Előre, 1967. július (21. évfolyam, 6114-6139. szám)
1967-07-16 / 6127. szám
. Az értelmiségieknek ahhoz a csoportjához tartozott, amely teljesen azonosult a dolgozó nép érdekeit szolgáló haladó eszmékkel és közvetlenül bekapcsolódott a burzsoá földesúri rendszer megdöntéséért, az új, boldog életért vívott harcba. Ha élne, Ilie Cristea ma 75 éves volna. A Bihar megyei Leheceniben született 1892 július 16-án, Gheorghe Cristea tanító tizenegyedik gyermekeként Érthetően sok nehézséggel kellett megküzdenie, hogy egyetemi tanulmányait elvégezhesse. Az egyetemi évek után a brassói Andrei Baguna líceum tanárává nevezték ki. Azokban az években, amikor a népek forradalmi harca az anakronisztikus jellegű osztrák—magyar monarchia megdöntéséhez vezetett, Ilie Cristea lelkesedéssel kapcsolódott be az Erdély és Románia egyesítéséért vívott harcba. Alapos humán és bölcsész kultúrával rendelkezett, kitűnő tollforgató volt , így hamar kitűnt a társadalom szociális és politikai valóságából merített életteljes cikkeivel, amelyek a korabeli demokratikus és munkássajtóban jelentek meg. Gazdag publicisztikai munkássága mintegy ezer cikkre tehető. Cikkeinek tematikája igen változatos és a korabeli romániai társadalom sajátos gazdasági, szociális és politikai kérdései mellett a nemzetközi kapcsolatok, a szocializmus és a béke világviszonylatban felmerült problematikáját érintő kérdésekkel is foglalkozott. Írásai a Glasul Ardealului, a Gazeta Transilvaniei, a Societatea de miine, az Adevarul, a Blaze albastré, a Spre striga, a Cuvintul liber, a Clopotul stb. című lapokban jelentek meg. Publicisztikai munkássága világosan tükrözi a becsületes értelmiségi életútját, ahogyan a spontán tiltakozó állásponttól eljut a demokratikus, illetve a tudatos forradalmi kommunista nézetekig. Bár a burzsoá földesúri hatóságok szüntelenül zaklatták, Ilie Cristea fáradhatatlan politikai munkát fejtett ki a Román Kommunista Párt által létrehozott és vezetett tömegszervezetekben. A demokratikus közvélemény által jól ismert és megbecsült harcost 1932 augusztusában beválasztották a Háborúellenes Bizottság vezetőségébe, amelynek titkáraként tevékenykedett. 1933 februárjában egy katonai rendelkezés értelmében a szervezetet betiltották. Ilie Cristea azonban továbbra is híven szolgálta az ügyet, amelyhez fenntartás nélkül csatlakozott. Az első sorokban küzdött, vállvetve azokkal a kommunistákkal, akikre a párt azt a feladatot bízta, hogy hozzák létre az Országos Antifasiszta Bizottságot. E bizottság titkáraként hazánk antifasiszta mozgalmának valamennyi problémájával — a részletkérdésektől a legjelentősebb eseményekig — foglalkozott. Gazdag közéleti tevékenységét jelzi, hogy a Szovjetunió Barátainak Társasága alapító tagjai közé tartozott A maradi és népbutító, elvakult eszmék esküdt ellenségeként részt vett az Előítéletek Ellen Küzdők Ligájában is. Egész munkásságával, tevékenységével mind a tanári katedrán, mind a közéletben következetesen küzdött a román nép létérdekeiért és síkra szállt a fasiszta rabság veszélyeztette más népek érdekeinek védelmében is. Forradalmi eszméiért és tevékenységéért a burzsoá földesúri rend erőszakszervei szüntelenül üldözték és zaklatták. 1931-ben perbefogták a vezetése alatt álló Spre stínga című folyóiratot és „fegyelmi“ büntetésként Ilie Cristeát Brassóból egy enyedi iskolába helyeztek át. Egy újabb politikai perben, háborúellenes és antifasiszta tevékenységéért 1937- ben újra máshová, ezúttal Dumbravenibe helyezték. Miután nyilvánosan bírálta a királyi diktatúra rendszerét, újabb pert indítottak ellene. A kolozsvári VI. Hadtest katonai törvényszéke ítélkezett felette. Bebörtönözték s felfüggesztették a tanügyből. Rövid idő múltán a caracali, majd a Tg. Jiu-i internálótáborba küldték, ahonnan az országos antifasiszta fegyveres felkelés győzelme nyomán szabadult ki. Az 1944 augusztus 23-át követő időszakban Ilie Cristea, betegsége ellenére, újra dolgozni kezdett és különböző felelős munkaköröket töltött be az Oktatásügyi Minisztériumban. Ugyanakkor az újságokban és folyóiratokban írt cikkeivel tevékenyen hozzájárult, az új, szocialista társadalmi rend építéséhez. Ilie Cristea, a néphez tartozó kiemelkedő értelmiségi és lánglelkű hazafi, 1958 augusztus 10-én hunyt el. Emlékét a hazai forradalmi mozgalom örökre megőrzi és azok közt tartja számon, akik a nép érdekeinek, a szocializmus nagyszerű ügyének hűséges védelmezőiként példaképül szolgálnak. Ion Mamina, az RKP KB mellett működő Történelmi és Társadalompolitikai Tanulmányi Intézet tudományos kutatója ILIE CRISTEA A SZÍNIÉVAD VÉGÉN Sokatmondó és furcsa dolog, de amikor most gondolatban újra felidézem az elmúlt színházi évad hullámveréseit, nem annyira forró esték élményei elevenednek meg, hanem inkább valamiféle statisztikai táblázatot látok. S ebből is vörös számokkal ugranak ki az ősbemutatók. A számok nemigen fejeznek ki művészi tartalmat és nem is okvetlenül fontos rájuk hivatkozni, de örvendetes a tény, hogy hazai magyar színházaink sok bemutatót tartottak az elmúlt évadban, többet, mint néhány évvel ezelőtt, s ez egyrészt arra mutat, hogy a gazdag, változatos tartalmú műsorpolitika termékenyen fölserkentette a játékkedvet, másrészt jelzi a közönség nemcsak lankadatlan, de folyton növekvő igényét is: minél több új darabot a színpadra ! Hogy pontos legyek a régi darab is új minden közönség-nemzedéknek, tehát éppen arról van szó, hogy a kialakuló műsorrend hosszú századokat összekötő fényéveivel kezd tartósabb szerkezetet kapni. Kezdi és még ezt is csak akkor mondhatjuk, ha ideszámítjuk az elmúlt évadok minden idevágó eredményét, sőt, ha e terveket is tekintetbe vesszük. Például: még párhuzamosságaiban is örvendetes a Shakespeare-kultusz valamelyes újjáéledése (a Rómeó és Júliát Kolozsváron és Sepsiszentgyörgyön is játszották) vagy a lelkes erőfeszítés Tolsztoj körül (a Sötétség hatalma tavalyi kolozsvári bemutatója után az idén Marosvásárhelyt is előadták ezt a súlyos darabot), de még az is, hogy a temesvári társulat a Szent Johannával megszólaltatta Shaw-t, a nagyváradiak pedig valami egészen eredetit akartak produkálni Shaffer Királyvadászatával Példát még idézhetnék (s illő is megemlíteni a Trójai nők kolozsvári sikerét), de amint már a bevezetőből is kitetszik, ünneplő jelzők és felkiáltások csak ritkán illették meg az előadásokat. S tulajdonképpen ez a legfontosabb tapasztalat, amit az évad összegezésekor elkerülhetetlenül le kellett szűrnünk. De nem beszélhetünk a szó klasszikus értelmében bukásokról sem: minden bemutatónak volt valamilyen haszna, már csak —, hogy úgy mondjam — a közönségpedagógia szempontjából is, de különösebb szenvedélyeket egyik sem kavart, mert — új, merész, bátor, akár meghökkentő kezdeményezéseknek nem voltunk tanúi. Távol álljon tőlem a gondolat, hogy valamiféle művészi egzotikumra buzdítsak, fából vaskarikára vagy cirkuszi meglepetésekre , de a világon annyiféle törekvés rengeti a színpad deszkáit egyértelműen a mai emberi lélek kifejezése irányában, s a kialakuló verseny sodra ,már régen elcsapott hozzánk is. Hivatkozzam-e újra Ciulei,Esrig,Gurchescu emlékezetes rendezéseire ? Persze, nem arról van szó, hogy ezeknek a rendezéseknek a technikáját vagy fogásait kellene átvenni, még kevésbé átmásolni, de a legfőbb szempontot, hogy a mai nézőhöz csak új utakon lehet közeledni, azt bizony végre-valahára megszívlelhetnék mindenütt a rendezők, színészek, díszlettervezők Nem túlzás, ha azt mondom, hogy ma a színház legnagyobb ellensége a szokvány, a rutin, a köznapiság, mert a vajúdó világ nehéz keresztútjai között a nézőközönségét nem lehet jobban elriasztani a színháztól, a vox Humana egyik legfontosabb fórumá,tól, mint a semmitmondó szürkeségeiéi. Mert ha nem is várunk éppen forradalmian új vagy világrengető produkciókat, a mai ízlés ér*'4* ■*" lését — részletekbe menően — mégiscsak szerettük volna látni például Sütő András Pompás Gedeonjában, ahol az új utak felé tapogatózó szöveget egyszerűen helybenmaradása kényszerítette a konvencionális rendezést vagy a kolozsvári Rómeó és Júliában elvárhattuk volna, hogy a rendező tompítsa a díszletek komoly, sőt kamor egyszerűsége és a színészi játékot el-elárasztó préciense modor közötti disszonanciát — és ez elmondható a kosztümök túlpompázatos „sfűlszeröségéről" is. Nem a példák fontosak Itt, hanem a lényeg Valahol az ízlésbeli egyensúlytalanságok körül van a hiba, ez húzza le a mégiscsak jelentkező újat vagy emeli ki túlságosan rikító színekkel, s ha ehhez még egy konvencionális színpadi körítés is járul, a részletkísérletek újdonsága méginkább elhalványodik. Ezzel szemben nagy eredményként könyvelhetjük is azt, hogy színházaink úgyszólván kivétel nélkül megmozdultak a hazai magyar dráma frontján Amit vesztettünk a réven, megnyerjük a gáton . Ebből a szempontból hosszú-hosszú ideje nem volt ilyen izgalmas esztendőnk, s ha a bemutatott darabok művészi értéke körül nem is alakultak ki egyöntetű vélemények, annyi bizonyos, hogy egy, gazdagabb, sokoldalúbb, eszmeileg többet nyújtó, művészileg értékesebb drámai termés felé csakis a jelentkező alkotó kedv támogatásával vezet az út. Az egyik legfontosabb tanulság pedig az, hogy újra bebizonyosodott a közönség határtalan érdeklődéssel és szeretettel várja, nézi, ünnepli vagy vitatja minden ősbemutató élményét, néha a szenvedélyességig fokozott izgalommal, s Méhes György 33 névtelen levele például nem véletlenül állotta meg a helyét egyszerre három Színpadon De ezt igazolja Csávossy—Komzsik A föl című vígjátékának párhuzamos sikere Marosvásárhelyen és Szatmáron, a nagy visszhang, ami Sütő András Pompás Gedeonját kísérte és kíséri. Kiderült tehát, hogy a színházak pártfogó áldozatkészsége busásan megtérül még akkor is, ha nehezebb műfajú darabokat (gondolok itt Deák Tamás vagy Földes Márta drámáira) visz egy természetszerűleg csökkentebb számú közönség elé, mert nagyobb távlatokban esetleg remekek megszületését segítik így elő. Hiszen miért tagadnák, hogy a színpad igazi ereje a magasrendű irodalom és legnemesebb hivatásához akkor fog igazán visszatalálni, ha minden lehetséges eszközével — játékkal, rendezéssel, díszletezéssel, fogásokkal és szemlélettel — az irodalmat szolgálja és kiűzi falai közül a szórakoztató ipar céljaihoz közelálló, a néző kellemes „kikapcsolódást" ígérő „mulattató gépezet-felfogást. Vegyes érzelmekkel búcsúzunk tehát az elmúlt színiévadtól. A szerencse csak az, hogy abszolút ítéleteket nehéz elkotni a színházművészet mozgásirányáról egyetlen évad alapján. A színházak részéről mindig készen áll a legfontosabb ütőkártya a következő évad. S milyen megnyugtató holy ez mindig- így lesz, ameddig csak a színház kell a közönségnek. Nálunk pedig kell, a nézők türelmetlen, sürgető, de mindig megbocsátó s újrafeltámadó szeretete bizonyítja legjobban. A fenti sorok is éppen azért születtek, mert a színházi krónikás ugyanezt érzi. Kacsir Mária valami szépnek a nézésével. Máskor vágy fog el, hogy eggyé omoljak, eggyé legyek ezzel a szabad áramlással, hűsítő békével, mintegy a sok közül, a zarándokok ezreiből, akik szent vágyakozással jöttünk ide, találkozni a végtelenség igézetével... Mert zarándokok vagyunk mind, akik itt találkoztunk össze a kristálytisztán, sósan csillogó vízben, vagy a szelíden homokos partokon... Hömpölygő tömegben órányiunk, visznek-néznak a vonatok, a repülőgépek, az autóbuszok, a személygépkocsik, megszálljuk a ránk váró épületeket, sátrakat, étkezdéket és vendéglőket, s elözönöljük Mamaia, Eforia vagy Mongólia homokpartjait. Szabad szívvel örülünk a természet szépségeinek, ennek a nagy ajándéknak, s amikor a soksok ember egyikeként eggyé válunk a vízzel, egy kicsit a végtelenség részeseinek érezzük magunkat. Hisz ameddig a szem ellát, mindenütt csak a tenger, a tenger és benne mi, örülő, boldog, gondtalan és vidám emberek. 80 gyermekkel játtam meg az idén a tengert. Nyolcvan látni, tanulni vágyó és tudni akaró iskolással. Az ő örömük külön „Onnan jött levelem, amit olvasol, ahol a széles Ister habja a sós PONTUS EUXINUS tenger ölébe szalad“ (Ovidius) Nézem a tengert. Nézem, ahogy a reggeli napfényben csillognak a habok, s szétoszlanak és újjászületnek a talajt növesztő hullámok. A hegyvidéki ember mérlegelő csodálkozásával, parttalanság és kötetlenség utáni vágyakozásával szemlélem a pasztellkolorit millió árnyalatában játszó végeláthatatlan víztükröt. Petőfi Sándor sorai jutnak eszembe : „Puszta, puszta, te vagy a szabadság képe És szabadság, te vagy lelkem istensége" Amit a költőből az alföld szétterülő végtelensége váltott ki ugyanazt váltja ki belőlem a tenger. És itt vannak előttem egy másik nagy költőnek, Ovidiusnak a sorai is : „Nincs fa, se lomb, a szem itt a mezítlen fába esik csak, férfi, ki boldog vagy, fáj, sose jöjj el ide ! Roppant fér a világ, nincs hossza, se széle, de nékem ezt adták, ez a föld büntet a vétkeimért" (Kardos László fordítása) Fájdalomból, keserűségből született panaszszavak ezek. Megértem a nagy száműzött szomorú,ságát, borús, sötét árnyalatú látomásait (Milyen szép kegyelet. Hogy az egykori Tomis Archeológiai Múzeuma oly gyönyörű, páratlan művészi ízléssel berendezett emlékszobával hódol ennek a csodálatosan nagy költőnek). De ezek a látomások csak őt, a hazájából, civilizált környezetéből kitaszított idegen földre kényszerített embert juttatják eszembe. Mert a mai Pontus Euxinus, a Fekete-tenger, s az egykori Tomis helyén álló Konstanca már egészen más érzést vált ki belőlem... Itt nem vigyázzák hegycsúcsok az eget. Itt a végtelenség egybefolyik a vízzel, s a tekintet szárnyal, bejárja a képzelt meszszeséget. Mindenütt ember, ember és ember. Nyüzsgő tömeg az utcákon, ezrek és ezrek árasztják el a pompás homokpartokat. Megkapó az a kötetlen feszélyezetlenség, amely az itt nyaraló, itt pihenő emberek között uralkodik. Nem szűkkörű családiasság, se nem nagyvonalú modernkori idegenség. Hanem emberi. Egyformák vagyunk mind, ugyanazért jöttünk ide. Feledni a gondokat, levetkőzni a fáradtságot és feloldódni a tenger hűsítő áramlatában. Nézem a tengert. Sokszor azon lepődöm meg, hogy csak állok, gyönyörködve legeltetem a szemem, mint aki nem tud betelni öröm volt számomra. S ha most, ezekkel a sorokkal közös élményeinkre is próbálok emlékezni, ott látom magam előtt azt a soksok önfeledten vidám arcot, lubickoló, ficánkoló fiatal testet. Ugye de más az, gyerekek, mint a megszokott egyhangúság ? S ugye be jó, hogy a vakációban ilyen örömökben is lehet részetek ? Gazda József A mai tengerpart FÉLIDŐ A „MEZŐGAZDASÁGI OLIMPIÁN" A MEZŐGAZDASÁGI Termelőszövetkezetek Országos Szövetsége az év elején versenyt hirdetett az állati eredetű és növényi termékek termelésének növelésére, az élenjáró szövetkezeti tag, csoport, brigád és MTSZ címért. A népnyelv tüstént „mezőgazdasági olimpiának“ nevezte el a versenyt. Aratáskor, a verseny félidején látogattunk el Lugos rajonba. Júliusban ugyancsak volt alkalma a vidék szövetkezeti tagságának a versengésre, mert a szeszélyes időjárás miatt összetorlódtak a mezei munkák. Szilason, Rakován és Szákoson még az iskolások és a nyugdíjasok is kivonultak a mezőre segíteni. Amit, persze, megtettek volna vetélkedő nélkül is. A SZAPÁRFALVI HATÁRBAN serényen dolgozó embereket találunk. — Mikor év elején beneveztünk a versenyre — mondja Libár János mezei brigádos — elhatároztuk : minden tőlünk telhetőt megteszünk a jó helyezésért és ha a közös érdek úgy kívánja, mi vasárnap- sőt éjszaka is dolgozunk. És a gyakori záporok miatt nem egy alkalommal sor került már erre. A múlt vasárnap például 28 hektáron kaszáltuk le a lóherét. Egy másik vasárnap árpát arattunkcsépeltünk. Nem is bánta meg a tagság, hogy ráment a vasárnapra, mert másnap a vihar tengerré változtatta a lapályos árpaföldet... Senkit nem kell nálunk biztatni, még kevésbé noszogatni, amikor a termés sorsáról van szó. Igyekszünk is jutalmazni a kitartó szorgalmat. A közgyűlés határozata szerint az éjszakai és a vasárnapi munkáért 20 százalékkal nagyobb javadalmazásban részesülnek a tagok. Külön jutalmazzuk az átlagon felüli igyekezetét. Az a fogatos például, aki naponta háromezer kiló szénát hord be, a neki járó munkaegységen kívül 25 lej prémiumot is kap. Hogy mennyire helyes ez mind a közös, mind pedig az egyéni érdek szempontjából, már számtalanszor bebizonyosodott. Módra Lajos fogatos például, mióta jobban megbecsüljük az átlagon felüli szorgalmat, háromezer kilóról több mint ötezer kilóra növelte a naponta befuvarozott széna mertényiségét... Ezt mondta Libár János, és sok hasonlót láttunk, hallottunk más termelőszövetkezetekben is. A jól szervezett és a tagságot megfelelő ösztönzőeszközökkel buzdító versengés sok Módra Lajost „termel ki“, felhevíti a munkakedvet, növeli a tagság felelősségét a közös munka iránt. Találtunk azonban olyan termelőszövetkezetet és brigádot is, ahol a vezetőségen kívül alig tud valaki valamit — esetenként semmit! — az országszerte zajló szövetkezeti versenyről. ÚTBAN BODÓ FELÉ, bepillantottunk a perulyi istállókba, amelyekben 180 bikaborjút hizlalnak. A növendékmarhák elég szépek ugyan, de az elcsorgatott sok lóhere, a hanyagul kezelt takarmány arra utal, hogy okosabb takarmánygazdálkodással „gömbölyűbbek“ is lehetnének a borjak. Mennyi a napi súlygyarapodás? — kérdezzük Báréz Emil gondozótól. A választ társaival együtt adja meg: — Honnan tudjuk? A brigádosnál van a nyilvántartás... — De hiszen a hóvégi mérésnél csak ott vannak maguk is, s a teljesítményeket ki kell függeszteni. — Ott vagyunk, de nekünk nem mond senki semmit, a teljesítményt nem függesztik ki. Pedig ha tudnánk, hogy mennyit híznak a borjak egyik vagy másik hónapban, talán többet isimé. bér a perulyi brigád év elején benevezett a versenyre a növendékmarha-hizlalásban, a legilletékesebbek, akiken a verseny múlik, még júliusban sem tudnak semmiről ! Vajon miért csinál belőle „titkot“ a brigádos? Hasonló tapasztalatokkal távoztunk a bodói istállókból is. Juhász József brigádos érkezésünk alkalmával éppen egy szakkönyvet tanulmányozott, hogy kellően felkészüljön az „Aki ismeri az agrotechnikát, az nyer!“ verseny tartományi döntőjére (egyébként elismerés neki a rajoni fázison elért második helyezésért!), ám a gondozók keveset tudtak arról, hogy ők is versenyeznek, mégpedig a rajoni elsőségért! Talán ha jobban ismernék, hogy mit várnak tőlük, s megfelelő módon tudatosítanák bennük a verseny célját, emelni lehetne az alacsony tejhozamot — mert van elég takarmány — és a növendékmarhák is jobban híznának. SZÁNDÉKOSAN HAGYTUK utoljára a kastélyi termelőszövetkezetet. A rajoni szövetkezeti szövetségnél dicsérték az itteni versenyszellemet. Ám a helyszínen kiderült: a versenyszellemet lényegében csak Cosaru V.loan brigádos képviseli, aki első díjat nyert a vetélkedőnk egyéni teljesítményéért, tudásáért. A tagság azonban még a havi munkaegységteljesítményét sem követheti nyomon. A könyvelők, „tengernyi" munkájukra hivatkozva, az idén nem vezetik "az egyébként verseny nélkül is kötelező munkaegységnyilvántartó grafikonokat. Ezek után cseppet sem lepődtünk, meg azon, hogy a szekrénybe süllyesztett jegyzőkönyveken kívül semmi nem utal itt — mondjuk egy tábla, vagy egy egyszerű grafikon — a brigádok és csoportok közötti vetélkedőre. Pedig nagy szükség volna itt is ezekben a napokban a versengés hevére, a nagyobb lendületre, mert a betakarítás mellett sok még a kapálni való, a szénázás és egyéb munka. VÉGÜL FEL KELL VETNÜNK a mezőgazdasági termelőszövetkezetek rajoni szövetségének szerepét ebben a vetélkedőben. Ugyanis arról tájékoztatott bennünket, hogy a vetélkedő célját mindenütt ismerik és magukévá tették az emberek, mert gyűléseket tartottak, vállalásokat nyújtottak be, írásban. Az egységekben szerzett tapasztalataink viszont azt bizonyítják : a gyűlés, a jegyzőkönyv, a papírra vetett vállalás még nem minden. S ha a szövetség is csak a gyűléseken és a papírokon át akarja megközelíteni az embereket — és itt mindenekelőtt az egyszerű szövetkezeti tagokra célzunk — akkor nem jut messzire. Tapasztalataink alapján állítjuk : a Mezőgazdasági Termelőszövetkezetek Országos Szövetsége meghirdette versenyben nemcsak a Lugos fajoni termelőszövetkezeteknek, de a rajoni szövetségnek is az eddiginél sokkal többet kell tennie ahhoz, hogy tovább jusson. Sike Lajos A DUNA-RALLY (Folytatás az 1. oldalról) gyi szakaszokon részt venni. Már itt el kell mondanom, hogy a rally nyolc speciális száma közül hatot hazánk területén rendezünk meg. Ezek közül kiemelném a Békás-szorosi és Brassópojánai szerpentin versenyt és a mamaiai körversenyt. — A rally részvevői 7 — 64 kocsi, ISO versenyző. A legtöbben, 42-en osztrákok. Mivel a Dunarally beleszámít az Európa bajnokságba, a kontinens minden szóbajöhető versenyzője jelen lesz, legalábbis azok, akik az idén meg szeretnék szerezni az Európa legjobbjának kijáró címet így angol, francia, dán, NSZK-beli és NDK-beli, magyar, finn, svéd, csehszlovák, jugoszláv és román versenyzők indulnak. ** A sportág néhány olyan hírességének a neve, akit mi is láthatunk ? — Aaltonen, a Monte Carlo-i verseny győztese, Piet a Korsikai rally egyik hőse, dr. Pilharch az 1965-ös Duna-rally bajnoka, a lengyel Zasada és Weiner. A Duna-rally-n kiváló kocsikat sorakoztatnak fel a versenyzők, íme ezek listája: Lancia, Porsche, NSU, Trabant, Wartburg, Alfa Romeo, Glass valamint a Renault 8 Gordini. Ez utóbbival a franciákon kívül még a román és magyar részvevők is versenyeznek. • Kik képviselik Románia színeit 7 — Marin Dumitrescu-Viorel Marin, Florin Popescu-Stefan Iancovici és Puiu Aurel-Otto Deubel. Tartalék: Max Heitz. Mind a heten komolyan készültek a rally-ra, már végigjárták a legnehezebb szakaszokat. Holnap indulnak a rajt színhelyére, útközben még tanulmányozzák a terepviszonyokat. Edzőjük Petre Cristea mester, aki a harmincas években a Monte Carlo-i verseny győztese volt. — Esélyeik 7 — Nehéz jósolni. Versenyzőink még csak most kapcsolódnak be a nemzetközi versenyekbe. Mégsem mondanám azt, hogy esélytelenek. Mindannyian nagyon tehetségesek, az utóbbi időben nagyon sokat dolgoztak, a Balkánrally-n már kitűnően szerepeltek. Reméljük ez alkalommal is ... ELŐRE GÉPKOCSI-SORSOUS Emellett változó értékű és fix összegű pénznyereményeket is kisorsolnak. A húsz sorsoláson összesen 80 számot húznak ki. 40 lejjel mind a húsz sorsoláson részt vehet. 1967 július 17. hétfő az utolsó nap a Lottó-szelvények vásárlására. RENAULT 1© RENAULT 10 Art. FIAT 650 TRABANT 601 FOGYASSZÁK I a Lido típusú tömlős krémtúrókat, valamint az I 1 ízletes erjesztett sajt-különlegességeket, a svájc I ci, cedar, hollandi, trappista és Muresana sajtfé- fléket, amelyek ízléses műanyag-csomagolásban I kaphatók a szaküzletekben. Egyenletesen lebarnul, ha BRONZOL, PARASOL, ULTRA, NIVEA és ANTISOL napvédő olajat használ. (6000) APRÓHIRDETÉSEK a földvári reconstructótégla- és cserépgyár alkalmaz : — vegyipari építkezésekre szakosított építészmérnököt termelési vezetői beosztásra — gépészmérnököt főgépészi beosztásra Tájékoztatást a gyár székhelyén (Földvár, Sepsi rajon, Brassó tartomány) vagy a 10—18 telefonszámon nyújtanak (6959) SÜRGŐSEN ALKALMAZUNK szakmunkásokat — villamos- és autógénhegesztőket, csőszerelő lakatosokat — bukaresti, marosvásárhelyi, pitesti, Turnu Magurele-i, govorai craloval, galaci építőtelepeinkre. A CSÍKSZEREDAI FOGYASZTÁSI SZÖVETKEZETEK SZÖVETSÉGE azonnal alkalmaz egy szakképesített cukrász mestert, havi 1.075 lej alapfizetéssel. Érdeklődni lehet a Csíkszeredai Fogyasztási Szövetkezetek Rajoni Szövetsége Kereskedelmi osztályán. Str. Florilor nr. 11, telefon 71. (169) INTREPRINDEREA ACCESORII METALICE PENTRU INDUSTRIA TEXTILA, Bucuresti, str. Fecioarei Nr. 13, telefon 11 3900 fővárosi egységeiben alkalmaz : — villanyszerelőket — beigazítókat — lakatosokat — szabvány szerszámkészítőket — marósokat — fémcsiszolókat — autó villanyszerelőket — autó mechanikusokat (8300) A törvényes pótlék és elszállásolás biztosítva. Az érdekeltek jelentkezhetnek a bukaresti szerelő vállalat fővárosi székhelyén: Intreprinderea de Montaje, Bucuresti, B-dul G-ral Magheru Nr. 27 telefon 16 25 78 vagy a fent említett helységekben lévő építőtelepein (8263) ELADÓ 15 KAPTÁROS MÉHÉSZET teljes felszereléssel, teljes téli mézkészlettel. Ötvös A. Tirgu-Secuiesc, strada Ady nr. 57. (91 M.) BÖSENDORFER ZONGORA jó állapotban eladó. Csath Piroska Marosvásárhely, Tudor Vladimirescu 3. (6226) KÖZÖS VACSORÁK, esküvők, bankettek rendezését vállalják a sepsiszentgyörgyi Súgás és Central vendéglők helyiségeiben. (3682) Fogyasszon reggelire „Expres“-turát! ízletes, tápláló ! KELME ÉS FONALFESTÉST vállal Ritz István. Marosvásárhely Rózsák tere 54. (6058) TURISTÁK ! Valahányszor áthaladnak Brassóig, térjének be a Kárpáti Szarvas (Cerbul Carpatin) borozóba, 09811