Előre, 1956. március (10. évfolyam, 2602-2628. szám)
1956-03-01 / 2602. szám
A ROMÁN NEPKÖZTARSASAG NÉPTANÁCSAINAK LAPJA Néptanácsaink készüljenek fel a tavaszra Fontos politikai esemény előtt áll az ország. Március 11-én új képviselőket választunk az államhatalom helyi szerveibe, hogy továbbvigyék azt az építőmunkát, amelybe dolgozó népünk, felszabadulásának első percében belefogott. Városon és falun a lakosság millióit felölelő széleskörű politikai munka folyik. A dolgozók számba veszik az eredményeket, amelyeket a maguk választotta képviselőik segítségével az utóbbi években elértek, de ugyanakkor minden választó megismert községe, városa, rajonja, tartománya fejlődésének távlatait, a jövőre vonatkozó terveket és feladatokat. A képviselőjelöltek és a választók találkozóin a tennivalók sorozata kerül szőnyegre, jelöltek és választók tesznek építő javaslatokat, vállalásokat, hogy az illető vidék felvirágzását elősegítsék. A választási előkészületek során községi néptanácsaink végrehajtó bizottságai nem feledkeznek meg gazdasági-szervező feladataik teljesítéséről sem. A községek legtöbbjében nagy gonddal készülnek a tavaszi munkára, hogy ha annyira pillant az idő, felkészülve kezdhessenek hozzá a szántásvetéshez, jó munkával teremtsék meg a bő termés feltételeit. Nagyon sok helyen már befejezték a mezőgazdasági szerszámok javítását, most készítik elő a vetőmagot, tisztítják, próbacskáztatást végeznek. A Marosvásárhely rajoni Csitszentivány végrehajtó bizottságának jól összehangolt munkája példaképpen állhat néptanácsaink előtt, hogy miképpen lehet — és kell — összekapcsolni a választási előkészületeket a tavaszi mezőgazdasági munka sikerét előmozdító politikai tevékenységgel. A községet még jóidejében körzetekre osztották és minden képviselő felelősségteljesen irányította, szervezte a rábízott munkát. Eredmény: a szerszámjavítást már rég el is felejtették és javában tisztítják, válogatják a vetőmagvakat. A tavaszi előkészületek tervszerű lebonyolításáért feltétlen dicséretet érdemelnek a szalontai és még egynéhány Nagyvárad tartományi község végrehajtó bizottságai. Szalontán közel hatvan vetőgépet hoztak üzemképes állapotba, két gépesített vetőmagtisztító központot állítottak fel, ahol a dolgozó parasztok naponta tömegesen tisztítják a vetnivaló gabonát. A szalontai, madarászi és bátori kollektivista aszszonyok elkészítették a melegágyakat, s Tenkén azt is megszervezték, hogy a község asszonyai közösen készítettek melegágyat, ahol annyi palántát nevelnek, hogy mindenkit elláthassanak a községben. S találni ehhez hasonló számtalan példát másfele is. Az Erdőszentgyörgy rajoni Nyárádmagyaros községhez tartozó Nyárádselyén 211 gazdaság közül 191 gazdaság hordta ki összes trágyakészletét a földekre; akiknek nem volt fogata, azokat kalákában segítették szomszédai, rokonai. Mindezek a példák azt bizonyítják, hogy ahol a néptanácsok végrehajtó bizottságai kellő gondot fordítanak az előkészületekre, ahol a dolgozó parasztok felelősségteljesen fogják fel a mezőgazdasági termelés növeléséért indított harcból rájuk háruló feladatokat. Ott bármelyik pillanatban jöhet a tavasz, nem találja felkészületlenül őket. S példát vehetnek róluk azok a községek s azok a végrehajtó bizottságok, ahol még most is észlelhetők mulasztások. Még mindig akad ugyanis nem egy község, ahol a végrehajtó bizottság nem követett és még most sem követ el mindent, hogy jó eleve biztosítsa a tavaszi mezőgazdasági munkák sikeres elvégzését. A Marosvásárhely rajoni Székelyvaján a múlt héten még nem lehetett kijavított, kiélezettekét találni, s mi több, a végrehajtó bizottság — egy ellenőrzés alkalmával — még a magtisztító központ kulcsát sem tudta előkeríteni, bár állítása szerint mintegy 75 tonna vetőmagot már „megtisztítottak”. Az ilyen „holnap, holnap majd megteszem”-féle magatartás következménye az, hogy bár február 20-ig mindenütt be kellett volna fejezni a gépek és szerszámok javítását, országos viszonylatban még február végén is csak 73 százaléknál tartottunk, és a vetőmagvak beszerzése, tisztítása, próbacskáztatása sem halad kielégítő ütemben. Az idő pedig nem vár. Maholnap kitavaszodik s komolyan neki kell látni a mezei munkának. A néptanácsok végrehajtó bizottságainak éppen ezért mindent el kell követniök, hogy megteremtsék a vetés jó körülmények közötti elvégzésének összes feltételeit. Rengeteg a tennivaló , ahol lemaradás mutatkozik, sürgősen pótolni kell a mulasztást. Egyik eléggé nem hangsúlyozható fontos kérdés a megfelelő vetőmag biztosítása. Minden községben meg kell teremteni a lehetőségeket, hogy a dolgozó parasztok megtisztíthassák vetőmagjukat. Gondoskodjunk megfelelő triőrökről, rostákról, szelektorokról és szervezzük meg ezek ütemes használatát. A tudományos mezőgazdálkodás elengedhetetlen feltétele a próbacskáztatás, hogy előre kiszámíthassuk, milyen magod mennyit kell a földbe tennünk, ha jó termést akarunk majd aratni. Nagyon sok helyen még mindig elhanyagolják ezt a valójában nagyon egyszerű eljárást, amit már az iskolás gyerekek is könnyűszerrel elvégezhetnek. A néptanácsok végrehajtó bizottságain kívül — mint ahogy nagyon sok községben már ez szokásba jött — a tanítóknak is aktívan be kell kapcsolódnak a próbacskáztatások megszervezésébe. Egyes termelők nem rendelkeznek megfelelő minőségű, vagy jó csíraképességű magvakkal. A begyűjtő központok megfelelő vetőmagtartalékkal rendelkeznek. A végrehajtó bizottságok irányítják, ösztönözzék a termelőket, hogy csere útján innen szerezzék be szükségleteiket. Ugyanakkor gondoskodjanak arról is, hogy a szövetkezeti boltokban elegendő cserealkatrészt, mezőgazdasági szerszámot, csávázószereket, műtrágyát és más olyan szükséges árut tartsanak raktáron, amire a dolgozó parasztoknak szükségük van a tavaszi munka ideje alatt. A dolgozó parasztság az utóbbi időben igyekezett elsajátítani a fejlett, tudományos mezőgazdasági ismereteket. Majdnem minden községben működnek agrotechnikai körök és más szakmai tanfolyamok. Az előadók, a körök munkáját irányító mezőgazdasági szakemberek igyekezzenek a tanrendet úgy megszervezni, vagy módosítani, hogy minden hallgató gyakorlatisegítséget kapjon éppen a legidőszerűbb munkák elvégzéséhez. Ne elvonatkoztatott, általános elméleti kérdésekre helyezzék a súlyt, hanem arra, hogy amit a hallgatók ma a tanfolyamon elsajátítanak, azt holnap-holnapután, a tavaszi vetés ideje alatt gyakorlatba is ültessék. Egyik legidőszerűbb feladat például az őszi vetések kitelölésének a számbavétele. Egyes helyeken megkezdődött a tavaszi olvadás, áradás. Temesvár tartomány határaiban például már több helyen pang a víz. Mutassanak rá ennek káros voltára, ösztönözzék a gazdákat az álló vizek levezetésére, vagy ahol szükséges, tegyenek meg minden óvintézkedést az esetleges károk elhárítására. Az őszi vetések felültrágyázásának haszna is már számtalanszor beigazolódott. A mezőgazdasági szakemberek, a szakmai előadók feladata rámutatni a felültrágyázás előnyére, megtanítani a dolgozó parasztokat az eljárásokra, hogy tanácsaik nyomán műtrágyázzák a gyengén fejlett vetéseket. Számtalan ilyen kérdés adódik, amivel most kell foglalkozni a mezőgazdasági szaktanfolyamokon. Most kell elérnünk például, hogy minden termelő megértse a kukorica négyzetes vetésének óriási előnyét, megtanulja hogyan kell ezt csinálni, mennyi magot kell elvetni. Kire hárul az ellenőrzés feladata, ha nem a néptanácsokra, hogy a dolgozó parasztok tízezrei mindezeket megkapják a tanfolyamokon és felvértezve induljanak harcba a gazdag termésért. A rajoni és tartományi néptanácsok végrehajtó bizottságainak ebben az időszakban számba kell venniük a gép- és traktorállomások szervező munkáját is. Egyes GTA-k megkötötték a szerződéseket a termelőkkel. Azonban még mindig vannak esetek, ahol a lekötött területek megközelítőleg sem merítik ki az illető GTA kapacitását. Egyes helyeken dívik, hogy a GTA vezetősége leszerződik a semmi szervező munkát nem igénylő kollektív gazdaságok és társulások földjeinek megművelésére, és — akár leköti ez egész teljesítő képességét, akár nem — nem fejt ki semmiféle politikai-szervezési tevékenységet, hogy új szövetkezeti egységek, vagy egyszerű termelési csoportok létrehozásával biztosítson elegendő munkát traktorai számára. A választási előkészületek idején, a tavaszi munkában is állandóan szem előtt kell tartanunk a Román Munkáspárt kongresszusának azt a figyelmeztetését, hogy a mezőgazdasági termelés növeléséért folyó harcot össze kell kötnünk a mezőgazdaság szocialista átalakításáért folyó harccal, mert a kettő nem választható el egymástól. Tudatosítsuk ezt dolgozó parasztságunkban, mutassunk rá, hogy az igazán bő termés eléréséhez a közös gazdálkodás az egyetlen biztos út, csak ez vezethet falvaink felvirágoztatásához, egész dolgozó népünk életének további javulásához. A második pártkongresszuson kapott irányelvek szellemében, az azokból fakadó sokrétű feladatok szem előtt tartásával néptanácsaink készüljenek fel jól és idejében a tavaszi mezőgazdasági munkára ! Erdészeti-gépesítési kutatóintézet létesült a fővárosban Nemrég kezdte meg működését a fővárosban az erdészeti és erdőkitermelési munkálatok gépesítésével foglalkozó kutatóintézet. Az új intézet, amelyben gazdag gyakorlati tapasztalatokkal rendelkező szakemberek dolgoznak, jelenleg az erdősítési munkálatok gépesítésével és a kártevők elleni védelem gépesítésével kapcsolatban folytat vizsgálatokat. Az erdőkitermelés terén a döntés, közelítés, rakodás és szállítás gépesítésének kérdéseit tanulmányozzák. Az intézet kutatói közreműködnek továbbá a bükkfakitermelés új módszerének általánosításában, előmozdítják a munkaszervezést a fatelepeken és fatelepi munkálatok gépesítését (Agerprec). X. évf. 2602. szám 4 oldal Sára 20 báni 1956 március 1, csütörtök Egyet mond a jelentés s mást a valóság a tavaszi előkészületekről Fakert községben (Kiküldött munkatársunk telefonjelentése). Arad rajonban február 24-ig a traktoroknak 94 százalékát, a vetőgépeknek 98, az ekéknek pedig 100 százalékát javították meg. A vetőmagszükségletnek pedig — a rajoni néptanács mezőgazdasági osztályának kimutatása szerint — 41 százalékát készítették elő a vetésre. Ezek az adatok azt bizonyítják, hogy Arad rajonban — kivéve a vetőmag tisztítást — megfelelő ütemben haladnak a tavaszi előkészületek. Vannak azonban községek a rajonban, amelyek lemaradtak az előkészületek során. Fakert község február 24-én azt jelentette a rajoni néptanács mezőgazdasági osztályának, hogy teljes egészében befejezte a mezőgazdasági gépek és felszerelések javítását és összesen 24 tonna vetőmagot készített elő a vetésre. A valóság azonban mást mond. A községben és a hozzá tartozó Szentleány faluban két kollektív gazdaság van. A fakerti kollektív gazdaság befejezte a vetőgépek és ekék javítását. A szentleányi kollektivisták 6 vetőgépből 4-et, 18 koronából 16-ot, 4 kukorica vetőgépből pedig 3-at javítottak meg. Az egyéni gazdaságokban pedig 9 eke, 2 vetőgép javítatlan még. A község egyénileg dolgozó parasztjai vetőmag szükségletüknek még csak nagyon kis részét tisztították meg. Jó volna, ha követnék ők is a kollektivisták példáját, akik már nagyjában befejezték a vetőmag tisztítását. A községi néptanács végrehajtó bizottsága, a községi technikus (Szűcs Károly) és az irányítóhely mérnöke (Petrencu Vasile), hogy mulasztásukat leplezzék, a valóságnak meg nem felelő, szépített adatokat küldtek jelentésükben a rajoni néptanács mezőgazdasági osztályának. Ezt még súlyosbítja az a tény is, hogy a rajoni néptanács mezőgazdasági osztályának vezetője, Malaies Ioan, a múlt héten tartott ellenőrzése alkalmával mindent „rendben talált”, így tehát ez az eset az ellenőrzés gyengeségét, bürokratikus voltát is bizonyítja. A fakerti néptanács végrehajtó bizottságának és szakembereinek — ha nagyobb gondot fordítanak a dolgozó parasztok mozgósítására — nem lesz szükségük arra, hogy a valóságnak nem megfelelő adatokat továbbítsanak felettes szerveiknek. Ezt bizonyítja az elmúlt napokban megrendezett „trágyahordási hét” is, amelyen — a néptanács jó szervező munkája nyomán — a dolgozó parasztok tömegesen vettek részt. A fakerti kollektív gazdaságban csupán 5 nap alatt 29 vagon trágyát hordtak ki a földekre. A községben pedig a kihordott trágyameny■nyiség 830 tonnára emelkedett, ami azt bizonyítja, hogy a jó irányításnak mindig megvan az eredménye. Mezőmadaras község lakói hazafias versenyre hívták ki egymást, hogy kiváló eredményeket érjenek el a küszöbön lévő néptanácsi képviselőválasztás tiszteletére. Különösen jó eredményeket értek el a kvótabeszolgáltatás terén, így például eddig 35 gazdálkodó adta át az államnak idei egész évi húskvótáját. Jó példát mutatnak ezen a téren Mezei János, Kelemen Lajos, Czirják Mihály és G. Kiss Péter dolgozó parasztok. Tejbeszolgáltatási kötelezettségét is számos termelő teljesítette. A helyi kollektív gazdaság tagjai pedig az egész évi tejkvóta 75 százalékának beadásával köszöntik a néptanácsi képviselőválasztást. A dolgozó parasztok a község fejlesztésére is nagy gondot fordítanak Vlezőmadarason. Ennek előmozdítása érdekében igyekeznek idejében befizetni az önadót. Caluser Augustin, Muresan Alexandra R. Szabó Géza néptanácsi képviselők, Nemes Béla, Balázs Sándor kollektivisták, Székely Lőrinc, Soós András egyénileg gazdálkodók és még 11 dolgozó földműves például már befizette ez évi önadóját. Így aztán a tervbe vett munkákat határidőre befejezhetik. Az új kultúrotthon felépítése befejezés előtt áll. A mezőmadarasi földművelők a tavaszi előkészületekkel is élenjárnak. A községben már alig van kijavítatlan felszerelés. A trágyahordással szintén jól haladnak. Öszszesen 12.000 gyümölcsfát tartanak nyilván a községben s ebből már 11.000 fát megtisztítottak. A választás napjáig minden bizonnyal újabb eredmények születnek Mezőmadarason. A dolgozók építő javaslatai a képviselői találkozókon Hazafias kötelezettségeik teljesítésével Mikházán is megcsordult az eresz délutánra. A reggeli órákban még csontig hatoló fagy verte jégbilincsbe a falut, aztán kisütött a nap és kellemes, enyhe déli szél nyalta le a havat a házak tetejéről. Este hét órakor kezdődik a gyűlés az iskola termében, mert a kulturházban a fűtés ellenére olyan hideg van, hogy ott le sem lehetne venni a sapkát. Előbb a néptanácsnál beszélgetünk a beszolgáltatásról. Az elnök aktákat vesz elő, forgatja, számokat olvas ki belőle. Derék, kötelességtudó nép lakja Mikházát. Múlt esztendő végére az összes dolgozók eleget tettek az állam iránti kötelezettségüknek, idén, az év első negyedében sincsen lemaradás a beszolgáltatással. — De még ennél is jobban állítatnánk, ha a kollektort nem vitték volna el több mint egy hétre — mondja valaki. Az történt ugyanis, hogy az új rajonálás értelmében Mikháza Marosvásárhely rajonhoz tartozik, ami különben kézenfekvő is, de az intézkedést nem minden szerv hajtotta kellő gyorsasággal végre. Innen adódnak bizonyos átmeneti zavarok, amelyeket minél előbb meg kell szüntetni. — Kik járnak élen Mikházán a beszolgáltatásban ? Hosszú a névsor. Lokodi Menyhértet, Siklódi Pált, Bala Andrást, Bálint Jánost mindenesetre az elsők között kell följegyezni. Szegényparasztok és középgazdák, akik világosan megértették, hogy a mi szocializmust építő országunkban az egyéni érdek hogyan fonódik elválaszthatatlanul össze a közérdekkel, az állam érdekeivel, és sietnek mindig elsők között eleget tenni az állam iránti kötelességüknek. Bármelyik oldalról, bármely problémával próbálod megközelíteni a község dolgozóinak hangulatát, álláspontját, magatartását,, ugyanahhoz az örvendetes eredményhez jutsz. Jól állnak a tavaszi mezőgazdasági munkálatokra való előkészülettel is. A községben lévő 290 eke közül február 15-re már 270-et kijavítottak. Folyik a vetőmag tisztítása is: a 13 tonnányi szükségletből I1 tonnával már készen állnak. A néptanács segítségével módjukban lesz fölfrissíteni a mikházi dolgozók vetőmagját, az egyik közeli kollektív gazdaság cserél velük olyan előnyös feltételek mellett, amilyenről régebben álmodni sem mertek volna a mikházi szegény is középgazdák. Persze az élet itt sem zajlik simán, zökkenők nélkül. Vannak nehézségek a mezőgazdaság bizonyos ágaiban. A községi néptanácsi elnök mondja, hogy ő már negyedik éve tölti be ezt a funkciót, de ez alatt a négy esztendő alatt nem sikerült a községnek permetezőgéphez hozzájutnia. Négy év alatt egyszer sem permeteztek Mikházán gyümölcsfákat. Olyan hiányosság ez, amit a rajonnak meg kell oldania ! A népgyülés előtti órákat fölhasználjuk, hogy meglátogassunk néhány dolgozó földművest s bent a családban ismerjük meg életüket, problémáikat. Elsőnek Lokodi Menyhért házába nyitunk be. A gazda nemrég tért haza a szomszéd faluból, csak éppen megebédelt. Az asszony az edényeket mosogatja. A meleg konyha egyik felében osztovája áll, rajta ágytakarónak felvetett fonal, fehér alapon világosbarna mintákkal díszített anyag készül a szövőszéken. Két erősen szőke leányka sugdolózik az anyjával. Szánkázni voltak, de az erős, hirtelen olvadás beverte őket a házba. Mindketten a helyi négyosztályos iskola tanulói. Közben valaki lábát törülgeti a küszöb előtt, aztán nyílik az ajtó. Hazajött a legnagyobb gyermek, a fiú, aki Nyárádremetén tanul a hetedik osztályban. Nagy legény már. Vállán, átvetett tarisznya, kezében kis bőrönd. — Na, még egy száj érkezett a kolbászra — jegyezzük meg. — Van mit enni s van, ki megegye. Azért dolgozunk, hogy legyen — feleli Lokodi komolyan, szerényen, csendesen. — Nem panaszkodunk, nincs miért. — S hogy számították, minek tanul a fiú ? — Fémipariba adjuk. Ahhoz van kedve. Lokodi Menyhért a maga 2 hektár 45 árnyi szántóföldjén úgy gazdálkodott, hogy nemcsak a családnak van meg az élelme s egyéb szükségletének kielégítése, hanem mindig elsők között tudott eleget tenni beszolgáltatási kötelezettségének is, noha az elmúlt esztendőben, saját hibáján kívül komoly károsodás is érte a gazdát. Tavaly májusban a sófalvi vásárban vett egy fejőstehenet, melyet azonban októberben le kellett vágni. A tehén szívébe, valószínűleg a takarmánynyal egy zsákvarróta került. Ma már a család a tehénnek csak az emlékét és a szívbe fúródott rozsdás zsákvarrótát őrzi. De Lokodit a csapás nem terítette le. A kiárusított tehén húsának árát félretette, nevel egy bikaborjút, azt eladja s igy vásárol majd újra fejőstehenet. Ez a körülmény megakadályozta, hogy idén állathizlalási szerződést kössön, de ahogy újra tehénhez jut, ismét szerződést köt. Azonkívül búzáját is elvette tavaly a jég. Ám tavaly mégis elsők között tudott lenni a beszolgáltatásban, s idén is már beadta az első negyedévre esedékes egész marha- és sertéshús kvótát. Persze, másképp alakulna az ő anyagi helyzete is, ha a faluban megszerveznék a társas gazdaságot. Már erősen pengetik. Ceruzát és papirost veszünk elő. Számolunk Lokodi figyel. Az asszony is nagy érdeklődéssel hallgatja a beszélgetést. Mit is jelent a társulás az egyéni gazdálkodással szemben ? Hogyan is lenne akkor, ha valahol kárt tenne a jég, vagy ha elhullna egy tehén. Nagy erő az, ha az ember nincs egyedül. Ha sokan állnak mellette s vállvetve dolgoznak s küzdenek a közös boldogságért, a közös előnyök kivívásáért. Ha valaki, hát Lokodi ezt megérti, éppen a múlt esztendő tanulságaiból. Mert akkor az ő 70 árnyi búzavetése sem 7 mázsát teremne csak, mint tavalyelőtt, amikor nem bántotta a jég... Könyvek, újságok vannak a Lokodiék házában. Kopogtat a postás, hozza a Dolgozó Nő legújabb Számát. Erre az asszony fizetett elő. Till időben különösen tokat olvas a család. Lokodi tájékozott ember politikában és irodalomban egyaránt. És éppen ezek a felvilágosult, tájékozott földművesek a biztosítékai Mikházán is annak, hogy hamarosan rátérnek a társulás megszervezésére, mert csakis ezen az úton válthatják valóra a pártunk II. kongresszusán kitűzött célokat a mezőgazdaságban, saját boldogulásukra, és népi demokratikus rendszerünk további megerősítésére. Mikor személyesen látjuk Lokodi családját és elbeszélgetünk vele, egyáltalán nem tűnik véletlen jelenségnek, hogy éppen őt jelölték a mikházi dolgozók egyik rajoni néptanácsi képviselőjüknek. A választási előkészületek időszaka sűrűvé tette az érintkezést a város és a falu között. Jó alkalom ez arra, hogy még szorosabbra kovácsolódjék a pártvezette munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetsége. De jó alkalom arra is, hogy minden község, minden falu problémáiba minél mélyebben behatoljunk és igényeik kielégítésére segítséget nyújtsunk. Minden község a legváltozatosabb kérdéseket veti fel a választási gyűléseken. S ezek a kérdések segítenek ahhoz is, hogy lemérjük a község eddigi fejlődését, megismerjük a falusi dolgozók fokozódó igényeit és igyekezzünk kielégíteni azokat. Ez természetesen csak a dolgozók tevékenységének fokozásával, a föld termelékenységének növekedésével lehetséges. Tudják ezt a mikháziak s a gyakorlatban bizonyítják be, hogy megértették. 1953 őszén, a legutóbbi néptanácsi képviselőválasztások alkalmával följegyeztem magamnak egy csomó olyan kérdést, amelyet a Magyar Autonóm Tartománynak egy másik választási körzetében szinte egyhangúlag ismételtek a falusi hozzászólók. Tudom, hogy hasonló kérdésekkel rukkoltak ki annak idején Mikházán is. Akkor azt hajtogatták, miért nincsen elegendő cukor? Miért nincsen elegendő kasza, kapa, eke, stb.? Most megkérdeztem Mikházán több embert. — Hogy állnak cukor dolgában? — Van. Bőven van a szövetkezetben. Vehet mindenki, amennyit akar. — Hát kasza ? — Kasza? Már hogyne volna! — S milyen gyártmányúak ezek a kaszák ? Magam is kézbeveszek egyet ! Mikszáth Kálmán kaszát vásárló parasztjára gondolva nézegetem, hajlítgatom, pengetem. — Belföldiek. Jó gyártmány ez ! Hős munkásosztályunk gondoskodott róla, hogy elegendő cukra is elegendő szerszámja legyen a vele szövetséges dolgozó földművességnek. Erről sokat beszélgetünk Mikházán, a választási gyűlésre készülődve. Felteszem a kérdést: — Miben van hiány ? — Kapálógép kellene — mondják. — Hiszen itt van, ni, a szövetkezetben ! — Jó-jó. De több kellene. Ez csak kettő! — Már elment a rendelés! b* szól bele a boltkezelő felesége. — Meg aztán váltóeke is kellene — hangzik tovább. — Az is meglesz! Küldik városról! — feleli újra az asszony. Nőnek az igények, két évvel ezelőtt még Mikházán sem gondoltak arra, hogy nagyobb mennyiségben volna szükség kapálógépre és váltóekére. Akkor csak a cukor, a kasza, a kapa érdekelte a dolgozó parasztok nagy többségét. Helyes lemérni a különbséget, mert ez a jövő távlatait is felrajzolja előttünk. Sok-sok hasonló kérdés vetődött fel este a népgyűlésen, ahol a képviselőjelölt találkozott választóival. Kiderült, hogy a rádiósítási hálózatba is szeretnék bekapcsolni a községet. A falu dolgozói készek volnának áldozatokat hozni, csakhogy megszólaljanak a rádió hangszórói Mikházán. Hajlandók ők maguk beszerezni a drótot. S hogy a „segíts magadon" elvét nemcsak a szájukkal hangoztatják a mikháziak, bizonyítja az a kis átépített villanytelep, amelyet a választások tiszteletére feltétlenül üzembe akarnak helyezni. Így megy az élet errefelé — s ezt minden képviselőjelöltnek kötelessége tudatosítani választói között, hiszen csak szavakba kell önteni azt, ami falvainkon — minden községben — az utóbbi két év leforgása alatt végbement. KOVÁCS GYÖRGY Falulátogatáson, választások előtt Két munkakollektívát alakítottak a találkozón felvetett kérdések tanulmányozására Az NDF jelöltek és választóik találkozói során Kolozsvár tartományban is számba veszik a néptanácsoknak a dolgozók jólétének növelésében, a városok és falvak fejlesztésében az utóbbi évek folyamán elért eredményeit. A népi hatalom alatt 67 falut villamosítottak Kolozsvár tartományban, sok más faluba pedig bevezették a földgázt. A tartományban ezidőszerint mintegy 845 kultúrotthon, 36 kórház, 413 nyilvános orvosi rendelő, 125 szülőotthon, 81 bölcsőde és napközi otthon működik. A falvakon 12.000 új ház épült A Petőfi Sándor utcai Választók Házában Virgil Trofin, az RMP KV póttagja, az IMSZ KB titkára, a 12. számú tartományi választókerület jelöltje és Szép János, a 207. számú városi választókerület jelöltje találkozott a választóival. A találkozón Mihály István arról beszélt, hogy feltétlenül be kell vezetni a földgázt a Badescu utcába. Tokos Mária indítványozta, hogy gondozzák nagyobb figyelemmel a város történelmi műemlékeit és ültessenek gyümölcsfákat az utcákon. A megvitatott javaslatok eredményeként két kollektívát alakítottak. Az egyik kollektíva, amelynek tagjai Tiberiu Popovici egyetemi tanár, Tiberiu Bucsa és Gergely Ferenc, a történelmi műemlékek karbantartásának kérdését fogja tanulmányozni. A második kollektívát Szép János, a 207. számú városi választókerület jelöltje, Belovay István és Dávid Terézia alakította meg, a földgázvezeték kibővítésének tanulmányozására. Ilkey István, a sztálinvárosi 127-es választókerület képviselőjelöltje a „Dezrobirea” cukorkagyár karamellaosztályának mestere. A vezetése alatt dolgozó osztály rendszeresen 40—50 százalékkal túlteljesíti a tervét. ooooooooooooooeooooooeooooooooeoeoooooooi A hibák megszüntetésével | jobb eredményekért . (Tudósítónktól.) — Temesváron a |8 több mint 200 városi választókerület- 8 - ben az elmúlt két hét alatt nem ke- | | vesebb mint 14.000 választó találkozzott a jelöltekkel. Ezeken a találkozó- 8 8 sokon szóba kerültek a népi hatalom helyi szerveinek elért eredményei, vaglamint a további feladatok, tenniva- 8 8 sók. Ugyanakkor sok hasznos, meg- is szívlelendő javaslat és bírálat hang- g 8 zott el a választók részéről. Az NDF 8 8 Temesvár városi tanácsának titkársá- § Íga a találkozókon elhangzott javasla- 8 8 fok, észrevételek, bírálatok alapján 8 8 máris többszáz kérést, észrevételt intézett el. A választók saját ügyüknek 8 8 tekintik kerületük minden probléma- 8 8 ját, ez diktálja egyes néptanácsi szer-eyvek hibáit, fogyatékosságait érintő épi- ’ 8 fő bírálataikat. Az elmúlt napokban például a 208 8 - as számú városi választókerület pol- 8 gárai találkoztak képviselőjelöltjükkel, g 8 Kecskeméti István CFR munkással, a 8 g városi pártbizottság aktivistájával. A 8 8 találkozáson többen bírálták a néptag 8 nács városrendészeti és útkarbantar- 8 g tási osztályát, amiért Mehalán az 8 8 utóbbi három évben elhanyagolták az g 8 útjavítást. _ 8 g Mások azt hozták szóba, hogy a vá 8 8 rosi néptanács az elmúlt évben fel- gy építtette a kerületben a közfürdőt, de g g azt egy év után sem tette üzembé- §épessé. A választók személy szerint is megbírálták Radu Domnisiet, a váro 8si néptanács elnökét, aki az elmúlt 8 8 évben megígérte, hogy intézkedni fog g a kerületben lévő mocsaras rész lecsaga polásáról s az ígéret — csak Ígéret 8 8 maradt. A kerület lakói felajánlották, g ? hogy önkéntes munkával segédkeznek 8 g ennek az egészségtelen mocsaras hely- 8 8 nek a lecsapolásában, csak a városi g néptanács gondoskodjék a szükséges 8 g technikai és irányító segítségről. A 8 8 választók szóvá tették a helyi rádió- gy? sitási állomás műsorát is s azt kér- 8 gték, hogy a helyi adásban adjanak 8 8 több és jobb műsort. Javasolták, hogy g e célból vegyék igénybe a helyi szin- 8 8 ház művészeinek és az üzemek kul- 8 8 tárcsoportjainak közreműködését. S 30 on OO OOIX) OO OO OO OO OO OO OO OO OO OO OO OO OO OO OO 03 SO OO OO OO OO OO <X Hogy a javaslatok valósággá váljanak (Tudósítónktól) — Tágas épület a monospetri (Margitta rajon) kulturház. Az elmúlt vasárnap azonban mégis szűknek bizonyult, annyian jöttek el Szenkovics Sándor elvtárs könnyűipari miniszter, tartományi képviselőjelölt találkozójára. Gazdag, szép falu Monospetri, de lakói még szebbé akarják tenni. Régóta tervezgetik, hogyan fogjanak munkához, most a legjobb alkalom, hogy a maguk igyekezete mellé tanácsot és további segítséget kérjenek. — Az utak erősen tönkrementek — mondotta Korotka József — nem javították hosszú idő óta. Elvégeznek önkéntesen, ami tennivaló van, csak kavicsot kapjunk hozzá. Van itt iga, meg munkáskéz, szívesen megy mindenki, hiszen magunknak csináljuk. A rajoni néptanács elnöke is ott van a találkozón. Ez a kérés őt illeti, fel is jegyzi a füzetébe: kavics Monospetrinek. Panasz van a Berettyóra is. A monospetri társulás elnöke, Takács András veti fel a mindannyiukat évtizedek óta foglalkoztató kérdést. Négyszáz hektár vagy talán még több is kerül évről évre víz alá — mondotta. Szabályozni kellene a Berettyót, de a magunk erejéből nem tudjuk megtenni. Ehhez sokkal több segítségre volna szükség, mint az útépítéshez. Meg aztán költségesebb is, habár a munkákat elvégeznénk mi magunk. Négyszáz hektár termése nem kicsi dolog. Sok olyan falu van, amelynek egész határa alig több négyszáz hektárnál. De a Berettyó nemcsak rombolni tud. Egy helyen olyan nagy az ereje, hogy vizierőmüvet építhetnénk oda s akkor villamosíthatnánk a falut. Ehhez is felajánlják a hozzájárulást. Jó félkilométerre Monospetritől kitűnő vizű kút kinálga ja magát. Csakhogy félkilométert menni egy veder vízért — nagyon fáradságos. Ha csövet kapnának, bevezethetnék a faluba a vizet. Szenkovics Sándor elvtárs figyelmesen hallgatja fia indítványokat, felfeljegyez egy-egy szót. Amikor a választók kifogynak a javaslatokból, ő veszi át a beszéd fonalát. Négy évtized múltjába viszi vissza hallgatóit, azokról az időkről szól, amikor maga is itt dolgozott, küszködött a mindennapiért, ezekben a Margitta-környéki falvakban. Ismerősök a nagygazdák nevei amelyeket felsorol, ismerősök a történetek, amelyeket megemlít. A választók idősebbjei nem egy ízben voltak e történetek szenvedő hősei. Igen sokan dolgoztak a nagygazdáknak s tízszeresen kellett visszaadják nekik a kölcsönkért véka gabonát. Aztán a jelenről szól, azokról a nemrégiben még hihetetlennek tűnő eredményekről, amelyek a II. pártkongresszuson már mint tények hangzottak el s a nagy Szovjetunió segítségéről, amely lehetővé tette és teszi hazánkban a szocializmus építését. Kilométerek választják el a találkozón emlegetett kutat a Berettyó vízesésétől és az árterülettől, mégis, a találkozó végén, bár késő este volt, a választók és képviselőjelöltjük sorra járták őket. Hogy az indítványok, javaslatok mindjárt tervekke , hetek-hónapok múlva pedig valósággá váljanak, hogy a dolgozó parasztok alkotó ereje képviselőjelöltjük támogatásával minél nagyobb eredményeket érleljen itt, Monospetrin is.