Romániai Magyar Szó, 1951. november (5. évfolyam, 1266-1290. szám)

1951-11-01 / 1266. szám

1951., november 1., csütörtök. Több ország küldöttei megérkeztek a Béke Világ­tanács bécsi ülésszakára BÉCS. (Agerpres.). — Az osztrák főváros­ban egymásután érkeznek meg a különböző országok küldöttségei a Béke Világtanács ülésszakára. Október 30-án megérkeztek: Fré­déric Joliot-Curie, a Béke Világtanács büró­­jának elnöke; a szovjet küldöttek közül: Alexandr Fagyejev író Nikoláj Tyihonov, Hja Ehrenburg, Alexandr Kornejcsuk, Vanda Vasziljevszka, Zinajda Gagarina, a Szovjet Nők Antifasiszta Bizottságának elnöke; Vja­­cseszláv Kocsemaszov, a Szovjet Ifjúság Antifasiszta Bizottságának elnöke; Nikoláj metropolita és Guljajev újságíró. A megérkezettek között vannak a Kínai Népköztársaság küldöttei, Kuo Mo Zso, Emi- Sziao és Mao Dun; továbbá Jorge Amado, brazíliai író; Pablo Neruda, chilei költő; Eu­genie Cotton, a Demokrata Nők Világszövet­ségének elnöke; Yves Farge, volt francia mi­niszter; több francia közéleti vezető személy, közöttük Laurent Cassanova, Gilbert de Chambrun, Jean Laffitte, francia író; Johannes Becher, Arnold Zweig, Berthold Brecht né­BÉCS (Agerpres). Ausztria demokratikus érzelmű lakossága lelkesen készül a Béke Vi­lágtanács bécsi ülésszakára. Az osztrák béke­bizottság Hernals (Bécs XVII. kerülete) kör­zeti szervezete üdvözlő levelet intézett a Béke Világtanács tagjaihoz. A levél kiemeli, hogy a Világtanács ülésszaka olyan pillanatban tör­ténik, amikor az amerikai és angol imperia­listák Ausztriát mindenáron be akarják vonni met­­rók; Jessy Street, az ausztráliai béketa­nács tagja; Ivor Montagu, angol újságíró és mások. . Azonkívül megérkeztek több hírügynökség és újság munkatársai, az Észak-Atlanti agressziós tömbbe. A Béke Világtanács bécsi ülésszaka hatalmas csapást jelent a háborús uszítókra A „Brückenbau A. G.” osztrák cég alkalma­zottai a Béke Világtanács tagjaihoz intézett levelükben kimondják, hogy a bécsi ülésszak hatalmas támogatást jelent az osztrák béke­harcosok számára az ország nyugati övezeté­ben végrehajtott háborús előkészületek elleni harcban. Az osztrák békeharcosok köszöntik a Béke V­lágtanács bécsi ülésszakát A Szovetunió minisztertanácsa kijelölte küldötteit az ENSZ VI. ülésszakára MOSZKVA. (Agerpres.). — A Szovjetunió minisztertanácsa kijelölte a küldöttséget, amely részt vesz az ENSZ közgyűlésének 1951 november 6-án Parisban kezdődő VI. üléssza­kán. A küldöttség tagjai: A. J. Visinszkij, külügyminiszter, a küldöttség vezetője; I. A. Malik, a Szovjetunió külügyminiszterhelyet­tese és megbízottja a Biztonsági Tanácsban; G. N. Zarubin, a Szovjetunió londoni nagy­követe; A. A. Szabeljev, a Szovjetunió len­gyelországi nagykövete; A. P. Pavlov, a Szov­jetunió franciaországi nagykövete. A küldöttség póttagjai: B. F. Podcerob, a Szovjetunió külügyminisztériumának vezér­titkára ; A.A. Arutiunian, a Szovjetunió kül­ügyminiszteri kollégiumának tagja; T. Berd­­jev, a Türkmén Szocialista Szovjet Köztársa­ság külügyminisztere és S. K. Carapkin, a Szovjetunió helyettes megbízottja a Bizton­sági Tanácsban. A küldöttség tanácsosai: A. A. Roszcsin, P. D. Morozov, G. F. Szakszin és A. A. Szoldatov. ★i KIEV. (Agerpres.). — Az Ukrán Szocialis­ta Szovjet Köztársaság minisztertanácsa ki­nevezte megbízottait az ENSZ közgyűlésének VI. ülésszakára. A küldöttség vezetője A. M. Baranovszkij, az Ukrán SZSZK miniszterta­nácsának alelnöke. A küldöttség tagjai: L. F. Palamarcsuk; S. P. Demcsenko; G. D. Sztadnik; I. E. Szcserbatyuk. ★ MINSZK. (Agerpres.). — A Bjelorussz Szocialista Szovjet Köztársaság kormánya kinevezte küldöttségét az ENSZ közgyűlésé­nek VI. ülésszakára. A küldöttség vezetője: K. V. Kiszelev, a Bjelorussz SZSZK minisz­tertanácsának alelnöke és külügyminisztere. A küldöttség tagjai: P. E. Asztapenko; N. P. Kusztov; I. P. Kutejnikov és M. E. Kuszov. Kudarcba fullad a görög hazafiak ellen rendezett fasiszta pev ATUUM /A___________\ XT.. « _ . . ATHÉN. (Agerpres). — Nikolasz Belojan­­nisz és a többi 92 görög hazafi ellen megren­dezett pert már a tizedik napja tárgyalja az athéni törvényszék. A szombati tárgyalás elé a monarcho-fasiszta állambiztonsági hatásán a vád tanúiként olyan embereket állított, akit­két napokon át kínzásoknak vetett alá, hogy a hazafiak ellen tanúskodjanak. A­­ tanúk túlnyomó része zavaros és ellent­mondó vallomást tett. „ Kariotakisz tanú, kijelentette, hogy a rend­őrség röindenféle kínzásoknak vetette alá és hogy, ezenkívül nincs semmi mondanivalója. Egy­ másik tanú, Fokianosz, így kezdte vallo­mását:­­„Nincs semmi konkrét mondaniva­­lóm­ .• Konsztantinidisz tanú elmondotta, hogy a,,német, megszállás idején a vádlottak egyike, Gramennosz, hozzásegítette, hogy a nemzeti szolidaritás szervezete útján szana­tóriumba utalják. Kondogurisz, szállodai al­kalmazott, a vád egy másik tanúja, elmon­dotta, hogy egy­ esetben egy ismeretlen láto­gatta meg. A törvényszék elnöke felszólítot­ta Belojanniszt, álljon fel, hogy ráismerhes­sen a tanú. A tanú azonban kijelentette, hogy nem ismeri. Belojannisz és a védők erre kér­ték: álljanak fel az összes vádlottak, hogy a tanú felismerhesse azt az embert, aki állí­tólag felkereste. Az elnök nagysietve Belo­­janniszra mutatott és megkérdezte a tanút: „Ez volt!? Ennek ellenére a tanú azt vála­szolta: „Nem állíthatom, nem vagyok bizo­nyos benne. A tárgyalás további során a többi tanúk megcáfolták Kondogurisz „tanú” állításait az ismeretlen ember látogatásával kapcsolatban. Az állambiztonsági hatóság vádiratát fel­borították maguk a törvényszék elé állított hamis tanuk. A görög hazafiak ellen szőtt összeesküvés­­összeomlott. Hiába tettek meg minden lehetőt a bírák —­ a fasiszta kor­mány engedelmes eszközei — hogy a tanuk terrorizálásával, sőt letartóztatásával tá­mogassák a vádat. Aronisz tanú, saját írásbeli vallomásával kapcsolatban, kijelentette törvényszék előtt, hogy a nyomozó hatóságok fenyegetéseinek nyomása alatt írta alá „vallomását”. Plasztirász miniszterelnök, aki választási beszédeiben azt ígérte, hogy feloszlatja a ka­tonai törvényszékeket, továbbra is fenntartja azokat. Az összes görög demokraták, bele­értve Plasztirasz híveit is, akik a szeptem­ber 9-i választásokon közkegyelemre és a bé­ke helyreállítására szavaztak, felháborodás­sal kísérik figyelemmel ezt a bírósági komé­diát és követelik, helyezzék azonnal szabad­lábra a perbefogott hazafiakét. A görög néppel együtt az egész világ de­mokratikus közvéleménye követeli Nikosz Belojannisz és a többi görög hazafiak azon­nali szabadonbocsátását. Meg kell menteni a görög nép bebörtönzött képviselőit ( ATHÉN. fAgerpress. — A Baloldali De­mokratikus Unió pártjának képviselői, akik jelenleg deportálásban vannak, üzenetet küldtek az ENSZ közgyűlésének, az ENSZ emberi jogokkal foglalkozó bizottságának, a Szovjetunió Legfelső Tanácsának, a kínai nép politikai tanácsadó testületének, az ame­rikai, angol és francia parlamentnek. Az üzenet hangsúlyozza, hogy a polgárhá­ború befejezése után Görögországban véres terroruralom kezdődött a demokratikus ele­mek ellen. A monarcho-fasiszta katonai vész­törvényszékek a legelemibb jogok és törvé­nyek lábbal tiprásával az utóbbi időben 7.000 hazafit ítéltek halálra, akik közül 4.000-et ki is végeztek. A hazafiak tízezreit börtönbe vetették vagy deportálták. Az üzenet a továbbiakban rámutat arra, hogy ennek aláíróit éppen úgy, mint más ha­zafiak tízezreit, a rendőrség letartóztatta és minden bírói vizsgálat, vagy ítélet nélkül a hírhedt Makronitosz, majd az Agiosz Eu­­sztrátiosz szigeten fogolytáborba zárták. Az üzenet kiemeli, hogy a szeptember 9-i parla­menti választásokon a csalás és a terror el­lenére, a görög nép a bebörtönzöttek és de­portáltak közül több hazafit képviselővé vá­lasztott. Ennek ellenére a kormány nem he­lyezte szabadlábra a nép választottait, úgy amint ezt az alkotmány előírja, hanem ellen­kezőleg, mindenféle nyomást gyakorolt a vá­lasztóbizottságra, hogy érvénytelenítse a megválasztott képviselők mandátumát. A deportálásban lévő képviselők erkölcsi támo­gatást és segítséget kérnek. A tram­an kormány újabb pénzügyi botrányba keveredett NEW-YORK (Agerpres). Az Egyesült Álla­mokban újabb pénzügyi botrány robbant ki, amelybe Truman kormánya is bele van kever­ve. A „belföldi jövedelmek irodájában” több­millió dolláros összeget kitevő sikkasztást fe­deztek fel. Truman elnök a közvéleménytől való félelmében kénytelen volt megszakítani a barátságot több bizalmi emberével, akik szintén bele vannak keverve a botrányba. Az esettel kapcsolatban az „United States and World Report” ezeket írja: „A Truman környezetéhez tartozó tanácso­sok egyre inkább rettegnek attól, hogy egy szép napon 50 millió adófizető polgár tettlege­sen felelősségre vonja őket. Ez könnyen meg­történhetik abban a pillanatban, amikor az adófizető polgárok megtudják, hogy a „belföl­di jövedelmek irodája” a legféktelenebb mó­don kifosztja az államkasszát.” Az egyre inkább emelkedő adóterhekkel kap­csolatban a lap ezeket írja: „Az adószedők rövidesen megkezdik a 84 milliárd dollárra emelkedő adókivetés behaj­tását. Már ez is rekordösszeg. De a jövő év­ben 90 milliárd dollár összegű adót akar a kormány bevételezni. Ennek az összegnek a nagyságát felmérhetjük, ha összevetjük a má­sodik világháborúban az amerikai adófizetők zsebéből kirabolt összeggel, ami „csupán” 48 milliárd dollárt tett ki. Míg 1929-ben az Egyesült Államokban az adók a nemzeti jövedelem 13 százalékát tették ki, ez az összeg 1940-ben 19 százalékra, 1951-ben pedig 30 százalékra emelkedett. 1929-ben minden amerikai adófizető polgárra 151 dollár évi adóteher jutott, 1950-ben 860 dollár. Az amerikai lakosság túlnyomó több­ségének adóterhe tehát hatszorosára emelke­dett. A lap beismeri, hogy az adóterhek első­sorban a kis- és középréteget sújtják, vagyis a dolgozókat, akik kénytelenek az amerikai monopolisták háborús terveinek óriási méretű költségeit viselni, ugyanakkor a monopoltőké­sek óriási haszonra tesznek szert Kalkuttában Az első, amit Kalkuttában érkezve meg­láttam, egy papírlap volt az állomás épü­letének falán­ A, papírlapon tintával az állt, h­­gy a komm­unista párt este gyűlést tart a vasúti fülőházban. Alatta pedig ez a­­ jelszó : „A népnek meg kell teremtenie saját kormányát és kezébe kell vennie a hatal­mat, ahhoz, hogy boldog életet építhessünk magunknak és gyermekeinknek." Sokan álltak a­ papírlap előtt, olvasták. Hirtelen három pirosturbános rendőr bukkan elő valahonnan, szétkergették a népet és le akarták szakítani a hirdetményt. Ezt azon­ban olyan erősen odaragasztották, hogy nem sikerült. Mintha a jelszót kőbe vésték­­ volna,­­ Kalkuttának többmillió lakosa van. Ezen­kívül naponta ezer meg ezer ember özönlik a városba munkát keresni. India minden törzse és népe képviselve van itt, az összes nyelvjáráson csak munkát és kenyeret kér­nek az emberek. -&• Kalkuttát a rabló Kelet-Indiai Társaság (angol gyarmatosító társaság) alapította és valamikor thaia fővárosa volt. Még ma is erre emlékeztet az a töméntelen emlékmű, amelyeket a közel két évszázadig itt ural­kodó angol gyarmatosítóknak állítottak. Autóval járjuk a várost. A sofőr megál­­lítja a gépet, s megmutatja nekünk a bronz Cherson lordot, a fazékkal a fején és kötél­hurokkal a nyakában. Megyünk tovább, s most a lovát táncoltató Autram tábornok kerül szemünk elé. Kardját kivették kezé­ből, s csontos­­ ujjai közé botot dugtak. A lóra fehér olajfestékkel ráírták : „Le az an­golokkal ! Éljen India !” Vagy itt van Vik­tória királynő emlékműve. Egy kövér vén­asszony terpeszkedik gőgösen a faragott trónon, a koronával a fején. Egyik kezében király jogar, a másikban lyukas kosár üres sörösüvegekkel. — A diákok műve — magyarázza a sofőr. _Az angol kormányzók és királyok emlék­műveit népünk India szégyenének tartja. ★ . Kalkutta — az esztelen pazarlás és le­­irhatatlan nyomorúság városa. A pálmákkal beültetett központi útvonalakon, a hófehér paloták homlokzatán arannyal ragyog a felírás: „Reserve Bank of India", „Imperial Bank of India”. Ezek a bankok segítenek a brit tőkének kézben tartani India kincseit. Ezekben a pénzügyi fellegvárakban fojtják meg az ország nehéziparának megteremté­sére irányuló kezdeményezéseket. S természetesen nem véletlen, hogy a bankok vezetőségének nem itt, hanem mesz­­sze innen, a londoni City épületeiben van a székhelyük.­­Nemrégiben tízezernyi éhező indiai tünte­tett a bankok elött. Élő csontvázak vitték a felírásokat: „Ruhát, ételt követelünk !” A rendőrség több mint száz tüntetőt letartóz­tatott, s szétkergette gyűlésüket. Az autók ezrei, az utánuk futó riksák tíz­ezrei, biciklisták, tevék özönlenek széles folyamként cs utcákon. Itt működnek a gyarmatosítók kétévszázados gyámsága alatt elszaporodott braminok, kigyóbűvölők, tenyér­jósok, bűvészek, álomfejtők, jövendőmondók. A szent tehenek egykedvűen bámulnak be az angolok által megszállt hotelek előcsarnokába. Láttam a dötyfös angol urakat is. Nincse­nek köztük írók, színészek, orvosok, tudósok vagy turisták. A kényelmesen berendezett vendéglőkben katonai tanácsadók és pénzügyi szakemberek, vállalkozók és üzletemberek élnek, akik kiszipolyozzák az indiai nép vérét, s lassú éhhalálra kárhoztatják őket. Ezek az emberek azzal foglalkoznak, hogy átömlesz­­tik az angol vállalkozók hasznát Indiából Angliába. A Gangesz partjára érve elhatároztuk, hogy a kalkuttai kikötőbe megyünk, a világ egyik legnagyobb kikötőjébe. A kikötőben meglepő­en sok idegen hajó horgonyoz. A legtöbbön angol és amerikai zászló leng. Aligha van a világon még egy ország, ahol olyan kevésre értékelik az emberi mun­kát, mint Indiában. A be- és kirakodást embe­ri erővel végzik. Száz meg száz kuli görnyed a bálák és zsákok súlya alatt, előre-hátra fut­kosnak a meghajtó pallókon — munkájuk kevesebbe kerül, mint egy emelődaru alkal­mazása. Egyikük sem mosolyog, egyikük sem énekel. Indiában sehol sincs vidámság. Ez a napsugarakkal gazdagon bearanyozott ország — a bánat és a könny hazája. Ugyanezen a parton, a naptól feltüzesedett köveken feküsznek a munkanélküliek ezrei, s irigykedve nézik társaikat, akik munkát kaptak. Azt hinné az ember, hogy passzív tömeg ez — pedig nem egyszer csatlakoztak már a sztrájkoló kikötőmunkásokhoz, kitartot­tak a végsőkig, itt haltak gyakran éhen a parton, de nem lettek sztrájktörők. „Este­ láttuk a villamosvasút dolgozóinak tüntetését. Az utcánkon kocsivezetők és kalau­zok, lakatosok és szerelők, takarítónők és váltókezelők vonultak. Plakátokat és transz­parenseket vittek, amelyeken követelték az angol kapitalisták kezében lévő villamosvál­lalat államosítását. Hétezer ember vonult szervezett, tömött sorokban, kéz a kézben, mintha katonák mennének rohamra. A mun­kások feje fölött vörös zászlók lobogtak. Elő­ször hallottam, hogyan énekelnek Indiában. Friss, forradalmi dal volt. A villamosvasút dolgozói gyűlést tartottak. Amikor bejelentették, hogy harcot indítanak a villamostársaság államosításáért, taps zúgott fel. Az egyszerű munkások felszóla­lásaikban elmondották, hogy az az összeg, amelyet a szegények fizetnek viteldíjként a villamoson, Indiából a nyugati kapitalista országokba vándorol. Kimondották titkos ál­mukat a szabad Indiáról, arról beszéltek, hogy a kommunisták harcra vezetik a munkás­­osztályt az imperialista uralom alóli felszaba­dulásért és a demokráciáért. Különösen emlékezetes maradt számomra egy tiszta, rendesen öltözött fiúval — egy könyvárussal való találkozásom. Vállán át­vetett táskával állt az utcán és angol nyelvű Lermontov kötetet kínálgatott a járókelőknek. A tarka tömeg egykedvűen hömpölygött mel­lette. Egyszerre három olajosingú munkás lépett a fiúhoz, egyikük elvette a Lermontov­­kötetet, forgatta, azután belenyúlt a fiú táská­jába és előhúzott egy másik könyvet , Sztálin elvtárs életrajzát. Óvatosan tartották kezükben a könyvet, lapoztak benne, azután mind a hárman a zsdeikben keztek kutatni — pénzt kerestek. Két vagy három pénzda­rab hiányzott, de a munkások megígérték a fiúnak, hogy másnap megfizetik. ,— Elhiszed nekik, hogy meghozzák a pénzt ? — kérdeztem. Indiában a munkások a legbecsületesebb emberek — felelte nyugodtan a fiú. Táskájába pillantva, Marx, Lenin, és Sztálin néhány könyvét láttam meg. Késő éjszaka járkáltam Kalkutta kihalt ut­cáin. Hajléktalanok ezrei aludtak a járdákon. Sorba feküdtek, mint a vasúti talpfák. Egy fényes gázlámpa alatt egy csoport ember ült. Egyikük, a legfiatalabb, olvasott, a töb­­biek figyelmesen hallgatók. Állásnélküli ta­nító volt, s könyvet olvasott az írni-olvasni nem tudó munkásoknak. Arról szólt az a könyv, hogyan harcolta ki a szovjet nép nagy pártja vezetésével a szabad és boldog életet. (Sz. Borzerikónak a Pravdában megjelent riportja.) Szerkesztőség és kiadóhivatal: Bucuresti, Str. Doamnei No. 1. Telefon 5.15.26 — 3.72.53. ­ Az amerikai imperialisták el akarják gáncsolni a moszkvai nemzetközi gazdasági értekezletet BERN (Agerpres). A TELEPRESS jelenti- Az amerikai imperialisták mindent elkövet­nek, hogy megakadályozzák a svájci nagy­iparosok részvételét a moszkvai nemzetközi gazdasági értekezleten. Számos francia és svájci nagyiparos annak az óhajának adott kifejezést, hogy részt vegyen ezen az értekezleten. Ez meglehetősen komoly aggodalmat keltett Washingtonban. Az Egye­sült Államok kormányának ugyanis az a véle­ménye, hogy a moszkvai értekezlet következ­ményeképpen kiterjed a kereskedelmi kapcso­lat a Szovjetunió és a nyugateurópai országok között. Ezért felhasznál minden eszközt, hogy aláaknázza az értekezletet. A berni és párisi amerikai diplomáciai ki­rendeltségek és az úgynevezett európai gaz­dasági együttműködési szervezetek (ECA), valamint néhány amerikai nagytröszt képvi­selői erős nyomást gyakorolnak a franciaor­szági és svájci ipari körökre, hogy távol tart­sák őket a moszkvai értekezlettől. Erősödik a Fülöp-szigetek népeinek szabadságmozgalma PRAGA (Agerpres). — A TELEPRESS je­lenti : A Fülöp-szigetek népeinek egyre erősödő nemzeti felszabadító mozgalma és a Cuirino imperialista bábkormány szüntelen legyen­­gülése komoly aggodalmat kelt imperialista körökben. A „Far Eastern Ecomonic Review” a hong­kongi pénzügyi körök lapja ezzel kapcsola­tosan így ír : „A felkelők katonai ereje és bátor akciói katasztrofális hatással vannak a kormány támogatóira. A parasztok nem adnak semmi­féle támogatást sem a kormánynak, sem a hadseregnek, vagy rendőrségnek és mindin­kább hajlandók követelni Louis Tarucot, a fü­­löpszigeti felszabadító hadsereg vezérét”. A nemzeti felszabadító mozgalom erősö­dése kétségbeej­tette Cuirinot, aki ennek követ­keztében elrendelte a tartalékosok mozgósítá­sát. Ezzel kapcsolatosan a „New­ York Times” jelenti,­­ hogy 8000 mozgósított tartalékos közül több mint 4000 nem jelentkezett. A dokkmunkások sztrájkja következtében megbénult a newyorki kikötő forgalma NEW-YORK. (Agerpres.). — A newyorki dokkmunkások október 15-én megkezdett sztrájkja megbénítja a kikötő forgalmát. A­­France Presset jelenti, hogy a newyorki ki­kötőben többszáz hajó vesztegel és emiatt le­hetetlenné vált a kikötő megközelítése. A reakciós jobboldali szakszervezeti vezetők mindenféle kísérletet tesznek, hogy a sztráj­kot letörjék, de ez a kísérlet kudarcba ful­ladt. A dokkmunkások sztrájkjához nagyszám­ban csatlakoztak a hajók tisztjei és gépészei. Elhatározták, hogy elhagyják a hajók fedél­­zetét, amíg a hajótársaságok nem teljesítik fizetésemelési követeléseiket. Rövid hírek C. D. Howe, Kanada hadfelszerelésügyi mi­nisztere a parlamentben bejelentette, hogy az év első hat hónapjában Kanada 371 millió dollárt költött az Egyesült Államokban vá­sárolt fegyverekre. Kanada külkereskedelmi mérlege ezidőszerint 335.800.000 dollár defi­citet mutat. A burmai békeharcbizottság tiltakozó nyilat­kozatot tett közzé a japán különbéke-szerző­­déssel kapcsolatban. A nyilatkozat egyebek között hangsúlyozza: „Burma népe nem akarja, hogy a japán im­perialisták ismét leigázzák az országot. Ja­pánban gyökerestől ki kell irtani a fasiszta és militarista szellemet; a japán népnek meg kell adni az összes demokratikus jogokat. Ja­pánban meg kell szüntetni a feudalizmust és a monopolkapitalizmust. Ki kell zárni minden idegen hatalmat a Japán gazdasági ügyeibe való bavatkozásból. Japán szuverenitásának helyreállítására ki kell vonni az összes ott ál­lomásozó idegen katonai csapatokat.” Végül a nyilatkozat követeli az igazságos japán bé­keszerződés megkötését. ★ A Dán Kommunista Párt kopenhágai szer­vezete nemrégiben értekezletet tartott, ame­lyen tiltakozó határozatot fogadtak el a kor­mány háborús politikája ellen. A határozat felsorolja, hogy míg Dánia népe egyre na­gyobb nyomorban tengődik és az adók emel­kednek, a kormány követi az Atlanti tömb elő­írásait és hatalmas összegeket költ katonai célokra. A dán haladószellemű szervezetek széles­körű előkészületeket tesznek az északi orszá­gok békekongresszusára. A szakszervezetek és más tömegszervezetek 40 küldöttet válasz­tottak. ★ A legutóbbi héten az amerikai megszálló csapatok a nyugatnémetországi Ludwigs­burg városban négy banditatámadást követ­tek el a német állampolgárok ellen. Stutt­gartban és Mannheimben az amerikai kato­nák szintén több rablótámadást követtek el. A nyugatnémetországi Duisburgban a bé­keharcosok 10.000 ember részvételével béke­­gyűlést rendeztek. A gyűlésen kimondották: „Csak az egységes Németország megvalósí­tásával kerülhetjük el egy újabb világháború veszélyét. A német nép békéjét csak akkor biztosíthatjuk, ha keletnémetországi testvé­reinkkel megkezdjük a tárgyalásokat Német­ország egyesítésére". A gyűlésen hozott határozatot elküldték a bonni parlament képviselőinek. ★ A „New­ York Times“ című amerikai lap hivatalos forrásból közli, hogy ez év első hat hónapjában 553.436 bűntényt jelentettek a rendőrségnek. Ugyanezen idő alatt az ame­­rikai falvakban 92.667 bűneset történt. ★ A finn békeharcosok lelkesen készülnek a Stockholmban novemberben megtartandó skandináv békeértekezletre. Már eddig is több szakszervezet, vállalat és intézmény és béke­­harcbizottság bejelentette, hogy delegátusokat küld a kongresszusra. Hels­inkiben november 24-én nagyszabású ünnepséget rendeznek a kongresszus tiszteletére. ★ Az Egyesült Államokban a néger dolgozók országos tanácsot szerveznek. A tanács ala­kuló értekezletét Cincinattiban tartják meg. Az egy hétig­ tartó értekezletre az ország külön­böző részéből 1000 szakszervezeti küldött ér­kezett. A küldöttek kifejezték azt a szilárd el­határozásukat, hogy harcolnak a békéért, a szabadságért és a faji üldözés megszüntetésé­ért. Az értekezleten hozott határozatban ki­mondották, hogy a néger munkások országos tanácsának januárban megtartandó kongresz­­szusáig egymillió aláírást gyűjtenek a nége­­rek jogait követelő petícióra. Jacques Duclos felelősségre vonta a köztársasági elnököt PARIS­ (Agerpres). — Jacques Duclos, a francia kommunista parlamenti csoport el­nöke, október 22-én levelet intézett Herriot­­hoz, a parlament elnökéhez. Duclos levelé­ben Herriot tudomására hozta, hogy interpel­lációt intéz a miniszterelnökhöz a követke­ző kérdésben. Vincent Auriol, köztársasági elnök megszegte az alkotmányt, amikor az ENSZ párisi ülésszakának küszöbén beszéde­ket mondott Franciaország külpolitikájával kapcsolatban, noha a francia parlament elő­zőleg nem vitatta meg ezt a kérdést. Herriot Ducloshoz intézett válaszában el­fogadhatatlannak tartja azt, hogy Duclos in­terpellációt intézzen a kormányhoz, mert szerinte sem a parlamenti hagyományok, sem az alkotmány nem engedik meg a nem­zetgyűlésnek, hogy megvitassák a köztársa­sági elnök nyilatkozatait és akcióit. Jacques Duclos újabb levelet intézett a parlament elnökéhez. Ebben több olyan ese­tet idézett," amikor a nemzetgyűlés elnöke felolvasta a köztársasági elnök magatartá­sával kapcsolatos interpellációkat. Herriot, amikor megtagadja az interpellá­ció közlését, megszegi a kommunista parla­menti csoport jogait. Ezért Duclos bejelentet­te, hogy a következő szövegű interpellációt terjeszti a miniszterelnök elé: „Egy hivatalos személy (Vincent Auriol), akinek nincsen jogában a kormány nevében beszélni, külföldi diplomaták jelenlétében olyan nyilatkozatot adott, amelyek elkötele­zik az ország külpolitikáját és amelyek a francia kormány által aláírt szövetségi szer­ződésre vonatkoznak”. MAX REIMANN: A németországi választások kérdése kizárólag a német nép ügye BERLIN. (Agerpres.).— A „Freies Volk" című lap, Nyugat-Németország Kommunista Pártjának lapja, „Az össznémetországi vá­lasztások — az egész német nép ügye" cím­mel közli Max Reimann, Nyugat-Németor­szág Kommunista Pártja elnökének cikkét. A cikk többek között ezt írja: „Az amerikai imperialisták és németorszá­gi lakásaik, élükön Adenauerrel, nem akarnak semmiféle össznémetországi tárgyalásokat, mert félnek Németország egységének demo­kratikus alapon való helyreállításától. To­vábbra is fenn akarják tartani Németország széttagolását, hogy Nyugat-Németországot amerikai hadászati támaszponttá alakítsák egy harmadik világháború céljára. Adenauer azon mesterkedik, hogy egy olyan választási törvényt kényszerítsen a népre, amely biztosítja számára a kormány­zást még akkor is, ha a lakosság 90 száza­léka háborús politikája ellen nyilatkozik. Az össznémetországi választások kérdése nem tartozik sem az ENSZ, sem a megszálló hatóságok hatáskörébe, — amint azt Ade­nauer igyekszik feltüntetni —, hanem kizá­rólag a német nép ügye. Az össznémetorszá­­gi választások csakis az össznémetországi tárgyalások keretében a nyugat- és keletnél­metországi képviselők által együttesen kidol­gozott választási törvény alapján valósítha­tók meg". Max Reimann cikkének további részében fokozott harcra szólítja a német hazafiakat az össznémetországi választások megszerve­zésére, majd így folytatja. .. „A békéért és Németország egységének de­mokratikus alapon való helyreállításáért ví­vott harc fő feltétele a német munkásosztály akcióegységének megszervezése. Egységesen, a munkásosztály képes lesz az első sorokban harcolni a német nép nemzeti érdekeiért. Ezért az össznémetországi tárgyalások meg­kezdéséért a harcot elsősorban a vállalatok­ban és szakszervezetekben kell megszervez­ni. A német hazafiak emeljék fel szavukat még elszántabban és követeljék a bonni par­lament tagjaitól, járuljanak hozzá az összné­­metországi egység megteremtéséhez". ■ Romániai Magyar Szó Egyiptom tiltakozása az angolok terrorakciói ügyében KAIRO. (Agerpres.).­­ Az „Al Zsumhur Al Miszri“ című egyiptomi lap megbízható forrásból közli, hogy az egyiptomi miniszter­­tanács legutóbbi Illésén elhatározta: az egyip­tomi kérdést az ENSZ közgyűlése elé terjesz­ti. Az egyiptomi kormány okmányokat fog előterjeszteni azokról a terrorakciókról, ame­lyeket a brit csapatok a Szuezi-csatorna öve­zetében nők, gyermekek és fegyvertelen pol­gárok ellen követtek el. A lap hangsúlyozza, hogy az egyiptomi kormány felszólítja az ENSZ-t, hozzon határozatot az angol csapa­tok visszavonására Egyiptomból és Szudán­ból. SZUEZ ÖVEZETÉBEN EGYRE FESZÜLTEBB A HELYZET KAIRÓ. (Agerpres.). — Egyiptomi lapok közlik, hogy a Szuezi-csatorna övezetében a helyzet egyre feszültebbé válik. A lapok je­lentése szerint Faj­ed repülőterén az angol csapatok élénk tevékenységet fejtenek ki. Nagyszámú bombavető és nagyobb szárazföl­di egység érkezett Fajedbe. Az „Al Ahram” című lap közlése szerint ezek a csapatok Szo­máliából, Adenből és az iráni Basrából ér­keztek. Az angolok nemrégiben fejezték be Fajedben egy újabb repülőtér építését. Egyiptomban megalakult a nép „felszaba­dító szervezete", amely a Szuezi-csatorna körzetében meg is kezdte tevékenységét. A népi szervezet őrségeket állított az angol hadászati támaszpontok felé vezető összes utakon, elsősorban a Zagazig és Ismailia vá­rosokat összekötő új műúton. LONDON. (Agerpres.). — Október 29-én légi útán Tripoliszba érkezett az angol had­sereg 19. brigádja. A brigád a következő egy­ségekből áll: a skót hegyivadászok ezredé­nek 1. zászlóalja; a Surrey gyalogezred 1. zászlóalja; a Devonshire gyalogezred 1. zászlóalja, a 48. gyalogezred és néhány tü­zérségi egység. IMPERIALISTA DIPLOMATÁK TÁRGYALÁSAI A KÖZEL-KELETEN KAIRÓ. (Agerpres.). — Egyiptomi lapok­ hangsúlyozzák, hogy az USA, Nagy-Britan­­nia, Franciaország és Törökország diplomá­ciai megbízottai egy idő óta élénk tevékeny­séget fejtenek ki az arab országokban, hogy Szíria, Irak, Transzjordánia és Libanon poli­tikai vezetőit agressziós javaslataik elfogadá­sára kényszerítsék. Az imperialisták azt akar­ják, hogy ezek az országok vegyenek részt az úgynevezett „közelkeleti védelmi tervben“. Ezzel kapcsolatban az „Al Ahram“ című lap közli, hogy Hafiz Ramadan, az egyiptomi nemzeti párt elnöke nemrégiben élesen bírál­ta a négy hatalom javaslatait. Ramadan le­szögezte, hogy az imperialisták terve Egyip­tom ellen irányul azzal a céllal, hogy Egyip­tom népét továbbra is kizsákmányolják. Ez a terv a háború kirobbantására és nem a béke megerősítésére irányul. IRAK NÉPE IS MEG AKAR SZABADULNI AZ ANGOL IMPERIALIZMUSTÓL BAGDAD. (Agerpres.). —■ A „France Presse“ közli, hogy Irak népe Bagdadban kedden nagyszabású tüntetésen fejezte ki az egyiptomi néppel való közösségvállalását. Taha-Elház-Hemi tábornok, az iraki vezérkar főnöke és Katerdzsi, a nemzeti demokrata párt vezetője felszólalásaikban beszéltek az egyiptomi nép függetlenségi harcáról és ki­emelték, hogy Irak népe támogatja az egyip­tomi nép harcát az angol imperializmus el­len. A gyűlés részvevői tüntettek az angol imperialisták ellen. Katerdzsi hangoztatta, hogy az angol im­perializmus hanyatlóban van. Irak népének fel kell készülnie a harcra, hogy megsemm­­misítse az angol-iraki szerződést. A gyűlésen részvevők követelték, hogy az iraki kormány utasítsa vissza az agressziós blokkban való részvételre irányuló imperialista javaslatot. „Amerika történelmének legsúlyosabb vereségét szenvedtük Koreában“ Robert L. Eichelberger, tartalékos altá­bornagy, Japán megszállása alatt Mac Ar­thur volt helyettese, a „News Week” című amerikai folyóiratban cikket közölt, amely­ben kimutatja, hogy az Egyesült Államok nem rendelkezik kellő haderővel Korea le­győzésére. Eichelberger a többi között ezt írja: „Egy éve annak, hogy Mac Arthur parancsot adott az előnyomulásra a falu folyam irá­nyába. Az utóbbi hónapokban súlyos vesz­teségeket szenvedtünk. Amerika történelmé­nek legsúlyosabb vereségét szenvedtük. . . Ez idő szerint nem rendelkezünk a szüksé­ges haderővel, hogy előnyomuljunk a Jalu folyóig és ott megtartsuk állásainkat”. FENJÁN. (Agerpres.). — A koreai néphad­sereg főparancsnoksága október 30-i jelenté­sében közölte, hogy a néphadsereg egységei szoros együttműködésben a kínai önkéntesek­kel a front valamennyi szakaszán továbbra is sikeresen visszaverik az angol-amerikai és h­sziamanista csapatok támadásait és­ mind emberben mind hadianyagban súlyos veszte­séget okoznak az agresszoroknak. A keleti frontszakaszon, Jungutól é­­szakra a néphadsereg egységei sikeresen visszaverték az I. és II. amerikai gyalogsági és a h­sziamanista III. hadosztály támadásait. •Azzal kapcsolatban, hogy mit gondolnak a Koreában harcoló amerikai katonák, a „Ti­me” folyóirat közli egy amerikai szakaszve­zető jellemző nyilatkozatát: „Fázik a kezem, fázik a lábam, fázik a nyakam. És még alig vagyunk októberben. Nincs más óhajom, mint az, hogy még a tél­ beállta előtt megszaba­duljak innen." Az amerikai sajtó továbbra is elhallgat azonban egy lényeges részletet, éspedig azt, hogy az amerikai csapatok vesztesége Koreá­ban háromszor felülmúlja az amerikaiak ál­tal a Japán elleni háborúban elszenvedett veszteségeket, amelyeket tüzérség, harcikocsik és nagyszá­mú repülőgép segítségével hajtottak végre. Az északi partvidéken, a néphadsereg par­ti egységei elsüllyesztettek két ellenséges ak­naszedőt és súlyosan megrongáltak egy tor­pedórombolót. Ezek a hadihajók bombatáma­­dást kíséreltek meg Vonszan környék békés lakossága ellen. A néphadsereg légelhárító tüzérsége lelőtt négy ellenséges repülőgépet, amelyek barbár módra bombázták Szarivon, Csiaik­en, An­­zsák, Vonszan, Tokvon, valamint Fenján pe­remvárosának békés lakosságát. Koreai hadihelyzet Az USA megtorló intézkedésekkel fenyegeti Japánt LONDON. (Agerpres.). — A „Daily Wor­ker“ diplomáciai tudósítója közli: „Josef Dodge detroiti bankár, az USA pénz­ügyi tanácsosa nemrégiben Tokióba érkezett. Dodge megjelenése nagy nyugtalanságot vál­tott ki a japán kormánykörökben. Azt követeli, hogy a kormány növelje az adókat, ellenőriz­ze a hiteleket és a nyersanyagokat kizárólag a haditermelés felé irányítsa”. „Japánnak figyelembe kell vennie, — mon­dotta Dodge Tokióban —, hogy az USA még nem ratifikálta a békeszerződést és esetleg sokkal szigorúbb álláspontot foglalhat el a jóvátétel kérdésében, ha a japán kormány nem teljesíti követeléseit”. Dodge diktatórikus magatartását még a japán kormány tagjai is zokon vették. Was­hingtonban most tárgyalnak a Japán és az USA között megkötött katonai egyezmény gyakorlati megvalósításának módozatairól. A vita tárgyát az képezi, hogy hány amerikai hadászati támaszpontot létesítsenek Japán­ban. Az USA japáni megszálló hatóságai olyan messzemenő követeléseket állítottak fel, hogy az amerikai külügyminisztérium at­tól tart, ezek a követelések ellenséges han­gulatot válthatnak ki még a japán kormány­körökben is. SANGHAJ. (Apergres.). — Tokiói híradás szerint japán közéleti vezető személyek egy csoportja a japán parlament tagjaihoz kül­dött levélben leleplezi az országban folyó szovjetellenes rágalmazó propagandát. A le­vél írói hangsúlyozzák, hogy a japán Tiep nem akar visszatérni arra az útra, amelyre Hitler, Mussolini és Tozso szovjetellenes pro­pagandája vezette. A levelet Ogata, a külügyminisztérium ku­tató irodájának igazgatója, Fukuszima, a mi­nisztertanács mellett működő t­udományos tanács tagja, Inouka és Jonekava irodalmá­rok és más értelmiségiek írták alá. Tiparul: Combinatul Poligrafic „CASA SCANTEI” — Piața Scanteii.

Next