Romániai Magyar Szó, 1949. július (3. évfolyam, 551-577. szám)
1949-07-02 / 551. szám
A svájci bíróság szégyenteljes kihívása A háborúra uszító angolszász imperialisták svájci zsoldosai által Solvan Vitianu román diplomata ellen megrendezett per véget ért. Kassier bíró úr megbízóitól átvette az utolsó utasításokat is: JÓLLEHET NINCSEN RA SEMMI JOGALAP, MÉGIS EL KELL ÍTÉLNI SOLYAN VITIANYT. És Hassler bíró úr a tröszttulajdonosok, fegyvergyárosok, népnyúzó bankárok gerinctelen csúszó-mászója ítélt. Másfél évi fogházra ítélte el az ártatlan román diplomatát. A svájci bíróság ennek a pernek folyamán s az ítélet kihirdetésénél arcul csapta az igazságot, meggyalázta az igazságszolgáltatást. A Hassler bíró úrhoz és Lüthi államügyész úrhoz hasonló személyeknek már régen nincsenek erkölcsi előítéleteik. A per folyamán bőségesen kimutatták, hogy nyoma sincsen bennük semmiféle igazságérzetnek, nem szent előttük semmiféle írott jog, vagy nemzetközi jogszokás, imperialista megbízóik parancsára kaphatók mindenféle aljasságra. Megbízóik pedig maguk a népek legádázabb ellenségei: azok, akik a világot ismét vértengerbe akarják borítani, virágzó városokat és falvakat romhalmazzá szeretnének változtatni a profitért és galád uralmak ideig,óráig való meghosszabbításáért. Ebben a perben két ítélet hangzott el. Időrendben az egyik jóval megelőzte a másikat. Az első és végérvényes ítéletet a világ haladó közvéleménye mondotta ki. Mégpedig már akkor kimondotta, amikor a nemzetközi jog szabályainak lábba tiprásával a svájci kormány mentelmi jogától megfosztva perbe fogta a Román Népköztársaság diplomatáját. Ezzel a tettével a svájci kormány ismételten elárulta azt, hogy fennen hangoztatott „SEMLEGESSÉGE“ nem egyéb propaganda-trükknél, mert ezt a pert Svájc ruellett, a nemzetközi imperializmus rendezte. A háborúra uszító imperialisták parancsát teljesítette akkor a svájci kormány, amidőn minden jogi alap nélkül letartóztatta, fasiszta módszerekkel „vallatta“, majd pedig a vádlottak padjára ültette egy független és szuverén népi demokratikus állam diplomatáját csak azért, mert így akart szolgálatot tenni gazdáinak. Miért rendezték a pert? Az imperialistáknak azért kellett ez a per, mert azt remélték, hogy rajta keresztül bemocskolhatják a népi demokráciát és a Szovjetuniót, így hát csak ürügy volt számukra a Soivan Vitianu ellen megindított per. Az imperialista bujtogatók azonban ezúttal ismét felültek, mint annyiszor, amikor a népek szemébe port akarnak hinteni. Az a kissérletük, hogy hazátlan bitangokkal, szélhámosokkal, zugbörzésekkel, fasisztákkal szórassanakmocskot a Román Népköztársaságra, csúfos kudarcba fulladt. A jó urak arcátlanságánál csak korlátoltságuk volt nagyobb. Az a tévhitük, hogy a perben általuk felvonultatott tanuk elég meggyőzőek lesznek hitványságuk palástolásában, kártyavárként omlott össze. A Râmniceanu és Karresféle csirkefogók és pribékek a bíró és az ügyész kérdéseire adott feleleteikben nem tudták palástolni, hogy a társadalom söpredékei. Az imperialisták a perből propaganda fegyvert szerettek volna kovácsolni a népi demokráciák és a Szovjetunió ellen. De az általuk elhajított bumeráng visszatért és saját fejükön koppant. Az igazi bűnösöket találta el. Azokat, akiknek pimaszsága a per folyamán napnál világosabban kiderült. Még mielőtt Hassler biró úr megkapta volna az utolsó utasítást a fegyvergyárosoktól, a világ közvéleménye már kimondotta az ítéletet: AZ IGAZI BŰNÖSÖK AZOK, AKIK MEGRENDEZTÉK EZT A SZÉGYENTELJES PERT. Hassler biró ítéletet kihirdető hangja elveszett abban a hatalmas tiltakozásban, amely a Villany-per kezdete óta hangzik fel a világ minden részéből. A Vitianuséle per is egyike lesz azoknak a vádpontoknak, amelyekért a háborúra uszító imperialistáknak előbb-utóbb számot kell adniok. Az elhangzott ítélet arcátlan kihívás, amely ellen egységesen tiltakozik az ország népe! A kéthetes tárgyalás során egyetlen dokumentumot sem sikerült produkálnia a vádnak. Ellenkezőleg: minden kétséget kizáróan beigazolódott, hogy mesterséges koholmányokkal akarják befeketíteni Villanán keresztül a Román Népköztársaságot. A hivatalból kirendelt védelemnek könnyű dolga volt, amikor halomra döntötte a vád minden állítását. A svájci bíróság ennek ellenére marasztaló ítéletet hozott, hogy teljesítse imperialista gazdáinak parancsát és igazolja saját jogtalan módszereit. A vizsgálati fogság betudásával, másfél évre ítélték Villamit és az egy éve fogvatartótt Renée Villanst felmentették. Nem volt jogalap Renée Villam fogva tartására és ennek ellenére több, mint egy esztendőn keresztül viselnie kellett a svájci rendőrség terrorját. Felháborodottan utasítja vissza dolgozó népünk a svájci kormány és a svájci bíróság szégyenteljes kihívását. Az ítélet megsemmisítését követeli az ország közvéleményével együtt a világ haladó közvéleménye is. '«H (HMM M MM* Bk. Sea P.T.T HripruDm 265-092'94' 1940, ulius 2. szombat Ill. évfolyam, 551 szám || ORSZÁGOS DEMOKRATIKUS NAPILAP || Ára 4 lei Az utolsó szó jogán Vitianu vádat emelt az imperialisták szolgálatában álló svájci bíróság ellen Csik meinte kaidus tömeget magaivá teszik a Miene egyházfő határozatai A. J. VISINSZKIJ NYILATKOZATA a külügyminiszterek tanácsa párisi értekezletéről (MOSZKVA, Agerpres.) A Tass közli Visinszkijnek, a Szovjetunió külügyminiszterének a „Pravda“ és az „Izvesztija“ tudósítói számára adott nyilatkozatát, a Külügyminiszterek Tanácsa párisi értekezletének eredményeiről. A. J. Visinszkij, a Szovjetunió külügyminisztere a következőket mondotta: A Külügyminiszterek Tanácsának május és június hónapbantartott párisi értekezlete majdnem másféléves megszakítás után ült össze. Ismeretes, hogy a Külügyminiszterek Tanácsának párisi értekezlete két kérdéssel foglalkozott: Németország és Ausztria békeszerződésé- vel. Ezek közül a Külügyminisz- terek Tanács- a német kérdéssel harmadizben foglalkozott. A Külügyminiszterek Tanácsának 1947. évi két megelőző értekezlete, ahol szintén a német kérdést vizsgálták, minden eredmény nélkül végződött, tekintettel arra, hogy az Egyesült Államok, Nagybritania és Franciaország nem óhajtották a német kérdést megoldani és a békeszerződést előkészíteni Németországgal. Meg kell említeni, hogy az Egyesült Államok és Nagybritánia kormányai már 1946-ban Németország feldarabolásának politikája mellett foglaltak adást, anélkül, hogy figyelembe vették volna Potsdamban vállalt kötelezettségeiket. Ennek a politikának megfelelően mindenképpen hozták-halasztották a németkérdés megoldását és igyekeztek hasznot húzni abból a bizonytalanságból, amely ennek az állapotnak a következménye volt. Az Egyesült Államok, Nagybritania és Franciaország kormányai már akkor megkísérelték kisajátítani Németország nyugati övezetének ellenőrzését és megpróbálták azt demokrataellenes, imperialista céljaik érdekében felhasználni. Az ilyen magatartás homlokegyenest ellenkezett a potsdami egyezménnyel, amely megállapította Németország demorsarizálásának és demokratikus újjáépítésének szükségességét A potsdami egyezmény további megszegésének vonalát követve, az Egyesült Államok, Nagy Britania és Franciaország kormányai, az utóbbi három év folyamán egész sor intézkedést tettek Németország feldarabolásának biztosítására, valamint Németország nyugati övezeteinek terjeszkedési terveik szolgálatába állítására. A nyugati hatalmak javaslatainak kudarca Az olyan intézkedések, mint a külön pénzügyi reform Németország nyugati övezeteiben; a szovjet övezet és a nyugati övezetek parancsnokaiból álló berlini szövetséges parancsnokság feloszlatása; egész Berlin városi tanácsa tevékenységének megszakítása, a a négy övezet legfelső parancsnokaiból álló, a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Nagybritánia és Franciaország között létrejött nemzetközi egyezmények alapján működött szövetséges ellenőrző bizottság tevékenységének megszakítása; a Nyugat-Németországra rákényszerített megszállási szabályzat, amelynek célja a megszállás rendszerének hosszú évekkel való meghosszabbítása; az antidemokratikus, úgynevezett bormi alkotmány megteremtése a német nép háta mögött, amelynek célja föderatív államrendszer megteremtése, végül azok a kísérletek, melyeknek célja Németország nyugati övezeteinek bevonása a Marshaltlterv tevékenység körébe, abból a célból, hogy megkönnyítse az angol-amerikai monopoltőkének Németország nyugati övezeteinek gazdasági leigázását, mindezen intézkedések világosan mutatják, meddig mentek el az Egyesült Államok, Nagybritania és Franciaország kormányai Németország kérdésével kapcsolatos kötelezettségeik, a potsdami egyezményben vállalt kötelezettségeik megszegésében. Ilyen politikát folytatnak az Egyesült Államok, Nagybritánia és Franciaország kormányai a német kérdésben, már évek óta. Nem kell elfelejteni, hogy a német kérdésnek nagy jelentősége van nemcsak Németországra, hanem mindazokra a népekre nézve, amelyek a tartós béke megteremtésén fáradoznak. Az iyen politika, nyilvánvalóan már kezdetben kudarcra volt ítélve, mert ellentétben áll Németország történelmi fejlődésével. Ezt a politikát az egész demokratikus Európa, valamint az egész világ demokratikus körei elítélik. Az Egyesült Államok, NaszyAritánnia és Franciaország kormányai — amint a Külügyminiszterek Tanácsa párisi értekezletének munkálataiból világosan kiderült — ennek ellenére nem mondottak le arról a reményről, hogy az értekezlet munkát a tail „formális" politikájuk szerint vezessék le és hogy sikereiket innen próbálják meríteni. Éppen ez volt a célja azoknak a memorandumoknak, amelyeket Acheson, Bevin és Schumatt, a szovjet delegációnak Németország egységére vonatkozó javaslata ellensúlyozására nyújtottak be a párisi értekezletnek. Éppen a fenti célt követték a három nagyhatalom kormányai, amikor a napirend első pontjához benyújtották „Németország egységével" kapcsolatos memorandumaikat Azt akarták, hogy megszerezzék a Külügyminiszterek Tanácsának hozzájárulását a Németországgal kapcsolatos külön intézkedéseikhez, hogy úgymond, törvényesítsék egységbontó tevékenységüket és kikényszerítsék a német kérdés megoldására irányuló antidemokratikus terveiket. Ebben a kérdésben a három nyugati kormány nem talált alkalmasabb javaslatot, mint azt, hogy Németország keleti övezetét egyszerűen csatolják az úgynevezett bonni alkotmányhoz, hogy fogadja el a megszabló szabályzatot és vesse magát alá a három kormány diktátumának, amely ezáltal teljes szabadságot nyer Németországgal kapcsolatos bármely probléma megoldására Az Egyesült Államok, Nagybritánia és Franciaország külügyminisztereinek a párisi értekezleten elhangzott bőséges és dagályos frázisai valóságos szavalásnak tűntek ,amikor Acheson a június 23-i sajtóértekezleten „azokról a széleskörű szavazati jogokról beszélt, amelyeket a németeknek meg kell adni, hogy saját ügyeiket vezethessék." A három nyugati delegátus memoranduma vég nélküli megszálási szabályzat megteremtését irányozta elő, nem törődve annak következményeivel, holott köztudomású, hogy ennek célja a Németországgal kötendő békeszerződés késleltetése, a német nép érdekei elenére és a katonai megszállási rendszer minél hosszabb ideig tartó fenntartása Németországban. A három nyugati hatalom képviselői ki akarták erőszakolni ezt a programot a párisi értekezleten. Ez azonban nem sikerült a szovjet delegáció határozott magatartása miatt. Ilyen körülmények között, a három nyugati hatalomnak az a kísérlete, hogy a memorandumban kifejtett javaslatokat a szovjet delegációra rákényszerítse. Az ukrajnai kolhozokat járja a RNK dolgozó parasztjainak küldöttsége KIEV. (Agerpres.) A Tass jelenti: A Román Népköztársaság dolgozó paraszt-küldöttségének egyik csoportja néhány napja Kiev vidékén tartózkodik és az ottani kolhozok tevékenységét tanulmányozza. Mironovka községben a vendégeket a környék dolgozóinak több, mint 300 képviselője fogadta. A szelekcionáló állomás élmunkásai megismertették a küldötteket a micsurini tudósoknak az új búza-, rozs-, kukorica-, cukorrépa és más, gazdagon termő gabona, és növényfajták kialakítására törekvő munkájával. A Román Népköztársaság dolgozó parasztságának küldöttei megtekintették a kísérleti földeket, érdeklődtek az agrotechnika iránt és megcsodálták a 250 búzaszemet tartalmazó kalászokat. Temes megyében megkezdődött a rozs aratása (Temesvár.) — Megkezdődött a rozs aratása a nagy, őszi mintagazdaságban. Már az első napon túlhaladták a meghatározott normákat, így Copron Sebastian traktorista 5 óra alatt 16 hektárt aratott a meghatározott 6 hektár helyett, míg Polen lan traktorista 3 óra alatt 5 hektárt aratott. A következő napon megkezdték a már learatott területek ugarolását. Ebben a munkában Imineanu traktorista 3 óra alatt 3 hektárt végzett el, illetve 33 százalékkal többet, mint amennyit az előirányzott norma meghatározott.