Ring, 1991 (3. évfolyam, 1-26. szám)
1991-04-02 / 9. szám
1991/9. ÁPRILIS 2. A közelmúltban töltötte be hetvenedik életévét tollas tibor költő, a nemzetőr felelős szerkesztője és kiadója. Ebből az alkalomból a bajor fővárosban ünnepséget rendeztek, amelyen Kresznárik Pál müncheni magyar főkonzul fölolvasta Göncz Árpádnak, a Magyar Köztársaság elnökének Tollas Tiborhoz intézett levelét, lezsák Sándor író pedig személyesen tolmácsolta Antall József miniszterelnök üdvözletét. Levelet küldött Horváth Balázs tárca nélküli miniszter is, a Politikai Foglyok Szövetségének üdvözletét pedig Jónay JENŐ tolmácsolta az Ünnepeltnek. A kétszáz főnyi közönség előtt Juhász László, a Szabad Európa Rádió szerkesztője méltatta Tollas Tibor elkötelezettségét a magyar haza Iránt. Az ünnepség után Balogh elemér, Münchenben élő magyar újságíró, több hazai lap, köztük a Ring tudósítója beszélgetett Tollas Tiborral. „Történelmi elégtételt kaptunk” Beszélgetés Tollas Tiborral, a Münchenben megjelenő Nemzetőr című havilap felelős szerkesztőjével BALOGH ELEMÉR: - Hetven év önmagában is mérföldkő egy ember életében. Méginkább egy olyan embernél, aki életének legnagyobb részét a közéleti problémáknak szentelte. Az életed felét külföldön töltötted. Különös módon ez az ünnepség - születésnapod - egybeesik a hazai változásokkal, amelyek vértelen átalakulással hozták el a demokratikus rendszert hazánkba. Mennyiben eredményez ez változásokat lapod, a Nemzetőr irányvonalában és hangnemében. TOLLAS TIBOR: - Amíg diktatúra volt, addig mi ellenzéki lap voltunk, amely a rendszer jogtalanságait bírálta magyar és idegennyelvű kiadásaiban. Most, hogy demokratikus rendszer alakult ki hazánkban, tárgyilagosan kívánjuk tájékoztatni erről a külföldön, elsősorban Nyugaton élő magyarságot. Ugyanakkor a Magyarországra és a kisebbségi területekre beküldött négyezer példányban tájékoztatjuk a „nyolcadik törzs”, a nyugati világban élő mintegy másfél milliós magyarság életéről és tevékenységéről olvasóinkat, így összekötő kapocs lehetünk a tizenhat milliós magyarság között. A lehetőséget keressük, miképpen segíthet a szabad világban élő magyarság az otthonnak politikailag és gazdaságilag. Ilyen nagy létszámú emigrációja még nem volt a magyarságnak a történelemben. Emellett fenntartjuk a bírálat jogát az otthoni eseményekkel kapcsolatban, a nyugati tapasztalatok alapján. A magyar történelemben - sajnos - még nem volt példa, hogy egy emigráció azoknak az eszméknek diadalát, beteljesedését megérhette volna, amelyekért zászlót bontott. Történelmi elégtételt kaptunk, amelyet sokszor nehezebb elviselni, mint a kudarcot. Hozzá voltunk szokva a balsorshoz, és most egyszerre kitárult népünk előtt a szabadság kapuja, és hirtelen bizonytalanok vagyunk. Hogy mit, és miképpen tegyünk, hogy a lehetőséget népünk javára kihasználjuk. - Kikhez kötődtek az otthoni irányzatok közül? - Elsősorban azokhoz a Lakitelken összegyűlt, akkor még zömmel fiatalokhoz, akik élesen bírálták a fennállott rendszert, a nemzet és a történelmi tudat elsikkasztásáért, a határokon túl élő kisebbségi sorsban szenvedő magyarság iránti nemtörődömségért, végül a múlt, elsősorban az 1956-os forradalom és szabadságharc meghamisításáért. Ugyanakkor az urbánus ellenzék álláspontját is ismertettük szamizdat írásaink gyűjteményében, amelyet Független Fórum címen adtunk ki, idegennyelvűen is. - Mi az álláspontotok a kormánnyal, illetve az ellenzékkel kapcsolatban? Most ugyanis vannak kormánypártiak és ellenzéki pártok... - Minthogy a lakitelki összejövetelen megalakult MDF, a mai vezető kormánypárt, így az áll hozzánk a legközelebb. Azonban mint pártok felett álló újság, a bírálat jogával élünk. Tehát szükség esetén bíráljuk a kormány intézkedéseit, amelyekről úgy érezzük, hogy nem előnyösek a magyar nép számára. Az otthoni ellenzéket akkor bíráljuk leginkább, amikor külföldi fórumokon az egész magyarságot sértő nyilatkozatokat tesznek közzé, amelyek - úgy érezzük - a magyarság érdekeit nem szolgálják. - Miben látod a volt emigráció, a külföldi magyarság, a nyugaton élő magyarság szerepét a jelenlegi új helyzetben? - Az új helyzetben is megvan az emigráció feladata abban, hogy kapcsolataival, nyelvtudásával, a nyugati világban szerzett ismereteivel politikailag és gazdaságilag segítse hazánkat ott és ahol tudja. Nyerjen meg minél több külföldit, hogy Magyarország elfoglalhassa újból méltó helyét Európában, azt, amelyet tehetségével és a szabadságért hozott áldozataival méltán megérdemel. Végül hangsúlyozni kívánom, hogy nagyon fontos a türelem egymás iránt. Balogh Elemér :