Révai Nagy Lexikona, 19. kötet: Vár-Zsüri, Kiegészítés: Aachen-Beöthy (1926)

Zs - Zsidó év - Zsidófejes garas - Zsidóhal - Zsidó házasság - Zsidó irodalom

Zsidó irodalom — 736 — munkájáról, templomi énekeiről és a keresztény­ség és iszlám elleni hitvitáiról ismeretes. Pia Salomo Durán (megh. 1460.), valamint ennek fiai és unokája Salamon a talmudtudományban váltak ki. Prófiai Durán (Efódi) szintén folyta­tott hitvitákat. A politikai elnyomás alatt a kedélyeket a miszti­cizmus foglalkoztatja és ez a kabbalisztikus iroda­lom talaját termékenyítette meg. Ezen misztikus irány már Bakhja ben-Aser biblia-exegezisében mu­tatkozik s érvényre jut kivált Todrosz ben Jószef ha-Lévi (Abulafia) által (megh. 1304 után), kinek tekintélyes állása és talmudtudománya nagy súlyt kölcsönöztek a kabbala terjesztésére kifejtett tevékenységének, melynek Ozár ha-Kabod (A di­csőség kincse) c. könyve köszöni eredetét. Nyom­dokait követték Jicc­ak ibn Latif (1290 körül), Ábrahámben Sámuel Abulafia(szil. 1240.), ennek tanítványa, a rajongó Jószef Csikatilla (1300) és Móse de Leon (1250—1300), számos apróbb misztikus irat szerzője, kiben a Zóhar (Fény) c. Simon ben Jóh­ajnak tulajdonított kabbaliszti­kus fő­munka szerzőjét gyanítják. A pyreneusi fél­szigeten még az 1492-iki nagy üldözés alatt is él a Zs. egy kiváló alakja, Don Jich­ak Abrabánel (Abravanel, szül. Lisszabonban 1437., megh. Velen­cében 1508.), egy ideig V. Alfonso portugáliai király bizalmas embere, aki a zsidók kiűzetése után Olaszországba költözött. Kivált bibliakom­mentárja nevezetes. Kortársai Spanyolországban több kiváló talmudtudós mellett: a vallásbölcsész Ábrahám Bibago (1446—89), Jicchak Aráma, az Akédat Jicchák c. homiliaszerű tórakommen­tár szerzője. Portugáliában: a matematikus és csillagász Ábrahám Zacuto, a Juh­ászin c. be­cses krónika szerzője ; Ábrahám Sába (a Zeror humor szerzője), a bibliakommentátor Tanchum ben Jószef és mások. Olaszországban már 930. működik Sabbatai Donnolo, aki mint orvos, bota­nikus és csillagász egyaránt kivált és kommen­tárt írt a Szefer Jedirához. Mesullam ben Kalony­mos Luccában mint talmudtudós és templomi énekköltő tűnik ki. Rómában Náthán ben Jekh­­él (1100) Áruch c. nagybecsű talmudi lexikont írt. Salernóban élt Salomo Pard­on (1190), a híres bibliai szótáríró és grammatikus. Farragut orvos (1297) arab munkákat fordított latinra Anjou Károly számára. Kalonymos ben Kalonymos (1300) Anjou Róbert számára írt. Immánuel ben Selómó (Rómni), Dante barátja (1320), Mekhaberot cím alatt szellemes héber makamákat írt, melyek­nek utolsó szakasza: Pokol­i Éden, a Divina Commoedia utánzata, aminől Bieto Mózes (Ró­mában, szül. 1388.) is megkísérelt (Mikolás meát); Jesaja di Tráni és hasonnevű unokája a talmud­tudományok körét bővítették; Judaben Jechiel Leoni mantovai orvos egy héber grammatikát és bibliai retorikát készített; ellenfelének Kolon Jó­zsefnek (Máhárik, megh. 1480.) döntvényei neve­zetesek, épp úgy a Bertinoro név alatt ismeretes misna-kommentár, amelyet tanítványa Obádja de Bertinoro (megh. 1210.) írt. Jicchak Náthán hé­ber konkordanciát szerkesztett, Landau Jakab pedig az Agur című talmudi kódexet Nápolyban. Júda Menz padovai rabbi az ottani egyetemen tanította a bölcsészetet s úgy mint fia, Ábrahám, talmudi tekintélynek volt elismerve. Ennek kor­társa, Elia del Medigo (Elia Cretensis), a Bekhi­nát ha­dasz (A vallás megvizsgálása) c. vallásbölcsé­szeti munka szerzője, Pico di Mirandola barátja és tanítója, nyilvános bölcsészeti előadásokat tartott. Francia- és Németországban a Zs. sokkal inkább megmaradt a régi hagyomány medrében és leginkább a szentírás- és talmudmagyarázatot öleli fel. Első nagyobb tekintély volt itt Gerson ben Júda előbb Metzben, később Mainzban, a cészámüzöttség világossága)­ (Meór-há-góla), ki a talmudhoz kommentárt, zsinagógiai énekeket és döntvényeket irt és a wormsi rabbigyűlésen el­fogadott rendszabályaival (Tekanót) az egész európai zsidóság által elfogadott üdvös újításo­kat hozott be. Testvére Machir talmudi szótáron fáradozott. Gerson halála évében (1040) Troyes­ban (Champagne) született a zsidó teológiai tudo­mány egyik legkiválóbb alakja, Salamon Jickhaki (1. o., rövidítve Rási). Kortársai közül kiemelendők: Eliezer haggadói, a bibliamagya­rázók, Simon és Jószéf Kárá, Menachem ben Ghelbo, Dávid ben Mesullám, Kalonymos ben Judá, Sámuel ben Judá és bonni Efraim zsina­gógai költők, akik koruk történelmi eseményeit, a keresztes hadjáratok borzalmas zsidóüldözéseit is ecsetelik. Rási talmudmagyarázata oly nép­szerűvé lett, hogy az iskolákban is rendesen belőle indultak ki és a több mint kétszáz éven át foly­tatott értelmezését és kiegészítését a «Toszafót»­ban (Toldalék) gyűjtötték össze. Ezek művelői (a toszafisták) között különös említést érdemel­nek: Júda ben Náthán és Meir ben Sámuel (Rameru ben) Rási vejei és az utóbbinak fiai: Sámuel (Rásbám), ki a német-francia iskola leg­kiválóbb képviselője a szentírásmagyarázat terén, valamint Jákób (Rabheim Tám). Felemlítendők még: a termékeny zsinagógai költő Eliezer ben Náthán (Rábán) Mainzban (1140) , Jicchak házá­bon (Ri), Jicchak h­alaban Prágában, Eliezer WeV­­­ben, Simson ben Ábrahám Sensban. Az utóbbitól egy tószafot-gyüjtemény is fennmaradt, mely a Tószafot-gyüjteménybe bekebeleztetett. Eliezer ben Jóel hálóin (Rábia), Móse ben Jákób (Coucy­ból 1236 táján), a «Szefer Micvót gádol», rövi­dítve Szmag c. kódex szerzője, Eliezer Tuchból stb. A szentírásmagyarázat terén a Rásbám mel­let kiválnak: Tobia ben Eliezer, Joszéf Bechor Sór (Tóra-kommentárát kiadta: Ad. Jellinek, Leipzig 1856); Chizkijah ben Mánóach, Jicchak hálévi stb. Júda há-Chászid (1200 táján) gyak­ran misztikus színezetű erkölcstani előadásait, tán feljegyzései nyomán, tanítványai állították össze a Jámborok könyvében (Széfer Khaszidim). Németországban, Mainzban, 1223. nagy rabbigyű­lést tartanak e kor rabbijai, kik közül legkivá­lóbb Rothenburgi Méh­. Melléje sorozhatjuk tanít­ványát, Mordkhai ben Haiéit, kinek talmudi kompendiumát röviden Mordkhai-nak nevezik, Abigdor há-Kóhent Bécsben; a bécsi Izsákot (Or-Zerúa c. könyvéből kivonatot is készítettek) és fiát Ghájinnt, Klausner Ábrahám bécsi és Selómo ben Jakab és Mehara bécsújhelyi rabbit. Az utóbbi háromnak tanítványa nagyszombati Ászek volt (megh. 1421 előtt), ki Minhágim (vallásos szoká­sok) című német fordításban is többször meg- Zsidó irodalom

Next