Előre, 1968. augusztus (22. évfolyam, 6450-6476. szám)
1968-08-01 / 6450. szám
ELŐRE 2. oldal K MŰVELŐDÉS Holtszezonban is... olozsvár kezd mind jobban bekapcsolódni az ország képzőművészeti életébe, és hála azoknak, akik ezt intézik, most már egyre több olyan külföldi kiállítást is befogad, ami eddig nem igen jutott túl Bukaresten. Fölösleges külön bizonygatni mekkora jelentőséggel bír az a tény, hogy a kolozsvári közönség nyomon követheti mindazt, ami fontos és jelentős ma történik a világ más tájainak képzőművészetében. Nemrégiben francia festészeti kiállítást, utána a montenegrói művészek tárlatát, valamivel régebben, de ugyancsak a közelmúltban japán grafikai kiállítást láthattunk itt. Mindenki örömmel fogadta a kezdeményezést, hiszen közismert tény, hogy csak ily módon érhető el az az állapot, amelyet olyan nagyon várnak maguk a képzőművészek is, nevezetesen, hogy felkészült, jól tájékozott és értő közönség elé állhassanak ki munkáikkal. Színvonalasabbá, világralátóbbá válhat ezáltal a kolozsvári képzőművészet, s ugyanúgy KOLOZSVÁRI KIÁLLÍTÁSOKRÓL a közönség maga is, amelyet — valljuk be — nem nagyon kényeztettek el ezidáig jobbnál-jobb falatokkal. És hogy a közönség mennyire kiéhezett ezekre a falatokra, azt mindig láthatjuk, valahányszor olyan művészi teljesítménnyel találkozik, amely képes kimozdítani nyugalmi állapotából. Érdekes kiállítás nyílt június végén a Március 6 utcai Galériában. A Fiatalok Tárlatát az ifjú kolozsvári képzőművészek alkotási köre rendezte meg, s jelentősége abban áll, hogy első ízben jelentkezhettek ezek a fiatalok együtt, egy tárlaton, s így kiviláglott közös föllépésükből az is, milyen lehetőségekkel indultak, s milyen irányban szeretnének továbbhaladni. Mint ahogy várható volt, a közönség felfokozott érdeklődéssel —, ki dicsérettel, ki gúnnyal — fogadta a Fiatalok Tárlatát. A kiállítás látogatási könyvének tanúsága szerint megtörtént, évek óta először,.' az a sokat ígérő lépés, mely valami .új- nak a kezdetét jelenti . ~ minden» ■ l'i véleményt mondott, dicsért, szidott, csúfolódott, szellemeskedett.. De ami a lényeg : senki sem ment el közömbösen a kiállított munkák mellett, örvendetes tény ez, mert így indulhat el egy mozgás a közönség körében, mely a művészetet a figyelem homlokterébe emelheti, hiszen ha a néző igényeket támaszt az alkotóval szemben, egyúttal közel áll ahhoz, hogy sorsát is szívén viselje. Ez így elmondva eszményi, s a jelenlegi helyzet ismeretében nagyon távoli állapotnak tűnik, de mégis azt hiszem, ez az a pont, amelyre pillanatnyilag a legtöbb figyelmet kell fordítanunk. A Fiatalok Tárlatának egyes kiállított munkáiról lehet vitatkozni, s az aggódva figyelők, a művészeket a szélsőségektől, a modernségtől féltők véleménye meggondolkoztató igazságokat tartalmaz. Az egész tárlat létjogosultsága — ennek ellenére vitán felül áll. Merészek ezek a fiatalok, bizonyos értelemben világra tekintőbbek sok idősebb pályatársuknál, s igyekeznek mindazt magukévá tenni, ami a modern képzőművészeti törekvésekben előremutató, izgalmas és újszerű. Fölösleges most eldönteni, hogy nagy művész-e Andonisz Papadopoulosz (különben minden bizonnyal nagy művész lesz), vagy Kancsura István (absztrakt törekvéseivel érdekes és egyéni színfoltot képviselt a kiállításon), vagy Maxa Florin (elsőnek mert Kolozsváron pop art-os beütésű festményeket kiállítani) — inkább azt kell megállapítanunk örömmel és szurkoló izgalommal : ezek az alkotások mindenképpen bizonyítani tudják, hogy erős, igényes, jól tájékozódó új nemzedék tör utat magának Kolozsvár képzőművészeti életében, egy olyan generáció, melyhez bátran fűzhetünk reményeket. Most már a Képzőművész Szövetség kolozsvári fiókján a sor, mely sokban segítheti e nemzedék fejlődését, hogy megteremtse számukra a mielőbbi kibontakozás lehetőségeit. Szokásos nyári pangás helyett érdekes, izgalmas képzőművészeti élet bontakozott ki Kolozsváron a nyári hónapokban. A Fiatalok Tárlata után, újabban, negyven festményből álló kiállítást nyitottak meg a Március 6 utcai Galériában, többek között olyan elismert mesterek munkáiból, mint Aurel Ciupe, Desi Incze János. Augusztus elején pedig Kusztos Endre grafikáival találkozhat itt a közönség. S mintha egy pillanatra fölébredt volna a fotóművészet múzsája is (ha van ilyen) : meghirdették Asztalos Sándor fotóbelautatóját. A kiállítás, melynek július 10 és29 között kellett volna nyitva tartania, mégis nyílt, anyagát azonban hat nap múlva leszedték,, mert hozzáláttak a Kultúrpalota épületének renoválásához. Gondolom, ezt azért el lehetett volna kerülni. Mire jó megbontani ezt a mozgást, ami végre egészségesen és friss erővel elindult? Király László ÚTBAN SZEGED FELÉ Az immár hagyományossá vált szegedi Nemzetközi Folklórfesztiválon tavaly a ploiesti-i Kőolajfinomító Május 1 üzemének műkedvelői nagy sajtóvisszhangot keltő előadásukkal sikeresen képviselték a romániai műkedvelőmozgalmat. Az idén a savinesti-i Marost és műszergyár tánccsoportját és népi zenekarát nevezte be a fesztiválra a Szakszervezetek Általános Szövetsége. Az együttes alaposan felkészült, a táncosokkal két bukaresti balettmester foglalkozott ; Constantin Arvinte és Iacob Ciorba zeneszerzők vállalták magukra a zenei előkészítést. Műsorukat Neamt, Naszód, Munténia és Olténia népi táncaiból és népzenéjéből állították össze. Elutazásuk előtt, hétfőn este, a sármenti-i műkedvelők felléptek a bukaresti Szakszervezetek Színházában és bebizonyították, hogy joggal esett rájuk a választás. A tizenkét tárncospár fergetegestáncait nagy tapssal jutalmazta a közönség. Kitűnőnek bizonyult a népi zenekar is, melynek három tagja Mihai Cio- Cirlán, Mihai Iorga és Ion Újjá cimbalmon, furulyán és klarinéton szólistaként jeleskedett. Elena Apetri, Octavian Husanul, Maria Firulescu és Eleria Bologa személyében az együttes kitűnő ének-szónotákat is felvonultatott." Előadásukból ítélve remélhetjük, hogy a tavalyi siker méltó folytatói lesznek. Rádió 5 letek ! Vége az évadnak, feljött a karé, — bár bája elvitathatatlan. • rádiószínház napja így is Az előadáson tán emnel volna lehetne értékelni a rádió szeren- valamit picivel kevesebb lírai esés kezdeményezését, hogy ezen ugyanannyival több irónia. Az a héten — a szokott három elő- egyetlen zavaró pont az igazán adás helyett — hét napos vígjá- „rádióképes“ híres revü színésztékfesztivált rendez. De ez csak a nő, Stela Popescu tartalmilag, újhónapok óta mutatkozó szívós,ságíróilag rádióképtelen kémrendszeres, vállalkozó szellemű mentárja. A közönségnek mégismunka betetőzése. Az elmúlt évad csak mélyebb az auditív kultúralegtöbb eredeti bemutatóját a ja, hogysem ilyen kezdetlegesen rádió nyújtotta a közönségnek. kelljen vele „láttatni“ a függöny Tavalyi drámapályázatuk tehetség felmenetelét s a nyilszini disznós felfedezettjei sorba mutatkoz- létezést.. . nak be A mai világirodalomból a évét végén a fesztivál egészeis fogékonyan, érdekesen válogat- re még visszatérünk, nak. A vígjátékfesztivál valóban (—ha) parádés teljesítmény, hiszen több-2 A bukaresti rádió vasárnap ■ délutáni irodalmi újságja — amely méltán szerzett népszerűséget a hallgatóság körében igényes és érdekes adásaival — a múlt héten tovább bővítette skáláját. Hadit Boureanu és Alexandru Andritoiu szerkesztői nyilatkozatait, Maria Manu és Adrian Paunescu költeményeit, Ion Alexandru kíváncsiságot fölcsigázó filozófiai esszéjét és Eugen Jebeleanu Nicolas Guillen-fordítását örvendetesen egészítette ki egy jólenségében eredeti bemutatókkal intett, mégis átfogó beszámoló a szolgálja a hallgatók jókedvét. bukaresti Irodalmi Könyvkiadó A vasárnap esti ünnepélyes magyar könyveiről. Szász Béla, megnyitó bizonyos újítással szól a kiadó magyar osztályának rezegált, ami ugyanakkor visszavégietője az idei termést mutatta be, sítés is. Hiszen pár hónappal ez kitért a klasszikusok műveinek előtt a „láthatatlan színház“ igaz sorozatos, rendszeres megjelentegatója lapunknak adott interjú-zésére s a fiatalok, a Forrás-nemjában kifejtette, miként kellett kizedék néhány olyan költőjét és vívja magának a rádiójáték az prózaíróját sorolta föl, akikkel az öntörvényű műfaj rangját, hogy a olvasó és a rádióhallgató ezután fejlődés útja a közvetített színház fog megismerkedni, éi előadástól a csak rádióra írt Nyugtázzuk legalább néhány drámairodalom felé vezet. Felismerő sorral a rádió irodalmi Mégis, az ünnepi este sajátos újságjának figyelmét és ötletét, hangulata fűszerezi ezt a techni- , mivel minden ötlet kiteljesed okailag kevésbé élvezhető közvetísében igazán gyümölcsöző, bizetést, aminek az a különös varázsa nyara a beszámolóban emlegetett is van ,hogy színpadon is ősbe (és az éppen nem emlegetett, mutató, méghozzá vidéken, Kons- mert az idén nem publikált) halancáns ,hogy ez az ősbemutatóra( magyar költők, prózaírók, kbkörülbelül két évtizedet késett, tikusok is rendre meghívót kaphogy Tudor Muratescu a két fiatalnak a hangos irodalmi újság mikroszerepet két fiatal komikusnak, rofonja elé : hadd mutatkozzanak Radu Beligannak és Marcel Ahhe hangköreiben is a széles roffheleseunak írta, akik ma már mén olvasó és hallgató közönségokos önismeretük miatt nemnek. Irónak, olvasónak közös len■látszhatják el őket. .. Beligan kéne az öröme, mert köztudott, hogy szöntőre emelte az est fényét a mikrofon — noha egymagában (vagy zengését ?) A darab — címe ül előtte a felolvasó szerző — A bója - szomorít vígjáték, rá- egyszerre milyen meghitt közeibe róakkordja tragikus. Liraisága hozza az egész ország népével, azonban nem oly eredeti és maradandó, mint Sebastian vígjáték (béke) Jécza Klára : Tükröződés NYÁRI Vita Zsigmond bemutatja : séták! Enyedet és környékét A Kolozsvárról Brassó vagy a tenger felé igyekvő turistát Miriszlónál egyszerre megkapja a táj varázsa. A történelmi emlékek és a természeti szépségek, ritkaságok tömege itt egyszerre zúdul az utasra. Csak nyissa ,ki jól a szemét, hogy mindent befogadjon ! A miriszlói emlékoszlop Mihai Viteazul 1600-i sorsdöntő csatájára emlékeztet, de a véres csata színhelyétől jobbra, a hegyoldalban a fejlődő élet virul. A régóta híres kollégiumi szőlők egészen fel az erdőig húzódnak. Tovább robog a kocsi, egy éles kanyarral Egyedhez közeledik A táj enyhébbé, melegebbé válik, az erdők alatt gyümölcsösök és házak húzódnak , az építő emberi kéz alakítja itt a táj képét. Baloldali füzesek szegélyezik a Maróit,, eszünkbe jut az Aprily-vers: „a partot füzek testőrsége óvja.. “ Itt van mindjárt a Holt- Maros,a régi majálisok és lóversenyek színhelye, ott a Maroson túl pedig a szép gombász kastély épületei tűnnek fel. A Maros mentét nemcsak borai tették híressé : Gombás, Csombord, Alsó-Gáld kastélyai, régi patinás udvarházai, ha szerényebb keretek között is. Valóban a Loire völgyét juttathatják eszünkbe. Enyed előtt vessünk még egy pillantást a Maros bal oldalán épülő, virágzó falvakra. Egy magaslaton kiemelkedik a középkori csombordi templom. Aki egy kissé még feljebb merészkedik a szőlők mellett, vagy megáll a csombordi szőlő felett, amely már aKérmeny István idejében európai hírű lett, a vidék egyik legszebb ki látópontjára jutott el. Megértée fáradságot, előttünk a Nyugati- Érchegység hegyvonulata : a Székelykő, a Pilis, a Csáklya, a Kecskekét. Napfényes tiszta időben teljes nagyszerűségében bontakozik ki ez a fehér mészkősziklákkal csipkézett sötét hegyvonulat, és egy titokzatos világ felé vonzza a turistát. Kemény István építő kezére elsősorban a gyönyörű szőlő emlékeztet, a falu központjában pedig ott áll a gazdasági középiskola, az egykori Kemény-kastély, ahol Kemény Zsigmond is gyakran megfordult, és amely a XIX. század elején számos politikai tanácskozás színhelye volt. Enyed főutcájára a kaszárnya után éles szögben fordul be az országút. Az ember egyszerre, pillanatok alatt ér be a Város központjába, még úgyszólván körül se nézett, és már szinte beleütközött a város főterét elfoglaló templomerődbe. A régi várfalakat a többi erdélyi városokban az idők folyamán többnyire lebontották, itt teljes épségükben maradtak fenn. A vár bástyái török, tatár és labanc hadak, császári csapatok ellen állták a harcot, és védték a város lakosait. A gótikus tempó- enyedi tájálom, amelynek hatalmas tornya őrtorony lehetett már a tatárdúlások idején, zsinatoknak, református egyházi gyűléseknek adott hajlékot az évszázadok folyamán, és új eszméket röpített szerte a XVI—XVII. századi forrongó erdélyi életbe. A csúcsíves ablakok a XV. századi kőfaragók szépségimádatát és áhítatát őrzik, a templom barokk boltozatában, vaskos pilléreiben pedig a XVIII. század végi építészet törekvései nyilatkoznak meg. Maga az egykori fejedelmi palota, a Bethlen-kastély a XVI században- még a gyulafehérvári káptalan tulajdona volt, és 1629- ben Bethlen Gábor adományozta az enyedi derhidiummal együtt a kollégiumnak. Az 1662-ben Gyulafehérvárról ide költözött kollégium itt és a szemben lévő épületben kapta meg azt a biztos talajt, amelyen megvethette a lábát, amíg a nagyobb építkezésekhez hozzáfoghatott. A diákok és a professzorok kaphattak itt szállást, mielőtt az épület a történelmi múzeum hajléka lett. A Bethlen-kastélyban talán ritkán pihent meg a fejedelem, mégis Bethlen Gábor építő akaratát látjuk benne. Alig egy pár lépésre van tőle a kollégium épülete, amely előtt mindig ámulva állott meg a faluról bejövő kisdiák, és mást is állandóan vizsgázó, vagy kirándulócsoportok nyüzsögnek benne. De a múlt Század 80-as éveiben épült főépületnél szebb és jellegzetesebb kép fogad minket az udvaron: szemben velünk áll az internátus boltíves, árkádos folyosójú épülete az erdélyi barokknak nem pompás és hivalkodó, hanem a maga egyszerűségével, finom árnyaival barátságos hangulatot árasztó remeke. Íme néhány szóban Enyed, s az Az enyedi várfal a csipkés bástyával DÁNOS MIKLÓS Egy napihír margójára Nem akarok sem elvenni sem hozzátenni egy árva betűt sem. Úgy másolom le ide, ahogy a külföldi távirati irodák közölték : „Páratlan esemény. Justus Hasammann és Rosa Schar 1875-ben, ugyanazon a napon és ugyanabban a faluban születtek, éspedig a svájci Langrichenbachban. Együtt jártak iskolába, együtt diákoskodtak, megszerették egymást és már ifjú korukban összeházasodtak. Zavartalan, boldog házasságuk a napokban szakadt meg , 83 éves korukban. Ugyanazon az éjszaka, mindössze két és fél óra eltéréssel, mindketten, természetes halállal kimúltak. Az asszony, Rosa halt meg előbb, de a férje, aki mellette aludt nem vette észre az elmúlást. Két órával később a férfi úgy halt meg álmában, hogy nem is tudott felesége haláláról.“ Ennyi a hír, amit a távirati irodák gépei lekopogtak, és én kopognám tovább a lélek billentyűin a szerelem erejét, az emberi sors különös játékát. Persze, ezt a napihírt lehet, amúgy „modernül“, kissé cinikusan is kommentálni elintézni, azzal a jól bevált mondattal hogy „Nahát mik vannak !“ De úgy érzem, többet, sokkal több figyelmet érdemel ennél. Mert ha őszinték vagyunk és körülnézünk, sőt magunkba tekintünk, akkor Justus Hasammann és Rosa Schar életét sőt halálát is egy kicsit irigyeljük. Valahol a lélek mélyén ilyen barátság, ilyen szerelem, ilyen elmúlás után vagyunk, és épp ezért egész életünkben keressük a példákat, a bizonyságot. Íme hát a bizonyság : nyolcvannéhány esztendő egymás mellett a világban, az életben, a házasságban és a titokzatos halálban is. Nem, én nem találok semmi földöntúli csodát abban ,hogy ez a két ember úgy halt meg, ahogy meghalt. Azt csodálom, hogy úgy élt ahogy élt. Hogy ilyen közel került egymáshoz. Nem akarok szentimentálisen NAPLÓ ni, noha a fenti igaz történet teljes egészében feljogosítana erre. Mert valljuk be, nem banális, vagy mindennapi eset. Megérezni a halált, úgy szinkronizálni az elmúlást, hogy ugyanabban a három órában aludjon el a két élet lángja. A természetnek micsoda pazar rendezése és nagy stílű ajándéka ez ! Nem fájt a halál. Justus Hasammann nem érezte a legközelebbi hozzátartozójának az elvesztését, az egyedülmaradás, a magány semmivel össze nem hasonlítható szorítását, és talán ebben a pillanatban értettem meg igazán a teljes mélységében annak a gyermekkori ismerősömnek, "■* kedves, szelíd, öregasszony volt — a tragédiáját, aki hetvenöt éves korában, egy Maros menti falu erdőjében felakasztotta magát. Talán hat évvel ezelőtt halt meg a férje, gyermekei, a meglett férfiak, alig-alig törődtek vele, és így aztán egyedül maradt. Olyan egyedül, hogy nem bírta tovább és élete alkonyán ezt az abszurd megoldást választotta. Emlékszem, utolsó látogatásom alkalmából — halála előtt néhány hónappal — milyen frissen, milyen szeretettel fogadott. Rögtön ételital került az asztalra, ide-oda futkosott, valósággal lázban volt. Valaki jött hozzá, valakit érdekelte a sorsa, valaki megkérdezte tőle, „hogy tetszik lenni Ágota néni !“ Valaki meghallgatta a történeteit Feri bácsiról — volt férjéről — és a kertről, amelyet a galád szomszédok elvettek tőle... A Feri bácsiról szóló történetek mindegyike — bármiről is szólott, valahogy így fejeződött be ... „Bár csak aznap meghaltam volna, amikor ő lehunyta a szemét...“ Ágota néninek nem adatott meg az, ami a Hasammann házaspárnak. Nem is ez a baj. Jó, hogy tovább élt. Viszont nagyon szomorú, hogy olyan rettenetesen egyedül maradt. És elsősorban nem az ő hibájából. Mert az egyedüllétet nem lehetett megváltani a fiától kapott kétszázlejes pénzesutalvánnyal, sem pedig az unoka kétszer egy évben írt udvarias leveleivel. A magány — akármilyen banálisnak is hangzik — az öregkor egyik legkegyetlenebb és legszívósabb ellensége. Társadalmi összefogást igényel és egy szemernyi gyermeki kötelességtudást. ...Olvasom a „Páratlan eseményről“ szóló tudósítást, és úgy érzem, egy öreg svájci házaspár különös halála hozzásegített ahhoz, hogy még egy szemernyit ellessek az élet titkaiból. SPORT Olimpikonjaink [ "_] SILAY ILONA |_____| 800 m-es síkfutó Neve gyakran ott szerepel a sportrovatok hasábjain. Pályafutását Kolozsváron kezdte, s már évek óta állandó tagja, erőssége női atlétikai válogatottunknak. Országos csúcstartó. Románia XVII. nemzetközi atlétikai bajnoksága 800 méteres számának győztese. Ugyanott, ezüstérmet is nyert 400 méteren. Eddigi legjobb idejét a közelmúltban, a Hollandia-Románia-Németország SZK Osnabrück, hármas atlétikai viadalon érte el 2 p 02.5 mp-cel, a 800-as távon. Ezzel az eredményével a legfrissebb világranglista 5. helyét foglalja el, mindössze 2 mp-cel a világcsúcstartó jugoszláv Nikolics mögött. Íme : 2:00.5 Nikolics (jugoszláv) 2:02.0 Board (brit) 2:02.2 Keizer (holland) 2:02.2 D. Brown (amerikai) 2:02.5 SILAY ILONA 2:02.9 Lowe (brit) 2:03.0 Gommers (holland) 2:03.2 G. Schmidt (NDK) 2:03.4 A Smith (brit) 2:04.0 Dupüréur (francia) Ilyen erősségek között előbbre lépni, de még csak megmaradni is, nagyon nehéz. Kitartó alapozás, fokozatos formajavítás kell hozzá. — Számot tart mindezzel ? —• kérdeztük Silay Ilonától, a Testnevelési Főiskola hallgatójától Brassó- Pojánán. — De még mennyire ! És mert tudom, hogy rendkívül magas a színvonal ebben az egyéni olimpiai bajnoki számban, hatványozott akaraterővel készülök az októberi versenynap forró perceire. — Élt már át ilyeneket olimpián ? — Eddig még nem, de Mexikóban szeretnék... — Sikert hozzá ! Bokor Lajos HÍREK • HÍREK • AUGUSZTUS 22 ÉS 31 KÖZÖTT San Remoban nemzetközi ifjúsági labdarúgó tornát rendeznek az FC Barcelona, a Burevesztnyik (Szovjetunió), a Slovan Bratislava, a Milánói Internazionale, a Torinói Juventus és más együttesek részvételével. • AMINT A SVÉD FŐVÁROSBÓL JELENTIK, a belga Gaston Roelants, a 3000 m-es akadályverseny volt világcsúcstartója a volendaleni (Észak- Svédország) stadionban edzés közben kificamította a bokáját, s valószínűleg nem vehet részt a stockholmi nemzetközi versenyen. A RIGÁBAN játszották le a szovjet és a japán női röplabda válogatott második mérkőzését, amely a szovjet csapat 3—1 (9—15, 15—17, 15—10, 15—8) arányú győzelmével végződött. • NAGY-BRITANNIÁT nyolc sportoló képviseli majd a Ciudad de Mexico-i olimpiai ökölvívó tornán. A válogatottak között van Johny Macgonigle (légsúly), Mickey Carter (harmatsúly), Johny Strache (könnyűsúly), Terry Waller (váltósúly). • A 21 ÉVEN ALULI teniszezők Galen Kupával díjazott nemzetközi versenyének döntőjét az idén Vichyben rendezik meg augusztus 1 és 6 között Franciaország (tavalyi kupagyőztes), a Szovjetunió, Spanyolország és Olaszország részvételével. • ST. ANTHONISBAN nemzetközi , motorkerékpáros terepversenyt rendeztek a világbajnoki címek eldöntéséért. Az 500 köbcentiméteres gépek osztályában az angol John Banks győzött. Második és harmadik helyén a belga Jes Teemvissen, illetve az angol Vic Eastwood végzett. 1968 augusztus 6-án RENDKÍVÜLI HÚZÁS Hétfőn, AUGUSZTUS 5-ÉN még lehet sorsjegyet vásárolni A Lotto 1968 augusztus 6-i rendkívüli húzásán kisorsolnak : — korlátlan számban Fiat—1800, Renault 10 Major, Moszkvics 400 4 fényszórós, beépített rádiós személygépkocsit, — 100, mintegy 10 napos „Turul Romániei“ kirándulást, — különböző és fix értékű pénznyereményt, F sorozatú 20 lejes sorsjeggyel részt vehet mind a 10 húzáson — 120 számmal. További részleteket az ügynökségnél található prospektusokból lehet megtudni. (8806) 1968. AUG. 1., CSÜTÖRTÖK MOBILUX Sárgásbarna homogén paszta fényezett bútorok tisztítására. Kapható a Metalo Chimice üzletekben HÚSZDEKÁS DOBOZ ÁRA 4,50 lej (8730) Az Élelmiszeripari Minisztérium Beldiman utca 2 szám alatti bemutató üzlete pénteken, augusztus 2-án 10.30 órakor a iali-i sütőipari kombinát három új termékét mutatja be: Extra makaróni — 5,30 lej/kg. Extra száraztészta — 5,30 lej/kg. Extra spagetti — 5,30 lej/kg. (7906)