Wanted, 1998 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1998 / 7. szám

W ■■ ■ ‘f­­­ff MB ■ 20“ . N­­ a nmiíttiiihmai ft us®« 0 ijÄmEwiÄ! Éjszakai kulcsember A Coal Chamber-dedikálás lassan indul. Dög meleg van a József körúti miniatűr lemezboltban. Az arcok ismerősek. Vannak skaterek, vannak rajongók, vannak bámész­kodók és van, aki az ellentábor, azaz a Deftones feltétlen híve. A tourmanager asszisztense egy régi haver New Yorkból, mázli. Megbeszéljük az éjszakai programot, elfogy a tömeg. Átnyújtok Deznek, az énekesnek egy Nick Cave címlapos Wantedot. Harminc dollárt ajánl annak, aki megmondja, ki az a fickó az újság elején. Egyperces csönd az amerikai állampolgárok körében. A pénz nem talál gazdára. Interjú reményében irány a Pantera-dedikálás, először turnéztatja meg jamaikai stílusú barátnőjét. Amúgy ő már csak szkeptikus ez ügyben, merthogy a felesége annak idején a Coal Chamber miatt lépett le. A kiadó emberei késnek. Dez felhívja Phil Anselmót, de az fáradtságra hivatkozva le­mondja a partyt. Elnézem a srácokat: a Coal Chamber brigádban még a roadok is lak­kozzák a körmüket. Az utolsó pillanatban végre beesnek a hiányzó elemek, kezdődhet az ámokfutás. Metróval. Az INCOGNITÓBAN nincs hely, de a teraszon állva is megoldható a whisky-sör páros legurítása. Oldódik a hangulat. Kiderül, hogy Mike, a dobos barátnője szintén zenész, az egyik technikus fiú David Lynchnek dolgozott, Dez pedig alapjában véve otthon ülő típus. - Legszívesebben főzögetek a barátnőmnek, játszom a kutyámmal, nézem a Simpsont. PAULT KAPTAM KI, EZÚTTAL INKÁBB AZ ÖCCSÉT, A GITÁROS DIMEBAGET VÁLASZTOM. A HATÁR ÚTI VOLT AERO SZÁLLÓ PORTÁSA A HOSTESSÜGYNÖKSÉGEM FELŐL KÉRDEZ. ANYÁD. Először Raynához szólok fel, de a basszusgitároslány hisztis. A fiúk annál inkább lelkesek, szintetikus extázist akarnak, meg kocsisort. Majd megérkeznek a barát­nők és a buli hirtelen átmegy szolidba. Dez , lehetőleg újhullámosat. - IMÁDOM AZ OLYAN ZEnEKAROKAT, MINT A CURE, A BAUHAUS VAGY A SISTERS OF MERCY - LELKESEDIK DEZ -, az újhullám sötétebbik vonulatát. Amerikában a nyolcvanas években hihetetlenül népszerűek voltak ezek a zenék, de mára ebből szinte semmi sem maradt. Furcsa, hogy sokan úgy gondolják, azok az emberek, akik a dark zenéhez vonzódnak, depresszívek, melankolikusak. Én inkább azt mondanám, hogy intellektuálisabbak. Szerintem nagyon érezhető a Coal Chamberben a dark hatás. A sor a körútig kígyózik. A cowboyok késnek, megtehetik. A tourmanager kétségek közt hagy a dedikálás végéig, majd amikor az­ aláírásavtíités alábbhany közli a másna interjú helyét és időpontját. LEGUTÓBB VINNIe! antrd© július

Next