Előre, 1970. március (24. évfolyam, 6942-6967. szám)
1970-03-06 / 6946. szám
A hétköznapoknak megvannak a munkaörömei : számunkra, könyvtárosok számára ilyen öröm, ha az olvasó bizalommal fordul hozzánk, kikéri véleményünket a könyvek megválasztásánál, vagy dokumentációs javaslatot igényel egy bizonyos témakörhöz. Problémák sorozatát említhetném, melyekkel naponta felkeresnek olvasóink. Jóleső érzés, ha ezeket a kéréseket kielégíthetjük itt helyben. Enyeden. Az igények némelykor, például — a látogatás nélküli egyetemi tagozatok hallgatói esetében — tulajdonképpen ellenőrzik a könyvtár minőségi értékét. A nagyenyedi Városi Könyvtár, sokrétű feladatainak ellátása végett, időnként szervezett formában rendez értekezleteket az olvasókkal. Legutóbb meghívtunk számos olvasót a munkások, tanulók, nyugdíjasok, tisztviselők és más foglalkozásúak köréből s a modern prózáról és költészetről, illetve kedvenc íróikról beszélgettünk el velük. Az ilyen típusú értekezletek nagy segítséget nyújtanak nekünk, főként a könyvállomány ésszerű gyarapításához, a minőségi összetétel megjavításához, a különböző rendezvények témakörének megválasztásához. Tehát ahhoz, hogy irányítani tudjuk könyvbarátaink olvasását. Az értekezletek tanulságai szerint állítottunk össze jónéhány úgynevezett ajánló bibliográfiát a különböző kategóriájú olvasóknak. Naponta megfordul számos olvasó kezében az Ismerjük meg hazánkat. Lapok népünk történelméből, Az elektromos áramról, Augusztustól májusig, A modern háziasszony, vagy az etikai nevelés céljából összeállított Szabad egy percre ? című ajánló bibliográfia. Ezekben felsoroljuk és röviden ismertetjük azokat a megfelelő témákba vágó könyveket, melyek megtalálhatók könyvtárunkban. Az utóbbi időben létesítettünk könyvtárunkban egy kis, de elég gazdag dokumentációs osztályt, mely a legtöbb esetben kielégíti olvasóink igényeit. Célkitűzéseink megvalósítása érdekében a fentieken kívül a tömegrendezvények hozzájárultak városunk lakosságának sokoldalú neveléséhez. Karöltve városunk többi művelődési intézményével számos irodalmi estet, Aki tud nyer- versenyt, irodalmi megemlékezést stb. rendeztünk változatos témakörrel. A könyvtár legfőbb feladata, hogy a nagy tömegek kezébe adja a könyvet. A módszer megválasztása a legtöbb esetben a mi dolgunk. Ezelőtt egy pár évvel a tartományi szervek ajánlják, hogy minden könyvtárban a kölcsönzés mellett egy kis könyvkészletet eladásra is ajánljunk. Be kell vallanom, hogy akkor én voltam az, aki kategórikusan elleneztem ezt, mert úgy láttam, hogy e két könyvterjesztési módszer nem férhet meg egy helyütt. Igaz, akkor rohantunk a számok után, versenyeztünk, ki tud nagyobb számú olvasót, olvasott könyvet és tömegrendezvényt felmutatni ? Mennyiség volt is, de munkánk igazi tartalmában nagyon sok hiányosság mutatkozott. Amint már említettem, olvasóközönségünk művelődési igénye állandóan nő, s ezt ki kell elégítenünk. Nemegyszer megtörténik, hogy a keresett könyv már megjelent a könyvüzlet polcain, de a könyvtárból még hiányzik. Oda irányítjuk olvasóinkat, de sokan már nem veszik a fáradságot, hogy el is menjenek a könyvüzletbe, ellenben, ha az eladásos standról ajánlom a könyvet megvételre, a legtöbben helyben megvásárolják. Szeptember óta létesítettem egy ilyen standot, és a tapasztalat azt bizonyítja, hogy a jelenlegi körülmények között eredményesen össze lehet egyeztetni e két módszert, melynek célja lényegében ugyanaz : — a könyvterjesztés. Mind az olvasók, mind az olvasott könyvek száma meghaladja a múlt év hasonló időszakában elért eredményeket. És ha már a könyveknél tartunk, szeretnék rámutatni egy néhány hiányosságra, melyek egy kis jóakarattal és figyelemmel kiküszöbölhetők lennének. Számtalan könyveimet sorolhatnánk fel, írelye- Tcet én személyesen is visszaküldtem a nyomdába, mert hiányzott belőlük néhány oldal, más címet hirdetett a borítólap és a belső címlap, mert fordítva helyezték el az oldaltükröt egy íven át és így tovább. Nem mondom, ahányszor egy ilyen könyvet visszaküldtem, azon nyomban megkaptam egy jó példányt. De nem kár pazarolni a papírt meg a vásznat ? Szükségesnek tartottam megemlíteni ezeket a tényeket úgy is mint könyvtáros, úgy is mint olvasó. Befejezésül volna néhány javaslatom : mind a könyvtárak, mind a könyvüzletek részére jelentessenek meg minél nagyobb számban keménykötésű könyveket. Azokból a címekből, melyek nagyon keresettek, jelenjen meg pótkiadás is, hogy tudjuk maradéktalanul kielégíteni az egyszer felébredt olvasói érdeklődést. Jó volna, ha a könyvtárak nemcsak havonta egyszer, hanem gyakrabban kapnának új könyveket. Nem csupán azért, hogy a könyvtárosok hétköznapi munkaörömei zavartalanok legyenek. Péter Tibor, a nagyenyedi Városi Könyvtár igazgatója ----------------------------------------1. MUNKAÖRÖMÖK ELŐRE 2. oldal MŰVELŐDÉS FŐVÁROSI SZINTEN BESZÉLGETÉS Matekovics Jánossal — Úgy hiszem, nem árt az, ha néha felcserélődnek a szerepek, és az ember a saját bőrén méri le, hogy milyen érzés ott ülni az asztal másik felén. Még nem is olyan régen újságíróskodásom alatt, én tettem fel ilyen kérdéseket, és most utólag megvallom, sokszor nem értettem, miért bonyolódnak feleim hosszas fejtegetésbe, ahelyett, hogy tömören, világos gondolati fedezetet sejtetve, összefoglalnák a lényeget. Nos, azért mesélem el mindezt, mert legszívesebben jómagam is hosszadalmas fejtegetésekbe kezdenék... Tartok tőle, hogy meg is teszem... Legtömörebben valahogy így fogalmaznék: a Petőfi Sándor Művelődési Ház a fővárosi magyarság művelődési igényeit szeretné kielégíteni a fővárosi szinten, s mint a párt nemzetiségi politikájának intézményesített bizonyítéka, a román nép és az együttlakó nemzetiségek testvériségének hajléka kíván lenni. Abból, hogy a Ház a fővárosban van, sok minden következik; a román kultúra, a színházi, zenei, képzőművészeti, irodalmi élet ragyogó eredményeivel észpen itt, Bukarestben kerülhetünk a legtermékenyebb kapcsolatba , s mindaz, amit a Házban teszünk, minden tevékenységünk, a helyzetből adódóan, ország-világ előtt zajlik. Természetes, hogy ezekhez a — nyugodtan állíthatom— rendkívüli igényekhez szeretnénk szabni a Ház egész műsorát. Elsődleges kötelességünknek természetesen a saját együttesek, csoportok, körök, klubok megalakítását tekintjük, de legalább ennyire fontosnak érezzük azt, hogy a romániai magyar művészeti, irodalmi, zenei és színházi élet kiemelkedő teljesítményei a Petőfi Ház közvetítésével is eljussanak a fővárosi román és magyar közönséghez. És itt nemcsak magyar nyelvű műsorokra, előadásokra gondolok. Nem hiszem, hogy különösebben meg kellene indokolnom, milyen sokat jelent például az irodalmi színpadunk tervezte két műsor: romániai magyar költők románul és mai román költők — magyarul. Az elmondottakhoz még annyit, hogynemcsak hivatásos művészek, együttesek bukaresti vendégszerepeltetésére gondolunk: bármely műkedvelő csoport jelentkezését szívesen vesszük. Sokat segítenél nekünk, ha leírnád címünket: Petőfi Sándor Művelődési Ház, Bukarest, Zalomit utca 6. szám, 7. kerület, 16-25-79-es telefon. Minden levélre válaszolunk, ha némi késéssel is, mert őszintén szólva, kissé felgyűlt a postánk. Az egyes rendezvények alkalomszerű felemlítése után most már szeretném, ha pontosan körvonalaznád a beindított és eltervezett műsorsorozatokat, azt, hogy milyen rendezvények hivatottak korszerű, életes atmoszférát teremteni a Ház falain belül? Hogyan tükröződnek a tervekben a különféle közönségrétegek differenciált igényei? — A kérdésfeltevés a ludas, ha most sem tudok röviden felelni. Pedig nem is sorolok fel mindent Egyik legizgalmasabb műsor-sorozatunk — a sajtóvisszhangok szerint legalábbis — a minden második vasárnap délelőtt sorra kerülő Vasárnapi matiné. Eddig három matinénk volt, írt róluk az Előre különben, és most már elég jól körvonalazódott a műsor profilja: a bevezető után zenei, majd irodalmi vagy drámai műsorszám következik, rendszerint vendégművész vagy vendégegyüttes felléptével, végül pedig állandó kiállítási termünkben — bevallom, ennek a megvalósítását tekintem a Ház legnagyobb eredményének —, megnyitjuk a zenei műsorral formában, mondanivalóban rokonjellegű kiállítást. Legutóbb például, a marosvásárhelyi Állami Ének- és Táncegyüttes fellépte után, Hargita megye mai népi iparművészetéből rendeztünk árusítással egybekötött kiállítást, amely — tudomásom szerint — az első székely népművészeti bemutató a fővárosban. Február 25-én nyitottuk meg a Bartók Béla Zenei Klubot, melynek vezetősége az első Beethoven-est után rendszeresen szervez majd koncerteket, találkozókat, előadói esteket, sőt, a klub vezetősége egy opera-ősbemutatót is tervez — ne csodálkozz, komolyan mondom. Március utolsó előtti napján nyílik az értelmiségiek klubja. Hamarosan beindul a Radius filmklub, a Jazz-klub, a képzőművészeti klub, az irodalmi színpad, megalakítjuk a tánccsoportot, több színjátszócsoportot stb. is tervezünk, de ezekről majd később. Az elmondottakból valamelyest következtetni lehet a kérdésed második felére is. A munkaterv megszerkesztésekor, a műsor összeállításakor mindig meggondoljuk, milyen réteghez akarunk szólni. Már több ízben kifejtettem, nem akarom újra elmondani, hogyan tartjuk szem előtt a bukaresti magyarság különböző rétegeinek az igényeit, talán csak annyit, hogy mindenkire gondolunk. Ugyanígy a román nyelvű népi egyetem még a tavaly megkezdett (tehát még a tavaly betervezett) programját is igyekszünk a Házat életrehívó határozatok szellemében gazdagítani. Nemrégiben volt egy nagy sikerű Ion Vinea, majd egy Calinescu-estünk, és most tervezünk egy színvonalas Goga-estet, amelyen élvonalbeli szavalóművészek a Goga-versek mellett a költő Ady, Petőfi és Madách-fordításaiból is adnak ízelítőt, ugyanakkor pedig, párbeszédes formában, Ady és Goga levelezéséből bemutatjuk a román—magyar testvériség, egymásrautaltság gondolatát idéző részleteket. Nem térhettem ki minden tervünkre. Javasolnám, hogy néhány hónap múlva folytassuk a beszélgetést, amikor már az itt elmondottak nagy része meg is valósult... Mezei József Kétnyelvű tábla áll a bukaresti Zalomit utcai épületen. Petőfi Sándor Művelődési Ház — olvashatjuk románul és magyarul. Matekovics Jánost, az intézmény nemrégen beiktatott igazgatását arra kérem, hogy foglalja össze, miben látja a Művelődési Ház szerepét? » A nagy öreg fogalma önkéntelen tiszteletet parancsol, különösen, ha nő az illető és sztár létére fölényes, szomorkás derűvel, sőt rejtett büszkeséggel fennhangon mondja: hatvanhárom, uram, gondolja meg, hatvanhárom. Hát még ha a katonai becsületrend lovagja az illető, mint a szabad Franciaország hadseregének aktív tagja, közismert békeharcos, aki 12 különböző nemzetiségű gyereket fogadott örökbe, hogy testvérként nevelje őket. összefér-e mindez a legendás fürt banánnal, amelybe — hm —, öltözve meghódította Párizst és az egész világot, valamikor régesrégen. Az úgynevezett ifjú utókor hajlamos volna a nagy tisztelettel arra, hogy fátyolt borítson a fürt banánja. De akkor beviharzik a színpadra a nagy öreg a tatár kánok hegyes kucsmájában és kackiás-prémes bekecsében, rikító zöld-piros flitterrel borítva és a nagy melegre hivatkozva ledobja a bekecset mondván : legyenek nyugodtak, ez nem sztriptíz. És kiderült, hogy ő is csupán fátyolt borított a banános múltra, tulipiros fátyolruhát, amelyet felhúz, úgy ropja a charlestont s bizony a húsz éves lányok is irigyelhetik a temperamentumát. De hirtelen derékba törik, megmerevedik, lerogy, jajgat, a derekát nyomogatja és ráismerünk az igazi hatvanhárom évesek spondilozisos görcsére Már-már megszánjuk, még ki is nevetnénk, úgy kell neki, mit ugrál, ha már nem bírja, de akkor kacér csúfondárossággal ugrik fel és szabadkozni kezd, amiért elfelejtette, hogy csak a jobb oldala harmincegy éves, a baloldala már harminckettő. És fergeteges lendületével máris elsodorja az egész színpadot, kígyózva táncol, s közben milyen finom ízléssel, mennyire nem közönségesen. S már meg is értjük, hogy vicc volt az egész, nemcsak öngúny, hanem a nézőtér esetleges szkeptikus ellenérzésének a kicsúfolása. Hiába no, az arc ráncfait fel lehet varratni, de a lélek ráncait nem. Ez nem a kozmetikusok csodája, hanem elbűvölő életkedv ragályos derű és erő. Talán a tizenkét gyerek robbanó energiájának a visszasugárzása is. Mindegy hogy mi a titka ennek az elbűvölő, harsány hatvanhárom éves fiatalságnak, de ez parancsol igazán tiszteletet és nem is tiszteletet, hanem csodálatot és hálát. A hajdani fürt banán s a mostani flitteres piros fátyolruha nemcsak egy izgalmasan szép jelenséget keretez, hanem attitűdöt, a kirobbanó életszeretetet, ami az emberszeretettel, a békéért való tenniakarással azonos. Lehetne most elemezni, hogy miként énekli a régi és új közismert nagy számokat, mi a sajátos az előadásmódjában, hogyan siklik át észrevétlenül a dalból a beszélgetésbe és viszsza. Lehetne meghatottan beszélni legújabb békedaláról, amelyet Vietnam és Biafra ürügyén az élet védelmében énekel, vagy arról, ahogy Edith Piaf emlékét idézi. Vagyis a „komoly“ pillanatokról. De ugyan van-e komolyabb dolog ennél a kirívó komolytalanságnál, amely az élet diadalmas erejét sugározza ? Ám nem bocsátkozom most műelemzésbe, nem tudok, csak érzem, élvezem még most, másnap reggel is mint üdítő tavaszi esőt, a varázst, az emberi varázst. Mást, valami műsoron kívüli csodát szeretnék felemlíteni. Olvasóink tán közelebbről látták a képernyőn, mint mi a nézőtéren. De nem ismerik az összefüggéseket. Josephine Baker egyik dalához partnert keresett a nézőtéren. Kicsit tenyérjóslás, kicsit a kézfogás melege volt a téma, s kellett neki hozzá egy fiatal kéz. Épp egy kritikus kollegámat, Mihai Nadint választotta ki, akit sokszor láttam bemutatókon, zsűrikben szigorúnak, igényesnek, kérlelhetetlennek lenni. Őszintén és komolyan. Most úgy olvadt el Josephine Baker kezében, mint egy kis kamaszfiú. Zavart volt, de nem a nagy nyilvánosságtól, hanem a bűvölő partnernőtől, aki a nagyanyja lehetne. Még előadás után a hallban is úgy kóválygott, mint akit tündérvarázs ütés ért. Pedig közelebbről látta az idő múlását nem tagadó , bölcs, kedves, őszinte asszonyarcot. Vagy tán épp azért. Josephine Baker varázsa nem művi dolog, hanem az életkedv varázsa. * És bár a verseny egyre rangosabb és a remek Memphis Slim is fellépett ezen az estén, képtelen vagyok bármi egyébről írni most, mert Josephine Baker hosszú időre minden egyebet semlegesít maga körül. Nem szeretnék a fiatal énekesnők bőrében lenni, akik ma este követik őt az Aranyszarvas színpadán. Halász Anna ARANYSZARVAS-FESZTIVÁL, 1970 JOSEPHINE BAKER Kiküldött munkatársunk telefonjelentése Esztendeje, másfél esztendeje az Ady Endre nevét viselő nagyváradi irodalmi kör a Korunk néhány szerkesztőjét látta vendégül egyik ülésén, melyen érdekes eszmecsere bontakozott ki az irodalmi kör vidéki kisvárosokban, s konkrétan, az Ady-körnek Váradon betöltendő szerepéről. Az általános vélemény ez volt: feltétlenül szükség van irodalmi körre. Először, mert kisebb helységekben ez az a fórum, melyen megvitathatják a kezdő írók munkáit (és sok fölös olvasástól tehermentesíthetik a szerkesztőséget); másodszor, s ez talán még fontosabb, az irodalmi kör sze 5 te repet játszhat az irodalmi műveltség, az esztétikai ízlés fejlesztésében, a rosszízű dilettantizmus és akarnokság fékezésével pedig, ösztönzője lehet a művelődési, olvasási kedvnek, sajátos színekkel gazdagíthatja egy város közművelődési életét. Ennek a megbeszélésnek nem lett sok foganatja. Az Ady-kör munkája ugyanis jó ideig szünetelt. Hogy miért -e szünet ? A kör vezetőségének lanyhult az érdeklődése, nincs ki összefogja, irányítsa a tagságot. Remélhetőleg a helyzet hamarosan változik. És hogy a köri tevékenység folyamatos és megfelelő színvonalú legyen, egy javaslattal bátorkodnék előhozakodni ; mi volna, ha a kör vezetését nem egy-két, a tagságból választott irodalomkedvelőre bíznák, hanem patrónusi szerepre maga a tekintéllyel és kellő tapasztalattal rendelkező helyi lap vállalkozna, a szerkesztőség, mely tulajdonképpen érdekelt is az ügyben, a fiatal tollforgatók nevelésében. Ez a lap — hadd jegyezzük meg — sok bizalommal fordul a fiatalok felé, szívesen ad helyet hasábjain írásaiknak. Az Ady-kör hozzáértő irányításával pedig kétségkívülhasznos szolgálatot tenne a váradi közművelődésnek. Bölöni Sándor SZENYEI SÁNDOR JÁRDAPANTOMIM Az utca innenső oldalán álltam, belecsodálkoztam ebbe a februári időjárásba : a háztetőkön, a kémények árnyékos tövében féltenyérnyihófoltok bújtak meg,a csatorna színűltig telt vízzel, s a vizet a csatorna csörtetve vezette le s széles száján az úttestre okádta, a háztető fölött lánykék volt az ég s a langyos fuvallat percek alatt világosra szikkasztotta a járdát, az emberek nagykabátját csak egy gomb fogta össze és a homlokok is felszabadultak a kalapok alól — mi ez, tél, vagy már tavasz ? — tettem fel magamnak a kérdést. Az utca innenső oldalán álltam s rövid időre rajta felejtettem a szemem az egyik épület oldalát támasztó taligáson (kétkerekű járműve ott állt tőle néhány lépésre, konzervdobozba bújtatott tengelyvégekkel és számtáblával), a taligás elpuhult-elégedetten hunyorított ki micisapkája alól, szája sarkában cigarettavég lógott, előtte emberek jöttek, emberek mentek, de a taligás ilyen időben valószínű még kuncsaftot sem várt. Gondolom nem láthatta azt sem, amit én, nem láthatta azt a hat aktatáskás férfit, akik ott haladtak el előtte, s nem meszsze tőle, a város legnagyobb élelmiszerüzlete előtt álltak meg. Az üzlet utca felé fordított „arca" legalább 30 méter széles, ők hatan — úgy tetszett — ezt a szélességet ellenőrzik, mert többször, szavakat alig váltva végigsétáltak az üzlet előtt. Később megálltak, összeverődtek és tanakodtak. Széles taglejtő- NAPLÓ sekkel próbálták meggyőzni egymást valamiről — akkor azt hittem , igazukról —, majd egyikük pár lépést szaladt jobbra, el a csoporttól s egy pontra mutatott a járdán, a széles kirakat közepe táján, közvetlenül a vastag üveg előtt, mire a csoport három tagja gúnyosan mosolyogva, kicsit feddően megrázta a fejét; azután mosolyogni kezdett a másik kettő is, ők kevésbé gúnyosan. A hatodik csalódottan lóbálva aktatáskáját tért vissza a csoporthoz és társai elé érve hirtelen meggörnyedt és mondott valamit, ketten kacagni kezdtek, aztán kacagni kezdett a másik három is, a hatodik az égre csapta tekintetét és megrázta aktatáskáját — hangot nem hallottam, a „halak" hangját nem, de tökéletesen kivehettem minden mozdulatukat, és jól láttam arcukat is ; úgy tűnt, hogy játszanak, pantomim az, amit látok s a művészek nem kezdők. Az „előadás" folytatódott. Egyenként, később párosával, aztán hárman-hárman indultak el egy-egy irányba, homorítottak, domborítottak, mértek kézzel és lábbal, ellenőrizték egymás lépteit s azt is láttam, hogy egy fél cipőorr-differencia heves vitát váltott ki a csoportban. Buszra vártam, de kihagytam négy autóbuszt is, az „előadás" végére voltam kiváncsi, a záróakkordra. A „játék" negyvenhárom percet tartott. Rutinos művészek adták elő, végképp meggyőződtem erről. A negyvenegyedik percben — a csoport tagjai már megnyugodva, csendben álltak egymás mellett — jött egy pufajkás férfi, kezében embermagas, hal alakú táblával. A csoport egyik tagja határozott mozdulattal mutatott az üzlet bejárata elé , a férfi oda tette le a táblát. A ráírt szöveget az innenső oldalról is elolvashattam : „Fagyasztott hal kapható". A „halak" megtekintették a „művet", jobbról, balról és elölről, aztán rugalmas léptekkel megindultak a központ felé. Az utca innenső oldalán álltam s most, hogy a „halak" tovább mentek, tekintetembe újra a falat támasztó taligás botlott, ő még mindig belehunyorított a fénybe, a szája sarkában pedig cigarettavég szomorkodott... Közben megjött az ötödik busz, s én felszálltam rá. SPORT Jégkorong VB B-csoport Tegnap befejeződtek a küzdelmek (Folytatás az 1. oldalról) szerepeltek a vártnál is gyengébben. Dr. Bíró szerint — és teljes mértékben igazat kell adnunk neki — a szakszövetség ezen a VB-n, akárcsak tavaly Ljubljanában, azoktól várt még mindig eredményt, akik 1961-ben, tehát idestova tíz esztendeje bejuttatták a válogatottat a B-csoportba, a későbbiekben pedig két ízben a második helyen végeztek, és közel álltak ahhoz, hogy az A- csoportban is bemutatkozzanak. Az évek azonban azóta elszálltak, a legjobbak közül többen, mint Czáka és Ionescu kimaradtak az együttesből, sőt, a többieket is elfárasztotta az idő. Sajnos, utánpótlásról, úgy értjük méltó utánpótlásról, senki sem gondoskodott. Szabó Géza a közvetlen okokat is taglalta. A felkészítés ésszerűtlen volt, a legutóbbi csehszlovákiai portya sokat rontott a csapat formáján, így a fiúk még azt sem tudták nyújtani, amire esetleg képesek lettek volna. Iliescu doktor is csatlakozik ehhez a véleményhez. Szerinte a felesleges túra sokat ártott, a szakszövetség ráadásul méltó ellenfelet sem keresett az utóbbi időben a csapatnak. Bár a fizikai megterheléssel nem volt baj, de erre nem játékkal, hanem edzéssel került sor. A válogatottban különben leírhatatlanul nyomott a hangulat, az öregebbek nagy része a visszavonulás gondolatával foglalkozik. Sokan megfogadták, hogy többé botra nem teszik a kezüket, mások pedig csupán a válogatottnak akarnak hátat fordítani. Általános az a vélemény közöttük, hogy jövőre a C-csoport küzdelmeire fiatal gárdával kell kiutazni, amely pár év múlva méltó utóda lehet a Szabó-testvéreknek, dr. Bírónak és a többieknek. Ehhez csak annyit tennénk hozzá : hol vannak azok a fiatalok ? Egy cseppet az évek során megfeledkeztünk róluk. Ami a tegnap zárult küzdelemsorozat főszereplőit illeti, megállapíthatjuk, hogy színvonalas játékot, izgalmas mérkőzéseket vívtak. Kiemelkedett az Egyesült Államok csapata, de a legnagyobb meglepetést mégis az újoncok, pontosabban a japánok és részben a svájciak produkálták, akik egycsapásra képesek voltak B-csoportbeli színvonalon játszani, sőt, több jóképességű együttest megelőzni. Az utolsó versenynapon a rangsor alig szenvedett módosítást, de erről majd csak az összes eredmények birtokában, holnapi lapszámunkban. A HATODIK FORDULÓ STATISZTIKÁJA A RANGSOR EREDMÉNYEK Jugoszlávia—Bulgária 6:0 (1:0, 5:0, 0:0). Góllövők : B. Jan, Tisler (2), R. Hill, Smolej és Rataj. Büntetőpercek : Jugoszlávia — 2, Bulgária — 6 perc. Vezette : H. Ehrensperger (Svájc) és Fi. Guberni (Románia). USA—Norvégia 9:2 (4:0, 2:1, 3:1). Góllövők : Patrick (2), Christiansen, Boucha, Konik, Lilyholm, Grand, O’Neill, Gambucci, illetve Petersen és Smerrell. Büntetőpercek : USA — 6, Norvégia — 0 perc. Vezette : Nakano Minoru (Japán) és W. Valentin (Ausztria). BÜNTETŐPERCEK NSZK — 54, Japán — 48, USA — 46, Bulgária — 36, Svájc és Jugoszlávia — 32-32, Románia — 30 és Norvégia — 26 perc. A GÓLLÖVŐK LISTÁJÁN az első tíz helyre csak amerikai, japán és egy norvég csatárnak sikerült feliratkoznia. Játékosaink gólképtelenségére mi sem jellemzőbb jobban, mint az, hogy még az első húsz között sem találkozunk nevükkel, íme a rangsor : Lilyholm (USA) 17 (8+9), Gambucci (USA) 14 (8 + 6), Kurokawa (Japán) 12 (10+2), Patrick (USA) 11 (7+4), Hikigi (Japán) 11 (5+6), Stordahl (USA) 10 (5+5), Christiansen (USA) és Konik (USA) 10 (4+6), Hoshino (Japán) 9 (7+2) és Olsen (Norvégia) 8 (4+4), USA 6 6 0 0 58: 8 12 NSZK 6 5 0 1 31:13 10 Norvégia 6 3 2 1 28:25 8 Japán 6 3 1 2 29:26 7 Jugoszlávia 6 2 1 3 22:21 5 Svájc 6 2 0 4 19:19 4 Románia 6 1 0 5 15:36 2 Bulgária 6 0 0 6 9:61 0 • TELEX • TELEX • A héten újabb fordulót bonyolít tottak le az A-osztályú női röplabda - bajnokságban. Eredmények : Temesvári Universitatea—Bukaresti Rapid 3—2 ; Csíkszeredai Vointa—Bukaresti Dinamo 0—3 ; Bukaresti Medicina— Szebeni CSM 3—0 ; Bukaresti Progresul—Konstancai Farul 1—3 , P. Neamt-i Ceahlaul—Bukaresti IEFS 1—3 • A hét végén kerül sor Aradon az országos asztalitenisz bajnokság egyéni küzdelmeinek döntőire, amelyen élvonalbeli teniszezőink vesznek részt • Győzelemmel kezdtek teniszezőink a Hampton-i (USA) fedettpályás versenyen. Ilie Nastase az első fordulóban 6—3, 7—9, 8—6 arányban legyőzte az ausztrál Addisont, Ion Tiriac pedig az indiai Lalit fektette kétvállra 8—6, 6—4 arányban . Nagy érdeklődés előzi meg országszerte az EVK negyeddöntőinek keretében szerdán sorra kerülő Bákui Dinamo—Londoni Arsenal labdarúgó mérkőzést. A jegyek árusítását már megkezdték, és tekintettel a nagy érdeklődésre, a különböző megyei ONT kirendeltségek kirándulásokat rendeznek ebből az alkalomból . Két számban avattak bajnokot a ljubljanai műkorcsolyázó és jégtánc VB-n. Párosban, a várakozásnak megfelelően, a szovjet Rogyi na—Ulanov kettős szerezte meg a világbajnoki címet, míg férfi egyéniben Ondrej Nepela végzett az első helyen • Barátságos jégkorong mérkőzésen Tamperében a Szovjetunió válogatottja 3—1 arányú győzelmet aratott Finnország csapata ellen. BEK—KEK-BVK ■0 A tavaszi időjárás beköszöntésével egyre több csapat lépett pályára március első napjaiban, a kontinentális labdarúgó rendezvényeken pedig valósággal nagyüzem volt. A héten lejátszott mérkőzések eredményei: BEK : Standard Liége — Leeds United 0—1, Galatasaraj — Varsói Légia 1—1, Celtic Glasgow — Fiorentina 3—0, Vorwärts Berlin — Feijenoord 1—0. KEK : AS Roma — Göztepe Izmir 2—0, Levszki Spartak — Gornik Zabrze 3—2, Zágrábi Dinamo — Schalke 04 1—3. KVK: FC Carl-Zeiss-Jena — Ajax Amszterdam 3—1, Hertha BSC — Internazionale 1—0. 1970. MÁRCIUS 6., PÉNTEK A SAJTÓPÁHOLYBÓL nagy nyereség volt ez a torna GYÖRGYI SZTRASIMIROV bolgár újságíró nyilatkozata Ha a lengyelek vállalni merték azt a kockázatot, ami azzal jár,hogy az A-csoportban szerepelnek, miért ne vehetnénk részt mi is a B-csoport küzdelmein, ha erre lehetőség kínálkozik? — Ezzel a gondolattal fogadták el a bolgárok a B- csoportban megüresedett és nekik felajánlott helyet. Most, hogy eljött a számvetés órája, kíváncsiak voltunk az érdekelt fél utólagos véleményére, interjúalanyunk tehát Györgyi Sztrasimirov, a szófiai OTECSESETVEN FRONT kiküldött munkatársa... — Hogyan vélekedik a bolgár jégkorong válogatott B-csoportbeli szerepléséről ? — Véleményem szerint, a bolgár korongozóknak nagy nyereség volt ez a torna. Erősebb csapatokkal játszani mindig tanulságos és hasznos. Azt mondják, egy ilyen alkalom a legjobb erőfelmérő lehet egy gyengébb képességű válogatott számára. Nos, mégis azt kell mondanom, a bolgár együttes többre képes, mint amit ezen a tornán nyújtott. Bizonyítékaim? A svájciak és a norvégok elleni mérkőzés, utolsó harmada, amikor a csapat képességeinek megfelelően szerepelt, a többi összecsapáson lámpalázzal játszottak a fiúk, megilletődtek ellenfeleiktől. — Mivel magyarázható ez a jelenség ? — Mint bizonyára megfigyelte, a tavaly Skopljéban szerepelt csapatból csak nagyon kevesen játszottak Bukarestben. A magyarázat egyszerű, megfiatalított kerettel utaztunk a világbajnokságra, a csapatban nyolc újonc kapott helyet, valamennyien most estek át a tűzkeresztségen, hogy úgy mondjam, a bukaresti torna próbakő volt számukra , lemérhették képességeiket, az elkövetkezendő években az itt szerzett tapasztalatok alapján folytathatják a felkészülést, őszintén meg kell mondanom, hogy idei felkészültségünk rendkívül hiányos volt, mindössze a budapesti Duna Kupa tornára korlátozódott, ahol legyőztük ugyan a román válogatottat, ám mindez nem oldotta meg problémáinkat, a B-csoportban sokkal nagyobbak a követelmények, következésképp sokkal alaposabb felkészülésre van szükség. — Mi a véleménye a B-csoport mérkőzéseinek légköréről, a műjégpályáról ? — Néhány zajosabb epizódtól eltekintve, rendkívül sportszerű keretek között zajlottak le a találkozók. A műjégpálya is minden igényt kielégített, jóllehet, amint értesültem, további módosításokat akarnak végrehajtani, elsősorban ami a jégstadion hőmérsékletét illeti. Külön ki szeretném emelni a rendezők igyekezetét, s azt, hogy az újságírók számára ideális munkakörülményeket teremtettek. Úgy érzem,ez nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy valamennyien, résztvevők, újságírók egyaránt otthonosan érezzük magunkat és maradandó emlékekkel távozzunk az idei világbajnokság B- csoportja küzdelmeinek színhelyéről, Bukarestből. Mircea Costea, a világbajnokság sajtóirodájának vezetője