Előre, 1980. február (34. évfolyam, 10014-10038. szám)

1980-02-01 / 10014. szám

ELŐRE — 1980. február 1. ­ A Szocialista Demokrácia és Egység Frontja Osica de Sus községi tanácsának kez­deményezésére március 9-e tisz­teletére verseny bontakozott ki az Olt megyei művelődési otthonok között, amelynek célja mindenek­előtt az, hogy az illető intézmé­nyek magasabb szinten népszerű­ HÍRADÓ­ sítsék a jelenlegi törvényhozási ciklusban elért eredményeket, valamint azokat a távlatokat, a­­melyek a párt XII. kongresszusa dokumentumai alapján Olt me­gye és az egész ország előtt a következő ötéves tervben nyitnak. 9 Maros megyében életre kel­­nek mindazok a javaslatok, ame­lyeket a választópolgárok, a je­lenlegi képviselőkkel tartott leg­utóbbi találkozóikon, illetve a szocialista demokrácia és egy­ség municípiumi, városi és közsé­gi szervezetei alakuló gyűlésein tettek. A megye román, magyar és német ajkú lakói így elhatá­rozták, hogy az idén 165 millió lejjel nagyobb értékű munkála­tokat végeznek, mint az elmúlt esztendőben, ami többek között 185 ezer négyzetméter új járdá­ban, illetve járdajavításban, 350 ha zöldövezetben, 445 sporttelep­ben ölt testet. VÁLASZTÁSRA KÉSZÜL AZ ORSZÁG • A Szocialista Demokrácia és Egység Frontja fővárosi taná­csának közvetlen irányításával Bukarestben is megkezdődtek az előkészületek a március 9-én sorra kerülő nagy nemzetgyűlési és néptanácsi általános képvise­lőválasztásokra. Mint megtud­tuk, a főváros minden kerületé­ben kijelölték a választókerüle­teket, s ezeknek megfelelően a választási bizottságokat. A fővá­ros területén a megállapított nor­mák szerint 33 nagy nemzetgyűlé­si és 155 municípiumi néptanácsi képviselőt választanak meg. A választási bizottságokba, valamint­­ a szavazókörzetekben zajló tevé­kenységbe mintegy 4800 honpol­gárt vontak be. A SZDEF mu­­nicípiumi tanácsa átfogó és rész­letes nevelési-művelődési tervet dolgozott ki. Meg kell jegyez­nünk, hogy ezeknek az akciók­nak a zömét a pártunk főtitkára által kezdeményezett Demokrá­cia fórumai keretén belül, azok népszerűsítése érdekében is ren­dezik. 9 Fehér megyében befejezték a megyei, municípiumi, városi és községi választókerületek kijelö­lését, számozását. A közzé tett adatok szerint 103 megyei, 43 municípiumi, 208 városi és 1199 községi néptanácsi képviselői mandátumot írnak ki. Megkezdő­dött a választók házainak beren­dezése, díszítése és megfelelő propaganda-anyaggal való el­látása is. 9 Virágok az ország válasz­tottjainak címmel Botosani me­gye településein átfogó politikai­ideológiai nevelő és művelődési akció bontakozik ki a március 9-i általános képviselő választások tiszteletére. Ezekre a művelődési házakban, otthonokban, iskolák­ban, filmszínházakban kerül sor, méghozzá a hivatásos és a mű­kedvelő művészek részvételével és gyümölcsöző együttműködésével. A tervek szerint rövidesen több szavalóestre, kiállításra is sor ke­rül, amelyek célja a lakosság hazafias nevelése, elért eredmé­nyeink népszerűsítése, pártunk emberközpontú politikájának tu­datosítása.­zocialista államunk a választási törvény és egyéb szabályozó ren­delkezések révén garantálja ál­lampolgárainak a választójog maradéktalan gyakorlását. Ez azt jelenti — s a választási törvény 2. szakasza tételesen is kimondja —, hogy a nagy­nemzetgyűlési és a néptanácsi képviselőválasztás az állam­polgárok teljes jogegyenlősé­gén alapszik, fajra, nemzeti­ségre, nemre vagy vallásra való tekintet nélkül. az Állampolgárok teljes JOGEGYENLŐSÉGÉNEK KIFEJEZÉSE Az Alkotmány és lényegé­ben egész törvényhozásunk megteremti a politikai és in­tézményes keretet az állam­polgárok nemzetiségi különb­ség nélküli teljes egyenlősé­gének tényleges gyakorlásá­hoz és szavatolásához a gazda­sági, politikai, jogi, társadal­mi és kulturális élet minden terén. Ez érvényesül az állam­­hatalom legfelsőbb és helyi szerveinek megválasztása és működése tekintetében is. Ilyenformán az együttélő nemzetiségekhez tartozó lakos­ságnak tényleges lehetősége van ahhoz, hogy mind köz­ponti, mind pedig helyi vi­szonylatban részt vegyen az államhatalom gyakorlásában, a szocialista demokrácia kép­viseleti és közvetlen formái keretében bekapcsolódjék a társadalom szervezésébe és vezetésébe. Az együttélő nem­zetiségek széles körű részvéte­le az államvezetésben kitű­nik abból is, hogy a jelenlegi Nagy Nemzetgyűlés képvise­lőinek 11,3 százalékát soraik­ból választották (ezek közül 8,2 százalék magyar, 2,2 száza­lék német és 0,9 százalék más nemzetiségű). Az államhata­lom szervei tehát, összetéte­lüknél fogva, az ország összes állampolgárait képviselik. Ez a záloga azon képességüknek, hogy a legteljesebben érvénye­sítik a nép alapvető érdekeit, magas felelősségérzettel telje­sítik azokat az egyre komple­xebb feladatokat és célkitűzé­seket, amelyeket a Román Kommunista Párt XII. kong­resszusa jelölt ki a modern, gazdaságilag fejlett, virágzó szocialista Románia fölépíté­sére. Figyelembe véve, hogy a néptanácsok azok a szervek, amelyek döntenek a területi­államigazgatási egységek ösz­­szes szervezési és vezetési kérdéseiben, az államhatalom szerveinek, főképpen a helyi szerveknek a lakosság nemze­tiségi szerkezetével összhang­ban álló összetétele különle­ges gyakorlati jelentőséggel is bír. Egyébként a néptanácsok szervezéséről és működéséről szóló 57/1968. számú törvény 4. szakasza kimondottan elő­írja: a néptanácsok helyileg váltsák valóra a párt és az állam nemzetiségi politikáját és biztosítsák nemzetiségi kü­lönbség nélkül az állampolgá­rok teljes egyenlőségét az élet minden területén. Tehát a néptanácsok össze­tételében is tükröződik a la­kosság nemzetiségi szerkezete. Például a jelenlegi néptaná­csokban — az államhatalom­nak az ország megyéiben, mu­­nicípiumaiban, városaiban és községeiben megválasztott he­lyi szerveiben — a 61 340 kép­viselőből 5255 (8,57 százalék) magyar nemzetiségű. A me­gyei néptanácsokban a magyar nemzetiségű dolgozók soraiból megválasztott képviselők rész­aránya 8,1 százalék, a municí­­piumi néptanácsokban 9,44 százalék, a városi néptaná­csokban pedig 9,48 százalék. Természetesen egyes területi­államigazgatási egységekben, ahol a magyar nemzetiségű dolgozók nagyobb számban él­nek, a soraikból megválasztott képviselők száma is nagyobb. A lakosság nemzetiségi szer­kezetével összhangban álló hasonló az összetétel a német, a szerb és más együttélő nem­zetiség tekintetében is. Mindez egyben beszédes bizonyítéka választási rend­szerünk mélyreható demokra­tizmusának. A SZOCIALISTA DEMOKRÁCIA ÉS EGYSÉG FRONTJÁNAK KIEMELKEDŐ SZEREPE KÉPVISELETI DEMOKRÁCIÁNKBAN Minden választási rendszer egyik lényeges kérdése: kit il­let meg a jelölés joga? Még mindannyian a Szocialista De­mokrácia és Egység Frontja II. kongresszusának, határoza­tainak, szervei és szervezetei szerepe fontossága kiemelésé­nek hatása alatt állunk. Ebben a légkörben mély tartalommal telítődik az Alkotmány 25. szakasza 4. bekezdésének ren­delkezése: „A jelölés joga a Szocialista Demokrácia és Egység Frontját — a legátfo­góbb állandó, forradalmi, de­mokratikus, képviseleti jelle­gű politikai szervezetet — il­leti meg, amely szervezeti ke­retet nyújt szocialista nemze­tünk politikai és társadalmi erőinek, az összes tömeg- és társadalmi szervezeteknek az egyesítéséhez a Román Kom­munista Párt vezetése alatt annak érdekében, hogy az egész nép részt vegyen a párt és az állam bel- és külpoliti­kájának valóra váltásában, az összes tevékenységi területek vezetésében“. A Szocialista Demokrácia és Egység Frontjának széleskörű jogköre van a választójoggal rendelkező állampolgárokkal együtt a képviselők tevékeny­ségének ellenőrzésében, esetle­ges visszahívásában. Országunkban alkotmányos elv, hogy a választók ellenőr­zést gyakorolnak az általuk megválasztott képviselők tevé­kenysége felett. Ennek meg­felelően az Alkotmány 25. szakasza 5. bekezdése előírja, hogy „a választóknak joguk van bármikor visszahívni a képviselőt, a törvényben elő­írt eljárásnak megfelelően“. Miért és milyen eljárás sze­­­rint hívható vissza egy képvi­selő? A választási törvény sze­rint a képviselőket vissza le­het hívni, ha nem teljesítik a rájuk háruló kötelezettségeket, vagy ha a szocialista etikával és méltányossággal ellenkező cselekményük folytán elvesz­tik a választók bizalmát. A képviselő visszahívását célzó javaslat előterjesztésének joga a Szocialista Demokrácia és Egység Frontját illeti meg, a­­mely ezt saját kezdeményezé­sére, a keretébe tartozó szer­vezetek kérésére vagy pedig a választókerületenkénti gyű­léseken a választók által ki­fejezett kérésre gyakorolja. A visszahívási javaslatot a Front illetékes tanácsa meg­vitatás végett a választók vá­lasztókerületenkénti gyűlései elé terjeszti. Mindezekből nemcsak vá­lasztási rendszerünk demokra­tizmusa, a Szocialista Demok­rácia és Egység Frontja nagy­fontosságú szerepe tűnik ki, hanem az is, hogy a képvise­lővé választás — akár az ál­lamhatalom központi szervé­be, akár helyi szerveibe — nagy megtiszteltetés, amely munkával, sok odaadást és felelősséget igénylő tevékeny­séggel jár. VÁLASZTÁSI JOGUNK DEMOKRATIZMUSÁNAK SZÜNTELEN ELMÉLYÜLÉSE A szocialista társadalomban — az egységes szocialista gaz­daság megteremtésével és a kizsákmányoló osztályok fel­számolásával, a nép társadal­mi-politikai és erkölcsi-ideoló­giai egységének megteremtésé­vel egyidejűleg — a politikai szervezési rendszer tökéletesí­tésének kérdése különleges fontosságúvá vált. Ilyképpen politikai rendszerünk demok­ratizmusa mélyül el választá­si törvényünk többszöri módo­sítása, tökéletesítése révén is. Sőt, ez irányban alkotmányos módosítások is történtek. Uta­lunk itt elsősorban a Nagy Nemzetgyűlés múlt év decem­ber 14-i ülésszakára, amikor is ilyen irányú módosításokra került sor választási rendsze­rünk tekintetében. Ily módon jogi formát öltöttek azok a po­litikai útmutatások, amelyeket az RKP KB Politikai Végre­hajtó Bizottsága jelölt ki 1979. december 12-i ülésén. Az Al­kotmány 44. szakaszának mó­dosításáról van szó. Az új tör­vényszöveg előírja, hogy a nagy nemzetgyűlési képviselő­ket választókerületenként az Államtanács Törvényerejű Rendeletében foglalt képvise­leti normák szerint választják meg. Ez a módosítás lehetővé teszi, hogy a lakosság növeke­désének megfelelően a már­cius 9-i választások alkalmá­val a képviseleti normák alap­ján egy képviselő 60 000 la­kost képviseljen és így 349-ről 369-re emelkedjék a nagy nem­zetgyűlési képviselők száma. A választási kampány jobb előkészítését és lebonyolítását célozzák különben azok a mó­dosító intézkedések is, ame­lyek a nagy nemzetgyűlési és a néptanácsi képviselők válasz­tása időpontjának kitűzési ha­táridejére, a választókerületek körülhatárolásával és számo­zásával kapcsolatos előkészítő munkálatok határidejére, a választókerületeknek az ál­lampolgárokkal való megis­mertetésével, valamint a kerü­leti és a szavazókörzeti válasz­tási bizottságok megerősítésé­vel kapcsolatos határidők csökkentésére vonatkoznak. Itt említjük meg választási rendszerünk demokratizmusá­nak egy másik, igen fontos vonatkozását. Mégpedig azt, hogy választási törvényünk 44. és 45. szakaszának megfelelő­en a nagy nemzetgyűlési és a néptanácsi képviselőválasztá­sokra minden egyes választó­­kerületben több jelölt javasol­ható és ezek közül egyetlen képviselőt választanak meg minden kerületben. A jelölte­ket a Szocialista Demokrácia és Egység Frontjának taná­csai javasolják választókerüle­tenként, a vállalatokban és szocialista gazdasági szerveze­tekben, szociális-kulturális in­tézményekben, városnegyedek­ben, falvakon és katonai egy­ségekben rendezett választói gyűléseken. Választási törvényünk sze­rint a képviselőjelölés is a dol­gozók ellenőrzése alatt áll. És­pedig a benyújtói jelölések kötelező közzétételétől, tehát nyilvánosságra való hozatalá­tól számított három napon belül a dolgozók szervezetei és az ország bármely állampol­gára kifogást emelhet bármely jelölés elfogadása vagy eluta­sítása ellen. A jelölések elfo­gadásával vagy elutasításával kapcsolatos kifogásokat az il­lető választókerületi bizottsá­gokhoz kell benyújtani. A vá­lasztási törvény jogorvoslatot is előír ezzel az eljárással kap­csolatban. Mégpedig a vá­lasztókerületi bizottságoknak a kifogásokkal és a választó­­kerületi bizottság bármely ak­tusával kapcsolatos határozat ellen a határozathozatal idő­pontjától számított három na­pon belül óvás emelhető a Központi Választási Bizottság­nál, a megyei, a Bukarest mu­­nicípiumi, a főváros­ kerületi, a municípiumi, a városi vagy a községi választási bizottsá­goknál. Íme, szüntelenül mélyülő szocialista demokratizmusunk, a honpolgárok részvétele tár­sadalmunk vezetésében így ér­vén­yesül választási rendsze­rünkben. Szepessy Tibor SZOCIALISTA DEMOKRÁCIÁNK ALKOTÓ ELEME - A VÁLASZTÁSI JOG I­ S VIZSGÁZNAK A HONPOLGÁRI BIZOTTSÁGOK (Folytatás az 1. oldalról) abban, hogy Csíkszereda ipar­­vállalatai 71 nappal korábban teljesítették az ötéves terv el­ső négy évére jutó termelési értéktervet, hogy a XII. kong­resszus tiszteletére eleget tet­tek 4 éves exportfeladataik­nak, jelentős túllépést való­sítva meg a bútorféleségek, a készruhák, a fémtermékek, a kaolin, a sörgyártás és egye­bek terén. A honpolgári gyűléseken, akárcsak a néptanácsi ülés­szakon kidomborodott az a cselekvő hozzáállás, amely 1979-ben 27 millió lejnyi ter­ven felüli ipari termelésben, a nettó termelésnél 1 millió lej túllépésben öltött testet. A la­kók arról is tudomást szerez­tek ,hogy helyi költségvetési alapokból 81 200 négyzetméter utat korszerűsített, illetve ja­vított meg a néptanács (köz­pontosított beruházásból 27 700 négyzetméternyi útszakaszt modernizáltak), hogy 24 300 négyzetméternyi járda őrzi a többre-jobbra törekvés je­gyeit. Miután feltárták a 22 millió lej értékű hazafias munkavállalás közel 1 millió­val való túlszárnyalásának útjait-módjait, egyetértettek abban, hogy idén még haté­konyabb, szélesebb körű moz­gósítást igényelnek a municí­­pium előtt álló megnövekedett feladatok. Tankó András, a 2-es számú Választókerület honpolgári bi­zottságának elnöke arról tájé­koztatott, hogy tavaly a Köz­társaság út szélesítésében, korszerűsítésében, Zsögödfür­­dő környékének rendezésében, az új Olt-híd, valamint a Fi­­tód patakán keresztül ívelő híd felépítésében segédkeztek többek között a lakók. Amikor az Olt árterületének feljavítá­sa került a sürgős teendők lajstromára, jöttek nógatás nélkül az mtsz-tagok, sőt va­sárnaponként a tanulóifjúság is bekapcsolódott a 200 hek­tárnyi legelő feljavításáért szervezett akciókba. A lakók bizalommal fordulnak a bi­zottsági tagokhoz, értékes ja­vaslataikkal, cselekvő hozzá­állásukkal segítik munkáju­kat. A helységrendezés terén idénre a Kis Mező utca, vala­mint a Zsögöd út gyalogjáró­jának kiépítését, a szennyvíz­­csatornák bővítését tűzték ki célul, a fürdő környékének to­vábbi rendezése, a szabadtéri medencék felújítása is köze­lebbi terveik között szerepel. A képviselők, a honpolgári és a lakóbizottságok közötti e­­gyüttműködés olvasható le az 1-es, a 7-es, a 14-es és a 26-os számú választókerület arcula­táról, ahol sikerült nem csu­pán elvetni a gazdaszellem magvait, hanem azokat szár­ba szökkenteni, termésbe borí­tani. A SIKERES INDULÁS ellenére az újjászervezett hon­polgári bizottságok még az út kezdetén állnak, tapasztalat­­gyűjtésre szorulnak, néhá­­nyuknak a munkastílusa is sok kívánni valót hagy maga után. S hogy ez nem várathat magára, azt mi sem bizonyít­ja jobban, mint az a tény, hogy a képviselőjelölt állítás­ban, a jelöltek és a választó­­polgárok találkozóinak meg­szervezésébe. a választási kampány mindmegannyi ak­ciójának sikeres lebonyolítá­sában oroszlánrészt kell vál­lalniuk. fokozott felelősségér­zettel kell munkálkodniuk a SZDEF municípiumi tanácsa, a néptanács és az állampolgá­rok közötti kapcsolat szoro­sabbra fűzéséért, a dolgozók kezdeményezéseinek, értékes javaslatainak valóra váltásá­ért. A BEGYŰJTŐ KÖZPONTOK (Folytatás az 1. oldalról) a fémforgácszúzó gép. De mindmáig nem találtak meg­oldást gazdaságos üzemelteté­séhez.­­ Az ócskavasfeldolgozás mai színvonalán szóba sem szabadna jönnie az olyan kér­déseknek, hogy egyes termelő­­vállalatok a maradékokat ne osztályozzák. Szürkevasat, a­­célt, színesfémet összekeverve szállítanak, ami nemcsak a mi dolgunkat nehezíti meg, hanem az újrafeldolgozás ha­tékonyságát is csökkenti. Az ilyen szállítók ellen a törvény szigorával lépünk föl. Azt sze­retnénk minél jobban megér­tetni szállítóinkkal, hogy az elsődleges feldolgozással — a maradékanyagok osztályozá­sával, zúzásával, préselésével, ami az újrafelhasználás mel­lett a szállítást is gazaságosab­­bá teszi — saját magukon se­gítenek, a vállalat jövedelme­zőségét növelik. Erre is van jó példa: a sze­­beni autóalkatrészgyár és az országszerte, sőt külföldön is ismert Independent Vállalat munkaközösségétől a két me­gye — Fehér és Szeben, ame­lyek területén a begyűjtő köz­pont fejti ki tevékenységét — sok vállalata elleshetné a kor­szerű, gazdaságos maradék­anyag feldolgozás módszereit. Amihez a magunk részéről csupán annyit szeretnénk hoz­zátenni, hogy a rövidesen megalakuló megyei begyűjtő és értékesítő vállalatok a se­­besi és a többi fémmaradék értékesítő központ tapasztala­tainak megismerésével és mi­előbbi alkalmazásával hama­rabb túljuthatnak a kezdet nehézségein, nagy mennyisé­gű, értékes nyers- és alap­anyagot juttathatnak vissza a nemzetgazdasági körforgásba. Circumvalatium­i — városnyi lakónegyed Temesváron ---------------------------------------------------3. ----­ PAILÓ-ESETEK Na végre, zsilipnyitás... Át­meneti jelenségekről van szó a vitában*), olyan korban, a­­mikor tudjuk, hogy a régi ne­­­­velés már nem jó, de az újhoz sokunk ma még hozzá sem szagol. Pedig az igazi nevelés nem igényel különösebb straté­giákat; a fő kérdés az, hogy ér­telmes, a világ jelenségei kö­zött eligazodni tudó emberség­re nevel valaki vagy sem. Pal­lót kell tehát fektetni, régi és új között, úgy, hogy az megbír­ja a nemzedékváltást. Ismerőseim meg szoktak bot­­ránkozni, valahányszor így fo­galmazok: az igazi önzetlen­ség nem egyéb tiszta öncentri­­kusságnál. Hogyhogy?!... Úgy, hogy ha mindenki törekedne arra, hogy jobb, különb legyen, mint mások, már át is adtuk értékeinket a köznek. Nem­csak magunkért cselekedtünk. Hogy miként legyünk többek, jobbak? Hát éppen itt a bibi... Pedig csak azt hangsúlyozom, hogy a néha túlzott másokkal törődés helyett seperjünk egy kicsit szorgalmasabban a ma­gunk portáján is. Hogy első­sorban magunkban rakhassuk le azt a bizonyos pallót. Mert szép az önzetlenségről beszélni, de megint más azt kö­vetkezetesen gyakorolni. Hat éves koromban például olvas­tam már az újsághíreket, s benne a koreai háború gaztet­teit. Akkor rendeztek éppen gyűjtést a háborúban szenvedő gyermekeknek. Néném szó nél­kül odaadta angorablúzát. Gyö­nyörű fehér volt. Aztán két év­re rá megláttuk a blúzt a köz­ségi gyűjtést vezető lányán. Csak úgy feszített benne, bár meglehetősen szűk volt neki. Mondja apám az illetőnek: de szép blúza van a lányodnak! •­ Életre nevelés. Előre, 1979. december 7-i és 14-i, 1980. ja­nuár 9-i, 1971 és 18-i számok. Koreából importáltad?... Le sem írom, hogyan érezte magát az illető. Hát megérte neki a visszaélés, a hamisság? Egy csudát! Megvallom, szeretem a köny­vet, de ma sincs házi könyv­táram. Inkább elolvasom a könyvet és tovább adom más­nak, ne porosodjék hiába ná­lam. Ezer és ezer könyvet ci­pelek magammal a fejemben, de nem vagyok híve a kötelező olvasmánynak. Persze, nem úgy, hogy engedjük szabadjára magunkat, hanem hogy ne kényszerből olvassunk. Lőrincz Gyula kőröspataki tanár pél­dául kikel a tanulólányok ko­rai munkába állása ellen. Még hivatalos eljárást is készül in­dítani a lányokat hitegető kem­­pingfelelős ellen, és büntetést sürget egyes szülők megrová­sára... Igen ám, de tegyük csak még érdekeltebbé az ifjú­ságot a kultúra, a tudás iránt, és mindjárt lesz minőségibb is­kolázás — az intézkedés he­lyett. Hiszen nem a büntetés kevés — épp elég büntetés az ember fején, hogy büntetni tud­ja, hanem a türelmes, ember­közeli nevelés. Gondoljuk csak jobban végig a dolgokat: ide­genforgalmunk, vendéglátóipa­runk sok helyen igényli még a kedves, derűt árasztó szorgal­mas kiszolgálólányokat. Mert nem egy helyen még ott van­nak a sógornők és a kománok, a morcosak és faragatlanok, a­­kik úgy lökik elénk az ételt, hogy elmegy a kedvünk az evéstől. És ezt a problémát is meg kell oldani! Ugyanolyan közösen, mint a beiskolázás kérdését. Szerintem nem lehet bűn, ha valaki tényleg dolgozni akar, hisz ez még nem jelenti azt, hogy műveletlen is akar maradni! Egy biztos: inkább egy jó pincér, mint egy rossz tanítónő vagy örökké sóhajtozó könyvelő. Tehát a kérdést így is fel lehet, és fel kell vetni! Persze, a másik véglet is fenn­áll, miszerint kutyából nem lesz szalonna, hiába erőlkö­dünk... Mátéffy György orvos mon­dotta a vitában: „ .. .szellemi gondokról szóltam“. Bizony, e­­zek orvoslása égető kérdés, hisz a munka során, az életben végül úgyis, kitetszik, kinek meddig ér a takarója. Nekem apám, aki parasztember volt, ezt mondogatta:ma F­iam,, úgy csináld mindig, ahogy jónak látod.“ Ez még gyermekkorom­ban hangzott el, de előttem egyre súlyosabb és bölcsebb tartalmat nyert az idők során. Mert a gyermek, akinek szü­lei vagyunk, nem a tulajdo­nunk, nem a birtokunk. Legté­­vesebb felfogás a kisajátítás. Pedig nekünk csak közvetítő, útegyengető szerep jut. Nem szabad erőszakolnunk azt a struktúrát, amely nekünk be­vált, azt a gondolkodás-sémát, amely valaha időszerű volt a számunkra, mert az idők vál­toznak, s ne kívánjuk elvakul­tan, hogy „olyan légy, mint az anyád vagy az apád!“ Legyünk többek, jobbak? Elmegyek egy barátomhoz Kolozsvár-Napocán. Nemrég nősült, s csak az asszonyka volt otthon. Lehúzatta a cipő­met, hogy ne piszkoljak. Le­ülök a díványra, furdal a kí­váncsiság, miért olyan puha ez a padló? Lent új perzsa, vité­zi jelenetekkel és félholddal. A háziasszony kiment a konyhá­ba, addig én suttyomban fel­emelem a szőnyeget: alatta még kettő! A meghökkenéstől visszaejtem a szélét, porfelhő csap föl vastagon. Visszajön az asszony: mi ez a nagy por kö­rülötted? Tüszentettem, mon­dom, s a közízlésre gondoltam, beleértve a lakáskultúrát. Ilyenkor mindig tüsszögök... Porfelhőt? kérdi. Ühüm... Be­porosodott az ízlésed, mondja csipkelődve. Legyünk többek, jobbak — de ne így! László György Nagykároly --------- ÉLETRE NEVELÉS --------­A GYERMEK MINDENRE KÉPES Napköziotthonunk fénykép­­albumát rendezgettük éppen, amikor kezembe került az Elő­re, s benne az Életre nevelés című vitára indító (1979. de­e­cember 7-i és 14-i számok). Mi lesz gyermekeinkből? — tette fel nekünk, a legapróbbakat nevelőknek is a jogos kérdést. De hiszen ezt naponta mi is feltesszük magunknak, ha nem is fogalmazzuk meg ilyen nyil­vánvalóan. Csak örvendeni tu­dok, hogy a vitában megkér­dezettek közül több pedagógus és szülő vallotta: az életre, a munkára nevelést minél kisebb korban kezdjük, annál tartó­­sabb eredményekre számítha­tunk. Mindennapos törekvé­seink és gyakorlatunk fénye­sen igazolják ezt. Sajnos, nem minden szülő ért ebben egyet velünk, mondván, hogy minek a kisgyermeket oly zsenge kor­ban munkára fogni, ráér még dolgozni, ha felnő. E „kíméle­tes“ hangból úgy néz ki, mint­ha mi lelketlen módon agyon­dolgoztatnánk a kicsinyeket, pedig ami a napközikben, s gondolom másutt is bevett szo­kás, nem egyéb felszabadult, lelkes játéknál. Senki sem kényszeríti a gyerekekre: ők maguk igénylik, mi csupán ér­deklődésüket és cselekvési vá­gyukat tereljük hasznos irány­ba. Apró, egyszerű, ízléses dísz­tárgyakat mutatunk nekik, majd a nyersanyagot is láthat­­ják-tapinthatják, amiből az illető tárgy készül. Az első iz­gatott kérdés mindig ez: tes­sék mondani, hogy lehet ezt megcsinálni? A válasz: ha a­­karjátok, nemsokára közösen fogjuk mindezt megcsinálni... Akarjuk! — harsogják kórus­ban ... így aztán dolgozunk szalmá­val, festünk gyertyával (az óvónő gyertyával rajzol, a gye­rek ezt lealapozza tetszőleges színnel, s a gyertyával rajzolt vonalak fehéren maradnak), képeket ragasztunk ki száraz falevelekből (az alapanyag be­gyűjtése és tárolása újabb kö­zösségi munka- és élményfor­rás), bújtatott ragasztást ké­szítünk színes papírral, ragasz­tunk bőrhulladékokból és tex­tília-anyagokból. .. Legnagyobb attrakció a szövés. Előbb a mamákat csalogattuk oda, hogy a cérnagyártól kapott hulla­dékból kislányaiknak székely­­ruha-anyagot (mintegy 150 singnyit) szőjünk. Nagy volt a lelkesedés, de végül a nagy­mamáknak kellett bemutat­niuk a tudományukat, mert ke­vés fiatalasszony értett­e ha­gyományos, ám kitartásra és pontosságra szoktató munká­hoz. Az eredmény az lett, hogy közép- és nagycsoportosaink csodálattal állták körül a szö­vőszéket, tágra nyílt szemmel figyeltek minden mozdulatot, s azóta ők is szívesen dolgoz­nak egyenként a „kis szövőn“. A fontos az, hogy minden nap­nak pontosan meglegyen a „célja“, s tudatosítsuk is azt a gyermekekben: ma ezt csinál­juk, holnap azt. Nagyon lénye­ges, hogy a legkisebb ered­ményt is meleg elismeréssel jutalmazzuk. Meggyőződésünk, hogy a gyermek mindenre képes, ha szakszerűen, türelemmel és ko­­rához-értelméhez illően irá­nyítjuk. Bárki megnézheti ál­landó házi kiállításunkat, de a munkába feledkező, szabad foglalkozáson buzgólkodó gyer­mekeket is. Szerény illusztrá­cióként két, mindennapi mun­kajelenetet (SZÁSZ JÓZSEF szülő felvételei) és néhány gyermekmunkát mellékelünk. Tisztelettel: Gagyi Julianna, a székelyudvarhelyi 15 .számú, cérnagyári napköziotthon igazgatója A szerkesztőség megjegyzése: A küldeményhez mellékelt Botond, Gyarmati Jutka, Jó­­„néhány" gyermekmunka Ja­­kab Réka, Karamán Géza, tajdonképpen pompás kis ki­ ,Kolozsi Éva" Luká“ Ágni,s és . ... ., társaik — szorgalmat, illetve állítás, amely pöttömnyi alko- nevelőik vállalkozó kedvét tóik — Bálint Zsolt, Birtalan dicséri.

Next