Wanted, 1997 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 12. szám

u/« j??ut mária! Szaknévsor Azt ugye tudjuk, hogy a rakenroll az az ördög zenéje, sőt az is ismeretes, hogy Jézus Krisztus szupersztár; ismerjük a „rocksztár mint próféta” sőt, mint „isteni eredetű lény” címkéjű rajongói frazeológiát, szóltunk már Charles Mansonról és savas-kén­­köves szektájáról (1997 július), ám a rocktörténelem zenekarne­veinek böngészésekor legalább annyira tettenérhető, hogy bi­zony az önkifejező húrnyűvek milyen előszeretettel nyúlnak általában a vallások, leginkább pedig a kereszténység neveihez és szimbólumaihoz, amikor nevet adnak „gyermeküknek”, hogy az a - leginkább l’art pour l’art, gesztusként, netán viccből vagy figyelemfelkeltésből, ritkábban ideologikus szándékkal válasz­tott - név aztán interjúerek kér­déseihez és rajongói fantáziák beindításához legyen alapanyag. Marianne Faithful­, akinél kevés hitelesebb interpretátort képzel­hetnénk el, az Interview magazin hasábjain a Jézus szót használó zenekarokról e képen beszél: „Miről szól ez az egész, miért helyezték a nevükbe ezek a zene­karok a Jézus szót? Üzleti okok­ból? A sokkolás szándékával? Lehetséges. Én mindenesetre azt hiszem, ez a szó inkább valami­féle talizmán vagy totem... egy erős szó. Ami ezekben a zenekarokban a Jézus néven kívül közös, az az, hogy híresek, erősek és gazdagok szeretnének lenni - külön­ben nem lennének benne a popbizniszben - és a Jézus szó ezt képviseli számukra. A nevek erejét ösztönösen megérezzünk. Azok számára, akik a keresztény kultú­rában nőnek fel, Jézus mindezt jelenti.” Akkor hát egy rövid és hevenyészett kaleidoszkóp a val­lási vonatkozású nevekben - különös tekintettel a Jézus­­nevűekre - utazó zenekarok ökumeniájáról. The Jesus and Mary Chain A nyolcvanas évek brit gitárzenéjének (Id. Wanted: A nyolcvanas évek gitárzenekarai), a Reid testvérpár által vezetett és időről időre más és más tagokkal kiegészí­tett zajos, feedback gitárokkal operáló alapcsapata inkább csak a balhé kedvéért választotta e bizarr nevet,­­ benne a mary chain egyszerre rímel a zenekarnév elő­tagjára és szlengje a marihuánának - mint ahogy a (negatív) publicitás kedvéért nem riadtak vissza olyan fogásoktól sem mint a Heroin thrills (A heroin feldob) feliratú póló viselésétől. „I wanna die just like Jesus Christ” - éneklik a Honey’s Dead album Reverence című dalában. Jesus Jones A táncütemekkel aláaknázott gitárrockban utazó, a mai tánc-rock fúziót az EMF társaságában előrevetítő, ámde kevéssé maradandót alkotó angol zenekar vélhetően csak a jó csengés miatt nyúlt Jézus nevéhez. Nemhogy biblikus mélység, de még az átlagosnál nagyobb adag szellemi patron sem érhető tetten a brit kvintett mun­kásságában. Lötyögős tánczene a nyolcvanas évek végéről, napjainkban pedig feltámadás. Jesus Lizard A színpadon kigombolt farmarban, félmeztelenül, izzadtságban és önkívü­letben frontemberkedő David Yow vezette, senkihez és semmihez sem hasonlítható chicagói együttes nevében akár szentség és az apokalipszis is találkozhatna, ám a felkavaró zenével és szövegekkel gyomrot szaggató zenekarnak, Yow dosztojevszkiji világának névadója egy a vízfelszínen sza­ladgáló gyíkocska, szabad magyar fordításban: jézusgyík. Jesus Loves You A Jesus Loves You Boy George krisnás alteregója nevében a jézusi szeretet deklarálásával, teljes képzavar. A „zenekar” egyetlen lényeges dala leg­alább ennyire konfúz: akusztikus gitárral indított korrekt popdalba torkolló melódia, Hare Krisna-refrén, a dal tetőpontján pedig egy vérbő gospelkórus. Boy ennyire be volt állva? Teenage Jesus and The Jerks Nem vagyok én apáca - mondhatná Lydia Lynch, de nem mondja. Inkább cselekszik, a nyolcvanas évek eleje óta jelen van. Zene és nem-zene között, különféle formációkkal - ezek egyike a Teenage Jesus... - és tár­sakkal (Sonic Youth, Foetus, Nick Cave), sajátos költészettel, pengeéles produkciókkal, pornográf videókkal és brutális imázzsal - Id. Wanted: Girl power - sokkolja még a nem kifejezetten csinos hangkonzervekhez szokott hallgatóságot is. Ami sokk, az sokk. Judas Priest A zenekarból pár éve eltávozott Rob Halford klasszikus heavy metál zene­karának névválasztása kapcsán eszünkbe juthat a fémzene Black Sabbath-i hagyományának tovább­élése. A történet úgy fest, hogy a névadó a zenekar Halford előtti éne­kese, bizonyos Alan Atkins, aki egy Bob Dylan dalcímből (The Ballad Of Frankie Lee And Judas Priest) emelte ki Júdás nevét. A biblikus név mellé részt jósló szövegek: bűn, bűnhődés, tömeggyilkosság meg mindenféle sötét ügyek plusz bőrdzsekik és Hal­ford gay-szubkultúrából átemelt bőr­sapkája. A zenekar új albuma, Tim „Ripper” Quensszel, az új énekessel e hónapban jelent meg Jugulator címmel. Felsorolásunk kakukktojása. ...és aztán, a teljesség igénye nélkül: MC 900 Ft Jesus, Liquid Jesus, Godflesh, Morbid Angel, Pentagram, Balaam And The Angel, Death Angel, God, Godmachine, The Young Gods, Satan... -NR- Fotó: fflarton lás?ld Távolodd frtut and diary Chain drcrmber

Next