Wanted, 1999 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 8. szám
Talán Mambo? ••••■> Mambo Kurt A hetvenes évek eleji Derrick-epizódok világát idéző sárga napszemüveget, szűkre szabott fehér öltönyt, sárga nejloninget, és nagyon buta arcot viselő, művirágcsokorral előszeretettel mutatkozó, kapahangú német szintimatadort a nagyvárosi legenda szerint maga Déri Zsolt fedezte föl a magyar közönség számára, amikor is turkált az EMI raktárában. Hogy Mambo Kurt hülye vicc-e vagy éppen csak ügyes reklámfogásokkal rocksztárrá avanzsált mini-Lagzi Lajcsi a legkültelkibb fajtából vagy tán egyenesen az egyre inkább önparódiába forduló posztposztmodern rock új sztárprototípusa, azt lapzártáig nem bírtuk eldönteni. De a Szigeten, ahol már tavaly is Soltész Rezsőre és Aradszky Lászlóra stage dive-oltak a legelszántabban a fiatalok, nos, ott Mambo Kurt tuti befutó. Az iszonyú hangokat produkáló Yamaha D-58 elektromos orgonán elővezetett világslágerek már meghódították Németországot, és úgy tűnik elsősorban a komolykodásba beleunt rockerközönség vevő rájuk. Mambo Kurt meghívást kapott a Clawfinger turnéjára, a Rock Hard című híres metálmagazin pedig nem a Kreátort, nem a Helloweent, de még csak nem is a Scorpionst hívta játszani születésnapi bulijára, hanem Mambót. A vásári gagyimuzsikusból vásári rocksztárrá avanzsáló orgonistával németországi emberünk beszélgetett egy mélyet. — Egykor a tangóharmonika volt az ifjúság populárhangszere, aztán már nemzedékek óta a gitár a kedvenc. Miért döntöttél az elektromos orgona mellett? — Édesapámnak volt egy orgonája, otthon az állt a szoba közepén. Kipróbáltam, megkedveltem. Ennyi történt. Miként indult a pályafutásod Mambo Kurt néven? — Nagy pofával beharangoztam, hogy feldolgozásokat szeretnék előadni. Egy haverom aztán szavamon fogott, és megkért, hogy a buliján nyomjak valamit. Vége volt a lustálkodásnak, beálltam hangszeremmel, előadtam néhány feldolgozást, ami megtetszett a közönségnek és nekem is. Képzeld el, hogy odaültem egymagam a Yamaha mögé, és kitaláltam, hogy eljátszom egy Rage Against The Machine-számot szvingben! Magam is szórakoztam rajta. A nevedet Kurt Cobaintől kölcsönözted? — Kellett egy név. Első két fellépésemet név nélkül nyomtam le. De a Nirvánától a Come As You Are az egyik legrégebbi slágerem. Még ma is így konferálom be: „Itt jön Mambo Kurt!". Tudniillik mambóban adom elő a számot. Aztán a haverjaim mondták, hogy király név. Ráírtam hát egy táblára, rácsavartam a szintire, és azóta én vagyok Mambo Kurt. — Pont ma készítettem egy interjút a Rammsteinnel is. Paul Sandersnek tetszik az Engel című szám Mambo Kurt-féle feldolgozása bossanovában. Felveszed a kapcsolatot a zenészekkel, akiknek a számait játszod? — Nem, nem szoktam. Annyit tudok, hogy a Therapy?, a Rammstein, a Faithless és a német Fury in the Slaughterhouse ismeri a zenémet. Vagy megvettek egy lemezt, vagy valaki megmutatta nekik. Eddig senki nem reklamált. Tehát eddig még senki nem követett meg. De csakis azokat a számokat veszem fel a repertoáromba, amelyek nekem is tetszenek, nem érdekel, hogy ütik-e egymást. Ott van a Musik ist Trumps a Fugazi Waiting Roomja mellett. Elférnek egy lemezen. — A dalok struktúráját sosem szoktad megváltoztatni. — Két AC/DC-számot nagyon átgyúrtam, azok aztán nem is kerültek fel a lemezre. Jogilag nem is lehet egy szavuk sem a művész uraknak, ha átdolgozom a slágereket. Talán egy kicsit rövidítettem őket. Őszintén szólva, nem érdekel, mi a véleményük a munkámról. Amikor elkezdtem csinálni, még nem is volt téma ez az egész. Most, hogy ismertebb lettem, törik a fejüket, de jogilag tiszta vagyok. - Honnan veszed az ötleteidet? - Nem nagyon értek a zenéhez. Van egy kazettás magnóm, semmi több. Egyetlen egy lemezem sincs otthon, de még CD-m sincs. A tévémet is leszereltem két éve. Amikor buliba járok, akkor hallgatok csak zenét. Ami megtetszik, azt a barátaim felveszik nekem kazettára. - A lemezed borítóján nem adod meg, kiktől származnak a dalok. Csak a szerzők neve szerepel. Paul Sandersszel törtük a fejünket, kitől is van a Creep című dal, nem jöttünk rá, hogy Radiohead... — Bocs. Nem szándékos. Magam készítettem a dizájnt meg mindent, a lemezcég később csak a nevét nyomta rá. Fontos volt, hogy odaírjam, milyen stílusban játszom a számokat. A Creep rockszám, a Jump tangó és a Basket Case mambó. Abból indultam ki, hogy úgyis mindenki ismeri ezeket a dalokat. Hát csak tudja mindenki, hogy a Come As You Are a Nirvánától van?! — Vannak olyan klasszikus dalok, amelyeknél már az sem számít, ki énekelte először. — Pontosan ez az. Ezt akartam bebizonyítani, hogy attól függetlenül, hogy ki írta meg a dalt, mindegyikben van valami melódia, sima ügy. Eljátszom a hangszeremen, amelyet tulajdonképpen a rockzenében még véletlenül sem szabad használni, és mégis megmarad a számok szépsége. Természetesen vannak kedvenc számaim, amelyeket soha nem dolgoznék fel. Sajnálnám őket. Elég baj az, hogy a rapperek ma minden melódiát felhasználhatnak, és lejárathatnak. — És nem is kevés pénzt keresnek ezzel... — Óh, igen, szép pénzt kapnak érte. De én csak előadom ezeket a számokat az orgonámon. És még csak énekelni sem tudok. Elárulom, igazából utálom a feldolgozásokat. A Mambo Kurt valahogy becsúszott ebbe, de tök unalmas lenne, ha csak feldolgozásokat adnék elő életem végéig. A rapperek lenyomják a nagy slágereket, mert tudják, ezzel ők is nagyot aratnak, és ez szerintem nem dögös. Azért is vagy olyan vicces, mert nagyon komolyan veszed. Akár Steve Martin. — Mondták is az emberek, hogy az egész olyan klassz, mert körítése van, meg minden, hogy nem tudok énekelni, és mégis komolyan veszem a dolgot. Istenem, nem tudok énekelni, aztán mi van?! Leszarom! Boldog vagyom a hangszeremmel, és mindig tudtam, hogy mellette énekelnem kell, amúgy uncsi az egész. Tehát belekezdtem, és végig is vittem. Nem fogok mostantól énekórára járni. Nem vagyok komikus, és szerintem nem vagyok vicces sem. Számomra a zene a legtermészetesebb a világon. A '80-as években otthon leültem és Bruce Springsteent játszottam, akkor ez volt a menő. A kutya sem szólt érte. — A nagymamádnak is játszottál és rockereknek is. Mennyire különbözőek a reakciók? — A nagymamám lejátssza a lemezemet az ismerőseinek, akik talán nem tudják, mi az a Fugazi, vagy a Green Day, de élvezik a hangszerem hangzását. Nem értik a viccet, de mégis jól szórakoznak. Persze, akiknek szól ez az egész, azok értik a poént. Eddig csak jó tapasztalataim voltak. Akárkinek játszottam akárhol, Északon, Bajorországban, Hollandiában — és remélem a Szigeten is bejön a közönségnek. — Mikor határoztad el, hogy profi szinten leszel Mambo Kurt? — Felhívott Verona*, megkérdezte, nem lennék-e a „stúdiózenekara". Hé, ilyen esélyt életedben csak egyszer kapsz. Pedig már rég lemondtam a popsztárságról. És lám, megváltozik minden. Onnantól egyszerű volt, fogadtam egy koncertszervezőt, annak azt mondtam: „Veronának játszom a Veronas Weltben”, és akkor már egyenes az út. A lemezcégemmel is meg vagyok elégedve. — Hogy ismerted meg Veronát? — Szerintem Verona nagyon kedves lány, ezt el kell mondanom. És csinos is. Nem nagyon tudtam, hogy mit csinál pontosan, ugye én nem nézek tévét, de véletlenül vendég voltam nála. Egy kis zenét is lenyomtam akkor. Erre én lettem a kedvence. Olyan jól szórakozott rajtam, hogy megkért, legyek én az állandó stúdiózenésze. - És a Veronas Weltből már Magyarországon is ismernek téged. - És a firkászok ezzel indíthatnak, hogy Veronának nyomom a keyboardot. Istenem, hát miért is ne? Klassz állás. Kedves a főnököm, és még szemrevaló is. — Hogyan tovább? — Per pillanat semmire sem futja az időmből. Keresztül-kasul utazom Európát a fellépéseimmel. Úgy tűnik, az a sorsom, hogy egyszemélyes előadó legyek. Pedig de szívesen játszanék zenekarral! A hangszeremnek is csak húsz ritmusa van. Már végigpróbáltam mind. Jó lenne valami saját szerzeményt is előadni. Nem akarok még egy feldolgozáslemezt készíteni, azt nagyon unnám. Szerény igényem, hogy fejlődjek is valamerre. ‘Verona: Dieter Bohlen egyszeri felesége volt, a német RTL-en vezeti Veronas Welt című talk show-ját Hary Elisabeth Túlvilág A Wanted-szerkesztőség kedvenc tánczenekara, A PAKSI SZÉHELYŰ, DE TAGJAI KÖZÖTT A SZEGEDI Időrablók gitárosát is felvonultató káoSZISTA FORMÁCIÓ AZ ÖTVENES-HATVANAS-HETVENES ÉVEK POPULÁRSZTENDERDJEIT (LA BAMBA, Brazil, Koós János stb) dekonstruálja, fergeteges színpadi show-elemekkel (kismoped, CSUKLÓN FITYEGŐ AUTÓSTÁSKA, TRAPÉZNADRÁG, RAGASZTOTT MŰPAJESZ, KÖZÖNSÉG KÖZÉ HOLTRÉSZEGEN BEZUHANÓ, FÉLMEZTELEN, SÖRHASÚ BASSZISTA, STB). A ZENEKAR AZ IDEI SZIGETRE A Csillagok háborúját idéző kosztümökkel is KÉSZÜL (Leik HERCEGNŐ FÜLRE RAGASZTOTT KAKAÓSCSIGÁVAL, STB). Wanted zenekar A rock katonái. A Wanted újságíróiból alakult Wanted zenekarban a gitárhős Bébét, a mikrofonista Dezsét és a basszista Nérót olyan profik KÍSÉRIK, MINT A GRUNDOS MÚLTÚ LALA GITÁROS VAGY A QUIMBYS JELENŐ FASZ! DOBOS, TREK AC/DC-stílben, Kiss-diszkó Rammsteinben és Dáridóban, Duran Duran punkban, a drogtörvény ELŐL MENEKÜLŐ SOLTÉSZ REZSŐ JAMAIKAI KA LANDJAI, Kylie Minogue és Csepregi Éva Lai- BACH-BAN. A ZENEKAR ELSŐ STÚDIÓFELVÉTELÉNEK VILÁGPREMIERJE (YETI, A HEGYI EMBER - TECHNOROCK KÖNTÖSBEN, RAPBETÉTEKKEL). — mmMMmil UIANTID S2ÍNPAD :: 08.09 : 22.00- mflmBO KÜRT :: UIANTID S2ÍNPAD " 08.0?. :: 02.00-» UIANTtD S2ÍNPAD •• 08 09 ..