Előre, 1979. március (33. évfolyam, 9729-9755. szám)
1979-03-01 / 9729. szám
ELŐRE - 1979. március 1. VERSENYKÉPES KÉSZRUHAIPARI TERMÉKEK A KÜLPIACON A GYÁRTÓ VÁLLALATOKÉ AZ UTOLSÓ SZÓ Az ország két ruhagyárábanJárva — Csíkszeredában és Kézdivásárhelyen — több, az exportterv megvalósítását nehezítő problémával találkoztunk. E problémákat a termelőegységek csak a ruhaipari központ, a Confex külkereskedelmi vállalat, valamint a kooperáló gyárak segítségével tudják megoldani. minőség ÉS TERMÉKSZERKEZET A két ruhagyár az idén megnövekedett exportfeladatokat kapott, teljesítésükhöz szükség van néhány alapfeltétel megteremtésére. Mindenekelőtt szerződésekkel kell lefedezni a termelőkapacitásokat, és nem is akármilyen rendeléseket kérnek a termelőegységek, hiszen minél nagyobb a termékszerkezetben az értékesebb áruk aránya, annál nagyobb a valutabevétel. A Csíkszeredai ruhagyár például csak gyermekruhákból nehezen tudja megvalósítani az exporttervet, ehhez férfiöltönyöket is kell gyártaniuk. A rendelések gyárak közötti elosztását azonban az iparközpont végzi, a szerződéseket pedig a Confex köti, tehát tőlük függ a gyár termékeinek skálája. A két termelőegység szakemberei, mivel az idén az eddiginél nagyobb felelősség terheli őket az exportterv teljesítéséért, szeretnének jobban beleszólni a termékszerkezet megállapításába, a külcégekkel kötött szerződések feltételeinek meghatározásába. Márcsak azért is, mert olykor éppen ezek a feltételek hátráltathatják a gyárak ütemes termelését. S ha már a termékszerkezetről beszélünk, említsük meg azt is, hogy a vállalatokban a rendelő cégek anyagából készült ruhák gyártása — az úgynevezett lohntermelés — bonyolítja a tervezett tiszta jövedelem megvalósítását, éppen ezért a ruhagyárak néha idegenkednek tőle. Ennek ellenére évről évre vállalniuk kell bizonyos menynyiségű ilyen természetű munkát is. Sajnálatos, de az a valóság, hogy a két vállalatban magasak az anyagi költségek. Ez a maga során megemeli a termékek árait, csökkenti versenyképességüket. A miértre több okot is találtunk, de talán a legfontosabb ezek közül a ruha- és szövetgyárak közötti nem megfelelő együttműködés. Az alapanyagok minősége, sem hagyhat kívánnivalót maga után, a ruhagyárak nem lehetnek engedékenyek ezen a téren! AZ IPARKÖZPONTÉ A SZÓ Felvetődik a kérdés: mit tett eddig és mit tesz ezentúl az illetékes iparközpont azért, hogy Csíkszeredában és Kézdivásárhelyen az exportterv teljesítése előtt álló akadályokat minél hamarabb felszámolják. Íme, mit mondott erről Gheorghe Stanescu elvtárs, a ruhaipari központ vezérigazgató-helyettese. — Az iparközpontunk előtt álló exportfeladatokat — figyelembe véve az egységek termelőkapacitását, a gépekkel való ellátottságot, a dolgozók tapasztalatát — felosztottuk gyáraink között. Ugyanakkor igyekeztünk megteremteni az export megvalósításának feltételeit. A Csíkszeredái, valamint a kézdivásárhelyi ruhagyárak összkapacitását az első negyedévre szerződésekkel fedeztük le, jelenleg pedig évi termelésük nagy részére is van már igénylő. Tehát van, és előreláthatólag az év második felében is lesz kinek dolgozniuk. Fogasabb kérdés a minél jobb termékszerkezet megteremtése. A ruhaipar eredményeire nagy hatással van a divat. Termékeink rendelőit negyedévvel, legjobb esetben fél esztendővel az áruk leszállítása előtt ismerjük meg, így előretervezett termékszerkezetről nagyon nehéz beszélni. Ezt a külpiaci változások jelentős mértékben befolyásolják, igaz, ez a befolyásolás lehet egy adott időszakban pozitív is: megtörténhet, hogy a külcégek drágább, értékesebb árut igényelnek. Persze, az is megeshet, hogy olcsóbb tömegtermékek lesznek keresettek. Ez esetben, hogy tervünket teljesítsük, növelnünk kell a fizikai termelést. Lényegében tehát, ugyancsak a gyártó vállalatoktól — így a Csíkszeredái és a kézdivásárhelyi ruhagyártól is — függ, hogy az országba kerül az előírt valutaösszeg, vagy sem. Az idén éppen ezért ruházták fel nagyobb felelősséggel a termelőegységek vezetőit az exportterv megvalósítását illetően is. Kétségtelen, az a helyes, ha a gyártó vállalatok szakemberei jelen vannak a szerződéskötésen. Az esetek többségében meghívjuk őket is, de megtörtént, hogy — különböző okok miatt — hiányoztak e fontos mozzanatról. Ilyenkor a rendelő cég képviselője ment ki a gyárakhoz tárgyalni az igénycikkek termelésének lehetőségeiről. E beszélgetéskor szó esett a szerződéses feltételekről is. Igaz, ezeket végső formába a Confex szakemberei öntik, s így megeshet, hogy a feltételek nem éppen a gyártóvállalatok óhajának megfelelőek. Egy dolog bizonyos: e feltételeknek a külcégek általi be nem tartása nem károsítja a nemzetgazdaságot, de a vállalatnak nehézségeket okozhat. Ilyenkor igyekszünk a problémákat operatívan megoldani. De így is napokba, sőt hetekbe telik — és ez történt Csíkszeredában —, míg felszabadulnak a raktárak, megtérül a gyártó egységek pénzalapja. Külön gond az úgynevezett lohn-termelésnek a gyárak közötti szétosztása, a nemzetgazdaságnak azonban kifizetődő a rendelő cégek anyagából dolgoztatni, mivel jelentős menynyiségű valutát hoz az országnak. Nem beszélve arról, hogy termékeink igénylőinek számát gyarapíthatjuk így. Egyszóval szükségünk van rá. Ezt a ruhagyáraknak meg kell érteniük. Külön probléma számunkra a szövet- és ruhagyárak közötti együttműködés, s ezen belül is az anyagellátás javítása. A minisztériumnak ez évi intézkedései nyomán, reméljük, az alapanyagszállításban rövidesen gyökeres változás áll be. ★ íme, az illetékes iparközpont már intézkedett, hogy a terv teljesítését gátló problémákat a két vállalat áthidalja. Persze, ez még nem jelenti, hogy minden nehézség nélkül a termelőegységek, s ezzel együtt a nemzetgazdaság kasszájába kerül a tervezett bevétel. Ennek érdekében következetesen együtt kell működnie ruhagyárnak, iparközpontnak, külkereskedelmi vállalatnak egyaránt. Román Győző Munkában a Szocialista Egységfront HA KEVESEBBET MUTAT A MÉRLEG KÖRÚTON BRASSÓI DOLGOZÓK ELLENŐRZŐ CSOPORTJÁVAL Általában délután forgalmasabbak az üzletek, munkából kijövet majdmindenki ekkor vásárol be. A brassói Republicii utcában lévő 32-es egységben is hazamenet sokan vesztik karjukra a bevásárló kosarat. A dolgozói ellenőrző csoport tagjai — amelyhez csatlakoztam — elvegyülnek a bevásárlók között, a csoport vezetője pedig a raktár melletti irodába lép be, hogy az üzletfelelősnek, Poienaru Aurélnak bejelentse érkezésüket. Egyesek a hús- és tejtermékeket árusító részlegnél állnak meg. Látom, nem találnak hibát: az árak kifüggesztve, a hűtőszekrény működik, minden rendben. A csoport más tagjai a raktárba mennek. Itt zajlik az áru előrecsomagolása. Egy ládában félkilós cukroscsomag. Egyenként mérlegre kerülnek, úgy tíz csomag lemérése után már látható, hogy 10—15 grammal kevesebbet nyomnak, mint kellene. Közben az üzletből 5 kilogrammos csomagolásban lisztet hoz be a csoport egyik tagja. Kiderül, hogy 50—70 grammal kevesebbet mutat a mérleg. Vagy 15 csomagot mérnek le az üzletfelelős előtt, aki azzal védekezik, hogy régen csomagolták s a liszt veszít a súlyából?! Azt is felfedezik, hogy a műanyagtasakokba került keksz, valamint a gyermekek körében annyira kedvelt „pufuleti“ garanciaideje lejárt. A panaszkönyvben február 9-i beírást találnak: Feldoreanu Maria eladónőre tíz percet várt az egyik vevő (a cukorkarészlegen dolgozik), s miután szóvá tette ezt, az illető enyhén szólva udvariatlanul vágott vissza. Azt is észlelik, hogy a polcokra helyezett italok üvegéről a címke leszakadt, kereskedelmi szempontból általában nem tetszetős az áru. A csoport tagjai összegezik tapasztalataikat, s kérik a jegyzőkönyveket tartalmazó könyvet. Az üzlet felelőse arra hivatkozik, hogy jelenleg nincs nála, a központban van. A jegyzőkönyv mégis elkészül, egy példánnyal többet írnak, s felhívják az üzletfelelős figyelmét, csatolja majd a többihez. — Nem először fordul elő — mondja Bleanda Vasile, a dolgozói ellenőrző csoport felelőse — miután elhagyjuk az üzletet, hogy hiányzik a könyv. Egyes üzletfelelősök így akarnak kibújni a felelősség alól: azt hiszik lemondunk arról, hogy észrevételeinket írásban megtegyük. Mi azonban mindig így járunk el, s legközelebb, amikor újra ide jövünk ellenőrizzük azt is: beragasztotta-e a könyvbe, amit írtunk? A következő állomás a Tomis cipőüzlet. Itt egyes áruválasztéknál hiányzott az árcédula az üzlethelyiségben lévő vitrinből. A bőrkabátok közül az egyiken semmilyen ármegjelölés nem található. A csoport tagjai intézkedtek, hogy a számla alapján megállapított árat feltűntessék. Az üzletben más rendellenességet nem találtak, viszont a raktár annál siralmasabb képet mutatott. A dobozokat a mennyezetig felhalmozták, annyi hely is alig van, hogy egy ember elférjen közöttük. Arról pedig szó sem lehet, hogy valamit itt kikeressenek! Valósággal életveszélyes valamelyik cipőhalmazhoz hozzáérni, mert az egész az illető fejére dőlhet. A csoport tagjai javasolják Alexandru Gheorghe üzletfelelősnek: sürgősen készítessen polcokat. Az igazság az, hogy ilyen körülmények között senki fel nem tudja mérni: valójában mi van a raktárban? Lehet, egyes, éppen a tavaszi szezonban keresett modellek valahol a plafonig halmozott dobozok alján, hozzáférhetetlen helyeken „húzódnak meg“. Ahhoz, hogy rendet teremtsenek, először az egész árut ki kell onnan vinni, majd a polcok elhelyezése után modellek, számok szerint elhelyezni. A helyzet jelenleg az, hogy az újabb áruszállítmányt el sem lehet helyezni. A raktárban lévő káoszt már bajosan lehetne növelni. Sürgős intézkedésekre van tehát szükség. A következő állomás a Cerbul Carpatin. Fent a vendéglőben, a konyhában minden rendben van. Mivel időközben beköszöntött az este, terített asztalokkal várják a vendégeket. Az alsó helyiségben szintén minden rendben, bár a füstöt már vágni lehet. Annál nagyobb az ellentét az épület hátsó traktusa és a fent látottak között. Az önkiszolgáló élelmiszerüzlet felöli oldalon van egy talponálló, ahonnan messziről orrfacsaró pálinkabűz érzik. Bent látni sem lehet a füsttől. A csoport egyik tagja három rumot rendel. Míg a pultot támasztja, megfigyelheti, hogy Cajdea Mariana, aki az ételek kiszolgálásával foglalkozik, cigarettával a szájában szolgálja ki a vevőket, s a hamut szerteszórja. Talán az ételt „fűszerezi“?! A három pohár rumhoz nem nyúlnak a csoport tagjai, hanem a felelőst hívják, akinek a jelenlétében lemérik. Mind a három pohárból hiányzik. Timofte Viorel ezek szerint meglehetősen szűkmarkúan méri itt az „erőset“. A helyiségben egyesek már „fáradtan“ dőlnek az asztalra, pedig még csak kora este van. Ottjártunkkor több vendég kért milliórt, de Cijdea Mariana szerint „már elfogyott“. Nem derült ki, kényelmesebb a kiszolgálónak, ha letagadják, vagy... félretették valakinek. Ez a hátsó helyiség, amit talán a „lebúj“ szóval lehetne leginkább jellemezni, szégyenfoltja a jó hírnévnek örvendő Cerbus Carpatin vendéglátóipari vállalatnak. Sürgősen meg kellene szüntetni, annál is inkább, mert az ide féldecizni bejárók állandóan háborítják a környék lakóinak nyugalmát. Tegyük hozzá: a Művelődési Házzal majdnem szemben van bejárata. Nem hiszem viszont, hogy az ide járó törzsvendégek véletlenül betévedjenek oda... Három, különböző jellegű egységet kerestek fel a dolgozói ellenőrző csoport tagjai, a brassói Metrom üzem munkatársai, akik munkaidő után végezték el a társadalom, a közösség által rájuk bízott feladatot. Bleanda Vasile csoportfelelős mellett Bogza Alexandru, Belindu Lucian, Boscu Maria és Iftimie Gheorghe vettek részt az ellenőrzésben. Munkájuk hozzáértésről, feladataik ismeretéről tanúskodott. Minden egységben tudták, mit kell megvizsgálni. Tevékenységükből bátran levonhatjuk a következtetést, hogy az évek óta szerzett tapasztalat meghozta gyümölcsét, s minőségi ugráshoz vezetett munkájukban. Az ellenőrző csoportok Brassóban jól dolgoznak, megfelelnek azoknak a követelményeknek, amelyeket pártunk velük szemben támasztott, amikor megalakításukat kezdeményezte. A csoportok sikereihez nagy mértékben hozzájárul a SZEF, valamint a szakszervezetek municípiumi tanácsának hozzáértő irányító és ellenőrző tevékenysége. Papp Ilona MÁRAMAROSI MŰKEDVELŐK (Folytatás az 1. oldalról) A tömegszakasz emlékezetes megnyilvánulásai közé tartoztak az erőteljes politikai-nevelő jellegű előadások mellett a tudományos kaleidoszkópok, a múzeumi almanachok, szimpozionok, tudományos ülésszakok, filmfesztiválok és a zenésirodalmi estek. Máramaros területén 30 központban zajlott le a fesztivál tömegszakasza — a municípiumok, városok és községek közötti nemes vetélkedés —, amely a legjobb együttesek megyeközi versenyre való kijelölésével ért véget. A színpadi tevékenységgel egyidejűleg a művelődési otthonokban népművészeti és képzőművészeti kiállítások nyíltak — a paraszt-költők és írók ez alkalomból munkáikból adtak elő a jelenlevőknek. A lelkesítő eredmény — a meglevő együttesek fejlődése, új csoportok alakulása, a résztvevők növekvő számaránya, a műfaji változatosság, az ideológiai-politikai tisztánlátásra valló színvonalas repertoár és a műkedvelő tevékenység állandó jellege — nem zárja ki a hiányosságokat. A politikai nevelés és a szocialista kultúra tanácsának januári megyei plénuma a kiküszöbölésre váró szervezési mulasztásokra is felhívta a figyelmet. Több gondot kell fordítani arra, hogy minden községi és falusi együttesnek megfelelő segítséget nyújtsanak a szakemberek a műsorösszeállítás és a kivitelezés terén. Bizonyos vállalatok és gazdasági egységek nem jelentkeztek elég nagyszámú együttessel a lehetőségekhez viszonyítva. De olyan művelődési otthonokról is szó esett, melyek egyetlen csoportos vagy egyéni teljesítményt se mutattak fel. Végül hadd említsük meg a legjobbakat, a tömegszakaszon kitűnt együtteseket. A Finteasu Mare-i férfikórus számos színvonalas hangversenyt tartott a megyében és az ország más vidékein. A láposi Népszínház Máramaros, Fehér és Kolozs megyében vendégszerepelt. A ramarai, nagysomkúti és satulungi énekkarok helyi sikereit környékbeli vendégszereplések tetézték. A sisesti-i művelődési otthon 10 együttese érdemelte ki a megyei szakaszon való részvételt, a nagysomkúti művelődési otthon három kórusa és három tánccsoportja, hat aknasugatagi, hat desesti-i, öt giulesti-i, négy ruscovai, öt petrovai és hat bistrai együttes. A strimturai kultúrotthon változatos profilú együtteseivel tűnt ki — irodalmi-zenés öszszeállítást bemutató csoporttal, művészbrigáddal, színjátszó körrel, tánccsoporttal, énekegyüttesekkel — melyek közül hét együttes érdemelte ki a megyei szakaszon való részvételt. A most zajló megyei szakaszon szép számban lépnek fel a máramarosi kórusok (28), énekegyüttesek (40), színjátszó csoportok (37), agitációs brigádok (35), irodalmi-zenés öszszeállítást előadó csoportok (25), népi zenekarok (26), tánccsoportok (35), folklór-együttesek (21), kamarazenekarok, könnyűzene együttesek, rézfúvós-csoportok, de épp ilyen jelentős a szavalók, énekesek és hangszerjátékosok részvétele is. Nyolcezer műkedvelő szerepel a fesztivál következő versenyszakaszán , 120 órán át. Ezzel párhuzamosan népművészeti, képzőművészeti és fotókiállítások nyílnak, de sor kerül a filmesek vetélkedőjére is. Máramaros megye műkedvelőinek részvétele a Megéneklünk, Románia fesztivál tömegszakaszán új lendületet adott a dolgozó nép soraiból származó alkotóknak és előadóknak, a kollektív szellemet erősítő különféle együtteseknek ahhoz, hogy mind magasabb szinten vegyenek részt a munkát és alkotást dicsérő szocialista nevelés és kultúra országos fesztiválján. IPARI MÓDSZEREKKEL, GAZDASÁGOSAN Az építkezés iparosítási fokának emelése és a fajlagos anyagfogyasztások csökkentése a temesvári Iprotim tervező intézet szakembereinek fő törekvései közé tartozik. Az intézet munkaközössége, tudományos kutatókkal és termelésben dolgozó szakemberekkel együtt, elérte, hogy az idén a lakás-, a szociális, és a közmű építkezéseknél az építőszerelő munkák több mint 85 százalékát ipari módszerekkel végezzék, a fajlagos fogyasztásokat pedig több mint 500 tonna fémmel, 300 tonna cementtel és 1200 tonna konvencionális tüzelőanyaggal csökkentsék. T NÖVELI A TERMELÉKENYSÉGET, A HATÉKONYSÁGOT, KIFIZETŐDŐ HÁROM VÁLTÁSBAN, TÖBB GÉPEN izennégy éve foglalkozik Bodor József csiszolókövek gyártásával. A mesterséget a kolozsvár-napocai Carbochim vállalatban tanulta, abban a műhelyben, azon a munkahelyen, ahol ma is dolgozik. Az évek során gépet cserélt ugyan, hiszen a már kezdettől fogva ügyeskezűnek bizonyuló munkást mesterei nem egyszer új, vagy felújított, korszerűsített berendezés mellé állították. Most saját maga kérte, hogy a nagykövektől, ahol dolgozik, helyezzék át a kisebbek csiszolásához, de két gépre. Korábban is dolgozott ilyen munkahelyen. Nem egyszerű dolog 8 órán át két gép működését irányítani, hajszálpontosan csiszolni a követ, megtenni a napi átlagban kilométerekre szaporodó utat a gépek között. De et érdekli az ilyen, az ember figyelmét, képességét minden percben igénybe vevő munka. A két gépen való munka itt a csiszolókő gyártó részlegen előnyös a munkás szempontjából, természetesen a gyakorlott, nagy szakképzettségű emberekről van szó. S kifizetődő a vállalatnak. Mert nemcsak a mennyiségi mutatók teljesítését segíti elő, a termelékenységi szintet is növeli, a gazdaságosságot fokozza. A Bodor Józsefhez hasonló jó szakmunkások két gépen csaknem kétszer annyit termelnek mint korábban egy gépen, napi tervfeladatukat így is 10—15 százalékkal túlteljesítik. Ennek köszönhető többek között, hogy a csiszolókő-részleg finiszáló műhelyében a gépkihasználási szint rendkívül magas, a váltásait megterhelése ugyanakkor egyenletes. Nicolae Constantin főmester elmondta azt is, hogy a többgépes módszer, bár a műhelyben nem számít újdonságnak, mert évek óta alkalmazzák, mostanság újra a diákkőgépeket nagyrészt önerőből átalakították, részben automatizálták, a termelésfejlesztéssel pedig hozzájutottak néhány nagytermelékenységű célgéphez. Ilyen a számjegyvezérlésű félautomata megmunkáló. Az ember teendője annyiból áll, hogy felrakja és leveszi a megmunkálandó darabokat. Míg végzi ezt a műveletet, a gép is megteszi a magáét. A termelékenység, az ember és gép harmonikus együttműködésével, négyszeresére növelisabb termelékenységgel, alacsonyabb községekkel fizette meg a szakemberek fáradozását. Az évi költségszintet az összköltségeknél már eddig 2 százalékkal, az anyagköltségeknél 7 százalékkal csökkentették, miközben a termelési tervet több mint 10, a termelékenységi mutatót 3 százalékkal szárnyalták túl. Az új minőségre való áttérésben döntő előfeltételnek számító gyártás és gyártmányfejlesztés tulajdonképpen ezután, a jelenlegi beruházások befejezésével megy végbe ebben a gyárban. Az új részlegek üzembehelyezésével tovább javul a váltási együttható, még több helyen rátérnek a többgépes módszerre. Elsősorban a vállalat érdeke tehát, hogy az új termelőegységeket határidőben üzembe helyezzék. A Carbochimban azonban túlságosan sok minden akadályozza a folyamatos építést, a gépek szerelését ahhoz, hogy az átadási határidőket tiszteletben tarthassák, hogy az új részlegek a tervezett határidőn belül hozzájáruljanak a termelés mennyiségi növeléséhez, a minőség javításához. Körülményesen, lassan halad az építkezés. Egyik-másik be se indult határidőre. Sajnálatos módon szaporodnak ugyanakkor a gyár udvarán az új részlegek felszereléséhez érkező gépek és berendezések. Mindaddig azonban, míg nem termelnek, a három váltással, a többgépes módszerrel és más gazdaságos eljárásokkal, a jól irányított termeléssel és munkával megszerzett vállalati eredményt csökkentik, a munkaközösség lendületes kezdeményezőkészsége kibontakozásának útját állják. Barabás Gizella A KOLOZSVÁR-NAPOCAI CARBOCHIM TAPASZTALATAIBÓL váték. Munkások, műszakiak közösen keresik a megoldást azért, hogy minél több gépre kiterjeszthessék. Nagy becsületük van a korszerű berendezéseknek, a két és négykarú megmunkáló gépeknek, amelyeknek üzembehelyezésével egyből megkétszereződött, megsokszorozódott a termelékenység. A többgépes mozgalom a szervezésen múlik ott, ahol megvannak hozzá a korszerű berendezések. De elsősorban műszaki teendő abban az esetben, ha a gyárberendezéseket hozzá kell idomítani a nagyobb termelékenységhez. Erre volt szükség ebben a műhelyben is. A régi szik ahhoz képest, amennyit egy ember a régi géppel termelt. A vállalat más részlegein is három (helyenként négy) váltásban dolgoznak. Bevezették a többgépes módszert. A zseblámpa elektródát vágó gépeket kettesével irányítja váltásonként egy-egy ember. Ahol a termelőfolyamat sajátossága, a szalagszerűen szervezett munka más módszert követelt, a műveletek ésszerűsítésével a létszámot csökkentették. A csiszolóvászon vonalon kezdetben 27—28 ember dolgozott, ma 17- en termelnek annyit, mint akkor tízzel többen. A termelőfolyamat ésszerűsítése maga KORSZERŰSÖDŐ POSTAI ÉS TÁVKÖZLÉSI SZOLGÁLTATÁSOK HARGITA MEGYÉBEN •16 postahivatal új épületbe költözik • Bővül a távbeszélő-hálózat • Automata telefonközpont Parajdon • Újabb 1000 vonal Csíkszeredában, Toplicán és Gyergyószentmiklóson Az elmúlt esztendő általában gazdag mérleggel zárult ugyan, de a szociális-kulturális építkezések terén sokhelyi lemaradások mutatkoztak. Amolyan gyenge pontja volt ez az ilyenszerű beruházásokban sem szűkölködő településeknek, köztük a lendületesen fejlődő-iparosodó Hargita megyei városoknak, községeknek. Lám ezért is érdemel elismerést a megyei posta és távközlési igazgatóság azon igyekezete, hogy ne csupán teljesítse, de túl is szárnyalja 1978-as beruházási tervét. A többi, az előbbihez szervesen kapcsolódó tervmutatók teljesítése is tanú rá. Vitathatatlanul szükségszerű következménye volt mindez a postai dolgozók erőfeszítéseinek, az utóbbi öt-tíz esztendőben bekövetkezett, nap mint nap látható-érzékelhető metamorfózisoknak. Nem ezt igazolják-e a megye városaiban megszületett, korszerű postapaloták, vagy akár a bővülő-gyarapodó távbeszélő hálózat?! De eseménynek számított tavaly a vidéki postahálózat kiépítésének befejezése. Ez gyakorlatilag annyit jelent, hogy immár a megye minden községközpontja posta és távközlési hivatallal rendelkezik, hogy a lakosság-szolgáltatások eme fontos válfaja is biztosított. A lakosság egyre növekvő igénye a hálózatbővítést, a telefonközpontok kapacitásnövelését is maga után vonta. Sokasodott az előfizetők tábora. Csak az elmúlt évben 17 nyilvános távolsági telefonkészüléket szereltek fel a megye több helységében, 19, helyi beszélgetésre alkalmas köztelefont Csíkszeredában, Székelyudvarhelyen, Toplicán, Gyergyószentmiklóson. Tizennégy postahivatal telefonközpontját korszerűsítették, a megyeszékhely Tudor Vladimirescu lakónegyedében 800 vonalas központot helyeztek működésbe. Ugyancsak tavaly, ezer vonallal bővült a municípium automata telefonközpontja, javult Csíkszereda és Vlahica telefonösszeköttetése. A civilizációs igény sohasem reked meg a jelenlegi feltételek színvonalán, hisz egyre gyorsabb, pontosabb kiszolgálást várunk el mind a hivatali, mind pedig az embertársi (személyes) kapcsolatteremtésben, azok fenntartásában. A postai és a telefon-szolgáltatások mennyiségi, minőségi (a sorrend lehet akár fordítva is) továbbfejlesztésének pedig lényeges szerep jut mindebben. Ezért örvendetesek tehát a postai dolgozók közgyűlésén is megvitatott és jóváhagyott idei tervelőirányzatok, a felvázolt bővítési-korszerűsítési munkálatok amelyek közül néhányat okvetlen szükségesnek tartunk az olvasó tudomására hozni. A tervek szerint, esztendő, végéig nem kevesebb mint 16 postahivatal költözik új székházba. Így Ditró, Székelymuzsna, Csíkszentlirály, Karcfalva, Korond, Szentdomokos, Csomafalva, Szárhegy, Homoródalmás, Kászonaltíz, Alfalu, Farkaslaka, Gyergyóújfalu, Gyímesfelsőlok, Szentmárton és Vasláb községekben, többnyire az újonnan épülő tömbházak földszinti helyiségeinek egy részét szánják az építők erre a célra. (Az utóbbi négy község új postahivatala valamivel később, jövő esztendő első negyedében indul be). Újabb ezer vonallal bővül Csíkszereda, Gyergyószentmiklós és Toplica automata telefonközpontja. A megyeszékhely és néhány községközpont között szemiautomatikus telefon-összeköttetés létesül, 12 újtípusú kézitelefonközpont kerül rendeltetési helyére. Említésre méltó, hogy elsőként az országban 400 vonalas automata községi telefonközpontot helyeznek üzembe Parajdon még az év második felében. Íme, az urbanizáció újabb ékesszóló jele a városiasodó Sóvidéken! Rövidesen a nagykorúsodó Székelykeresztúr, a vendégek tízezreit váró-marasztaló Tusnádfürdő, a lassacskán új köntösbe öltöző Borszék távbeszélő-hálózatának korszerűsítésére és más intézkedésekre is sor kerül. Reméljük, a kivitelezés ezúttal sem késlekedik, jóllehet nem minden múlik a posta és távközlési igazgatóságon. Ambrus Edit 3. Maros megyében a kiegyensúlyozott területi iparfejlesztés többek között a női munkaerő nagyobb arányú foglalkoztatását tartotta és tartja szem előtt ebben az ötéves tervben. Az előirányzatoknak megfelelően tavaly átadásra került a megyeszékhely új könnyűipari üzeme, a Gyapjúszövöde. A korszerűen berendezett új termelőegység fiatal munkaközössége már a beindulás utáni első napoktól kezdődően a tervezett paraméterek elérését tűzte ki célul. Csak így teljesíthetők a tervmutatók, elégíthetik ki a nemzetgazdaság egyre növekvő szükségleteit. Felvételünk a gyárcsarnokban készült, ahol a modern gépeken dolgozó fiatal, kezdő szövőnők nagy reménységgel tekintenek választott szakmájuk elé. (Koncz János felvétele) ÚJ CÉLKITŰZÉS (Folytatás az 1. oldalról) Pontosabban fogalmazva: nem is arról van szó, hogy az üzemág nem lépett előre. A tavaly is mintegy 500 tonna húst értékesített a szakosított növendékállathizlalda, tejből pedig közel tízezer hektólitert szállítottak feldolgozásra. S mindezt olyan feltételek között oldották meg, hogy menetközben felkészültek a modernizálásra is. Hogy mindezek ellenére az egyik felszólaló nem csupán kisiklásnak, de tényleges problémákat felvető üzemágnak nevezte a zootechnikát annak komplex oka van. Talán az is, hogy a burgonyatermesztés fényében mérlegelik az állattartást. De talán elsősorban azért, mert az üzemág szervezettségében elmaradtak attól, amit elértek a krumplinál. Ferenc Károly, Major Vince, Darvas József egyebek között a takarmánygazdálkodás megjavításának szükségességét emelték ki. E célból különben két önálló takarmánytermesztő brigádot is szerveztek a gazdaságban, kiegészítve azzal, hogy jelentős összeget irányoztak elő a pázsitok szakszerű feljavítására, a fűhozam gyarapítására. Az intézkedések létjogosultságát, hasznosságát nem lehet elvitatni. Valóban, szükség van arra, hogy ne csak emeljék, s bőségesebbé tegyék a takarmányalapot, de minőségileg is dúsítsák azt. Megítélésünk szerint viszont legalább ennyire fontos, hogy takarékos szellem is érvényesüljön a takarmány felhasználásában! Mert látszólag egy-két százalék nem jelentős, ám tusnádi viszonylatban, ha csupán két százalékkal csökkentenék a takarmányfelhasználást, anélkül, persze, hogy ez a hozamot befolyásolná, százezreket takaríthatnának meg. S közelebb kerülnének ahhoz a fontos célhoz, hogy a bevételek és a kiadások az állattenyésztésben is kiegyensúlyozottak legyenek. GAZDASÁGOSAN HASZNOSÍTANAK MINDEN PARCELLÁT Az idei termelési célkitűzések, az agráripari tanács feladatai megállapításakor, már számoltak a követelményekkel. S nemcsak elhatározták, hanem konkrét programot dolgoztak ki a hatékonyság fokozására. A földalapgazdálkodás terén például több évet felölelő programmal ismerkedhetett meg a tagság, így évenként 150 hektár szántóföld komplex feljavítását végzik el, ugyanakkor a természetes gyepeken 160 hektár ..főjavítása“ az idei cél, újabb területeken fejezik be a területrendezést, 365 hektáron erózió gátló munkálatokat végeznek, háromszáz hektáron általánosítják a sávosművelést. 20 hektár gyepfeltöréssel bővül a szántóterület s az Olt szabályozásának befejezésével arányosan újabb parcellák kerülnek ismét művelésre. S el ne felejtsük megemlíteni, hogy 350 hektáron istállótrágyával növelik a földek termőképességét, műtrágyából pedig az agrokémiai elemzések által meghatározott szinten adagolják a hatóanyagot. Arra törekedve, úgy dolgozva, hogy egy kicsit megismétlődjék a burgonyatermesztésnél már említett tapasztalat. Hogy is volt csak? A műtrágyát a már említett parcellán negyvenezer kg-os hozam elérésére adagolták. A föld ötvenezer kg-mal fizetett! A szocialista gazdálkodás tapasztalatainak felhalmozása minőségi változáshoz vezet, a termelésszervezés új keretei még jobban lehetővé teszik az emberi hozzáállás hozamnövelő erejének érvényesülését.