Révai Nagy Lexikona, 16. kötet: Racine-Sodoma (1924)
R - Raimondit - Raimund - Raimund - Raimundus - Raimundus de Sabunde - Raimundus Lullus - Rain - Rainald - Rainald von Dassel - Rainer
Raimondit — 36 — lemásolt. 1510 tájt Rómába ment, hol főként Ráfael rajzai után készített metszeteket. Róma kifosztása után (1527) visszatért Bolognába. R. a legkiválóbb olasz rézmetsző volt, metszeteivel festői hatást tudott elérni, s Ráfael formanyelvének nem volt nála megértőbb tolmácsa. Raimondit (ásv.), bázikus vasszulfát: 2 Fea 0,.3 S 0,+7 H 10; mézsárga, gyöngyházfényű lapos romboéderek. Ehrenfriedensdorf bányahelyen (Szászország) az ónkövön fordul elő. Raimund, toulousei grófok: 1. R. de Saint-Gilles, Toulouse grófja (1088— 1105), az I.keresztesháború egyik vezére, Pons gróf fia, megh. 1105 febr. 28. Atyjától Rouergue, Nimes és Narbonne grófságokat örökölte, bátyjának, IV. Vilmosnak halála után pedig 1088. Toulouse grófság is birtokába jutott. Korának egyik leggazdagabb és leghatalmasabb fejedelme volt s 1095. nagy lelkesedéssel csatlakozott a keresztes mozgalomhoz. Délfranciaországi lovagokból álló seregét Lombardián, Dalmácián, Albánián és Macedónián át vezette Konstantinápolyba. Ezután vitézül küzdött az összes csatákban és ostromokban s a jeruzsálemi királyság megalakulása után Tripolis grófja lett, hol utódai 1187-ig uralkodtak. 2. VI. R., Toulouse grófja (1195—1222), V. R. fia, az előbbinek dédunokája, szül. 1156., megh. 1222. Fényes udvara a provencei dalköltők kedves otthona volt. Az albigensek (1. o.) felekezet pártolásáért 1207. egyházi átok alá esett s DI. Ince pápa keresztes háborút hirdetett ellene. Elpusztított országát 1215. Montfort Simon, a keresztesek vezére kapta meg, de R. 1217. visszafoglalta Toulouse városát. 3. VII. R., Toulouse grófja (1222—49), az előbbinek fia, szül. 1197., megh. 1249 szept. 27. Atyja küzdelmét tovább folytatta VIII. Lajos francia király ellen, kire Montfort Simon fia átruházta Toulousera való igényeit. 1229-ben kénytelen volt meghódolni és vezekelni s ezután kegyetlenül üldözte az eretnekeket. Benne kihalt a toulousei grófok családja s birtokai a francia koronára szálltak. Raimund, I. Ferdinánd, osztrák-német színész és színműíró, szül. Bécsben 1790 jún. 1., Öngyilkos lett Gutensteinban 1836 szept. 5. Kezdetben magyarországi német színházaknál működött (Pozsonyban, Sopronban és Győrött), 1814 óta Bécsben előbb a józsefvárosi, 1817 óta a lipótvárosi színháznál volt komikus színész. Az utóbbi színháznak két évig igazgatója is volt, 1830-ig. Élete utolsó éveiben búskomorságban szenvedett, mely végre öngyilkossá tette. Színdarabjai közül, melyekben a népregei varázselemnek nagy szerep jut, a legjelesebbek : Der Barometermacher auf der Zauberinsel (1823); Der Diamant des Geisterkönigs (1824); Der Bauer als Millionär (1826); Alpenkönig und Menschenfeind (1828)08 utolsó, legjobb darabja: Der Verschwender (1833). Darabjait fordításokban vagy átdolgozásokban magyar színpadokon is adták. Műveit kiadták Glossy és Sauer (1889, 3 köt., életrajzzal). Emlékszobrát 1898-ban leplezték le Bécsben a Deutsches Volkstheater előtt. A róla elnevezett és a népszínmű ápolására hivatott R.-színház 1893. nyilt meg Bécsben. V. O. Farinelli, Grillparzer und R. (Leipzig 1897); Brukner, F. R. in der Dichtung seiner Zeitgenossen (u. o. 1905); Bacsu János, R. F. drámáinak tündérvilága (Budapest 1910). 2. R., Golo, német írónő, eredetileg Heyn Berta, Frederich Eduárd hannoveri szerkesztő neje, szül. Hannoverban 1825.,megh. Koblenzban 1882 okt. 5. Számos regényt és elbeszélést irt. Magyarul megjelent : Magda (regény, Budapest 1900). Raimundus de Pennaforte, 1. Raymundus. Raimundus de Sabunde, skolasztikus filozófus Barcelonából, 1436 körül Toulouseban az orvosi, filozófiai és teológiai tudományokat tanította. A kereszténység tanítását Istennek a természetben való megnyilatkozásából akarja leszármaztatni (Liber naturae sive creaturarum v. Theologia naturalis 1434—36). V. O. Matzke és Huttler műveit; Gicchetti-Suriani, Sopra R. S. (Aquila 1889); Schenderlein, Die philos. Ansichten des R. (1898), Raimundus Lullus, J. Lullus, Rain, bajor város a schwabeni közigazgatási kerületben, (1916) 1592 lak., közelében római régiségekkel. 1632 ápr. 15. Tilly a császári hadak vezére, a svéd hadakkal vívott csatában e helyen halálosan megsebesült. 1646-ban a svédek elfoglalták. Rainald, châtilloni, 1. Chatillon. Rainald von Dassel, 1. Dassel. Rainer, 1. I. József János Mihály Ferenc Jeromos, osztrák főherceg és magy. kir. herceg, II. Lipót német császár és magyar király fia, szül. Firenzében 1783 szept. 30., megh. Bozenben 1853 jan. 16. Bátyja, I. Ferenc császár 1818. a lombard-velencei királyság alkirályává nevezte ki, de minden törekvése mellett sem volt képes az olasz lakosságot az osztrák uralommal megbarátkoztatni. A 1848 márc. 18-iki milanói felkelés kitörése után Dél-Tirolba vonult vissza. 1820-ban nőül vette Mária Erzsébet hercegnőt (megh. 1856), Károly Albert szárdiniai király testvérét. Gyermekei közül említendők: Adelaide (szül. 1822., megh. 1855), II. Viktor Emánuel szárdiniai király neje; Lipót (szül. 1823., megh. 1898.); Ernő (szül. 1824., megh. 1899.); Zsigmond (szül. 1826., megh. 1891.); Rainer (1. alább); Henrik (szül. 1828., megh. 1891.); Lajos (szül. 1830., megh. 1864). 2. I. Ferdinánd Mária Ev. János Ferenc Higinusz, osztrák főherceg és magy. kir. herceg, R. 1. fia, szül. Milanóban 1827 jan. 11., megh. Bécsben 1913 jan. 27. Az osztrák-magyar hadseregben a táborszernagyi rangig emelkedett s 1872—1906. az osztrák Landwehr főparancsnoka volt. Politikailag is szerepelt, 1861 febr. 4.—1865 júl. 22. ő állott az élén az ú. n. Schmer-Engs-minisztériumnak. Nagy pártolója volt a tudományoknak és művészeteknek. 1861-ben a bécsi császári Tud. Akad. kurátora, 1863. az osztrák művészeti és ipari muzeum protektora, 1873. pedig a bécsi világkiállítás bizottságának elnöke lett. 1884-ben megvásárolta Gráf Theodor gyűjtőtől a Fayumban talált nagyszerű palme ws2-gyűjteményt (R.féle papiruszok) s azt Rainer