Wanted, 2000 (6. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 12. szám

MM Future Sound of Prague Vol. 2000. ::: Intellygent Recordings/BMG Másfél évvel ezelőtti prágai kalandom alkalmával - mint azt már említettem - cseh lemezekkel tértem haza, melyek között a fenti válogatás első része is meg­bújt. Rendben megy minden a cseheknél is, ez volt első gondolatom akkor, most pedig, a folytatás hallgatásakor csak annyiban módosítanék, hogy egyre jobb lehet nekik is. Az első rész több mint korrekt felvételei a különféle stílusok és BPM-tartományok között ide-oda ugrálva még kevéske bátorságról adtak tanúbizonyságot: az erős angolszász hatás uralma ott még a háttérbe szorítot­ta a csehes hangzást. A második részre ez az arány megfordult. A Bristol sound az egyetlen, mely még stabilan beágyazódva - három szám erejéig - tartja ma­gát. (A Massive Attack, Tricky és a Breakbeat Era konkrét befolyása azonnal fel­fedezhető a Canopy, a Significant Other, illetve a Skyline számaiban.) A többi tizenkét darab azonban már önálló arculattal bír. A dzsessz-elemekkel jócskán színesített (ami a csehek esetében csöppet sem meglepő), a triphop, a break­beat, a drum'n'bass és az electro felől közelítő számok mind a downtempónál kötnek ki. Kávéházas hangulatú, sűrű és füstös lemezre sikeredett így a FLOP 2000, mely leginkább olyan, mintha a legszebb számok gyűjteménye lenne. Persze senki ne a Real Ibiza és/vagy Café Del Mar típusú tengerparti merengés­re gondoljon. Itt inkább a misztikum, a melankólia és a pszichedelia hármasa a fő szervező erő. (A két szem kivételt a Garden Kitty bolondos dub-reggae-je és a Stonedhigh beszívott hiphopja jelenti.) Ez a lemez azoknak a megszállottaknak ajánlott, akik elgondolkodtató mosolyuk mögül az átlagosnál gyakrabban nyugtázzák örömmel, hogy de jó is félig tátott szájjal csak úgy alapon bámulni előre, illetve a lassú ütemek boldogan bóloga­tó rajongói közül azoknak, akikre a heves izgalom pillanatok alatt rátör, ha egy újabb K7-es vagy Mole Listening Pearls-ös kompiláció tűnik fel a láthatáron, majd landol a cédé-játszójukban. Merthogy ez is olyan, ettől is többször és ön­kéntelenül körbeszalad a vigyor. Is­t­­wagner-Green Velvet:.: F-111 Records/Warner A siófoki Greenfields fesztiválról a Wanted is tudósított. Ott mutatta meg magát első ízben a magyar közönségnek az amerikai fekete istenség, a minimál techno kultfigurája, Carmere, akit a világ leginkább Green Velvet néven ismer. Közel tíz éves pályafutása során most először jelentkezett nagylemezzel. Ezt meg­előzően csak maxikban utazott, úgy fosta magából egymás után azokat, mint ahogy a zépluszos Philip a szót. Csak ezeknek volt értelme, meg világhírnevet is hozott az a néhány „sláger”, amit a világra szabadított. Hogy miért várt mégis ennyit a hosszan játszóval, megmondani nem tudom, de nem is érdekel. Az eredmény ugyanis másodlagossá tesz minden egyebet. A ré­gi, több éves számok (Flash, Answering Machine, Stalker) semmit sem veszítet­tek erejükből, az újak pedig semmivel sem gyengébbek azoknál. Szóval, aki bírja az okos technót, az kap egy tökéletes lemezt. A végtelenül lecsupaszított, maximum két-három hangból álló vegytiszta techno­darabok gyanútlan hallgatóját a zaklatott, skizofrén hangulat könnyen ideges re­megésbe kergetheti, ez reális veszélyforrás, bevallom. Ráadásul Carmere végig­beszéli a lemezt. Szövegei kattantak és sokkolóak, hangja pedig sosem szól tisz­tán, valamiféle torzító eljáráson keresztülment minden egyes alkalommal, mielőtt a lemezre került. Aki volt már gyárlátogatáson, és kifejezetten irritálta a gyártósor monoton zaka­tolásának plusz az alkalmi idegenvezető hozzáértő magyarázásának bántó elegye, hozzá se nyúljon a Green Velvet albumhoz, mely egyébként a Cabaret Voltaire és a D.A.F. zenei örökségét viszi tovább. Akit ez utóbbi kitétel kíváncsivá tesz, kezd­je a tizenegyes trackkel, a Red Light cíművel. Ha rá van hangolódva az illető az ügyre, akkor időutazás.H . Erik Truffaz: The Mask ... Blue Note/EMI Megjelent a francia trombitás, Erik Truffaz legújabb, The Mask című negyedik albuma újfent a Blue Note címke alatt. Az acid jazzben vagy nu jazzben elszáll­taknak ez valószínűleg a jónál is jobb hírnek ígérkezik. Truffaznak és zenekará­nak munkássága ugyanis kiemelt figyelemmel bír köreikben (is), ami persze nem csoda. A súlyos-nyomós, koszos jazz muzsika olykor őrült sebességnek tűnő tempóval sodor magával előre valamerre, hogy aztán váratlanul jöjjön a fék, s annyira be­lassuljon a zene, hogy csak a ringatást érezzük, azt, ahogy olvadunk, majd persze meglódul minden újra, csak valahogy másképp. A sokszínű hangulatok azonban szilárd egységfrontba tömörülnek Truffaz hangszere (és zenészei) által. A The Mask első hallásra elszállt, pszichedelikus álomzene, olyan, amilyet a skan­dináv és német jazzerek műveltek a nyolcvanas-kilencvenes években. A megisme­rés belsőbb köreiben azonban egyre jobban átalakul a kép, nagyon nagyot válto­zik, s már inkább a modern elektronikus zenékre asszociálhatunk. A Less és a cím­adó The Mask például tiszta dob és basszus, de bármelyik darab bőven beleférne akármelyik downtempo-DJ repertoárjába. És ha még hozzáteszem azt is, hogy a jelenkori francia tánczene partyembere, Alex Gopher is kivette részét Truffazék lemezének elkészítéséből, akkor már a konkrét, személyhez köthető kapcsolódási pont is megvan. Összeérnek a szálak, higgyétek el H : Hot Toddy: Super Magic :.: Paperrecordings Chris Todd egyszemélyes zenekara a Hot Toddy, mely a valóságban nem egy han­gulatos melegbár, hanem egy hangulatjavító koktél neve, de hogy ez miből áll pon­tosan, nem tudom, nem vagyok jó shake-tudományból. Hát Teddy zenéjének összetevői azonban egyszerűen levehetők: a hetvenes-nyolcva­nas évek diszkójából, afrós funkből és house-ból szerkesztette egybe azt. A Super Magic tipikusan abba a tánczenei kategóriába tartozik, melynek képviselői éppúgy otthon vannak a klubnegyedben is, mint a szolid partyk világában, a szoba sarkában. Ha akarom, vérforraló trip a középtájékomnak, ha akarom, betűreklám flash, ha aka­rom, ide-oda csapongó gondolataimat egy berendező és messzi tájakra röptető va­rázsszőnyeg. A könnyed háttérzenék magasiskolája f| w Hooverphonic: The Magnificent Tre^tf^^ Portishead-rokon belga elektrosanzc^En^B albumát sem egy verőfényes nyári napra fogják ajánlani a hipersznob, delH^^los és figyelmes életmódmagazinok, viszont ez engem spéciel egyáltalán nerrl ven jegyző énekesnős zenekar továbbra elektronikus alapokra épített, vonósokkal dalokban utazik, melyek gonosz módon, kérésén H­­ener-The Plastic Avengers: Space Graffiti Sirius: On The Edge Of A Dream ::: NRM Az NRK Soundvision egy nem túl régi h­ nem hallott erről a városról? Bennem egyre többet vetődik fel a kérdés, vajon a ze­nekészítőkön és munkatársaikon kívül tartózkodik-e még valaki ebben a városban? Egyre kevesebb esélyt látok rá. Egy város, ahol csupa jó zenét készítenek. Hmm, mi ez, ha nem a Kánaán?!) Tehát, kikeveredve a zárójelből, az NRK. Ha jól emlékszem, két éve hallottam először róluk, egy a kiadót bemutató, felvezető válogatást. A Plas­tic Avengers nevét akkor jegyeztem meg, így érthetően heves izgalom tört rám, ami­kor beszerződött a nagylemez. A kiadó ütemorientáltabb, ebből következően party­­képesebb művészei közé tartozik. Az enyhén szólva is felszabadult, helyenként kicsit talán túl komolytalan zenécske a french house vonalán halad, és a Glasgow Underg­round kiadó muzsikáival mutat rokonságot. Általában az instrumentalitás tombol, ez hol savas elektrós, hol latinosan gondtalan. Ahol beszáll a vokál, ott pedig sláger te­rem (If You Wanna Be). Aki meg unja az ütemet, az kap három olyan leülését, hogy leül. Asszem, mindenki elégedett. A Sirus a Plastic Avengers-szel szemben inkább elszálltabb és álomszerűbb, meg hát érdekesebb is. St. Germain első nagylemeze lehetett rá minden bizonnyal a legna­gyobb hatással. Az album deep-pel indít, aztán nem is mozdul onnét. Csak ha nyo­mós érve akad. Az elején még nincs neki, csak kérdezget, akarsz-e táncolni. Bólo­gatsz, egyre sűrűbben és hevesebben, hogy persze, aztán azt se veszed észre, mikor kezdted el egyáltalán csinálni. Majd amikor úgy érzi, elég volt, akkor hazaküld pihen­ni. Az erős dzsessz jelenlétet élénk mediterránkodás egészíti ki, mindez a kergetőzés puha és süppedt deep house ütemek felett történik. Riviérára termett muzsika, ami csak a szépről és a jóról szól, legalábbis ilyeneket juttat az eszünkbe - természete­sen mosolyogtatva - annak ellenére, hogy tudjuk, mi a helyzet egyébként. Tehát ak­kor mire hasonlít a hatása? H w Groove Armada: Back To Mine ::: DMC^f Fishing Ltd. Groove Armada: The Remixes ::: Zol Tehát a Groove Armada. Amikor taval^^^^ mű debütáló albumuk, azonnal tudtam.^^valami (konkrétan az a lemez és én) megint jókor volt jó helyen, egymásra találásunk minden hiba nélkül zajlott le. Azóta a két londoni DJ, Tom Findlay és Andy Cato duója saját elitklubom tagja lett. Ahová a legnagyobb kedvenceim tartoznak, azok, akik ha nem is feltétlenül csináltak forma­bontót és úttörőt, mégis egyéni hanggal bírnak. Azt hiszem, mindenkinek megvan az ilyen saját kis ügye. Tehát a Groove Armada. A Vertigo egy hibátlan poplemez, melyen a hagyományos popfelfogás keveredik a modern elektronikus zeneivel, melyen a stílusok ömlesztve, de ragyogó ízlésről és arányérzékről á­ effekt és dobgép ellenére is a dalforma , mentális darabok is dalok, ami nem hüly más az egész. A nagylemez óta eltelt idő legutóbb Madonna Musicjához­, kiadtak/ jutott el, attól lettem okosabb), és egy-í­­ásokra. Ezek mind csak erősítették lea nyem helyességét. És ez jó nekem. Aztán a közelmúltban két olyan lem­ez­lg, csak ellentmondásos, de ettől izgat­ott remek remixeket készítettek (például kislemezt (hozzám az I See You Baby lámocskát helyeztek el ide-oda, váloga­­ttotve Armadával kapcsolatos élme­fokba került, melyen újra az ő nevük szerepel. A Back To Mine mozgás-figyelős downtempo DJ-mixlemez sorozat friss darabját rakták előbb össze, megmutatva nekünk, mire is pihennek ők szívesen. A The Remixes pedig, mint a címe is elárulja, a Vertigo néhány darabjának mások ál­tal elkövetett remixeit gyűjti egybe. Na most, a fentiek alapján elképzelhetőnek tartjátok, hogy e két lemezről egy rossz szót is le tudnék írni? H­a Bekel. Az első albumát még Hoover n­­­ebilincselően, néhol fájdalmasan szép, nógatott, szépen hangszerelt, lassacska pt szívtájon támadnak. Mondhatom, sF TRISS ZtKll HtRíH­­U/flNTtD-ÍLÓK­ZITÍS: http://lndr*.huZu/nntfd

Next