Romániai Magyar Szó, 1951. november (5. évfolyam, 1266-1290. szám)
1951-11-01 / 1266. szám
1951., november 1., csütörtök. Több ország küldöttei megérkeztek a Béke Világtanács bécsi ülésszakára BÉCS. (Agerpres.). — Az osztrák fővárosban egymásután érkeznek meg a különböző országok küldöttségei a Béke Világtanács ülésszakára. Október 30-án megérkeztek: Frédéric Joliot-Curie, a Béke Világtanács bürójának elnöke; a szovjet küldöttek közül: Alexandr Fagyejev író Nikoláj Tyihonov, Hja Ehrenburg, Alexandr Kornejcsuk, Vanda Vasziljevszka, Zinajda Gagarina, a Szovjet Nők Antifasiszta Bizottságának elnöke; Vjacseszláv Kocsemaszov, a Szovjet Ifjúság Antifasiszta Bizottságának elnöke; Nikoláj metropolita és Guljajev újságíró. A megérkezettek között vannak a Kínai Népköztársaság küldöttei, Kuo Mo Zso, Emi- Sziao és Mao Dun; továbbá Jorge Amado, brazíliai író; Pablo Neruda, chilei költő; Eugenie Cotton, a Demokrata Nők Világszövetségének elnöke; Yves Farge, volt francia miniszter; több francia közéleti vezető személy, közöttük Laurent Cassanova, Gilbert de Chambrun, Jean Laffitte, francia író; Johannes Becher, Arnold Zweig, Berthold Brecht néBÉCS (Agerpres). Ausztria demokratikus érzelmű lakossága lelkesen készül a Béke Világtanács bécsi ülésszakára. Az osztrák békebizottság Hernals (Bécs XVII. kerülete) körzeti szervezete üdvözlő levelet intézett a Béke Világtanács tagjaihoz. A levél kiemeli, hogy a Világtanács ülésszaka olyan pillanatban történik, amikor az amerikai és angol imperialisták Ausztriát mindenáron be akarják vonni metrók; Jessy Street, az ausztráliai béketanács tagja; Ivor Montagu, angol újságíró és mások. . Azonkívül megérkeztek több hírügynökség és újság munkatársai, az Észak-Atlanti agressziós tömbbe. A Béke Világtanács bécsi ülésszaka hatalmas csapást jelent a háborús uszítókra A „Brückenbau A. G.” osztrák cég alkalmazottai a Béke Világtanács tagjaihoz intézett levelükben kimondják, hogy a bécsi ülésszak hatalmas támogatást jelent az osztrák békeharcosok számára az ország nyugati övezetében végrehajtott háborús előkészületek elleni harcban. Az osztrák békeharcosok köszöntik a Béke Vlágtanács bécsi ülésszakát A Szovetunió minisztertanácsa kijelölte küldötteit az ENSZ VI. ülésszakára MOSZKVA. (Agerpres.). — A Szovjetunió minisztertanácsa kijelölte a küldöttséget, amely részt vesz az ENSZ közgyűlésének 1951 november 6-án Parisban kezdődő VI. ülésszakán. A küldöttség tagjai: A. J. Visinszkij, külügyminiszter, a küldöttség vezetője; I. A. Malik, a Szovjetunió külügyminiszterhelyettese és megbízottja a Biztonsági Tanácsban; G. N. Zarubin, a Szovjetunió londoni nagykövete; A. A. Szabeljev, a Szovjetunió lengyelországi nagykövete; A. P. Pavlov, a Szovjetunió franciaországi nagykövete. A küldöttség póttagjai: B. F. Podcerob, a Szovjetunió külügyminisztériumának vezértitkára ; A.A. Arutiunian, a Szovjetunió külügyminiszteri kollégiumának tagja; T. Berdjev, a Türkmén Szocialista Szovjet Köztársaság külügyminisztere és S. K. Carapkin, a Szovjetunió helyettes megbízottja a Biztonsági Tanácsban. A küldöttség tanácsosai: A. A. Roszcsin, P. D. Morozov, G. F. Szakszin és A. A. Szoldatov. ★i KIEV. (Agerpres.). — Az Ukrán Szocialista Szovjet Köztársaság minisztertanácsa kinevezte megbízottait az ENSZ közgyűlésének VI. ülésszakára. A küldöttség vezetője A. M. Baranovszkij, az Ukrán SZSZK minisztertanácsának alelnöke. A küldöttség tagjai: L. F. Palamarcsuk; S. P. Demcsenko; G. D. Sztadnik; I. E. Szcserbatyuk. ★ MINSZK. (Agerpres.). — A Bjelorussz Szocialista Szovjet Köztársaság kormánya kinevezte küldöttségét az ENSZ közgyűlésének VI. ülésszakára. A küldöttség vezetője: K. V. Kiszelev, a Bjelorussz SZSZK minisztertanácsának alelnöke és külügyminisztere. A küldöttség tagjai: P. E. Asztapenko; N. P. Kusztov; I. P. Kutejnikov és M. E. Kuszov. Kudarcba fullad a görög hazafiak ellen rendezett fasiszta pev ATUUM /A___________\ XT.. « _ . . ATHÉN. (Agerpres). — Nikolasz Belojannisz és a többi 92 görög hazafi ellen megrendezett pert már a tizedik napja tárgyalja az athéni törvényszék. A szombati tárgyalás elé a monarcho-fasiszta állambiztonsági hatásán a vád tanúiként olyan embereket állított, akitkét napokon át kínzásoknak vetett alá, hogy a hazafiak ellen tanúskodjanak. A tanúk túlnyomó része zavaros és ellentmondó vallomást tett. „ Kariotakisz tanú, kijelentette, hogy a rendőrség röindenféle kínzásoknak vetette alá és hogy, ezenkívül nincs semmi mondanivalója. Egy másik tanú, Fokianosz, így kezdte vallomását:„Nincs semmi konkrét mondanivalóm .• Konsztantinidisz tanú elmondotta, hogy a,,német, megszállás idején a vádlottak egyike, Gramennosz, hozzásegítette, hogy a nemzeti szolidaritás szervezete útján szanatóriumba utalják. Kondogurisz, szállodai alkalmazott, a vád egy másik tanúja, elmondotta, hogy egy esetben egy ismeretlen látogatta meg. A törvényszék elnöke felszólította Belojanniszt, álljon fel, hogy ráismerhessen a tanú. A tanú azonban kijelentette, hogy nem ismeri. Belojannisz és a védők erre kérték: álljanak fel az összes vádlottak, hogy a tanú felismerhesse azt az embert, aki állítólag felkereste. Az elnök nagysietve Belojanniszra mutatott és megkérdezte a tanút: „Ez volt!? Ennek ellenére a tanú azt válaszolta: „Nem állíthatom, nem vagyok bizonyos benne. A tárgyalás további során a többi tanúk megcáfolták Kondogurisz „tanú” állításait az ismeretlen ember látogatásával kapcsolatban. Az állambiztonsági hatóság vádiratát felborították maguk a törvényszék elé állított hamis tanuk. A görög hazafiak ellen szőtt összeesküvésösszeomlott. Hiába tettek meg minden lehetőt a bírák — a fasiszta kormány engedelmes eszközei — hogy a tanuk terrorizálásával, sőt letartóztatásával támogassák a vádat. Aronisz tanú, saját írásbeli vallomásával kapcsolatban, kijelentette törvényszék előtt, hogy a nyomozó hatóságok fenyegetéseinek nyomása alatt írta alá „vallomását”. Plasztirász miniszterelnök, aki választási beszédeiben azt ígérte, hogy feloszlatja a katonai törvényszékeket, továbbra is fenntartja azokat. Az összes görög demokraták, beleértve Plasztirasz híveit is, akik a szeptember 9-i választásokon közkegyelemre és a béke helyreállítására szavaztak, felháborodással kísérik figyelemmel ezt a bírósági komédiát és követelik, helyezzék azonnal szabadlábra a perbefogott hazafiakét. A görög néppel együtt az egész világ demokratikus közvéleménye követeli Nikosz Belojannisz és a többi görög hazafiak azonnali szabadonbocsátását. Meg kell menteni a görög nép bebörtönzött képviselőit ( ATHÉN. fAgerpress. — A Baloldali Demokratikus Unió pártjának képviselői, akik jelenleg deportálásban vannak, üzenetet küldtek az ENSZ közgyűlésének, az ENSZ emberi jogokkal foglalkozó bizottságának, a Szovjetunió Legfelső Tanácsának, a kínai nép politikai tanácsadó testületének, az amerikai, angol és francia parlamentnek. Az üzenet hangsúlyozza, hogy a polgárháború befejezése után Görögországban véres terroruralom kezdődött a demokratikus elemek ellen. A monarcho-fasiszta katonai vésztörvényszékek a legelemibb jogok és törvények lábbal tiprásával az utóbbi időben 7.000 hazafit ítéltek halálra, akik közül 4.000-et ki is végeztek. A hazafiak tízezreit börtönbe vetették vagy deportálták. Az üzenet a továbbiakban rámutat arra, hogy ennek aláíróit éppen úgy, mint más hazafiak tízezreit, a rendőrség letartóztatta és minden bírói vizsgálat, vagy ítélet nélkül a hírhedt Makronitosz, majd az Agiosz Eusztrátiosz szigeten fogolytáborba zárták. Az üzenet kiemeli, hogy a szeptember 9-i parlamenti választásokon a csalás és a terror ellenére, a görög nép a bebörtönzöttek és deportáltak közül több hazafit képviselővé választott. Ennek ellenére a kormány nem helyezte szabadlábra a nép választottait, úgy amint ezt az alkotmány előírja, hanem ellenkezőleg, mindenféle nyomást gyakorolt a választóbizottságra, hogy érvénytelenítse a megválasztott képviselők mandátumát. A deportálásban lévő képviselők erkölcsi támogatást és segítséget kérnek. A traman kormány újabb pénzügyi botrányba keveredett NEW-YORK (Agerpres). Az Egyesült Államokban újabb pénzügyi botrány robbant ki, amelybe Truman kormánya is bele van keverve. A „belföldi jövedelmek irodájában” többmillió dolláros összeget kitevő sikkasztást fedeztek fel. Truman elnök a közvéleménytől való félelmében kénytelen volt megszakítani a barátságot több bizalmi emberével, akik szintén bele vannak keverve a botrányba. Az esettel kapcsolatban az „United States and World Report” ezeket írja: „A Truman környezetéhez tartozó tanácsosok egyre inkább rettegnek attól, hogy egy szép napon 50 millió adófizető polgár tettlegesen felelősségre vonja őket. Ez könnyen megtörténhetik abban a pillanatban, amikor az adófizető polgárok megtudják, hogy a „belföldi jövedelmek irodája” a legféktelenebb módon kifosztja az államkasszát.” Az egyre inkább emelkedő adóterhekkel kapcsolatban a lap ezeket írja: „Az adószedők rövidesen megkezdik a 84 milliárd dollárra emelkedő adókivetés behajtását. Már ez is rekordösszeg. De a jövő évben 90 milliárd dollár összegű adót akar a kormány bevételezni. Ennek az összegnek a nagyságát felmérhetjük, ha összevetjük a második világháborúban az amerikai adófizetők zsebéből kirabolt összeggel, ami „csupán” 48 milliárd dollárt tett ki. Míg 1929-ben az Egyesült Államokban az adók a nemzeti jövedelem 13 százalékát tették ki, ez az összeg 1940-ben 19 százalékra, 1951-ben pedig 30 százalékra emelkedett. 1929-ben minden amerikai adófizető polgárra 151 dollár évi adóteher jutott, 1950-ben 860 dollár. Az amerikai lakosság túlnyomó többségének adóterhe tehát hatszorosára emelkedett. A lap beismeri, hogy az adóterhek elsősorban a kis- és középréteget sújtják, vagyis a dolgozókat, akik kénytelenek az amerikai monopolisták háborús terveinek óriási méretű költségeit viselni, ugyanakkor a monopoltőkések óriási haszonra tesznek szert Kalkuttában Az első, amit Kalkuttában érkezve megláttam, egy papírlap volt az állomás épületének falán A, papírlapon tintával az állt, hgy a kommunista párt este gyűlést tart a vasúti fülőházban. Alatta pedig ez a jelszó : „A népnek meg kell teremtenie saját kormányát és kezébe kell vennie a hatalmat, ahhoz, hogy boldog életet építhessünk magunknak és gyermekeinknek." Sokan álltak a papírlap előtt, olvasták. Hirtelen három pirosturbános rendőr bukkan elő valahonnan, szétkergették a népet és le akarták szakítani a hirdetményt. Ezt azonban olyan erősen odaragasztották, hogy nem sikerült. Mintha a jelszót kőbe vésték volna, Kalkuttának többmillió lakosa van. Ezenkívül naponta ezer meg ezer ember özönlik a városba munkát keresni. India minden törzse és népe képviselve van itt, az összes nyelvjáráson csak munkát és kenyeret kérnek az emberek. -&• Kalkuttát a rabló Kelet-Indiai Társaság (angol gyarmatosító társaság) alapította és valamikor thaia fővárosa volt. Még ma is erre emlékeztet az a töméntelen emlékmű, amelyeket a közel két évszázadig itt uralkodó angol gyarmatosítóknak állítottak. Autóval járjuk a várost. A sofőr megállítja a gépet, s megmutatja nekünk a bronz Cherson lordot, a fazékkal a fején és kötélhurokkal a nyakában. Megyünk tovább, s most a lovát táncoltató Autram tábornok kerül szemünk elé. Kardját kivették kezéből, s csontos ujjai közé botot dugtak. A lóra fehér olajfestékkel ráírták : „Le az angolokkal ! Éljen India !” Vagy itt van Viktória királynő emlékműve. Egy kövér vénasszony terpeszkedik gőgösen a faragott trónon, a koronával a fején. Egyik kezében király jogar, a másikban lyukas kosár üres sörösüvegekkel. — A diákok műve — magyarázza a sofőr. _Az angol kormányzók és királyok emlékműveit népünk India szégyenének tartja. ★ . Kalkutta — az esztelen pazarlás és leirhatatlan nyomorúság városa. A pálmákkal beültetett központi útvonalakon, a hófehér paloták homlokzatán arannyal ragyog a felírás: „Reserve Bank of India", „Imperial Bank of India”. Ezek a bankok segítenek a brit tőkének kézben tartani India kincseit. Ezekben a pénzügyi fellegvárakban fojtják meg az ország nehéziparának megteremtésére irányuló kezdeményezéseket. S természetesen nem véletlen, hogy a bankok vezetőségének nem itt, hanem meszsze innen, a londoni City épületeiben van a székhelyük.Nemrégiben tízezernyi éhező indiai tüntetett a bankok elött. Élő csontvázak vitték a felírásokat: „Ruhát, ételt követelünk !” A rendőrség több mint száz tüntetőt letartóztatott, s szétkergette gyűlésüket. Az autók ezrei, az utánuk futó riksák tízezrei, biciklisták, tevék özönlenek széles folyamként cs utcákon. Itt működnek a gyarmatosítók kétévszázados gyámsága alatt elszaporodott braminok, kigyóbűvölők, tenyérjósok, bűvészek, álomfejtők, jövendőmondók. A szent tehenek egykedvűen bámulnak be az angolok által megszállt hotelek előcsarnokába. Láttam a dötyfös angol urakat is. Nincsenek köztük írók, színészek, orvosok, tudósok vagy turisták. A kényelmesen berendezett vendéglőkben katonai tanácsadók és pénzügyi szakemberek, vállalkozók és üzletemberek élnek, akik kiszipolyozzák az indiai nép vérét, s lassú éhhalálra kárhoztatják őket. Ezek az emberek azzal foglalkoznak, hogy átömlesztik az angol vállalkozók hasznát Indiából Angliába. A Gangesz partjára érve elhatároztuk, hogy a kalkuttai kikötőbe megyünk, a világ egyik legnagyobb kikötőjébe. A kikötőben meglepően sok idegen hajó horgonyoz. A legtöbbön angol és amerikai zászló leng. Aligha van a világon még egy ország, ahol olyan kevésre értékelik az emberi munkát, mint Indiában. A be- és kirakodást emberi erővel végzik. Száz meg száz kuli görnyed a bálák és zsákok súlya alatt, előre-hátra futkosnak a meghajtó pallókon — munkájuk kevesebbe kerül, mint egy emelődaru alkalmazása. Egyikük sem mosolyog, egyikük sem énekel. Indiában sehol sincs vidámság. Ez a napsugarakkal gazdagon bearanyozott ország — a bánat és a könny hazája. Ugyanezen a parton, a naptól feltüzesedett köveken feküsznek a munkanélküliek ezrei, s irigykedve nézik társaikat, akik munkát kaptak. Azt hinné az ember, hogy passzív tömeg ez — pedig nem egyszer csatlakoztak már a sztrájkoló kikötőmunkásokhoz, kitartottak a végsőkig, itt haltak gyakran éhen a parton, de nem lettek sztrájktörők. „Este láttuk a villamosvasút dolgozóinak tüntetését. Az utcánkon kocsivezetők és kalauzok, lakatosok és szerelők, takarítónők és váltókezelők vonultak. Plakátokat és transzparenseket vittek, amelyeken követelték az angol kapitalisták kezében lévő villamosvállalat államosítását. Hétezer ember vonult szervezett, tömött sorokban, kéz a kézben, mintha katonák mennének rohamra. A munkások feje fölött vörös zászlók lobogtak. Először hallottam, hogyan énekelnek Indiában. Friss, forradalmi dal volt. A villamosvasút dolgozói gyűlést tartottak. Amikor bejelentették, hogy harcot indítanak a villamostársaság államosításáért, taps zúgott fel. Az egyszerű munkások felszólalásaikban elmondották, hogy az az összeg, amelyet a szegények fizetnek viteldíjként a villamoson, Indiából a nyugati kapitalista országokba vándorol. Kimondották titkos álmukat a szabad Indiáról, arról beszéltek, hogy a kommunisták harcra vezetik a munkásosztályt az imperialista uralom alóli felszabadulásért és a demokráciáért. Különösen emlékezetes maradt számomra egy tiszta, rendesen öltözött fiúval — egy könyvárussal való találkozásom. Vállán átvetett táskával állt az utcán és angol nyelvű Lermontov kötetet kínálgatott a járókelőknek. A tarka tömeg egykedvűen hömpölygött mellette. Egyszerre három olajosingú munkás lépett a fiúhoz, egyikük elvette a Lermontovkötetet, forgatta, azután belenyúlt a fiú táskájába és előhúzott egy másik könyvet , Sztálin elvtárs életrajzát. Óvatosan tartották kezükben a könyvet, lapoztak benne, azután mind a hárman a zsdeikben keztek kutatni — pénzt kerestek. Két vagy három pénzdarab hiányzott, de a munkások megígérték a fiúnak, hogy másnap megfizetik. ,— Elhiszed nekik, hogy meghozzák a pénzt ? — kérdeztem. Indiában a munkások a legbecsületesebb emberek — felelte nyugodtan a fiú. Táskájába pillantva, Marx, Lenin, és Sztálin néhány könyvét láttam meg. Késő éjszaka járkáltam Kalkutta kihalt utcáin. Hajléktalanok ezrei aludtak a járdákon. Sorba feküdtek, mint a vasúti talpfák. Egy fényes gázlámpa alatt egy csoport ember ült. Egyikük, a legfiatalabb, olvasott, a többiek figyelmesen hallgatók. Állásnélküli tanító volt, s könyvet olvasott az írni-olvasni nem tudó munkásoknak. Arról szólt az a könyv, hogyan harcolta ki a szovjet nép nagy pártja vezetésével a szabad és boldog életet. (Sz. Borzerikónak a Pravdában megjelent riportja.) Szerkesztőség és kiadóhivatal: Bucuresti, Str. Doamnei No. 1. Telefon 5.15.26 — 3.72.53. Az amerikai imperialisták el akarják gáncsolni a moszkvai nemzetközi gazdasági értekezletet BERN (Agerpres). A TELEPRESS jelenti- Az amerikai imperialisták mindent elkövetnek, hogy megakadályozzák a svájci nagyiparosok részvételét a moszkvai nemzetközi gazdasági értekezleten. Számos francia és svájci nagyiparos annak az óhajának adott kifejezést, hogy részt vegyen ezen az értekezleten. Ez meglehetősen komoly aggodalmat keltett Washingtonban. Az Egyesült Államok kormányának ugyanis az a véleménye, hogy a moszkvai értekezlet következményeképpen kiterjed a kereskedelmi kapcsolat a Szovjetunió és a nyugateurópai országok között. Ezért felhasznál minden eszközt, hogy aláaknázza az értekezletet. A berni és párisi amerikai diplomáciai kirendeltségek és az úgynevezett európai gazdasági együttműködési szervezetek (ECA), valamint néhány amerikai nagytröszt képviselői erős nyomást gyakorolnak a franciaországi és svájci ipari körökre, hogy távol tartsák őket a moszkvai értekezlettől. Erősödik a Fülöp-szigetek népeinek szabadságmozgalma PRAGA (Agerpres). — A TELEPRESS jelenti : A Fülöp-szigetek népeinek egyre erősödő nemzeti felszabadító mozgalma és a Cuirino imperialista bábkormány szüntelen legyengülése komoly aggodalmat kelt imperialista körökben. A „Far Eastern Ecomonic Review” a hongkongi pénzügyi körök lapja ezzel kapcsolatosan így ír : „A felkelők katonai ereje és bátor akciói katasztrofális hatással vannak a kormány támogatóira. A parasztok nem adnak semmiféle támogatást sem a kormánynak, sem a hadseregnek, vagy rendőrségnek és mindinkább hajlandók követelni Louis Tarucot, a fülöpszigeti felszabadító hadsereg vezérét”. A nemzeti felszabadító mozgalom erősödése kétségbeejtette Cuirinot, aki ennek következtében elrendelte a tartalékosok mozgósítását. Ezzel kapcsolatosan a „New York Times” jelenti, hogy 8000 mozgósított tartalékos közül több mint 4000 nem jelentkezett. A dokkmunkások sztrájkja következtében megbénult a newyorki kikötő forgalma NEW-YORK. (Agerpres.). — A newyorki dokkmunkások október 15-én megkezdett sztrájkja megbénítja a kikötő forgalmát. AFrance Presset jelenti, hogy a newyorki kikötőben többszáz hajó vesztegel és emiatt lehetetlenné vált a kikötő megközelítése. A reakciós jobboldali szakszervezeti vezetők mindenféle kísérletet tesznek, hogy a sztrájkot letörjék, de ez a kísérlet kudarcba fulladt. A dokkmunkások sztrájkjához nagyszámban csatlakoztak a hajók tisztjei és gépészei. Elhatározták, hogy elhagyják a hajók fedélzetét, amíg a hajótársaságok nem teljesítik fizetésemelési követeléseiket. Rövid hírek C. D. Howe, Kanada hadfelszerelésügyi minisztere a parlamentben bejelentette, hogy az év első hat hónapjában Kanada 371 millió dollárt költött az Egyesült Államokban vásárolt fegyverekre. Kanada külkereskedelmi mérlege ezidőszerint 335.800.000 dollár deficitet mutat. A burmai békeharcbizottság tiltakozó nyilatkozatot tett közzé a japán különbéke-szerződéssel kapcsolatban. A nyilatkozat egyebek között hangsúlyozza: „Burma népe nem akarja, hogy a japán imperialisták ismét leigázzák az országot. Japánban gyökerestől ki kell irtani a fasiszta és militarista szellemet; a japán népnek meg kell adni az összes demokratikus jogokat. Japánban meg kell szüntetni a feudalizmust és a monopolkapitalizmust. Ki kell zárni minden idegen hatalmat a Japán gazdasági ügyeibe való bavatkozásból. Japán szuverenitásának helyreállítására ki kell vonni az összes ott állomásozó idegen katonai csapatokat.” Végül a nyilatkozat követeli az igazságos japán békeszerződés megkötését. ★ A Dán Kommunista Párt kopenhágai szervezete nemrégiben értekezletet tartott, amelyen tiltakozó határozatot fogadtak el a kormány háborús politikája ellen. A határozat felsorolja, hogy míg Dánia népe egyre nagyobb nyomorban tengődik és az adók emelkednek, a kormány követi az Atlanti tömb előírásait és hatalmas összegeket költ katonai célokra. A dán haladószellemű szervezetek széleskörű előkészületeket tesznek az északi országok békekongresszusára. A szakszervezetek és más tömegszervezetek 40 küldöttet választottak. ★ A legutóbbi héten az amerikai megszálló csapatok a nyugatnémetországi Ludwigsburg városban négy banditatámadást követtek el a német állampolgárok ellen. Stuttgartban és Mannheimben az amerikai katonák szintén több rablótámadást követtek el. A nyugatnémetországi Duisburgban a békeharcosok 10.000 ember részvételével békegyűlést rendeztek. A gyűlésen kimondották: „Csak az egységes Németország megvalósításával kerülhetjük el egy újabb világháború veszélyét. A német nép békéjét csak akkor biztosíthatjuk, ha keletnémetországi testvéreinkkel megkezdjük a tárgyalásokat Németország egyesítésére". A gyűlésen hozott határozatot elküldték a bonni parlament képviselőinek. ★ A „New York Times“ című amerikai lap hivatalos forrásból közli, hogy ez év első hat hónapjában 553.436 bűntényt jelentettek a rendőrségnek. Ugyanezen idő alatt az amerikai falvakban 92.667 bűneset történt. ★ A finn békeharcosok lelkesen készülnek a Stockholmban novemberben megtartandó skandináv békeértekezletre. Már eddig is több szakszervezet, vállalat és intézmény és békeharcbizottság bejelentette, hogy delegátusokat küld a kongresszusra. Helsinkiben november 24-én nagyszabású ünnepséget rendeznek a kongresszus tiszteletére. ★ Az Egyesült Államokban a néger dolgozók országos tanácsot szerveznek. A tanács alakuló értekezletét Cincinattiban tartják meg. Az egy hétig tartó értekezletre az ország különböző részéből 1000 szakszervezeti küldött érkezett. A küldöttek kifejezték azt a szilárd elhatározásukat, hogy harcolnak a békéért, a szabadságért és a faji üldözés megszüntetéséért. Az értekezleten hozott határozatban kimondották, hogy a néger munkások országos tanácsának januárban megtartandó kongreszszusáig egymillió aláírást gyűjtenek a négerek jogait követelő petícióra. Jacques Duclos felelősségre vonta a köztársasági elnököt PARIS (Agerpres). — Jacques Duclos, a francia kommunista parlamenti csoport elnöke, október 22-én levelet intézett Herriothoz, a parlament elnökéhez. Duclos levelében Herriot tudomására hozta, hogy interpellációt intéz a miniszterelnökhöz a következő kérdésben. Vincent Auriol, köztársasági elnök megszegte az alkotmányt, amikor az ENSZ párisi ülésszakának küszöbén beszédeket mondott Franciaország külpolitikájával kapcsolatban, noha a francia parlament előzőleg nem vitatta meg ezt a kérdést. Herriot Ducloshoz intézett válaszában elfogadhatatlannak tartja azt, hogy Duclos interpellációt intézzen a kormányhoz, mert szerinte sem a parlamenti hagyományok, sem az alkotmány nem engedik meg a nemzetgyűlésnek, hogy megvitassák a köztársasági elnök nyilatkozatait és akcióit. Jacques Duclos újabb levelet intézett a parlament elnökéhez. Ebben több olyan esetet idézett," amikor a nemzetgyűlés elnöke felolvasta a köztársasági elnök magatartásával kapcsolatos interpellációkat. Herriot, amikor megtagadja az interpelláció közlését, megszegi a kommunista parlamenti csoport jogait. Ezért Duclos bejelentette, hogy a következő szövegű interpellációt terjeszti a miniszterelnök elé: „Egy hivatalos személy (Vincent Auriol), akinek nincsen jogában a kormány nevében beszélni, külföldi diplomaták jelenlétében olyan nyilatkozatot adott, amelyek elkötelezik az ország külpolitikáját és amelyek a francia kormány által aláírt szövetségi szerződésre vonatkoznak”. MAX REIMANN: A németországi választások kérdése kizárólag a német nép ügye BERLIN. (Agerpres.).— A „Freies Volk" című lap, Nyugat-Németország Kommunista Pártjának lapja, „Az össznémetországi választások — az egész német nép ügye" címmel közli Max Reimann, Nyugat-Németország Kommunista Pártja elnökének cikkét. A cikk többek között ezt írja: „Az amerikai imperialisták és németországi lakásaik, élükön Adenauerrel, nem akarnak semmiféle össznémetországi tárgyalásokat, mert félnek Németország egységének demokratikus alapon való helyreállításától. Továbbra is fenn akarják tartani Németország széttagolását, hogy Nyugat-Németországot amerikai hadászati támaszponttá alakítsák egy harmadik világháború céljára. Adenauer azon mesterkedik, hogy egy olyan választási törvényt kényszerítsen a népre, amely biztosítja számára a kormányzást még akkor is, ha a lakosság 90 százaléka háborús politikája ellen nyilatkozik. Az össznémetországi választások kérdése nem tartozik sem az ENSZ, sem a megszálló hatóságok hatáskörébe, — amint azt Adenauer igyekszik feltüntetni —, hanem kizárólag a német nép ügye. Az össznémetországi választások csakis az össznémetországi tárgyalások keretében a nyugat- és keletnélmetországi képviselők által együttesen kidolgozott választási törvény alapján valósíthatók meg". Max Reimann cikkének további részében fokozott harcra szólítja a német hazafiakat az össznémetországi választások megszervezésére, majd így folytatja. .. „A békéért és Németország egységének demokratikus alapon való helyreállításáért vívott harc fő feltétele a német munkásosztály akcióegységének megszervezése. Egységesen, a munkásosztály képes lesz az első sorokban harcolni a német nép nemzeti érdekeiért. Ezért az össznémetországi tárgyalások megkezdéséért a harcot elsősorban a vállalatokban és szakszervezetekben kell megszervezni. A német hazafiak emeljék fel szavukat még elszántabban és követeljék a bonni parlament tagjaitól, járuljanak hozzá az össznémetországi egység megteremtéséhez". ■ Romániai Magyar Szó Egyiptom tiltakozása az angolok terrorakciói ügyében KAIRO. (Agerpres.). Az „Al Zsumhur Al Miszri“ című egyiptomi lap megbízható forrásból közli, hogy az egyiptomi minisztertanács legutóbbi Illésén elhatározta: az egyiptomi kérdést az ENSZ közgyűlése elé terjeszti. Az egyiptomi kormány okmányokat fog előterjeszteni azokról a terrorakciókról, amelyeket a brit csapatok a Szuezi-csatorna övezetében nők, gyermekek és fegyvertelen polgárok ellen követtek el. A lap hangsúlyozza, hogy az egyiptomi kormány felszólítja az ENSZ-t, hozzon határozatot az angol csapatok visszavonására Egyiptomból és Szudánból. SZUEZ ÖVEZETÉBEN EGYRE FESZÜLTEBB A HELYZET KAIRÓ. (Agerpres.). — Egyiptomi lapok közlik, hogy a Szuezi-csatorna övezetében a helyzet egyre feszültebbé válik. A lapok jelentése szerint Fajed repülőterén az angol csapatok élénk tevékenységet fejtenek ki. Nagyszámú bombavető és nagyobb szárazföldi egység érkezett Fajedbe. Az „Al Ahram” című lap közlése szerint ezek a csapatok Szomáliából, Adenből és az iráni Basrából érkeztek. Az angolok nemrégiben fejezték be Fajedben egy újabb repülőtér építését. Egyiptomban megalakult a nép „felszabadító szervezete", amely a Szuezi-csatorna körzetében meg is kezdte tevékenységét. A népi szervezet őrségeket állított az angol hadászati támaszpontok felé vezető összes utakon, elsősorban a Zagazig és Ismailia városokat összekötő új műúton. LONDON. (Agerpres.). — Október 29-én légi útán Tripoliszba érkezett az angol hadsereg 19. brigádja. A brigád a következő egységekből áll: a skót hegyivadászok ezredének 1. zászlóalja; a Surrey gyalogezred 1. zászlóalja; a Devonshire gyalogezred 1. zászlóalja, a 48. gyalogezred és néhány tüzérségi egység. IMPERIALISTA DIPLOMATÁK TÁRGYALÁSAI A KÖZEL-KELETEN KAIRÓ. (Agerpres.). — Egyiptomi lapok hangsúlyozzák, hogy az USA, Nagy-Britannia, Franciaország és Törökország diplomáciai megbízottai egy idő óta élénk tevékenységet fejtenek ki az arab országokban, hogy Szíria, Irak, Transzjordánia és Libanon politikai vezetőit agressziós javaslataik elfogadására kényszerítsék. Az imperialisták azt akarják, hogy ezek az országok vegyenek részt az úgynevezett „közelkeleti védelmi tervben“. Ezzel kapcsolatban az „Al Ahram“ című lap közli, hogy Hafiz Ramadan, az egyiptomi nemzeti párt elnöke nemrégiben élesen bírálta a négy hatalom javaslatait. Ramadan leszögezte, hogy az imperialisták terve Egyiptom ellen irányul azzal a céllal, hogy Egyiptom népét továbbra is kizsákmányolják. Ez a terv a háború kirobbantására és nem a béke megerősítésére irányul. IRAK NÉPE IS MEG AKAR SZABADULNI AZ ANGOL IMPERIALIZMUSTÓL BAGDAD. (Agerpres.). —■ A „France Presse“ közli, hogy Irak népe Bagdadban kedden nagyszabású tüntetésen fejezte ki az egyiptomi néppel való közösségvállalását. Taha-Elház-Hemi tábornok, az iraki vezérkar főnöke és Katerdzsi, a nemzeti demokrata párt vezetője felszólalásaikban beszéltek az egyiptomi nép függetlenségi harcáról és kiemelték, hogy Irak népe támogatja az egyiptomi nép harcát az angol imperializmus ellen. A gyűlés részvevői tüntettek az angol imperialisták ellen. Katerdzsi hangoztatta, hogy az angol imperializmus hanyatlóban van. Irak népének fel kell készülnie a harcra, hogy megsemmmisítse az angol-iraki szerződést. A gyűlésen részvevők követelték, hogy az iraki kormány utasítsa vissza az agressziós blokkban való részvételre irányuló imperialista javaslatot. „Amerika történelmének legsúlyosabb vereségét szenvedtük Koreában“ Robert L. Eichelberger, tartalékos altábornagy, Japán megszállása alatt Mac Arthur volt helyettese, a „News Week” című amerikai folyóiratban cikket közölt, amelyben kimutatja, hogy az Egyesült Államok nem rendelkezik kellő haderővel Korea legyőzésére. Eichelberger a többi között ezt írja: „Egy éve annak, hogy Mac Arthur parancsot adott az előnyomulásra a falu folyam irányába. Az utóbbi hónapokban súlyos veszteségeket szenvedtünk. Amerika történelmének legsúlyosabb vereségét szenvedtük. . . Ez idő szerint nem rendelkezünk a szükséges haderővel, hogy előnyomuljunk a Jalu folyóig és ott megtartsuk állásainkat”. FENJÁN. (Agerpres.). — A koreai néphadsereg főparancsnoksága október 30-i jelentésében közölte, hogy a néphadsereg egységei szoros együttműködésben a kínai önkéntesekkel a front valamennyi szakaszán továbbra is sikeresen visszaverik az angol-amerikai és hsziamanista csapatok támadásait és mind emberben mind hadianyagban súlyos veszteséget okoznak az agresszoroknak. A keleti frontszakaszon, Jungutól északra a néphadsereg egységei sikeresen visszaverték az I. és II. amerikai gyalogsági és a hsziamanista III. hadosztály támadásait. •Azzal kapcsolatban, hogy mit gondolnak a Koreában harcoló amerikai katonák, a „Time” folyóirat közli egy amerikai szakaszvezető jellemző nyilatkozatát: „Fázik a kezem, fázik a lábam, fázik a nyakam. És még alig vagyunk októberben. Nincs más óhajom, mint az, hogy még a tél beállta előtt megszabaduljak innen." Az amerikai sajtó továbbra is elhallgat azonban egy lényeges részletet, éspedig azt, hogy az amerikai csapatok vesztesége Koreában háromszor felülmúlja az amerikaiak által a Japán elleni háborúban elszenvedett veszteségeket, amelyeket tüzérség, harcikocsik és nagyszámú repülőgép segítségével hajtottak végre. Az északi partvidéken, a néphadsereg parti egységei elsüllyesztettek két ellenséges aknaszedőt és súlyosan megrongáltak egy torpedórombolót. Ezek a hadihajók bombatámadást kíséreltek meg Vonszan környék békés lakossága ellen. A néphadsereg légelhárító tüzérsége lelőtt négy ellenséges repülőgépet, amelyek barbár módra bombázták Szarivon, Csiaiken, Anzsák, Vonszan, Tokvon, valamint Fenján peremvárosának békés lakosságát. Koreai hadihelyzet Az USA megtorló intézkedésekkel fenyegeti Japánt LONDON. (Agerpres.). — A „Daily Worker“ diplomáciai tudósítója közli: „Josef Dodge detroiti bankár, az USA pénzügyi tanácsosa nemrégiben Tokióba érkezett. Dodge megjelenése nagy nyugtalanságot váltott ki a japán kormánykörökben. Azt követeli, hogy a kormány növelje az adókat, ellenőrizze a hiteleket és a nyersanyagokat kizárólag a haditermelés felé irányítsa”. „Japánnak figyelembe kell vennie, — mondotta Dodge Tokióban —, hogy az USA még nem ratifikálta a békeszerződést és esetleg sokkal szigorúbb álláspontot foglalhat el a jóvátétel kérdésében, ha a japán kormány nem teljesíti követeléseit”. Dodge diktatórikus magatartását még a japán kormány tagjai is zokon vették. Washingtonban most tárgyalnak a Japán és az USA között megkötött katonai egyezmény gyakorlati megvalósításának módozatairól. A vita tárgyát az képezi, hogy hány amerikai hadászati támaszpontot létesítsenek Japánban. Az USA japáni megszálló hatóságai olyan messzemenő követeléseket állítottak fel, hogy az amerikai külügyminisztérium attól tart, ezek a követelések ellenséges hangulatot válthatnak ki még a japán kormánykörökben is. SANGHAJ. (Apergres.). — Tokiói híradás szerint japán közéleti vezető személyek egy csoportja a japán parlament tagjaihoz küldött levélben leleplezi az országban folyó szovjetellenes rágalmazó propagandát. A levél írói hangsúlyozzák, hogy a japán Tiep nem akar visszatérni arra az útra, amelyre Hitler, Mussolini és Tozso szovjetellenes propagandája vezette. A levelet Ogata, a külügyminisztérium kutató irodájának igazgatója, Fukuszima, a minisztertanács mellett működő tudományos tanács tagja, Inouka és Jonekava irodalmárok és más értelmiségiek írták alá. Tiparul: Combinatul Poligrafic „CASA SCANTEI” — Piața Scanteii.