Wanted, 2001 (7. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 12. szám
2B|U/6B:001: Kies hazánkban az álmoskönyvek szerint nem túl biztató jelenség, ha valaki zenélésre adja a fejét, különösen ha a nagyközönség körében szinte ismeretlen műfajokban teszi ezt. Ágoston Béla szaxofonos (plusz duda, klarinét, miegymás) ennek ellenére beszélgetésünkkor, rácáfolva például a dudás és a pokol viszonyát elemző szólás igazára, ugyanúgy, mint anno a pécsi főiskolán, boldog és kiegyensúlyozott embernek tűnt. Tette mindezt annak ellenére, hogy egy füstös presszóban raboltuk az idejét, ahelyett, hogy már hazaért volna kislányához és feleségéhez a nemrég vásárolt őrbottyáni parasztházba. Ágoston Béla megannyi dzsessz- és folkprodukció után egy Kispál és a Borz feldolgozásalbumot készített el Kind of Borz címmel: ez lett volna az apropó. Mi mégis inkább arra voltunk kíváncsiak, hogy miből lesz a cserebogár, elnézést, a szaxofonos. W: Kezdjük a legelején. Mondjuk a szülővárossal, Szarvassal. Ágoston Béla: Szarvas ugye a Dél-Alföldön található. Ez elsősorban a Dél-alföldi Szaxofonegyüttes szempontjából fontos helyszín, mármint a névválasztáséból, mert az alapító tagok dél-alföldiek. Nem a zene miatt, mert annak semmi köze a Dél-Alföld zenéjéhez. Ennyi. W: Talán mégsem csak ennyi. ÁB: Jó, abból a szempontból is fontos, hogy nagyon jó időben nagyon jó emberekkel sikerült ott találkoznom. W: Ez még gyerekkorodban történt? ÁB: A gyerekkor is hozzátartozik, de a serdülőkor inkább a lényegesebb. A gimnázium alatt találtam olyan embereket, akik megismertettek a népzenével, a dzsesszel, a klasszikus zenével, gyakorlatilag úgy, hogy ez didaktikamentesen sikerült nekik. W: Ők a tanáraid voltak? ÁB: Nem, olyan emberkék, akikkel egyszerűen az élet összesodort bennünket. Talán csak a klasszikus zene a kivétel, mert gyerekkorom óta foglalkozott velem egy fuvolatanár. Az ő türelme mindenféleképpen hozzájárult ahhoz, hogy ezen a hangszeren maradtam. Mondjuk ehhez a Szarvas-dologhoz azt azért hozzá kell tenni, hogy apám szegvári volt, Csongrád megyéből, anyám pedig Gyulán született, tehát mi ilyen betelepültek voltunk, ha a szüleimre gondolok, és nem tősgyökeres szarvasiak, így a kisváros falusias életéből kimaradtunk, nem jártunk hétvégenként esküvőre, meg lagzikra. Ami számomra inkább meghatározta a hangulatát, az inkább a főiskola, meg az óvónőképző volt. Nekem ezek jelentették a bölcsészettudomány alapjait. (Nevet.) W: Magyarul a mindent elsöprő csajozás. ÁB: A csajozás, meg a sörözés. Mondjuk az első dzsesszélményem is a halászcsárdához kötődik, ahol három konyak elfogyasztása után, a tűzoltózenekari próbáról hazafelé menet a fuvolámmal beszálltam a helyi cigányzenekar improvizatív zenéjébe, amit persze ők provokáltak ki, mert a cimbalmos észrevette, hogy valami történik az asztal alatt, mert lehajoltam, és elkezdtem fuvolázgatni arra, amit ők játszanak. Erre felhívtak, úgyhogy marha jól néztünk ki, ők az egyenruhájukban, én meg a békejelvényes farmerben. De nagyon jól összehaverkodtunk, mert nyitottak voltak, és nekem is nagy élmény volt a játék velük. W: Mintha egy tűzoltózenekart említettél volna. ÁB : Ami szintén nagyon fontos volt. A zenekar nagyrészt öregemberekből állt, de együtt zenéltem ott Ervinnel is, aki most a Cervius Rádió vezetője. Abban az időben még a három diszkós egyike volt Szarvason, köztük is a legmobilabb, és, hogy is mondjam, a leginkább kultúraorientált. Nyitott mindenfélére, akit nem csak az anyagiak izgattak. Ő meg én mint a fiatalságot képviselő erő jelentünk meg a zenekaron belül, de az öregekkel való együttmuzsikálás is nagy élmény volt Egy olyan népfőiskolához hasonlított, ahol egymást támogatják az emberek a türelmükkel, a tudásukkal. V: És vasárnapon reggelenként, mint a csehszlovák filmvígjátékokban, kibattyogtatok a főtérre, aztán uccu neki? ÁB : Volt olyan is, de inkább a nagyobb ünnepeken játszottunk. Viszont rendszeresen próbáltunk. Egyrészt ez volt a kocsmázáspótló az öregek- EMEIW Ágoston Bél