Romániai Magyar Szó, 1949. szeptember (3. évfolyam, 603-628. szám)
1949-09-01 / 603. szám
r Romaniai Magyar Azt. latádományinkat. Az elmúlt esztendőkben HATALMAS EREDMÉNYEKET ÉRTÜNK EL ÁLLATTENYÉSZTÉS TERÉN. Hazánk községeinek nagy részében apaállatiszállikat építenek. A tenyészállatok ezreit, a fajbaromfik tízezreit hozzukbe külföldről, hogy velük állatállományunkat nemesíthessük. Az állami gazdaságok számukra pontosan megszabott program szerint kötelesek tenyészállatokat nevelni, hogy megjavítsák, felfrissítsék kisgazdaságaink állatállományát. E téren hatalmas szerep vár most létesülő kollektívgazdaságainkra is. Be kell vezetniük, tudományosan meg kell szervezniük az állattenyésztést. Hazánkban alig van elterjedve az állatok törzskönyvelése, a haszonmarhák tejelő- és igavonóképességének ellenőrzése, fejlesztése. Az állatok takarmányozása a legtöbb helyen észszerűtlen. Földműveseinket meg kell tanítanunk, hogyan lehet kevesebb, de tápértékben gazdagabb takarmánnyá i is fokozni az állati hozamot. Kormányzatunk elhatározott szándéka, hogy állattenyésztésünket kiragadja az ötletszerűség posványából. Sohasem volt még anynyi állattenyésztési szakiskolánk mint most. Kellenek a szakemberek és neveljük őket. A polgáriföldesúri rendszer idején évtizedekig nem adtak ki annyi mezőgazdasági, illetve állattenyésztési szakkönyvet, mint ma egyetlen év alatt. De nemcsak az állatnemesítással és a szakoktatás növelésével, az állattenyésztési ismeretek terjesztésével siet kormányzatunk a dolgozó földművesek segítségére. Az új mezőgazdasági adórendszer szintén jelentős mértékben járul hozzá ahhoz, hogy ötéves tervünk végére elérjük Gheorghiu-Dej elvtársunk beszédében foglalt célkitűzést. Az ország dolgozó földművesei nagy örömmel értesültek róla, hogy állataik után csekély adót kell fizetniük. Kifizetődő lett számukra az állattenyésztés, annál is inkább, mert az államtól minden támogatást megkapnak. A feladat azonban az, hogy siettessük a kormányzat biztosította kedvező intézkedések gyakorlati következményeinek kibontakozását. Minden hazáját igazán szerető embernek arra kell törekednie ma, hogy serkentse a mennyiségi és minőségi állattenyésztést. Minden egyes faluban, minden gazdaságban aprólékos számvetéssel és helyzetméréssel kell utánanézni, nem volna-e meg a lehetősége annak, hogy több állatot tartsanak. Fel kell mindenkit világosítani az állatállomány növelésének jelentőségéről, mind az egyén, mind a közösség szempontjából. Országépítés ez is. Egy lehetőséggel több életszínvonalunk növelésére. Előre hát, hogy teljesedjen ötéves tervünknek ez a célkitűzése is: 12 millió julival, hat millió szarvasmarhával, sokmillió sertéssel, baromfival, többszázezer lóval többet. Olyan sürgés-forgás van a Pitar Mos utcában, mintha legalább is ifjúsági felvonulásra készülődnének. Szinte futólépésben jönnekmennek az ifjak, leányok ujjongó csoportjai. Szemük különös fényben csillog. Elég a szemekbe belenézni, hogy meglássuk, mire gondolnak ezek az ifjak. Budapest, a fesztivál, a soknyelvű lelkes ifjúság, a KOMSZOMOL. Ezek vannak árva ifjaink szemeibe és beszédjeik is, bármerre kalandozik el, végül mégis oda tér vissza. A Világifjúsági Találkozó eseményeire. Dédelgetik, simogatják a kapott jelvényeket. Arra gondolnak, ez a tenyerükön tartott kis spanyol ifjúmunkás-jelvény milyen utakon, hány veszedelem között jutott el hozzájuk s eddigi viselője várjon merre jár most, kinek mutatja a cserébe adott IMSZ jelvényt. Incze Sándor gyergyóalfalusi földmüves ifju jegyzeteit nézi át s ki tudja hányadszor, bővíti, javítja, szépitgeti. Mennyi élmény, menynyi boldogság rejtőzik ebben a kis sűrűn teleírt kicsiny füzetben. Dátumok, események, nevek, címek, egyének jellemzései. „A stadionban Újpesten“ — világít nagybetűkkel az egyik lapon. Incze Sándor ezt most mégegyszer aláhúzza. — Tudod elvtárs, — mondja —, itt találkoztam először a komszomolistákkal. Mi a stadion kapujában álltunk, mikor odaérkeztek a szovjet ifjak. Először szólni sem tudtunk, csak összeölelkeztünk. Aztán beszélgetni kezdtünk, mert én elég jól tudok oroszul, — emeli fel büszkén a fejét. — Hej, menynyi minden szépet meséltek a hazájukról. Aztán meg mink is elmondtuk, hogy hát miként mennek itt a dolgok. Nagyon örültek és azt kötötték a lelkünkre, hogy sohase lankadjunk el itthon a munkában és türelmesen építsük föl mindazt, ami náluk megvan s amiről sokat beszéltek nekünk is. „Rákosi elvtárs beszéde ... „kezdődik a másik lapon"a 14-i ünnepség leírása. „Első sikereink ...“—■ van aláhúzva egy pár sorral lejjebb, majd pedig a lap alján nagy felkiáltójel jelzi, hogy „Hallottam Mihajlov elvtársnak, a Komszomol főtitkárának beszédét.. a válasz — mondotta. — Az igazságot nem lehet eltitkolni katonai záróövekkel és a terror alatt harcoló demokratikus ifjak nem ijednek meg a fasiszták fenyegetéseitől és tetteitől. Hogyan fogadták a VIT résztvevői az RNK ifjainak kiállítását? Nagy sikerünk volt. Naponta ezrek és ezrek nézték meg a sok érdekes tárgyat és dokumentumot tartalmazó kiállítási csarnokunkat. Különösen nagy sikere volt a könyv- és újságkiállításnak. Tízezrek győződhettek meg a kiállított fényképek, könyvek, színes grafikonok sokaságából, hogy szabad országunk szabad ifjai a nemzetiségre, vagy vallásra való különbség nélkül fejlődhetnek, tanulhatnak anyanyelvükön az állam segítségével. Öt nyelven megjelent felvilágosító brosúráink sok tízezer példányban fogytak. Nem volt olyan látogatója a kiállításnak, aki ne vitt volna magával a világ minden tája felé egy-egy kis könyvet, amelynek lapjai azt bizonyítják, hogy az imperialisták volt félgyarmatiban, uj élet kezdődött — uj szabad boldog ifjúság nevelkedik. (cs. d.) 2 — 1 NAGY TALÁLKOZÓRÓL BESZÉLNEK A HAZATÉRT IFJU KIKÜLDÖTTEK Hazaérkeztek. Két csodálatos hét után, most megint itthon vannak. Emlékeznek, nagy élményekre és kicsi mozzanatokra, szinpompás felvonulásokra és a görög pionírok csengő szavára, Radik Yurkinra és a szabadságharcos kínaiakra. Szavaik nyomán elénk tárul a páratlan szinpompa, a sok tetté vált gondolat. Egy csodálatos nép szabad fiatalságáról, a szovjet ifjúságról szólnak a legtöbben. Ez jelentette mindegyikük számára a legnagyobb élményt. Egyik a magatartásukról beszél,a másik csodálatos teljesítményükről. Sokan a táncosokat dicsérik, a többieknek Ojsztrah, a hegedűművész tetszett. Aztán a többiekről szólnak. Az elnyomott délafrikai harcosokról, Grammesz hőseiről, a nankingi vasmunkásokról ... a francia maquis- ről... a sztrájkoló olasz parasztifjakról... a népi demokratikus államok felszabadult, boldog ifjúságiról. Megelevenednek a budapesti szép napok, a békéért folyó nagy csata újabb színhelyei. Egy nagy találkozó, egy megnyert csata csodálatos élményeit, tanulságait, eredményeit tárják elénk. Hallgassuk meg őket. Mennyi élmény Augusztus 20-án tartották meg Magyarországon az új kenyér ünnepét. Egy magyar parasztküldöttség szeretettel nyújtja át a Szabad Kína ifjúsági megbízottainak az új kenyeret Mintha mindnyájan ott lettek volna . Csak miután az elnyomott országok fiaival beszélgettem, most látom tisztán azt a hatalmas fejlődést, amely hazánkban már eddig is végbement. De ugyanakkor látom azt is, még szorosabban és lelkesebben kell öszefognunk, hogy ezeknek az ifjaknak is megteremtsük a békés építés lehetőségeit... Már többször is szólítják az ebédhez, mikor Incze Sándor elteszi végre a füzetét és kifelé indul. _ Bizony, szól vissza komolyan, mindannyian sajnáltuk, hogy végetértek az ünnepségek, de tudom azt is, hogy éppen azért küldött ki engem Csík megye dolgozó ifjúsága, hogy a sok tanulsággal és lelkesedéssel, amelyet ott szereztem, tanítsam és lelkesítsem majd további munkára és kitartó harcra az itthonmaradtakat, hogy úgy meggyőzzek minden dolgozó ifjút a békéért vívott harc és a nemzetközi összefogás szükségességéről, mintha mindannyian ott lettek volna. A VIT kulturversenyének végeredményei 58 díjat nyertek a Szovjetunió ifjú művészei Befejeződtek a VIT kultúrversenyei a Zeneakadémia és a Magyar Színház termeiben. A legeredményesebben szereplő ifjú művésziek serege nagy ünnepség közepette gyűlt össze a Zeneakadémia nagytermében, ahol az átnyert díjakat osztották ki. Az ünnepségen Guy de Boisson, a DIVSZ elnöke mondott meleghangú beszédet a verseny győzteseihez, valamint a megjelent ünneplő közönséghez. Percekig tartó ,éljen a Komszomol!“ kiáltással üdvözölték az ifjak Mihajlov elvtársit, a Komszomol főtitkárát, amikor az emelvényen átvette a szovjet ifjak nyerte első díjat. A DIVSZ második győzelmi serlegét Dimitrov országának, aBolgár Népköztársaságnak lelkes ifjai kapták. A harmadik díjat a Magyar Népköztársaság versenyzői nyerték el. A Nemzetközi Diákszövetség ezüstserlegének átadásakor Boisson elnök mondott köszöntő beszédet a magyar ifjaknak a versenyek megrendezéséért. Több mint egy óra hosszat tartott, míg kiosztották a versenydíjakat a győztes ifjaknak és csoportoknak. A négy legkiválóbb együttes, az Alexandrovegyüttes, a Moszkvai Nagyszínház balettkara, a Szovjetunió Ifjúsági Szimfonikus zenekara és a kínai központi táncegyüttes, a nagydija: nyertek. Elhoztam... részteleké-Az IMSZ kiküldötte is vett a nagy találkozó szitőbizottságában. A kiállításról beszél, a világifjúság tevékenységének, harcának és eredményeinek erről a csodálatos tükréről. — Nem volt könnyű megszerezni a kiállítás anyagát — mondja. — Az imperialisták terrorja alatt élő ifjak csak a legnagyobb nehézséggel hozhatták el hozzánk a képanyagot, a kiállítás különböző könyveit, tárgyait. Emlékszem, a kiállítás megnyitása előtt, három héttel megérkezett a délafrikai demokratikus ifjak egyik kiküldötte. Munkásifjú, akit valósággal átcsempésztek az angol katonai gyűrűn. „Elhoztam a kiállítás egyik tárgyát — mondotta és amikor kérdően néztünk rá — zsebéből kihalászott egy apró fényképet. — Itt van mondotta. Elhoztam. Mindegyik délafrikai ifjú hoz egy dokumentumot, tárgyat vagy fényképet. Csak így tudtuk feltűnés nélkül áthozni a záróövezeteken az anyagot. Amikor, ugyanis engedélyt kértünk a fasiszta kormányul, hogy rendes, törvényes uton elküldhessük a kiállításanyagát — szigorú leintés és fenyegetés volt A Budapesten járt ifjúsági küldöttség díjnyertes tánccsoportja Mogosoara állomáson Csütörtök, szeptember 1. A HONPOLGÁRSÁGI KÉRDÉS RENDEZÉSE A REAKCIÓS kormányzatok idején országunk közigazgatási „rendszerének“ egyik jellegzetessége volt az is, hogy állampolgárai tekintélyes részének nem volt állampolgárságuk. Azaz nem tudták hiteles okirattal igazolni, hogy állampolgárai az országnak. Hasztalanul hivatkoztak arra, hogy összes felmenőágbeli rokonságuk itt élt ebben az országban, itt fizetett adót, itt volt engedelmes vagy lázadozó áldozata az állam kormányrúdjánél egymást váltogató burzsoá-földesun pártok politikájának. Hasztalanul hivatkoztak a temetőkre, amelyekbe is édesapjuk nagyapjuk, dédapjuk, ükapjuk csontjai porladoznak, — az Írás beszél, szólt rájuk mogorvána hivatali bürokrácia s még hegyién volt, ha beérte e rápiritással. A legtöbb esetben azonban a rendezetlen állampolgárságú egyének tízezreinek a legkíméletlenebb herce-hurca vot az osztályrészük. Ki vélek szolgáltatva sokszor az utolsó jegyzőségi írnoknak, vagy rendőrségi kézbesítőnek, aki hallgatás fejében markát tartotta eléjük baksisért s aki nem adó sohasem hajthatta nyugodtan álomra a fejét, mert rettegnie kellett, hátha feszörgeik éjszakai álmából és batyujával neki indítják a nagyvilágnak — állampolgárságot keresni. A rendezetlen állampolgárok nem foglalhattak el „hivatalokat“, r"'i-7.",mosálásra sem méltata alkalmasnak őket a rend. Az érdekletek nagy önjegei a saját életükkel példázták a kálváriajárás kínjait. Felszabadulásunk után szilárduló demokratikus rendszerünk kormányzati tényezői több izben láttak hozzá, hogy több-kevesebb alapossággá rendet teremtsenek a múltból örökölt állampolgársági vadonban. Ezen a téren is az történt azonban, ami sok más közigazgatási természetű kérdésben, hogy a hivatalainkban, a kórokozóival együtt tovább tenyészett a bürokrácia szelleme. A Román Kommunista Párt utamutatása, javaslatai elsikkadtak a hivatalokban megbúvó bürokraták, reakciósok—sovinesztékess varos és ravasz észjárásán. A kiadott rendelkezések bonyolultak voltak, nélkülözték az egyszerűségnek ,aég a jászatát is. Az álampolgársági okmány elnyerése olyan nehézkes, bonyolult eljárást, minisztériumi kérvényezéseket okmánybeszerzéseket, s"l igényelt, hogy az érdekeltek nagy része hozzá sem mert kezdeni s igy a!!%npolgársági ügyük változatánál rendezetlen maradt. Utalni kell néhány szóban arra, hogy a leselkedő reakciósok éhes kopók módjára míyen szivesen vehették magukat e problémának különösen nemzetiségi vonatkozásaira. Hogyan igyekeztek nyugtalanságot kelteni az emberekben, román és magyar, magyar és román között elhinni a bizalmatlanság, meghasonlás beléndekmagjait. MINDEZ egyszer és mindenkorra a multé. Azzá vált az államhatalom uralkodó tényezőjének, a dolgozó népnek akaratából. A néphatalom szervei az állampolgárság rendezése ügyében néhány nappal ezelőtt kiadottj rendelkezésükkel ismét bebizonyították, hogy a reakciós időkben született tengeri kígyónak fejét is egyetlen egyszerű suhintással le tudják vágni. A Román Népköztársaság és a Magyar Népköztársaság közös a két ország dolgozó milióinak akaratából immár mindörökre széttéphetetlen szövetségi és baráti szerződés értelmében egyezmény jön létre, mely az állampolgársági ügy még függőben levő román-magyar vonatkozásaiban is egyszer és mindenkorra rendet teremt. Az ezzel kapcsolatban kiadott kormányrendelet gyakorlati végrehajtása pedig nagyszerű bizonyságtétele a népi közigazgatás felsőbbrendűségének minden kapitalista rendszerű közigazgatás felett. Az ideiglenes bizottságok közleményben értesíteték az érdekelteket, hogy mindazok, akik 1940 augusztus 30-án, valamint 1949 február 10-én — a két kormány között létrejött egyezmény napján — országunk területén laktak és bármilyen okból állampolgárságuk rendezetlen, könnyen beszerezhető igazoló irataik egyszerű bemutatásával díjtalanul, néhány napon belül megkapják állampolgárságuk igazoló okmányát . A NÉP HATALMÁNAK helyi szervei gondoskodnak arról, hogy nemzetiségre, nemre, valásra, fogalkozásra való tekintet nélkül mindenki írásban is igazolhassa azt a műöstést , amelyre büszke lehet, hogy Népközársaságunknak nem CSAK állampolgára, hanem HON POLGÁRA. Hogy hona.me-be-' ' csülésre méltó hazája ez a föld, amelyen a szocializmus országának segítségével és a BMP _atömegek boldogabb jövendöjükért szabadon küzdenek a dolgozók.