sötét sáv van, melytől kiindulva a színes sávok két oldalt a Newton-féle skála rendjében következnek egymásra. Polaritás (növ.), a felsőbb rendű növények testén a csúcs és az alap közti ellentét, amely két fő ellenkező irányban gyarapodik a növekedés által, de egyúttal mindkettő a hegyén vele megegyező, az alapján tőle elütő képleteket fejleszt. Pl. a szár hegyén mindig csak szárbeli hajtások, az alapján azonban gyökerek fejlődnek. Aequi-P., ha a növényrész csúcsa és alapja megegyezően viselkedik, az ellenkezője az inaequi-P., a tulajdonképeni P. Polarizáció, 1. Fénysarkítás, Elektromos sarkítás, Elektrolízis és Galvános polarizáció. Polarizációs fotométer, 1. Fotométer. Polarizációs galvanométer, alapszik a fény polarizációs síkjának elektromágnesség által okozott forgatásán s csak erősebb áramok mérésére alkalmas. Polarizációs készülékek, 1. Fénysarkítás. Polarizációs mikroszkóp, 1. Fénysarkítás. Polarizáció szöge, 1. Fénysarkítás. Polarizált áram, 1. Sarkított áram. Polarizátor, a közönséges fény sarkítását előidéző üveglap, fekete tükör, kettős törésű kristálylap stb., míg az analizátor ugyanilyen alkatrész, mely a sarkítás fölismerésére, a sarkított fény elemzésére való. L. Fénysarkítás. Polárkoordináták, 1. Koordináták. Poláros fény (polározott, sarkított fény; 1. a Poláros fény című színes képmellékletet). Ha közönséges fénysugár 55°-nyi szög alatt esik valamely üveglapra v. fekete tükörre, a visszavert fény bizonyos egyoldalúságot mutat, amennyiben egy másik tükör csak akkor veri teljesen vissza, ha síkja a másikéval párhuzamos, míg más helyzeteiben a visszaverődés csak részleges; ha a két tükör síkja egymásra merőleges, akkor a második tükör a reá eső fényt egyáltalában nem veri vissza. Az ilyen sugarat poláros v. sarkított sugárnak nevezik s ebben a fényrezgések az elmélet szerint csak egy síkban mennek végbe a sugár irányára merőlegesen. Az ilyen sugárt lineárisan polározott sugárnak nevezik. (L. Fénysarkítás). Az a beesési szög, melynél a polározás a legteljesebb, a polarizáció szöge s ez Brewster törvénye szerint az a szög, melynek trigonometriai tangense egyenlő a visszaverő lap törésmutatójával ; ez egyértelmű azzal, hogy a visszavert és megtört sugár egymásra merőleges. A P. lehet olyan természetű is, hogy az éterrezgések körpályán mennek végbe s akkor a fényt cirkulárisan P.-nek nevezik. Ezt elő lehet állítani, ha a polarizációs készülékbe vékony csillámlemezt helyeznek, mely a reá eső fényt két, egymásra merőleges rezgésű sugárra bontja, melyek a lemezben különböző sebességgel haladnak át. Ha ezek között az útkülönbség 1/4 hullámhossznyi, akkor az eredő fényrezgés körpályán megy végbe. Mivel ennek természete minden irányban egyforma, analizátorral vizsgálva olyannak tűnik fel, mint a közönséges fénysugár. Ha azonban csillámlemezen küldik át, mely a két sugárra nézve fennálló, 1/1 hullámhossznyi útkülönbséget újra 1/1 hullámhosszal növeli, akkor a cirkulárisan polarizált fény lineárisan polarizálttá változik. Az elmélet szerint a közönséges fénysugárban az éterrezgések a sugárra merőleges irányban ugyan, de gyors váltakozásban a legkülönbözőbb fekvésű síkokban mennek végbe. Dove kimutatta, hogy olyan polarizált fénysugár, mely gyorsan és egyenletesen forgatott Nicol-féle hasábból lép ki, amelyben tehát a rezgések síkjai gyorsan változtatják helyzetüket, közönséges fénysugárként viselkedik. Ezt depolározásnak nevezik. Igen érdekesek az ú. n. kromatikus (színes) polarizáció jelenségei. Ha ugyanis gipszlemezkét helyeznek polarizátor és analizátor közé, akkor az, ha elég vékony, többékevésbbé színezettnek mutatkozik és csak két meghatározott helyzetben színtelen. Ha a polarizátor és analizátor rezgési síkjai egymásra merőlegesek, a látómező sötét. Gripszlemezkét helyezvén közéjük, a látómező a lemezke területén világos és színes. A színezés a legélénkebb, ha a gipszlemezben a kettős törés létrehozta két sugárban a rezgések iránya 45°-ot alkot a polarizátor rezgésirányaival, ellenben megszűnik, ha a rezgésirányok összeesnek a polarizátor vagy analizátor rezgésirányaival. A jelenség magyarázata az, hogy a gipszlemezben létrejött két sugár a gipszben különböző sebességgel halad s így útkülönbségre tesz szert. Ha az analizátor a rezgéseket egy síkra redukálja, interferencia jöhet létre, mely a fehér fényből azon színeket oltja ki, melyekre nézve a lemez által okozott útkülönbség a félhullámhossz páratlan számú többszöröse; a ki nem oltott színek keverékszínt adnak, mely a lemez vastagságától függ. Ezen jelenségek akkor mutatkoznak, ha a lemezre párhuzamos fénysugarak esnek. Egész másként alakul a dolog, ha a lemezre gyűjtőlencsékkel összehajlóvá tett sugárkúp esik, mely már polarizált sugarakból áll. A kristálylemeznek az optikai tengelyre merőlegesen kell metszve lennie. Az a sugár, mely a lemezt merőlegesen éri, az optikai tengely irányában halad rajta át és nem szenved kettős törést. A kúpalakú sugárnyaláb minden más sugara annál nagyobb mérvű kettős törést szenved s a kristályon annál nagyobb utat kell megtennie, mennél ferdébben éri a kristálylemezt, így annál nagyobbak az útkülönbségek, mennél messzebb esik a sugár a sugárkúp tengelyétől s mivel a tengelytől egyenlő távolságban az útkülönbséget okozó körülmények egyformák, a tengely körül fektethető egy-egy körben a viszonyok egyformák. Az analizátoron át nézve a középpont körül koncentrikus színes körök egész sorozatát látni, amelyeket fekete kereszt szel át, ha az analizátor és polarizátor keresztezettek, vagyis ha rezgési síkjaik egymásra merőlegesek. Ha ellenben a polarizátor és analizátor rezgésirányai párhuzamosak, fehér kereszt látszik s a színes körök az előbbiekhez képest kiegészítő színűek. (L. a mellékelt színes táblát.) Az 1. és 2. ábra a mészpár- Poláros fény