Romániai Magyar Szó, 1951. december (5. évfolyam, 1291-1315. szám)
1951-12-01 / 1291. szám
Boua Saifa Szergyar Szó Az újitó mozgaloma béke megvédéséért folyó harc eszköze Szinte egyik napról a másikra új üzemek épülnek, új bányák, új munkatelepek nyílnak országunk minden táján. A vállalatok jövedelmét nem egyes személyek sajátítják ki, hanem az összes dolgozók javára fordítják. Ezért van az, hogy iparunk a munkásosztálynak szívügye. Az ipar fejlődésében és felvirágzásában ugyanolyan mélyen van érdekelve, mint az egész ország fejlődésében és felvirágzásában minden dolgozó. Ezzel egyidejűleg az a tény, hogy az öszszes termelőeszközök a társadalom tulajdonát képezik, lehetővé teszi az ország gazdaságának állandó és legracionalizáltabb fejlesztését, egységes, előre kidolgozott terv szerint. A termelés többé nem a konkurenciának és az egyes vállalati tulajdonosok személyes érdekeinek van alávetve, hanem a nép és az egész ország követelményeinek. Hazánk fellendülésének útját a Szovjetunió nagyértékű gyakorlata és a népek nagy tanítóinak Leninnek és Sztálinnak eszméi mutatják. „Lehetetlen megvédeni országunk függetlenségét, ha nincs elégséges ipari bázisunk — mondotta Sztálin. — Lehetetlen ilyen ipart létesíteni, ha nem sajátítjuk el a magasabb ipari technikát, erre van szükségünk és ezt követeli tőlünk az ipari fejlődés gyors tempója.” Ennek a bölcs mondásnak a gyakorlati kivitelezésére van szükségünk ahhoz, hogy fiatal és életerős rendszerünket megszilárdítsuk és hazánk függetlenségét megvédjék az imperialisták aljas mesterkedéseivel szemben. Ez az egyetlen út, amelyen haladva felepthetjük szocialista jövőnket és megvalósíthatjuk életszínvonalunk nagyarányú emelkedését. Országépítő munkánkban mind elméleti, mind pedig gyakorlati téren a Szovjetunió legmesszebbmenő, önzetlen támogatását élvezzük. A Szovjetuniótól kapott nyersanyagok lehetővé tették üzemeinknek, hogy mind többet és minőségileg jobbat termeljenek. A kapott gépek és üzemberendezések tették lehetővé országunkban az erős ipar és elsősorban a nehézipar kialakulását és fejlődését. A Szovjetunióból kapott gépek mintát is jelentenek számunkra, mert azok kivitelezése, munkaképessége és magasfokú automatizálása például kell szolgáljon gépgyártásunkban. De nem csak arra tanít bennünket a Szovjetunió, hogy ezeket a gépeket gazdaságosan kihasználjuk, hanem megtanít arra is, hogyan termeljünk többet és jobbat. Minden titoktartás nélkül rendelkezésünkre bocsátja a világ legfejlettebb műszaki irodalmát, mely lehetővé teszi számunkra, hogy tudományos alapokon alkossunk és dolgozzunk. Szárítós fiatal és idősebb munkásunk, technikusunk és mérnökünk részesül gyakorlati és elméleti oktatásban a Szovjetunió üzemeiben és iskoláiban. Vizsgáljunk meg közelebbről egy kis üzemet, hogy ennek eredményeiből leszűrve a tapasztalatokat, érzékeltessük a Szovjetuniótól kapott nagy segítség roppant jelentőségét, horderejét. A temesvári villanytelep igen sok nyersanyagot —köztük neme® acélokat — hálózati alkatrészeket és mérőműszereket, transzformátorokat, stb., kapott a Szovjetunióból, melyek segítségével új berendezéseket készített. Ezek lehetővé teszik a gyárak és üzemek zavartalan áramellátását, biztosítják a folyamatos termelést. Gondoljunk csak arra, hogy alig egy percg tartó üzemmenet-megszakítás egy gyárban többet tesz ki, mint egy embernek egész napi munkája. Irta: FELDMAN ISTVÁN mérnök a temesvári műegyetem előadó tanára Az esztergapad, mikrométer, mélységmérő és sok egyéb termelőeszköz, amit a villanytelep kapott, lehetővé teszik, hogy a felmerülő hibákat gyorsabban és sokkal gazdaságosabban hozzák rendbe. A Szovjetunió technikai irodalmából munkásaink, technikusaink és mérnökeink megtanulták, hogyan kell a gépeket és a hálózatot kezelni és karbantartani ahhoz, hogy a megszakítások minél jobban lecsökkenjenek. A gépeket Nina Nazarova módszerével, szerződéssel veszik át a gépkezelők. A tervben előírt revízióknál minden egyes alkatrészt tüzetesen átvizsgálnak és a felmerülő hibákat alakszerűen kiküszöbölik úgy, ahogyan azt. szovjet folyóiratokból tanulták. A Hálózatot és a felszerelést is rendszeresen ellenőrzik és javítják, így sikerült a Szovjetunió sokirányú baráti segítségével nagymértékben csökkenteni a megszakításokat és biztosítani a gyárak villamosenergiával való ellátását. Ez csak egyetlen szerény példa a sok közül, amelyből láthatjuk mit jelent iparunk számára a Szovjetunió önzetlen segítsége. Ennek a nagyarányú segítségnek az eredménye még az is, hogy dolgozóink felismerték a szovjet módszerek előnyét és egyre több munkahelyen alkalmazzák azokat. Így honosodott meg nálunk Nina Nazarova, Kovaljov, Kuznyecov, Korabelnyikova, Volodin és más szovjet sztahanovisták módszere, mely a termelékenység fokozását, a gépek gazdaságos kihasználását, valamint a gyártás mennyiségi és minőségi megjavítását szolgálja. Az ideológiai munkák és általában a dolgozók kulturális színvonalának emelése a békéért és a szocializmusért harcoló új embert alakítanak ki, aki tudatosan törekszik munkája és az egész termelési folyamat szüntelen tökéletesítésére. Ez az új ember, aki megismerte a szovjet üzemek hőseit, maga is harcolni akar a több is jobb termelésért, igyekszik új munkamódszereket és újításokat bevezetni. A munka e hőseire igen találóak a nagy Lenin szavai: „A kommunizmus ott kezdődik, ahol megjelenik a munka nehézségeit leküzdő önfeláldozás, mikor az egyszerű munkások gondoskodni kezdenek a munka termelékenységének fokozásáról”. Ezek a munkások, akik a múltban semmibe vett, kizsákmányolt és elnyomott páriák voltak, ma igazi építői és védelmezői társadalmi rendünknek, ők azok, akik első ötéves tervünket és az ország villamosítási tervét valóra váltják. Vizsgáljunk meg néhány esetet, melyek kidomborítják, milyen hatalmas jelentősége van az újítási mozgalomnak hazánk ipari termelőerejének fellendítésében. A temesvári vasúti műhelyekben Farkas Sándor elvtárs egy matricát készített, amelylyel biztonsági kerekecskéket állítanak elő a Vagonablakok emelőszerkezetéhez A kerekek előállítási eljárásának módosítása félév alatt 144.943 lej megtakarítást eredményezett. Farkas Sándor elvtárs 15.000 lej jutalmat kapott az újításért. * A temesvári „Bánsági Fémipar” üzemekben a 35x35x4 mm-es vasat eddig fűrésszel vágták el. Ez nehéz és hosszadalmas múmiát jelent a munkások számára. Ennek a munkának az elvégzésére ma olyan ollót használnak, amely a profilvasat egyetlen mozdulattal elvágja. Az újítás lényegesen meggyorsította ezt a műveletet és ezáltal a termékek elkészítésének idejét. Ugyanebben a gyárban Wenczel János tisztviselő elvtárs, olyan számolólécet állított elő, amelynek használatával gyorsan ki lehet számítani a munkaidő díjazását. A számolóléc a logarlécre hasonlít, de üvegből készült. Ezzel az új munkamódszerrel meggyorsította a munkabónok elkészítését. Amikor a CFR tartományi igazgatói Bukarestbe utaztak különböző értekezletre,, munkájuk mindig napokra megszakadt. Rogoján Sándor, a temesvári műegyetem tanára olyan rendszerű távbeszélőt (szelektort) készített a szovjet irodalom alapján, amely lehetővé teszi az értekezlet megtartását oly formában, hogy mindenki otthoni irodájában marad. Ezzel az újítással kiküszöbölték azt az időveszteséget, amelyet az utazások igényeltek. Rogoján Sándor elvtárs 150.000 lej jutalmat kapott. Ebből a pár újításból kitűnik újítási mozgalmunk nagy jelentősége. Minden újítás, bármilyen csekélynek látszana, lerövidíti a munkához szükséges időt, ezáltal többet tudunk termelni és olcsóbban. A többtermelés azt jelenti, hogy széles körben és olcsóbb áron hozzájutunk az ipari cikkekhez, tehát életszínvonalunk felemelkedéséhez vezet. Az újítások felszabadítják a forgóalap egy részét. Lehetővé teszik, hogy ezeket az összegeket iparosításra és a munkásság szociális és kultúrintézményeinek fejlesztésére fordítsuk, amely szintén életszínvonalunk és hazánk védelmi képességeinek fokozását jelentik. A nagyszámú újítás felszabadítja a dolgozókat a durva és nehéz munkáktól és ezáltal könnyebbé teszi a munkás életét . Másrészt az újítások elősegítik termékeink minőségének megjavítását is. Számos újítás arra szolgál, hogy a különböző ipari termékből visszamaradt hulladékokból hasznos tárgyakat készíthesünk, tehát nagy anyagmegtakarítást jelent. Igen sok njitó törekszik eredményesen a munkafeltételek és a munkavédelem fokozására. Ezek az ujítások nyugodtabbá teszik a munkást, aki testi épségének biztosítása mellett többet tud termelni, tehát közvetve ismét életszínvonalunk emelését jelenti. „Azok az egyszerű munkások — amit a nagy Lenin mondotta —, akik gondoskodni kezdenek a munka termelékenységének fokozásáról, üzemeink hősei és megalkotói gazdasági terveink sikereinek”. Ők azok, akik biztosítják ötéves tervünk teljesítését és túlszárnyalását s ezáltal hazánk függetlenségének megszilárdítását. Tevékeny tagjai a béke hatalmas táborának, amelynek élén a Szovjetunió és annak nagy vezetője, Sztálin áll. Pártunk és kormányunk különös gondot fordít az nyitó mozgalomra. Széleskörű anyagi és erkölcsi támogatást nyújt az újítóknak. Amint a fenti példák mutatják, minden munkahelyen létezhetnek újítók. A legegyszerűbb embertől a tudásig, minden dolgozó hozzájárulhat a munkamódszerek és eszközök fejlesztéséhez, mindenkinek hazafias kötelessége gondolkozni a munkahelyéhez kötött újításon. Ahhoz azonban, hogy ez megvalósuljon, tanulnunk kell, hogy elsajátítsuk a legmagasabb technikát. Így állandó tanulással, újításokkal, iparunk szüntelen fejlesztésével megerősítjük hazánkat, meghátrálásra késztetjük a háborús gyujtogatókat. Az nyitómozgalom, a béke megvédéséért folyó harc igen jelentős eszköze. Hogyan szervezi Tito gestapoja a határmenti provokációkat Alig néhány napja annak, hogy Tito, az elvetemült háborús provokátor, katonai egyezményt kötött az amerikai imperialistákkal, s hogy gyújtogató szándékát leplezze, a hazugságok és rágalmak szennyes áradatát zúdította az ENSZ-ben a béketábor országaira. Kardelj, a belgrádi főhóhér helyettese azzal igyekezett még jobban kimutatni a belgrádi árulók kutyahűségét az óceánontúli háborús gyújtogatók iránt, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetében dühödten támadta a Szovjetuniót és a népi demokratikus országokat — köztük hazánkat is. A Tito-banda hazudozásai azonban senkit sem tévesztenek már meg. Mindenki tudja már, hogy a belgrádi fasiszták újabb merényletei a béke ellen, csak betetőzései annak az árulás- és provokáció sorozatnak, amelyet Rankovics janicsárjai, amerikai gazdáik parancsára nap-nap után megismételnek a népi demokratikus országok határain. A budapesti, a tiranai, prágai, szófiai és bukaresti bűnperek titoista vádlottal megcáfolhatatlanul bebizonyították, hogy Tito bandája az amerikai imperialisták kémközpontjává, orvgyilkosok és provokátorok központjává változtatták Jugoszlávia fővárosát, ahol a leggyalázatosabb összeesküvéseket szövik a Szovjetunió és a népi demokráciák ellen. A belgrádi árulónak azzal kell megszolgálnia a tudáspénzt, hogy Jugoszláviát a Szovjetunió és az népi demokráciák ellen tervezett rablóháború támaszpontjává építse ki. A titoista határsértések és provokációk rendszeressége a napnál is világosabban mutatja, hogy előre megfontolt és tervszerűen megszervezett gaztettek sorozatáról van szó, amelyeknek célja megfelelő „hangulatot” teremteni az imperialista agresszióhoz. Egy fecsegő nyugati tellbérenc Titot a „belgrádi Li Szín Mani”-nak nevezte el. El kell ismerni, hogy az illető úr ez alkalommal elég jól fején találta a szöget. Li Szin Mannak — amint azt ma már mindenki tudja — az az aljas szerep jutott, hogy háborús tűzfészekké változtassa Koreát. A belgrádi áruló még rajta is túl szeretne tenni s csahosbandájával napnap után még veszettebbül üvöltöz, terjeszti a háborús hisztériát, uszít és rágalmazza a Szovjetuniót és a népi demokráciákat. Az imperialista gengszterpolitikusok bellgrádi ügynökének pánnikkeltő vonítása azonban már nem elégíti ki a washingtoni háborús gyújtogatókat: naponkint határincidenseket, fegyveres provokációkat, újabb és újabb orvgyilkosságokat követelnek tőle. Ezért kellett szeptember 9-én hősi halált halnia Rusu Avramnak és Calin Ioannak és ezért követik el sorozatosan Tito janicsárjai gyalázatos orvgyilkosságaikat a népi demokratikus országok határai mentén. A newyorki „Daily Worker” washingtoni tudósítója, R. Hull, nemrégibenleplezte, hogy a népi demokratikus országok határain elkövetett gyilkosságok értelmi szerzői a washingtoni Fehér Házban székelnek. Azt írja a többi között a lap, hogy „az amerikai külügyminisztérium azon fáradozik, hogy a jugoszláv határon és szomszédságában jelentékeny incidenseket provokáljon". A világ közvéleményének félrevezetésére és gaztetteik takargatására Rankovics janicsárjai gyakran szándékosan legyilkolják saját határőreiket is. Spiria Bozsó, a jugoszláv határőrség volt tisztje elmondta, hogy a Tito-diverzionisták és provokátorok a meghatározott időnél jóval korábban utaznak arra a helyre, ahol a provokációt tervezik. Itt térkép segítségével részletesen meg kell ismerkedniük a tereppel és különösen a népi demokratikus országok határőreinek helyzetével. Mindez természetesen a legnagyobb titokban történik. Még mielőtt a határra érnének, Rankovics gestapoja visszavonatja az őrhelyekről az összes határőröket, akiket a provokáció időtartama alatt más helyeken foglalkoztatnak. Ha aztán valamely „hívatlan személy” valamit megtud ezekről a tervekről, azt egyszerűen likvidálják és a gyilkossággal az illető népi demokratikus ország határőreit vádolják. A határmenti orvgyilkosságokat a belgrádi árulók bűnszövetkezete azzal is igyekszik takargatni, hogy egyre-másra küblik „panaszirataikat” az ENSZ-hez, amelyben úgy igyekeznek feltüntetni galád provokációikat, mintha azt a népi demokratikus országok határőrei követték volna el. A legutóbb az albán kormányt rágalmazták meg, hogy határincidenseket provokál a jugoszláv határon. Erre az aljas, manőverre azért volt szüksége a Titobandának, hogy elterelje a világ közvéleményének figyelmét arról, hogy Albániában október 27-én újabb 23 kiképzett és albán területre csempészett fegyveres UDB-ügynököt tettek ártalmatlanná. Azok a kémek és fizetett árulók, akik éppen ezekben a napokban feleltek a szófiai katonai törvényszék előtt hazaáruló gaztetteikért, egytől-egyig az imperialisták fizetett ügynökei és a belgrádi gestapo utasítására űzték szennyes üzelmeiket. Hogyan szervezi Tito gestapoja a szomszédos népi demokráciák elleni határincidenseket? Az UDB a népi demokratikus országok határai mentén különleges kémközpontokat létesített. Csupán az Albán Népköztársaság határa mentén 8 ilyen kémközpontot létesített a belgrádi gestapo. A Bolgár, Román és Magyar Népköztársaság határai mentén pedig egymásután szervezik az újabb és újabb provokációs központokat. Az elmúlt év októberében, a már meglévő központokon kívül, két újabb központot létesítettek a Dunamentén s az ide beosztott provokatőröknek az a feladatuk, hogy kísérőkként felszálljanak a Szovjetunióból és a népi demokratikus országokból jövő hajókra s a hajók személyzetétől igyekezzenek az imperialistákat érdeklő dolgokat megtudni. Ugyancsak az elmúlt évben küldték az Albán Népköztársaság határára Niazim Sarkics és Misa Popovics őrnagyokat. Ez a két hétpróbás titoista provokátor két hónap alatt több mint hatvan provokáció tervét „dolgozta” ki A hatvan javaslat között szerepelt egy jugoszláv határőr legyikolása is, hogy ezt felhasználhassák az albán, limes soviniszta gyűlölet szítására. Szennyes munkájukhoz a társadalom söpredékéből válogatják ki a megfelelő embereket. Volt fegyháztöltelékek, kényszermunkára ítéltek, sötétmúllú gazemberek Rankovics kedvencei, ezeket dobják át rövid„kiképzés” után a legnagyobb előszeretettel a határokon. Az UDB központjánál egy úgynevezett „fekete könyvet” állítottak össze, amelybe Rankovics pribékjei szorgalmasan bejegyzik a népi demokratikus országok határain, általuk megrendezett „határincidens komédiákat” és pereket. Ezt a könyvet nyújtották át az ENSZ- nek „vádló” okiratként a népi demokratikus országok ellen. Az UDB úgynevezett „ referátokra” (osztályokra) oszlik. Ezeknek az osztályoknak az a feladatuk, hogy szervezzék és irányítsák a népi demokratikus országokban működő titoista kémhálózat munkáját, határincidenseket provokáljanak, a Szovjetuniót és a népi demokratikus rendszert gyalátó röpiratokat csempésszenek át az illető országba. A Román Népköztársaság ellen szervezett kémosztály vezetője France Kavcsics kapitány, egy megrögzött soviniszta és Rankovics bizalmasa. A Csehszlovák és Lengyel Köztársaságok ellen szervezett kémosztályt pedig Voja Baldzsics irányítja, aki már a hitlerista megszállás idején is számos kommunista hazafit buktatott le. Az ő besúgására tartóztatták le a hitleristák 1943-ban az egész Timosicskakrajnai pártszervezetet. Az ez év júliusában nálunk letartóztatott titoista kémek és árulók bevallották, hogy az amerikai kémszolgálat fizetett ügynökei voltak, s hogy a belgrádi UDB nem egyéb mint az amerikai kémszervezet balkáni fióküzlete. Ezek a gazemberek parancsot kaptak Rankovics gestapojától, hogy „terepmunkájukban” működjenek szorosan együtt az amerikai kémekkel és tájékoztassák azokat is az általuk szerzett adatokról. A leleplezett és ártalmatlanná tett titoista bérencek a többi között azt a feladatot kapták, hogy a bánáti szerb lakosságot soviniszta agitációval a román nép ellen izgassák. Az egyik gazember, Bacsivánszki Velykó azt is bevallotta a bíróság előtt, hogy a belgrádi UDB-központ utasítására háborús rémhíreket kellett terjeszteniök a bánáti lakosság körében és magasztalniuk kellett az imperialisták katonai erejét. A belgrádi gestapo bőkezűen fizet pribékjeinek aljas munkájukért. Mialatt az éhségtől legyengült jugoszláv dolgozókat a tuberkuloszis és a járványos betegségek tizedelik, az UDB szolgálatába szegődött gazembereknek külön áruházakban hús, cukor, zsír, rizs, csokoládé, minden bőven és olcsó áron áll rendelkezésükre, így szervezik a jugoszláv nép hóhérai provokációs aknamunkájukat a boldogabb jövőjüket építő, szabadságukat védő népi demokratikus országok ellen, ígyáldozzák fel a jugoszláv határőröket az imperialisták őrült terveinek érdekében. A végletekig elgyötört jugoszláv nép fiai azonban nem akarnak az imperialisták ágyútól jeleltévé válni. A Tito-banda minden újabb árulása még keményebb harcra ösztönzi a jugoszláv népet. A szabadságukért küzdő jugoszláv hazafiak felrobbantják a lőszerraktárakat, megrongálják a vasútvonalakat, levegőbe röpítik a benzintartályokat. A bányákban „Egyetlen tonna ércet se az imperialisták számára”, „Dolgozz rosszul és lassan!” feliratok figyelmeztetik a belgrádi árulókat arra, hogy a jugoszláv nép nem írja alá az imperialistákkal kötött katonai egyezményt. S. D. Városaink és falvaink lakossága, hazánk minden békeszerető embere mély felháborodással fogadta a hírt, hogy Truman, az amerikai kormány elnöke aláírta az úgynevezett „1951. évi kölcsönös biztonsági egyezményt", amelyben az amerikai imperialisták százmillió dollárt fordítanak a Szovjetunió és a népi demokratikus országok ellen tevékenykedő kémbandák és hazaáruló csoportok pénzelésére. SZTALINVAROS dolgozói erélyesen tiltakoznak és követelik a legújabb trumani törvény azonnali megsemmisítését. A Temelia cementgyár munkásai, technikusai és tisztviselői, akik határidő előtt teljesítették ez évi tervüket, csütörtökön délután hatalmas tiltakozó gyűlést tartottak. A gyűlésen megjelentek az üzem sztahanovistái, mint például Lőrincz András, Ion Nistor és mások. Mircea Cazacu, román nyelven, Árpád György pedig magyar nyelven mondott beszédet ez alkalommal. A szónokok leleplezték az amerikai imperialisták legújabb agresszív cselekedetét és kijelentették, hogy hazánk dolgozó népe, amely győzedelmesen építi a szocializmust, nem tűri, hogy az agresszorok beavatkozzanak belügyeinkbe. A felszólalások során Grigore Prihana elvtárs, a lakatosműhely élmunkása többek között a következőket mondotta: — Tizenegy hónap alatt teljesítettük évi tervünket. Napról-napra gazdagabb és erősebbé lesz országunk. Nekünk drágák munkánk gyümölcsei és megvédjük népünk vívmányait a bitangok ellen. — Az imperialisták odáig süllyedtek— mondotta Zöld Imre elvtárs, a mészkőbánya munkása —, hogy hatalmas összegeket költenek az olyan hazaárulókra, akik már nem szívhatják vérünket. . „ De tudják meg a háborút előkészítő urak, hogy egységünk és akaraterőnk sziklaszilárd falába ütköznek, amikor gyilkosságra emelik kezüket. Megvédjük és továbbfejlesztjük vívmányainkat. Izzó szavakkal bélyegezte meg az imperialisták legújabb aljasságát Iuliu Delessega és Virginia Constantinescu is. A Temelia gyár dolgozói, az ENSZ-hez intézett tiltakozó táviratukban a következőket írják: „Követeljük e banditatörvény azonnali megsemmisítését. A leghatározottabban tiltakozunk országunk belügyeibe való mindenféle beavatkozás ellen!“ Hasonló gyűlés zajlott le csütörtökön a sztálinvárosi „Strungul“ üzemben is. ARADON az üzemek, gyárak és vállalatok munkásai csütörtökön délután villámgyűlésen tiltakoztak Truman aljas törvénye ellen, amely százmillió dollárt irányoz elő a Szovjetunió és a népi demokratikus országok ellen tevékenykedő kémbandák és hazaárulók pénzelésére. A „December 30” gyár munkásai megbélyegezték az amerikai imperialisták agresszív lépését, amely újabb beavatkozási kísérlet országunk belügyeibe. Ezután a gyár többezer dolgozója nevében táviratot küldtek az ENSZ-hez, amelyben kérik ennek a törvénynek a megsemmisítését. Hasonló nagygyűlést tartottak a „Victoria“, „Vörös Lobogó“ és számos más aradi gyárában.• A ploesti 1-es számú petróleumfinomító dolgozói röpgyűlést tartottak az üzem udvarán. A gyűlésen felszólaltak : Grigorescu Ion, az üzemi bizottság elnöke, Boborel Constantin mester, Vranciu Gheorghe, Munkaérdemrenddel kitüntetett lakatos és Stere Ion normátor. A Sovrompetrol 3-as sz. vállalatának dolgozói is gyűlésen tiltakoztak az amerikai- angol imperialisták új agresszív törvénye ellen. Országaim dolgozói Hiten az Ellsz® alagutaim tramini IM® megsemisítésit A kolozsvári CFR kocsiintézőség területén bevezették a marsrut rendszert A kolozsvári CFR kocsiintézőség dolgozói bevezették Oszipov szovjet mérnök módszerét,a szállítás marsrutizálását. Az irányított zárt szállítmány szovjet módszerével sikerült a „Combustiba” által egy napon berakott 49 vagont a barátkai vasútállomásról közvetlenül Temesvárra, vagyis 237 kilométer távolságra elszállítani 24 óra alatt. A múltban a szállítmány útja legalább két nappal több időbe került. November első felében 15 ilyen szállítmányból 9-et a tordai vasútállomás indított el. Az üzemek is lelkesen támogatják a szovjet módszerű teherszállítást, így a marosújvári sóbánya és a szódagyár a vasúti kocsik berakodásának helyes megszervezésével lehetővé tették, hogy irányított zárt szállítmányú tehervonat szerelvényeket állítsanak össze. A kolozsvári kocsiintézőség dolgozói Comsa Ioan műszaki irányítóval, Wágner János és Dohotari Nafta forgalmi irányítókkal lelkesen dolgoznak, hogy a szovjet szállítási módszer bevezetésével és széleskörű kiterjesztésével emeljék a tehervonatok kereskedelmi sebességét és minél gyorsabban juttassák el a nyersanyagokat és az árukat a gyárakhoz és a fogyasztókhoz. Az új módszer bevezetésében kitűntek, Voicu Ioan barátjai, Sandu Aurel tordai és Paslarasu Pavel marosújvári állomásfőnökök, akik a kolozsvári CFR kocsiintézőség párt- és szakszervezetének támogatásával harcolnak a marsrutizálás sikeres alkalmazásáért. SZABÓ SZILÁRD levelező Az aradi néptanács a dolgozók téli ellátásáért Arad város néptanácsa értekezletet tartott, amelyen kizárólag a dolgozók téli ellátásának kérdésével foglalkozott. Az értekezleten megjelentek a tartományi, szövetkezeti unió vezetői valamint a szállítási központok — BATA, CFR — illetékes kiküldöttei is. Az értekezlet összehívását szükségessé tette az a sok hiányosság, amely fennáll a szállítás vonalán. Cristica Petre, a városi néptanács elnöke teljes egészében feltárta, minden hiányosságát a tartomány közellátással foglalkozó intézményeinek, s hangsúlyozta, hogy egyesek hanyagsága miatt az aradi dolgozók ellátása szenved hiányt. — Nem engedhető meg — mondotta — hogy némely szövetkezeti elosztó felelőtlenül végezze munkáját, mint a szentannai szövetkezetben, ahol a rész szervezés miatt két vagon élelem, paradicsom és hagyma romlott meg. A CFR nem tervszerűsíti munkáját eléggé. Nem fordít gondot arra, hogy az „élelmiszer” jelzésű vagonokat minél előbb továbbítsák. Vig Katalin, a „November 7” szövetkezet elnöknője elmondotta, hogy a borossebesi állomáson három napig állt az áru egy raktárban, mert az állomásfőnök nem adott vagont. Ugyancsak Borossebestől Aradig hat napig utazott egy almaküldemény s ennek javarésze megromlott. Ezután a szövetkezet részéről beszámoltak arról a nagymennyiségű télirevaló élelemről, amely a rajoni gyűjtőhelyeken már tárolva van (burgonya, hagyma és zöldségfélék). A raktárakat e célra rendbehozták s az áru csak a továbbszállításra vár, hogy Arad piacát és az üzemek, intézmények kantinjait megfelelő módon ellásák Az értekezleten résztvevő CFR és RATA küldöttek vállalták, hogy ezentúl jobban tervszerűsítik munkájukat s kötelezettséget vállaltak az áru szállítására vonatkozólag. A CFR dolgozók körében fokozzák a felvilágosító munkát s fokozzák az éberséget is Jelentős megtakarítások üzemeinkben Sztálin tartomány munkásai, technikusai és mérnökei jelentős eredményeket érnek el a takarékossági mozgalomban. Eddig 600 millió lejt takarítottak meg, amit nagyrészben a szovjet módszerek kiszélesítésével értek el. A „Vörös Zászló” üzem „Gheorghe Gheorghiu-Dej” komplex brigádja Pártunk fennálásának 30. évfordulója óta 300 millió lejt takarított meg. Jelentős eredményeket értek el a színesfém takarékossági mozgalomban is. ★ A nagybányai Phönix üzem 5 takarékossági brigádja a szocialista versenyek során jelentős megtakarításokat ér el. A napokban különböző gyártmányok észszerű felhasználásával 674.510 lejt takarítottak meg. A munkában kitűntek Romocea Cornel, Tekk Károly és Velker Szilveszter. SALAJEANU SÁNDOR levelező 1951., december 1., szombat. Forró szeretettel segíti Hazánk lakossága a hős koreai népet Országunk minden részéből levelek százai érkeznek a lapok szerkesztőségeihez és a különböző tömegszervezetek vezetőségeihez, amelyek arról beszélnek, hogy a Román Népköztársaság lakossága harci szolidaritást vállalt Korea szabadságszerető népével. És ez a együttérzés nemcsak levelekben, a nagygyűléseken elhangzott felszólalásokban nyilvánul meg, de megmutatkozik a gyűjtési akció eddigi eredményeiben is. „Most Korea az első“ — mondotta a „Vörös Zászló“ munkásváros egyik lakosa, amikor nála járt a gyüjtőcsoport. Igen, hazánk minden táján így fogadták a gyüjtőcsoportokat. Holnap és holnapután ismét elindulnak a gyüjtőcsoportok a városokban és a falvakon is. A falu ezúttal bebizonyítja, hogy ő is e koreaiak mellé áll az amerikai-angol imperialisták ellen vívott harcban, támogatja Korea hős népét. Városaink lakossága már eddig is tanúbizonyságát szolgáltatta, hogy a koreai nép ügyét a mi ügyünknek tekinti. Marosvásárhelyen például a gyűjtés első napján 8.359 darab meleg holmit és 3447 darab fehérneműt, törölközőt stb., valamint 303 pár lábbelit és nagymennyiségű élelmet gyűjtöttek a csoportok. De nemcsak Marosvásárhelyen, hanem hazánk minden városában, országunk minden táján harci segítséget nyújtanak a becsületes emberek a harcoló Koreának. Szívvel-lélekkel támogassuk a hős koreai népet, amely elszántan harcol közös ellenségünk — az amerikai agresszorok ellen ! SZÍNHÁZAINK A KOREAI NÉPÉRT Országunk színházegyüttesei számos előadással támogatják a koreai nép segélyezési akcióját. A bukaresti Nemzeti Színház novemberi 18-án bemutatta Aurel Baranga „Dudva“ és I. L. Caragiale „D’ale carnavalului" című színművét. Az előadások 66.904 lejt jövedelmeztek. A fővárosi Zsidó Színház Goldfatslen: „Varázsló” című színdarabját mutatta be. Színházaink december folyamán további előadásokat rendeznek a koreai nép megsegítése céljából. A fővárosi Municipal és a kolozsvári Nemzeti Színház bemutatják Lope de Vega: „A kertész kutyája“, című színdárrabját. Az Ifjúsági Színház egy, a brailai Állami Színház pedig két gyermekszíndarabot mutat be. A fővárosi Hadsereg Színház ünnepséget rendez. A fővárosi CFR-Giulesti színház előadja Thaj Dián Csun: „A 38. szelességi foktól délre“ című színdarabját. A craiovai Nemzeti Színház havonta egy-egy előadást tart a „A legkedvesebb” és „Taiga“ című egyfelvonásosokkal. A konstancai Állami Színház bemutatja Maria Banus „A nagy nap“ című művét, a sztálinvárosi Állami Színház „A 38. szélességi foktól délre”, című színdarabot. A temesvári Állami Színház havonta egy előadást rendez a segélyakció céljára. A resicai Állami Színház egy ünnepséget, a nagyváradi Magyar Színház pedig három előadást rendez a tartományban Korea népének támogatására. Max Reimann elvtárs nyilatkozata Nyugat-Németország Kommunista Pártja harcáról BERLIN (Agerpres) Max Reimann Nyugat-Németország Kommunista Pártjának elnöke a november 27 én Bonnban megtartott sajtóértekezleti nyilatkozatában elemezte a bonni kormánynak a Kommunista Párt betiltására vonatkozó határozatát. Ugyanakkor jellemezte az Adenauer kormány politikáját is A bonni kormány határozata Nyugat- Németországi Kommunista Pártjának betiltására-— mondatta Reimann — a legdurvább megsértése a nép demokratikus jogainak. Ez az intézkedés bizonyítja, hogy az Adenaue kormány rohamléptekkel tér át a fasiszta kormányzási módszerekre és mindenben emlékeztet az 1932-ben lezajlott, eseményekre, amikor a Papén kormány betiltotta a Kommunista Pártot. Éppen úgy, mint az 1932— 1933-as években — azmikor a kommunisták üldözése a fegyverkezés és a második világháború kirobbantásának előjátéka volt — most is Nyugat-Németoszág Kommunista Pártja betiltásával akarják osztontani német zsoldos egységek megalakítását az egész német nép akarata ellenére, hogy bevonhassák Németországot az Atlanti Szövetségbe egy harmadik világháború előkészítése érdekében. Nem véletlen az sem, hogy a Nyugat-Németország Kommunista Pártja betiltására vonatkozó határozat egybeesett azokkal a megbeszélésekkel, amelyeket Adenauer a főbiztosokkal folytatott a német nép, sőt a bonni parlament tudta nélkül. A német népet nyugtalanítják Adenauer titkos tanácskozásai. A tanácskozások nem vezetnek más eredményre, mint a nép szuverén jogainak elárulására, a békeszerződés megkötésének bizonytalan időre való elhalasztására és hazánk széttagoltságának meghosszabbítására. A nép tudja, hogy Nyugat-Németország bevonása az Atlanti katonai szövetségbe és egy új Wehrmacht feltámasztása az „európai hadsereg” keretein belül, súlyosan fenyegeti a német nép életét és a német nemzet létét. A három nyugati nagyhatalom külügyminisztereinek párisi titkos értekezletén való részvétele után Adenauer kijelentette, hogy lényegében megegyezésre jutottak egy titkos szerződés megkötésében és egy , kiegészítő” szerződés tekintetében. A nyugati hatalmak javasolta szerződés célja, amelyet Adenauer elfogadott , hogy az amerikai imperialisták rabságba vessék a német népet. A német nép azonban kettőzött erővel harcol a békéért és sohasem fogja eltűrni azt a nemzeti lealázást, amelyet ez a titkos szerződés előkészít. Az egész német nemzet nevében kijelentem : A német nép soha sem fogja eltűrni, hogy nemzeti jogait eladják és hogy az Adenauer által megkötött vásár alánján, az amerikai militaristát érdekeinek kiszolgáltassák. A német nép döntő többsége felismeri ezt a veszélyt. Éppen ezért örömmel köszönti a Német Demokratikus Köztársaság népi kamarájának javaslatát, amely megmutatja a német kérdés megoldásához vezető utat az országunk demokratikus alapon való egyesítésének kérdése; egy — az egész országra kiterjedő konferencia összehívása a nemzetgyűlési választások megszervezése érdekében; a békeszerződés megkötésének sürgetése és a megszálló csapatok visszavonása országunkból. Nyugat-Németország Kommunista Pártja az egyetlen párt Nyugat-Németországban, amely felhívja a lakosság figyelmét a fenyegető veszélyre. Ezzel a békeharc, a fegyverkezés elleni harc, a nép nemzeti érdekeiért folytatott harc élére áll Nyugat-Németország Kommunista Pártja az egyedüli igazi nemzeti párt Nyugat-Németországban. Népünk harcában kész egyesedni minden némettel, aki függetlenül politikai hovatartozásától népünk sorsát szívén viseli. A Kommunista Párt a legfőbb akadály a német katonai egységek megszervezését sürgető tervek útjában, amelyeket az amerikai imperialisták oly állatatosan meg akarnak valósítani. Ezért tartja szükségesnek Adenauer kancellár és Lehr belügyminiszter Nyugat-Németország Kommunista Pártjának betiltását. Az Adenauer kormány intézkedései nemzeti érdekeink, országunk és népünk léte ellen irányulnak. Ez merénylet a béke ellen, hazánk egységesítése ellen, nemzetünknek olyan válságos pillanatában, amikor a német népnek választania kell a háború és a békés fejlődés között. A Kommunista Párt elleni határozattal párhuzamosan a bonni reakció intézkedéseket készít elő minden német ellen, akik a békéért és Németország egységéért harcolnak. Világos, hogy a Kommunista Párt betiltásával az Adenauer kormány meg akarja akadályozni az össznémet választásokat, ame- lyektől fél. Nyugat-Németország lakosságának nemzeti ellenállása kizárólag Németország széttagolása ellen, a Nyugat-Németország területén végrehajtott háborús készülődés politikája ellen irányul. Ez a politika sérti a nemzetközi jogot, a potsdami szerződést és az alkotmány elveit. A nemzeti ellenállás az életszínvonalnak csökkentése ellen, a nagytőke profitjának növelése ellen, a demokratikus szabadságjogok kivívásáért, az újrafegyverzés ellen irányul. Az Adenauer kormánynak Nyugat-Németország Kommunista Pártja ellen indított üldözőhadjárata ellenkezni a bonni köztársaság alkotmányával. A Nyugat Németország Kommunista Pártja betiltására vonatkozó határozat bizonyítja a. Adenauer kormány ellenséges magatartását az alkotmánnyal szemben. Ez a kormány , nem tiszteli a bonni köztársaság alaptörvényét és a németek jogait. A kormány mindinkább eltávolodik az alkotmány követelményeitől és az a szándéka, hogy áttérjen fasiszta kormányzási módszerekre. Éppen ezért Nyugat-Németország Kommunista Pártja felszólít minden németet, hogy védje meg a nép demokratikus jogait az Adenauer kormány önkényével szemben. Ennek a célnak az érdekében minden németnek, akinek drága hazája és a népe, egyetlen hatalmas mozgalomban kell egyesülnie Németország egységesítésének érdekében, a függetlenségért, a békéért, azért, hogy a közös nemzeti ügy megvalósításának akarása hazafias mozgalommá változzék. A fenyegető veszéllyel szemben a német munkásosztály első kötelessége, hogy népünk nemzeti mozgalmának az élére álljon, hogy megvédje a demokratikus jogokat, hogy megvalósítsa az akcióegységet a politikai, gazdasági és szociális jogok kivívásáért folytatott harcban. Felszólítunk minden békeszerető német hazafit, hogy politikai felfogásától és nézetétől függetlenül emelje fel szavát Nyugat-Németország Kommunista Pártjának betiltása ellen, mert ez minden német szabadságát is veszélyezteti. Adenauer és Lehr — a fasiszta elnyomó módszerek tanítványai — nem értették meg az idők szellemét. A történelem tanításaiból le kellett volna vonják azt a következtetést, hogy a Kommunista Pártot nem lehet betiltani. Mindazok, akik azt hitték, hogy a kommunizmust tűzzel és vassal el lehet pusztítani belepusztultak ebbe a kísérletbe Adenauer és Lehr nem fogják tudni megvalósítani azt, ami nem sikerült Németországban Hitlernek és Göringnek. A történelem kerekét nem lehet visszafelé forgatni. A Német Demokratikus Köztársaság fennállása Németország egy részében megmutatja az egész német népnek, hogyan lehet egy új, boldog életet építeni egységben és békében. Nyugat-Németországban is létezik egy mind erősebbé váló mozgalom a béke, az egység és a nemzeti függetlenség megvédésére. A békés Németország és nemzeti mozgalma a béketábor támogatását élvezi. Minden terrorintézkedés ellenére Nyugat-Németország Kommunista Pártja folytatja harcát a tékáért és Németország egységéért Semmiféle erőfeszítést sem kímél, hogy ezeket a nagyszerű célkitűzéseket megvalósítsa, mert ezek minden német hazafi célkitűzései. Népünk igaz ügye, a Németország békéjéért és egységéért vívott harc diadalmaskodni fog