Wanted, 1998 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 8. szám
* :5 :: :: ?riï\té$ H :: Is :: ífr-’PrE:* E r •' P E 3 E r •* ? r S s r " r S 3 r •’ P :» E 3 r •'? E S s* S r •' P E H S r •’ P E S E • Lemezről lemezre :»••*?«* 3 S P E H i* E r •’ ? :: S E r •* P î: E i* E :• •* ? :! S E r •' P E E S b •* ? r S E E r •* P E E «' Er-Patricia Lee Smith (született 1946. december 30-án, Chicagóban) megingathatatlan, ám kissé homályos művészi szándékkal érkezik New Yorkba, ahol aztán pasijaitól kapja meg az ösztönzést. Robert Mapplethorpe (1967-69 táján még heteroszexuális, még nem világhírű fotós, hanem éhenkórász szobrász és kollázsművész) meggyőzi, hogy az írásra, a költészetre koncentráljon, a drámaíró Sam Shepard arra bátorítja, hogy dalokat írjon és énekeljen, a rockzenész Allen Lanier pedig kishíján beszervezi a Blue Oyster Cult énekesnőjévé. Patti 1971 februárjában kéri fel először Lenny Kaye gitárost, hogy kísérje egyik költői estjén (Rock’N’Rimbaud), de a dolog csak akkor fordul komolyra, miután Patti hazatér egy párizsi tanulmányútról, ahol is megvilágosodása támadt a Pere-Lachaise temetőben: rájött, hogy bálványai (Modigliani, Morrison, Rimbaud, Genet, Burroughs, Dylan, Hendrix, a Rolling Stones...) imádása helyett itt az idő magának is bálvánnyá válnia. 1973-ban a New York Dolls előtt kezd fellépni, mikrofon nélkül (tölcsért csinál a kezéből), majd feleleveníti munkakapcsolatát Lenny Kaye-jel, 1974 elején pedig a zongorista Richard Sohl is csatlakozik hozzájuk. Húsvétkor Patti a CBGB klubban (lásd: Wanted 1996/9) meghallja a Tom Verlaine vezette Television zenekart, ez adja az utolsó lökést rock'n'roll-karrierjéhez. Júniusban a Hendrix-féle Electric Ladyland stúdióban felveszi első kislemezét (Hey Joe/PLu Factory), amelyet Mapplethorpe független kiadásban jelentet meg (1974-ben az ilyesmi ritkaságszámba megy, csak egykét évvel később, a punkkorszakban válik általánossá). Egy San Franciscó-i meghallgatáson Jonathan Richman, a Modern Lovers gitáros-énekese (lásd: Wanted 1997/4) ugrik be dobok mögé, Patti azonban még a (szabad)versmondást tarja elsődlegesnek fellépésein, nem a rockéneklést, így egyelőre nem akardobost a zenekarba, Kaye viszont ráébred, hogy szüksége lenne egy másik gitárosra is. A trió a csenemigráns Ivan Krapah bővül kvartetté, így lépned fel a GBGB-jel, és így keltik fel a lemezcégek érdeklődését. 1975 júniusában szerződtek le az Arista céghez, nem sokkal azután, hogy a CBGB lemezlovasaként dolgozó és az ottani koncertjeiket is hangosító Jay Dee Daugherty csatlakozik hozzájuk dobosként. A szerződéskötéskor Patti teljeskörű művészi kontrollt harcol ki magának (ez is nagy ritkaság az idő tájt).