Előre, 1962. május (16. évfolyam, 4511-4536. szám)
1962-05-01 / 4511. szám
Mátéi Stefán képviselő (Argeș tartomány) felszólalása Azok a feladatok, amelyeket az RMP III. kongresszusa a mezőgazdaság kollektivizálására vonatkozóan megállapított, közel négy évvel a határidő előtt teljesültek, s ez ismételten bizonyítja, hogy menynyire helyes pártunknak a szocializmus falun való felépítésére irányuló politikája, hogy milyen bölcsen és következetesen alkalmazza pártunk vezetősége az életben, hazánk konkrét körülményei között a szocializmus felépítéséről szóló lenini tanokat; bizonyítja ez azt a bizalmat, szeretetet és határozottságot, amelylyel egész népünk követi a párt által mutatott napfényes utat. Az RMP Központi Bizottságának 1949 március 30-i történelmi plenáris ülésén meghatározott világos politikai vonal döntő jelentőségű volt azoknak a sikereknek a szempontjából, amelyeket népünk a mezőgazdaság szocialista termelési viszonyainak létrehozásában elért. Ma, amikor a mezőgazdaság kollektivizálásáért folytatott munka mérlegét megvonjuk, megelégedéssel állapít ELŐRE A Nagy Nemzetgyűlés rendkívüli ülésszakának munkálatai Mogyorós Sándor elvtárs felszólalása Elvtársak! A Nagy Nemzetgyűlésnek ez a mostani ülésszaka valóban rendkívüli ülésszak. Amikor körül pillantasz ebben a csodálatos teremben, szocialista demokráciánk eleven képét látod. A képviselők mellett itt vannak az egész ország kollektív gazdaságainak elnökei, állami gazdasági és gépállomási igazgatók, agronómusok, iparvállalati munkások, mezőgazdasági intézetek kutatói és akadémikusok, írók, művészek, párt- és állami aktivisták. Ez az igazi demokrácia, amelyben a kétkezi és értelmiségi dolgozók közvetlenül részt vesznek az állam ügyeinek vezetésében, hozzáértéssel és felelősségérzettel megvitatják hazánk szocialista építése kiteljesítésének átfogó problémáit. Az a történelmi esemény, amelyért itt összegyűltünk — amint erre Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtárs jelentésében rámutatott — országunk egész parasztságának a kollektív gazdaság napfényes útjára való térése, a szocializmus győzelme falun. Ez a fontos győzelem annak köszönhető, hogy a párt szilárdan követte a falu szocialista építésére vonatkozó lenini politikát, alkotó módon alkalmazta ezt országunk konkrét viszonyaira, minden egyes szakaszban megtalálta azoknak a nehéz problémáknak a helyes megoldását, amelyeket a mezőgazdasági kistermelők millióinak az új, szocialista élet útjára való áttérése felvetett. A mezőgazdaságunk szocialista átalakításáért végzett egész munka alapja az a politikai irányvonal volt, amelyet a Központi Bizottság 1949. március 3-5-i történelmi plenáris ülése dolgozott ki. E politika egyik legfőbb érdeme az, hogy helyesen értékelte a parasztság szocializmus útjára való áttérése egyszerű formáinak szerepét. A plenáris ülés különösképpen hangsúlyozta, hogy ennek az áttérésnek úgy kell végbemennie, ahogyan arra Lenin rámutatott: „Minél egyszerűbb, minél könnyebb és a parasztság számára minél hozzáférhetőbb úton“. A falusi szövetkezés egyszerű formáinak fejlődését úgy tekintettük mint fontos eszközt a parasztok millióinak a közös gazdálkodás szellemében való nevelésében. „Ezen az úton haladni — mondotta Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtárs a KB 1949-es plenáris ülésén előterjesztett jelentésében — annyit jelent, mint a dolgozó parasztságot a kollektív gazdaság felé vezetni olyan úton, amelyet megért és elfogad, mert összeegyezteti egyéni érdekeit a népgazdaság általános érdekeivel“. Ennek a helyes vonalnak az alkalmazása aztán abban konkretizálódott, hogy létrejöttek a mezőgazdasági társulások mint országunk paraszttömegei számára hozzáférhető egyszerű szövetkezeti forma, amely megfelelt a parasztság akkori fejlődési fokának. Ma, amikor mérleget készítünk az eltelt időszakról, emlékeznünk kell arra, hogy a mezőgazdaság kollektivizálásáért vívott harc nem volt mentes a nehézségektől, az akadályoktól, az olyan próbálkozásoktól, hogy eltérítsék a pártot lenini politikájától. Mint ismeretes, a pártellenes frakciózó csoport tagadta a szövetkezetek egyszerű formáinak, különösen pedig a társulásoknak a fontosságát, s azt ajánlotta, hogy a parasztság tömegei közvetlenül kollektív gazdaságokba egyesüljenek, jóllehet abban az időben ehhez még nem voltak meg sem az anyagi, sem a szubjektív feltételek. Másrészt ez a csoport erőszakos, megszorító módszereket alkalmazott a kollektívizálási akcióban, lábbal tiporta a szabad elhatározás elvét. Mindez fékezte a mezőgazdaság szocialista átalakításának folyamatát, és kárt okozott a munkás-paraszt szövetségnek. Ana Pauker hosszú időn át szabotálta a társulások alapszabályzatának kidolgozását. A párt vezetőségének és elsősorban Gheorghiu-Dej elvtársnak az érdeme, hogy ezt az alapszabályzatot mégis kidolgozták és hogy az elhajlók akarata ellenére hozzáfogtak a mezőgazdasági társulások szervezéséhez. Míg 1952-ig egyetlen társulás sem alakult, számuk 1958-ban már 12 748 volt. Miután a párt Központi Bizottsága szétzúzta a pártellenes csoportot és ennek tagjait eltávolította a párt és az állam vezetésből, szélesre tárult az út az előtt a türelmes munka előtt, amelynek célja a szocialista mezőgazdaság felé irányítani a parasztságot. A dolgozó parasztok milliói számára a mezőgazdasági társulások igen jó elemi iskolát jelentettek, ahol megtanulták a szocialista mezőgazdaság ábécéjét és miután 10-es osztályzattal elvégezték ezt az iskolát, tömegesen átmentek a kollektív gazdaság magasabb fokú iskolájába. Pártunk szüntelenül erősítette a munkás-paraszt szövetséget. Sikerrel legyőzte az akadályokat és a nehézségeket. Ma az egész nép lelkesen ünnepli a nagyszerű győzelmet — azt, hogy befejeződött a szocialista termelési viszonyoknak a megteremtése a népgazdaság minden ágában, Elvtársak ! Ezen az ülésszakon számos képviselő és meghívott beszélt részletesen a kollektív gazdaságokról, a mezőgazdasági egységek nagyszerű eredményeiről és tapasztalatairól, az előttük megnyíló ragyogó távlatokról. Hangsúlyozni szeretném, hogy a mezőgazdaság kollektivizálásának feltételei között milyen jelentősége és új jellege van a város és a falu közötti árucserének , a munkás-paraszt szövetség egyik alapjának. Ma a város és a falu közötti árucsere helyesen tükrözi a két baráti osztály közötti új viszonyokat; mindkét osztálynak közös érdeke fejleszteni az ipart és a mezőgazdaságot, az egész népgazdaságot és biztosítani ezen az alapon a nép jólétének további emelkedését. Évekkel ezelőtt nem ez volt a helyzet. 1948-tól kezdve az állam mezőgazdasági termékalapját főleg a kötelező beszolgáltatási rendszer révén hozták létre. Ez a rendszer azonban nem ösztönözte a termelést és a parasztokat sem tette érdekeltté. A pártellenes frakciózó csoport, amely kulcspozíciókat kaparintott meg a népgazdaság vezetésében, olyan árpolitikát erőszakolt ki, amely a parasztgazdaságok aláaknázásához vezetett. A parasztok által beadott termékekért az önköltségnél sokkal alacsonyabb árakat állapítottak meg. A hírhedt termelési tervek mellett, a parasztok ezekkel ellentmondó szállítási terveket is kaptak. Mi volt az eredmény ? A parasztok nem tartották tiszteletben ezeket a terveket, mivel az nem állt érdekükben. Sokan közülük nem vezették be a földeket és következésképpen a megművelt területek és a termelés csökkenésével kellett számolni. A frakciózók bűnös, népellenes vonalukat követve, megtorló intézkedéseket foganatosítottak, tömeges pereket rendeztek a dolgozó parasztok ellen, akik nem tudták teljesíteni az állam iránti kötelezettségeiket. Ehhez még hozzá kell adni, hogy az állami terven keresztül ők előre megfontoltan kikényszerítették a kukoricával bevetett földterületek csökkentését. 1948-tól 1952-ig több mint 800.000 hektárral csökkentek a kukorica földek. Ezek és más hasonló intézkedések hatalmas gazdasági és politikai károkat okoztak. Hazánk, amelyet gabonatermelő és exportáló országnak ismertek, odajutott, hogy néhány éven keresztül kénytelen volt búzát és más mezőgazdasági termékeket importálni és hosszú ideig jegyrendszer alapján fenntartani a lakosság ellátását. Az elhajlás szétzúzása után, még 1953- ban, a párt vezetősége több intézkedést foganatosított az anyagi érdekeltség lenini elvének alkalmazására. 1956-ban a Központi Bizottság elhatározta a mezőgazdasági termékek kötelező beadásának megszüntetését és a szerződéses felvásárlási rendszer általánosításét. Ily módon új csereviszonyokat vezettek be, amelyek alapján a parasztok szabad megegyezéssel adják el az államnak árutermékeiket. Ez gyökeres fordulatot jelentett a város és a falu gazdasági kapcsolataiban. Hat évi alkalmazás után, a szerződések a csereviszonyok uralkodó módszerévé váltak és teljes egészében beigazolták életképességüket. Ez a rendszer biztosítja az állam általános érdekeinek összefonódását a kollektivista parasztság érdekeivel, ugyanakkor jelentős gazdasági tényezője a termelés irányításának, a népgazdaság szükségletei és a kollektív gazdaságok érdekei szerint. Erről az emelvényről több elvtárs beszélt a bizonytalanságról, a rettegésről, amelyben a burzsoá földesúri rendszer alatt a dolgozó parasztság élt. Azokra a nyomasztó időkre az is jellemző volt, hogy a parasztok sohasem tudták , el tudják-e adni termékeiket, s ha igen, milyen áron ? De a parasztoknak nemcsak azért volt pénzre szükségük, hogy megvásárolják a szükséges ipari termékeket, hanem azért is, hogy kifizethessék a súlyos állami adókat és a gazdaságaikat tönkretevő kamatokat a földesuraknak és uzsorásoknak. A parasztok kénytelenek voltak termékeiket nevetségesen alacsony árakon eladni a kereskedőknek. Ma, a megkötött szerződések révén a kollektív gazdaságok részére biztosítva van egész árutermelésük értékesítése előnyös és szilárd árakon. A kollektív gazdaságok többsége több évre köt szerződéseket. Ily módon hosszú időre biztosítják termékeik eladását és tudják mit és mennyit termeljenek. A leszerződött termékmennyiségekért az állam előlegeket ad a kollektív gazdaságoknak, előlegeket, amelyek voltaképpen kamat nélküli hitelek. Ezeket az előlegeket a termelés szükségleteire fordítják és általuk lehetőség nyílik a kollektív gazdaságok számára arra, hogy az év folyamán rendszeres pénzelőlegeket folyósítsanak a kollektivistáknak, így 1961 folyamán az állam a beruházási és termelési hiteleken kívül, összesen 1.100.000.000 lej értékű előleget folyósított. Mindezek az intézkedések odahatottak, hogy szüntelenül növekedjék az államnak szerződési alapon eladott termékek menynyisége. 1961-ben több mint kétszer, több búzára és kukoricára, több mint 1,5-ször több húsra kötöttek szerződést a kollektív gazdaságok mint 1957-ben. Szeretném a Nagy Nemzetgyűlés tudomására hozni, hogy 1962-ben első ízben hajtották végre, még a tavaszi vetés befejezése előtt, a tervben előirányzott szerződések megkötését a fő mezőgazdasági termékekre, így válaszolt kollektivista parasztságunk a munkásosztálytól kapott állandó támogatásra. Szilárd meggyőződésünk, hogy a kollektív gazdaságok évről évre fokozzák majd a mezőgazdasági termékek értékesítését, a kölcsönösen előnyös szerződések alapján, amelyek közvetlenül elősegítik gazdasági megerősödésüket és biztosítják a városi dolgozók mezőgazdasági élelmiszertermékekkel és az ipar ellátását mezőgazdasági nyersanyagokkal. Elvtársak ! A párt rendkívüli jelentőséget tulajdonított az állami gazdaságoknak, szocialista mezőgazdaságunk legélenjáróbb szektorának. Mint ismeretes, a párt azt a feladatot tűzte az állami gazdaságok elé, hogy nagy mennyiségű gabonát, húst, tejet és más terméket termeljenek, s ily módon az állam központi alapja megteremtésének jelentős és biztos forrásává váljanak. Az állami gazdaságok szüntelen támogatást kell, hogy adjanak a kollektív gazdaságoknak, ezek gazdasági megerősödéséhez és fejlődéséhez, nemesített vetőmagot szőlő és gyümölcsoltványokat és fajállatokat szállítva nekik, a szocialista gazdálkodás eleven példáját kell nyújtsák egész mezőgazdaságunknak. A pártnak az állami gazdaságok tevékenysége tekintetében is harcolnia kellett az elhajlók szabotáló magatartása ellen. Az elhajlók nemcsak hogy megakadályozták az állami gazdaságok műszaki-anyagi alapjának fejlődését, de még azt is megkísérelték, hogy felszámolják őket. Ez a kísérlet azonban nem sikerült Gheorghiu- Dej elvtárs személyesen foglalkozott a mezőgazdaság állami részlegének technikai ellátásával. Ezeknek az egységeknek 1956— 1961 között több mint 8 milliárd lejt folyósítottak s az összeg legnagyobb részét technikai eszközök beszerzésére fordították. A termelési folyamat ésszerűbb megszervezésével és az élenjáró agro-zootechnikai módszerek széleskörű alkalmazásával, az állami gazdaságok jelentős sikereket értek el. Az említett időszakban az állami gazdaságok globális és árutermelése közel megnégyszereződött, a globális termelés értéke 1961-ben elérte a mintegy 7 milliárd lejt. Az állami gazdaságok évről-évre mind jobban hozzájárultak a központi alap kialakításához, s hozzájárulásuk 1961-ben búzában 36 százalék ,kukoricában 23 százalék, sertéshúsban 48 százalék, tejben 33 százalék, szőlőben pedig 40 százalék volt. Ugyanezen idő alatt csupán az utóbbi öt évben több mint 450 ezer tonna búzavetőmagot és közel 60.000 tonna nagy hozamú kukoricavetőmagot, mintegytíz millió gyümölcsfaoltványt és tizenhat millió szőlőoltványt, a legértékesebb fajtákból, valamint több mint ötezer szarvasmarhát. Ötvenezer sertést és hetvenezer elsőrendű fajtájú juhot szállítottak a kollektív gazdaságoknak. Ezek az eredmények igazolják a párt értékelésének helyességét, amely szerint az állami gazdaságok — mint a szocialista mezőgazdaság felsőbbrendű formája — lényeges szerepet tölthetnek be és kell is betölteniük az össztermelés és árutermelés növelésében, a központi alap ellátásában gabonával, tejjel és más termékkel és a kollektív gazdaságok ellátásában nemesített vetőmagvakkal és fajállatokkal. A III. Pártkongresszus által kijelölt feladatok teljesítése érdekében az állami gazdaságok termelési folyamatát nagy kiterjedésű gabonaföldeken, szőlőkben és gyümölcsösökben, kertészeti melegházakban, továbbá fejőstehenek, szarvasmarhák és sertések hizlalására, valamint nagy tojás- és húshozamú baromfik nevelésére létesített, szakosított egységekben kell megszervezni. Amint arra Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtárs a Központi Bizottság nemrég megtartott plenáris ülésén rámutatott, az állami gazdaságokban a termelésnek mindinkább az ipari termelés jellegét kell öltenie. A munkások, mérnökök és technikusok szorgalmas munkájukkal hozzájárulhatnak és hozzá is kell hogy járuljanak gazdaságuk jövedelmezőségének szakadatlan növeléséhez, vigyázniuk kell a termékek minőségének javítására, azon kell fáradozniuk, hogy az összes állami gazdaságok tevékenységét szocialista mezőgazdaságunk új fejlődési szakaszának színvonalára emeljék. Elvtársak ! A kollektivizálás befejeződésével felmerült az a követelmény, hogy az elavult, az élet követelményei mögött elmaradt mezőgazdasági vezetés rendszerét egy új, gyökeresen más vezetési rendszerrel, olyan szervezési formával helyettesítsük, amely lehetővé teszi a szocialista mezőgazdaság hatalmas lehetőségeinek és előnyeinek felhasználását. A régi mezőgazdasági vezetési rendszer szülte bürokratikus munkastílus és munkamódszerek akadályozták a termelés jobb megszervezését, a szakemberek nevelését és ésszerűbb felhasználását, millió és millió paraszt szorgalmának és hozzáértésének teljesebb hasznosítását. Pártunk és a párt Központi Bizottságának érdeme, hogy újabb szervezési formát talált, amely lehetővé teszi a mezőgazdasági vezetés összekapcsolását különböző fokokon a mezőgazdaság alapjával , a termelőegységgel. A Mezőgazdasági Főtanács és a tartományi és rajoni mezőgazdasági tanácsok a szakszerű vezetést egybehangolják a tudományos kutatással, a kollektív gazdaságok, állami gazdaságok, gép- és traktorállomások munkájával és egyben széles teret nyitnak mindazok kezdeményező szellemének kibontakoztatására, akik gyakorlatilag és ténylegesen a termelő munkát végzik a mezőgazdaságban. Rendkívül nagy jelentősége van annak, hogy a legképzettebb szakemberek közvetlenül részt vesznek a mezőgazdasági vezetésben. Ez megteremti a feltételeket olyan bonyolult feladatok sikeres megoldásához , mint a kollektív gazdaságok gazdasági-szervezeti erősítését célzó munka irányítása ; az állami gazdaságok és gép- és traktorállomások termelési és gazdasági tevékenységének irányítása ; a tudományos kutatómunka irányítása ; a tudományos vívmányok és a fejlett mezőgazdasági tapasztalat bevezetésének és általánosításának megszervezése a termelésben ; a mezőgazdasági káderek felkészítésének biztosítása és helyes beosztásuk a termelésben stb. Most az a feladatunk, hogy az életben valóra váltsuk a párthatározatokat, hogy fentről lentig bevezessük a mezőgazdaság új szervezési és vezetési rendszerét, és megfelelő munkastílust és módszert alkalmazzunk. Úgy kell dolgozzunk, hogy még ebben az esztendőben bőséges hozamokat érjünk el a gabonatermesztésben, valamint az állati termékek terén. A kollektivista parasztság, az állami gazdaságok, gép- és traktorállomások munkásai, iparunk, s elsősorban szakadatlanul fejlődő gépgyártó- és vegyiparunk segítségével, a munkásosztály önzetlen támogatásával becsülettel teljesíteni fogják ezt a feladatot. Erről a magas szónoki emelvényről román, magyar, német és más nemzetiségű kollektív gazdasági elnökök beszéltek lelkesen arról, milyen nagy megelégedésükre szolgál a mezőgazdaság kollektivizálásának befejezése, milyen határtalanul hálásak pártunknak, amelynek vezetésével kivívtuk ezt a győzelmet. A munkások, a kollektív gazdaságok földjein együtt dolgozó parasztok, a mezőgazdaságban munkálkodó tudósok, mérnökök és más szakemberek, akiket lelkesítenek azok a nagyszerű távlatok, amelyeket a mezőgazdaság kollektivizálásának befejezése nyitott meg egész népünk előtt, még szorosabban összefognak a Központi Bizottság körül, élén kipróbált vezetőnkkel, Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtárssal. Dolgozzunk még lendületesebben a mezőgazdaság felvirágoztatásán, az egész népgazdaság fejlesztésén, a szocialista építés kiteljesítésén drága hazánkban, a Román Népköztársaságban. (A beszédet hosszasan megtapsolták), hatjuk meg, hogy a 13 évvel ezelőtt lefektetett politikai vonal, amely biztos úton vezette sikerre a pártszervek és szervezetek tevékenységét, a jelenlegi időszakban is megőrzi teljes érvényességét. A mezőgazdaság kollektivizálása Arges tartományban tág lehetőségeket teremtett ahhoz, hogy minden tartalékot felhasználjunk a mezőgazdasági növényi és állati termelés növelése, a gyümölcs és szőlőtermesztés kiterjesztése érdekében, hogy növelhessük hozzájárulásunkat a mezőgazdasági élelmiszer-termékek bőségének megteremtéséhez. Az egyik legfontosabb kérdés, amellyel nagy felelősségtudattal kell foglalkozzunk: a gabonatermelés növelése a Román Munkáspárt III. Kongresszusának irányelveiben megjelölt színvonalon. E feladat teljesítése nagymértékben függ a földalap helyes felhasználásától és a podzolos talaj összetételének megjavításától, amely tartományunk szántóföldjeinek összességéből több mint 200.000 hektárt foglal el. Most, hogy tartományunk mezőgazdaságát teljes egészében kollektivizáltuk, megvan a lehetőségünk, ahhoz, hogy széleskörű akciók keretében meszezéssel négy-öt éven belül az egész podzolos talajt feljavítsuk. E célból felhasználjuk majd a govorai szódaüzemek egyik melléktermékét, a kalcium karbonátot és a Cimpulung Muscel-i zúzott mészkövet. Ezt a munkát már meg is kezdtük, az idén több mint 40.000 tonna meszes anyagot szórtunk ki a földekre. A dombos, lankás vidékeken, ahol a gyümölcsösökben takarmányt is termesztünk, főleg zöld és szerves trágyát használunk a savanyú talajok vegyhatásának közömbösítésére és a talaj termőképességének növelésére. A mésztartalmú talajjavító anyagok, zöld, szerves és a műtrágyafélék egyidejű használatával 1965-ben hektáronként mintegy 1700 kiló búza és 2500 kiló kukorica átlagtermést érünk majd el. Tartományunk kollektív gazdaságai előtt nagy lehetőségek állnak az állattenyésztés fejlesztésére, főként fejőstehén, sertés és juh tenyésztésére. Az állattenyésztés fejlődése a teljes és kielégítő takarmányalap biztosításától függ. Éppen ezért a fő figyelmet a kukorica termesztésére, a zöld futószalag megszervezésére, egyes gyenge termelékenységű földek nagyhozamú takarmánynövényekkel való bevetésére, a kettős és a köztes vetés kiterjesztésére kell irányítanunk. A dús és olcsó takarmányalap biztosításának egyik legjelentősebb forrását a természetes legelők és kaszálók jelentik. Tartományunkban több mint 200.000 hektár hegyi legelő és kaszáló van, ami nagyszámú állat takarmányozását biztosíthatja. A margineai, Bahna Rusului-i (Curtea de Arges rajon) a portareasai és a Dealul Sasului-i (Muscel rajon) feljavított legelőkön elért eredmények, ahol nagy területekről 12.000—14.000 kilogrammos zöldtömeget takarítottak be egy hektárról, azt bizonyítják, hogy nagy lehetőségeink vannak a legelők és a kaszálók hozamának növelésére. Hasonló lehetőségeink vannak a síkságokon is. Itt több mint 14.000 hektár gyengéntermő legelőt vettek művelés alá, és a zöldtömeg-termést hektáronként 3000—4000 kilóról 25.000—35.000 kilóra növelték. Jó eredményeket értünk el a síkvidéki fiatal ültetvényekben is takarmánynövények, zöldség, burgonya és répa termesztésével. A Leresti-i cimpulungi, boteni-i Malu cu Flori-i kollektív gazdaságok gyümölcsöskertjeiben hektáronként több mint 25.000 kiló zöldtömegtermést értek el (bükköny, silókukorica), a Valea Mare Pravát-i kollektív gazdaság gyümölcsösében pedig 70 hektárról átlag 15.000 kiló burgonyát takarítottak be. Az idén intézkedések történtek 27.000 hektár lejtős terület beültetésére, s ebből több mint 10.000 hektárt takarmánynövényekkel vetnek be. A kollektivisták és tartományunk szántóföldjeinek összes dolgozói nagy örömmel fogadták a párt és a kormány intézkedését, amelynek értelmében az összes kollektív gazdaságokba szakkódereket kell küldeni, akik a legkorszerűbb munkaeszközök felhasználásával és fejlett mezőgazdasági tapasztalatok birtokában közvetlenül hozzájárulnak a mezőgazdasági termelés növeléséhez. Tartományunkban több mint 300 mérnök, agronómus, kertész, zootechnikus lelkesedéssel felelt a párt hívására és a kollektivistákkal vállvetve szorgalmasan dolgozik a mezőgazdasági kampány sikeréért, hogy már a mezőgazdaság teljes kollektivizálásának első évétől kezdve, megteremtsük a gazdag termések biztos, tartós alapját. A kollektivizálás teremtette új körülmények között a mezőgazdaság vezetésének átszervezése biztosítja majd a tudomány vívmányainak még szélesebb körű gyakorlati alkalmazását, a mezőgazdasági termelés összes erőinek egybehangolását, még szorosabb kapcsolat létrehozását a mezőgazdaság vezetése és a közvetlen termelés között, a szakkáderek hatékony részvételét a mezőgazdasági termelés növelésében, a növénytermesztésben és állattenyésztésben egyaránt. A mezőgazdasági tanácsok hatékony és közvetlen támogatást nyújtanak majd az állami gazdaságoknak, a gép- és traktorállomásoknak, a kollektív gazdaságoknak az előttük álló sokoldalú feladatok megoldásában. A közvetlenül a termelésben dolgozó káderek részvétele a mezőgazdaság vezetésében lehetővé teszi az értékes tapasztalatok általánosítását annak érdekében, hogy valamennyi gazdaság az élenjárók színvonalára emelkedhessék. Mint nagy nemzetgyűlési képviselő, teljesen meg vagyok győződve a javasolt intézkedések helyességéről és kijelentem, hogy teljes bizalommal szavazom meg ezeket. Arges tartomány kollektivista parasztjai, mérnökei és technikusai büszkék az elért eredményekre, bíznak napfényes, boldog jövőjükben. A Román Munkáspárt és az élén álló Központi Bizottság bölcs vezetésével minden erőfeszítést megtesznek a kollektív gazdaságok gazdaságiszervezeti megerősödéséért, a Román Munkáspárt III. Kongresszusa által a szocialista mezőgazdaság fejlődése érdekében kijelölt feladatok valóraváltásáért. kálisz falura, amelyet a külföldre szökött rongyemberek visszasírnak; a parasztot nyúzta a bérlő, orránál fogva vezette az ispán, kifosztotta az adószedő letiporta a csendőr; a paraszt egész életére adósa volt a bojárnak, a kuláknak vagy a banknak, testét rongyok fedték és mezítláb járt, gyermekei rongyokban, éhesen A parasztot az akkori idők politikusai folyton csak hitegették. Ezen a tavaszon 26 éve, hogy a román származású amerikai újságíró, Petre Neagoe Romániába látogatva kijelentette, szeretne otthonaikban elbeszélgetni az Ekésfronthoz tartozó parasztokkal. Húsvét egyik napján megérkezett a mi falunkba, a Marosvölgyi Lesnyekre is. Megérdeklődte, miért van szüksége a földműveseknek a szervezkedésre. Akkor én megmutattam neki a falu utcáján a mezítlábas, rongyos embereket, lábukon a foszladozó bocskort, az idő előtt megöregedett asszonyokat, az éhségtől legyengült gyermekeket, tüdőbajban szenvedő öregeket és fiatalokat. Az amerikai újságíró mindezeket egy „patriárkális“ faluban és egy „patriárkális“ ünnep alkalmából láthatta. „Hogy minden ilyen „jótéteménytől“ megszabaduljon, azért kell a parasztságnak szervezettnek lennie, Neagoe úr“ — mondottam az újságírónak Teltek az évek... Népünknek felkelt ragyogó napja. A kommunisták pártjának fényében parasztságunk történelme során először szervezkedhetett úgy, ahogyan kell szövetségben a munkásosztállyal, annak vezetésével. Ennek a szervezkedésnek köszönhető, hogy az egykor elnyomott, leigázott falu Új életre ébredt, új valósággá változott. Ha most látogatna el szülei hazájába, Neagoe úr és magával hozna más amerikai újságírókat is, sokat írhatnának erről az új valóságról. A mécses világa helyett villanyfényt találnának. Az írni-olvasni nem tudók helyett olyan parasztságot, amely egyre többet tanul, amely olvas, könyvtárai vannak, művelődési házai, rádiója, mozija, orvosi rendelője, szülőotthona, szövetkezete, orvosai, tanárai. És mindannyian írhatnának a mindinkább gépesített, teljes fellendülésben levő mezőgazdaságról, az új, jól öltözött, jól táplált parasztokról. Láthatnák a parasztok főiskolákon tanuló gyermekeit. S ha nem kellene tartaniuk az amerikai „demokrrácia“ törvényeitől, ezekben a napokban írhatnának a Nagy Nemzetgyűlésnek erről a rendkívüli ülésszakáról, Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtárs jelentéséről, amely lelkesedéssel töltötte el egész népünk szívét ; parasztságunk és egész népünk alaposan kiismerte a tőkések és a földesurak üresfejűségét, rothadtságét. Ezért gyűlöljük őket szívből, ezért sepertük ki őket végérvényesen házunk tájáról. Erről is alkalmuk lenne meggyőződni az uraknak. És még azt is láthatnák, hogy a háborút követő években a Román Munkáspárt bölcs vezetésével eddig példátlan lendülettel, a jelenbe és a jövőbe vetett határtalan bizalommal építjük az országot. Amit a párt mond az megvalósul és mindenkor meg fog valósulni. És a parasztok jól tudják ezt. Szocialista mezőgazdaságunk felvirágzásának és fejlődésének ez a programja is be fog teljesedni ! És azt is tudjuk biztosan, hogy ma jó, de holnap még jobb lesz, mert az ország ura maga a nép. A holnaptól való rettegés mindörökre megszűnt. Egykor azt mondotta a parasztember : „szeretnék meghalni, hogy végre megszabaduljak a gondoktól“. Ma ezt mondja : „szeretnék minél tovább élni, hogy minél többet lássak abból, ami megvalósul és hozzájáruljak én is, amivel csak tudok“. És ez biztos jele annak, hogy a régi időket egyszer s mindenkorra eltemettük. Tudjuk, hogy a szocialista világrendszerben élő testvéreinkkel együtt több mint egy milliárdan vagyunk. Tehát nem vagyunk még egy kicsiny, elhagyatott országocska. Országunk élén bölcs és biztoskezű kormányos áll: a Román Munkáspárt. És a párt élén áll Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtárs, felvilágosult vezetőnk, a nép hűséges fia, akinek gondoskodását, szeretetét az egész ország érzi. A hunyadi földművesek csoportja, az Ekésfront megalapítói nevében, akik jelen vannak a Nagy Nemzetgyűlés történelmi jelentőségű ülésszakán, még egyszer köszönetet mondunk a bennünket ért megtiszteltetésért. Miron Belea elvtárs (Hunyad tartomány) felszólalása Az a megtiszteltetés ért bennünket a hunyadi földművesek egy csoportját, az Ekésfront megalapítóit, hogy részt vehetünk az országnak e nagyszerű tanácskozásán, amilyenre még nem volt példa népünk történelmében. Elnézésüket kérem, hogy hangom a megindultságtól remeg, amikor e magas szónoki emelvényről beszélek. Huszonkilenc esztendeje, hogy azokon a tájakon, ahol Horia, Closca és Crisan jobbágyai születtek, a párt felhívása nyomán leraktuk az Ekésfront alapjait. Azóta mindig a kommunisták pártja mellett álltunk, amely megvilágította utunkat. Doktor Petru Groza, az Ekésfront elnöke, akiről Ön, tisztelt Gheorghiu-Dej elvtárs jelentésében mint „kiváló államférfiről és lángoló hazafiról“ emlékezett meg, már nincs közöttünk. Mi, akik harcos társai voltunk még a fasiszta diktatúra börtöneiben is, hálás köszönetünket fejezzük ki a Román Munkáspártnak azért, hogy a mezőgazdaság kollektivizálásának befejezése alkalmából, — amely az egész parasztság előtt szélesre tárja az életöröm útját —, az Ekésfront tevékenysége a párt mellett és dr. Petru Groza emléke megtisztelő helyet kaptak a történelemben. Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtárs jelentését népünk minden egyes fia lelkesedéssel hallgatta. Sohasem lesznek megfelelő szavaink, amelyek visszaadják a parasztság jóléte e kiáltványának minden sorában megnyilvánuló világosságot, mélységet, valóságot, a jövőbe vezető oly világosan körvonalazott utakat. Földművesek különböző nemzedékei vannak jelen ebben a teremben. Az én nemzedékem két világháborút élt meg és jól emlékszik a falusi tömegek sorsára. Nem akadt olyan sanyargatott parasztember, akiről az adószedő tél küszöbén nem vette volna le a subáját vagy a rongyos takarót, amellyel beteg, éhező gyermekét takarta. Mi, idős parasztok, akik a nehéz munkában elnyűtve dolgoztunk azokon a földeken, amelyeknek gyümölcse a bojároké volt, még emlékszünk a „patriár Leontin Salajan elvtárs felszólalása Képviselő és meghívott elvtársak ! Engedjék meg, hogy erről az emelvényről kifejezésre juttassam azt a határtalan lelkesedést és örömet, amellyel fegyveres erőink katonái az egész néppel egyetemben köszöntötték a mezőgazdaság kollektivizálásának befejezését, ezt a történelmi jelentőségű eseményt szocialista építésünk kiteljesítésének útján. Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtárs jelentésében, amellyel mindenben egyetértek, mélyrehatóan és sokoldalúan elemezte a szocializmus falun való győzelmének jelentőségét, a mezőgazdaság termelési viszonyaiban, a parasztság munkakörülményeiben, gondolkozásmódjában és életformájában megvalósított forradalmi átalakulást, a napsugaras perspektívákat és a konkrét feladatokat, amelyek az új szakaszban szocialista mezőgazdaságunk előtt állanak. A mezőgazdaság kollektivizálásának befejezése ragyogó megnyilvánulása annak a bizalomnak és eltökéltségnek amellyel a parasztság a párt mutatta utat követi. Ugyanakkor ismételten igazolja pártunk politikájának reális és mélyen tudományos voltát. A párt 13 évvel ezelőtt, a Központi Bizottság 1949 márciusi történelmi jelentőségű plenáris ülésén kijelölte a mezőgazdaság szocialista átalakításának világos, lenini vonalát. A párt már akkor rámutatott, hogy a mezőgazdaság szocialista alapon való átszervezése szükségessé teszi a nehézipar fejlesztését, hogy az a mezőgazdaság rendelkezésére bocsáthassa a szükséges traktorokat és gépeket, szükségessé teszi agronómus-káderek kiképzését, akik a legtökéletesebb tudományos módszerek alapján irányítsák a mezőgazdaságot, szükségessé teszi a rendszeres, türelmes politikai munkát, hogy felvilágosítsa és meggyőzze a szegény- és középparasztok tömegeit a kollektív gazdálkodás felsőbbrendűségéről. A párt ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a mezőgazdaság szocialista újjászervezése szükségessé teszi a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetségének további erősítését, az eltökélt harcot a kulákság korlátozására és mint osztálynak a felszámolására. Éppen e helyes, tisztánlátó irányvonal alkalmazásának eredményeképpen sikerült elérni a mezőgazdaság kollektivizálása befejezésének ragyogó győzelmét. A vita során egyes felszólalók joggal mutattak rá, hogy pártunknak és népünknek ezen elvek alkalmazásakor — azon kívül, hogy le kellett küzdenie az olyan mélyreható forradalmi átalakulással járó nehézségeket, mint a falu arculatának, a mezőgazdasági termelőviszonyoknak az alapvető megváltoztatása, le kellett küzdenie azokat a nehézségeket is, amelyeket a Pauker-Luca frakciózó csoport pártellenes tevékenysége okozott. A frakciózók ellenséges tevékenységükkel, a mezőgazdasági társulások jelentőségének lebecsülésétől kezdve egészen a provokációs akciókig — parasztok tízezreinek letartóztatásáig, akiknek nyilvános pert rendeztek a falvakon — igyekeztek megingatni a parasztságnak a párt mutatta útba vetett bizalmát és csapást mérni a munkás-paraszt szövetségre, népi demokratikus rendszerünk megingathatatlan politikai alapjára. Elvtársak ! A párt óriási politikai szervezőmunkát fejtett ki, hogy meggyőzze a dolgozó parasztságot, miszerint a boldogsághoz és bőséghez vezető egyetlen út a szocialista mezőgazdaság útja. Érdemes kiemelni azt a tényt, hogy ebben az időszakban országunkban jelentékenyen növekedett a növénytermesztés és az állatállomány. Ez szemléltetően tanúskodik a párt, a pártvezetőség szervező képességéről, országunk viszonyainak és a társadalmi fejlődés objektív törvényei követelményeinek alapos ismeretéről. Amint Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtárs hangsúlyozta, a mezőgazdaság szocialista átalakításának folyamatát a fokozatos, állandó előrehaladás jellemezte, ami annak arányában történt, ahogyan a parasztság meggyőződött arról, hogy a szocialista mezőgazdaság útjára lépjen és ahogyan létrehoztuk a szükséges műszaki-anyagi alapot A legmeggyőzőbb érv, ami arra késztette az egyéni parasztot hogy bizalommal lépjen a szocializmus útjára, a kollektív gazdaságok által elért nagy terméseredmény volt. A mezőgazdaság évről évre újabb és újabb gépi eszközökkel, vegyszerekkel való felszerelése, a közös munka felsőbbrendűsége, kollektivista parasztságunk lelkesedése és szorgalma azt eredményezte, hogy a mezsgyék nélküli földek egyre bőségesebb termést hoztak. Sokatmondó tény, hogy 1901-ben a kollektív gazdaságok hektáronként átlag csaknem 550 kiló búzával és csaknem 850 kiló szemeskukoricával többet értek el, mint az egyéni gazdaságok. Megvannak a feltételek ahhoz, hogy a jövőben még inkább fokozzuk a mezőgazdasági termények hektárhozamát. Ez hazánk gazdaságának nagy tartaléka, a jólét és a bőség valóságos forrása. Mint ismeretes, országunk szántóterülete hozzávetőleg 10 millió hektár. Ez azt jelenti, hogy ha minden hektáron egy kilóval nagyobb termést érünk el, ez 1000 vagon terménytöbbletet jelent. Hogy képet alkothassunk magunknak a szocialista gazdálkodás hatalmas fölényéről, elegendő, ha kiszámítjuk az idén bevetett terület gabonatöbbletét. Ha számítási alapul az 1961- ben hektáronként elért többletet vesszük, ez a búzával bevetett 3.200.000 hektárra és a kukoricával bevetett 3.900.000 hektárra átszámítva — az egyéni parcellákra szétaprózott mezőgazdaság terméséhez viszonyítva — 1.760.000 tonna búzatöbbletet (többet, mint a városi lakosság egész fogyasztása) és 3.315.000 tonna szemes kukoricatöbbletet jelent. Ezek a számok önmaguk helyett beszélnek, meggyőző erővel mutatják milyen hatalmas fejlődési lehetőségeket rejt magában a szocialista alapon újjászervezett mezőgazdaság. Ez a kollektivisták nagyobb jövedelmét, a városi lakosság jobb ellátását, az ipar és az export számára több nyersanyagot jelent. Egy szóval, ez a parasztság, az egész nép jóllétének növekedését jelenti. A román falu mai képe mindenki számára megmutatja, mennyire siralmasak a kapitalizmus védelmezőinek jósolgatásai a szocialista mezőgazdaság „csődjéről*. Jöjjenek el ezek a hazug próféták■ ha kedvük szottyan rá — és nézzék meg hogyan virágoznak fel hazánk falvai a szocializmus éltető napja alatt. Elvtársak ! A Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtárs által előterjesztett jelentés tömören és világosan 1962. május 1., kedd (Folytatás a 3. oldalon)