Előre, 1989. június (43. évfolyam, 12906-12931. szám)
1989-06-01 / 12906. szám
ELŐRE - 1989. június 1. A JÁTSZÓK FÖLÉ HAJOLVA Nemzedékek sorjáznak egymás után, az élet szép, íratlan és mégis szigorú rendje szerint. Nincs szünet, nincs soha megtorpanás e sorjázásban, így volt ez időtlen idők óta, mióta emberré nemesedett az ember, s így lesz most már időtlen időkig, míg legnagyobb érdemnek a gyermeket tudjuk. Ami változó, ami változik, az a temperamentum javára, vagy kárára írandó. De sohasem haraggal, sohasem a megszólás, az elmarasztalás zord szándékától fűtve: „Bezzeg, a mi nemzedékünk, a mi egykor volt gyermekkorunk, amikor még úgy láttuk, hogy az egekig nő minden fa, s hajba lehet fonni a szivárványt.. .“ Pedig hányszor fogalmazódik meg bennünk kimondva, vagy akár kimondatlanul az ítélet visszavonhatatlanul komolyan: „Rosszabbak ezek, haszontalanabbak ezek, mint hinnénk!" Aztán megszégyenülten nyomban sietünk és korrigáljuk ítéletünket ,fiehogy rosszabbak, dehogy hasznavehetetlenebbek, bennünk van a hiba, türelmünk fogyatkozott meg, türelmünk van naponta fogyatkozóban." Mert valóban, sokszor érezzük úgy, hogy megfogyatkozott ilyen-olyan gondjaink miatt, s napi zsörtölődéseinket, vélt vagy valós sérelmeinket belefogalmazzuk ítéletünkbe. Ezért aztán hangosan kiáltunk közéjük — demonstrálva ezzel is, hogy mi vagyunk a felnőttek —, több emeletnyi magasból, nemegyszer a fenyegetés ostorát suhogtatva feléjük: „Lemegyek, de én, ha még sokáig kínozzátok azt a hintát, ha a veteményesbe rúgjátok a labdát, akkor aztán lesz mulatság..." De csattan az ostor másképpen is: „Szállsz le arról a diófáról, most azonnal!" Hiába azonban a több emelet magasságából alászórt fenyegetés, lendül a hinta tovább, fáradhatatlanul, előrehátra, repül a labda, be a veteményesbe, s hajlik, szinte reszkstegen a fa ága, a kapaszkodók, a magasságba vágyók súlya alatt. A remény azonban tartós: felnőnek előbb-utóbb ezek a nebulók, munka mellé okosodnak, elcsitul a tömbház körüli zaj, hordani kezdi lassan fészkét a csend, a tartós, kiadós nyugalom. Ebben a reményben azonban nyomban felsejlik valamiféle érzése a hiánynak: mi lesz velünk, hová, meddig jutunk, ha nem lesz, akikre haragudni, ha nem lesz akikre súlyosabb szavakat szórni az emeletek magasságából? Ha a tavaszi napra, a nyári derűre, az ősz és a tél örömeire nem sereglenek, nem jönnek újabb felvágott nyelvű nebulók? Nem keletkezik-e bennünk olyan űr, olyan hiány, amitől szavunk, lelkünk, hangulatunk, kenyerünk, italunk is megkeseredik? De időnk sincs kivárni a választ, már jönnek, sereglenek egyre az újabb és újabb nemzedékek, a hinta mellől, a fák árnyékából felnövekedettek helyébe, egyre gyarapodó, egyre biztatóbb remények: lesz aki helyünkbe álljon, ha szétszed, lebont minket az idő. És már nyitjuk is az ablakot, megbékülten, cinkosan olykor, a játszók fölé hajolva, hogy nőne bennünk is valamicske öröm az ők kedvükből. Gúls Imre A Miercurea Ciuc-i új városközpont leginkább megbolydult hangyabolyra hasonlít, a szélrózsa minden irányából parányi emberkék érkeznek végenincs sorokban, kezükben, hátukon isfoolcstásíkújukkal. Izgatottam, kipirulva jönnek, talán nem is annyira a nap hevétől, mint a soron következő élmény hatására. Hiszen nem mindennapos esemény, hogy elmaradjon egy-két tanóra, s helyette a vendégszereplő bábszínház műsorát tekintsék meg. Szó nélkül, türelmesen várják a bebocsátás boldog pillanatát és inkább ösztönösen, mint tudatosan fogják fel, hogy most kár lenne csintalankodni, ezzel csak késleltetnék a függöny felgördülését. A hatalmas tér las- san elnéptelenedik, a 700 férőhelyes terem minden parányi lelket magába fogad, s a néhány perces „szélcsend" után kitörő lelkese-dés, tapsvihar adja tudtunkra: megkezdődött az előadás. A színésszek és nézők számára, ha csak pár órára is, megszűnt a külvilág. ÉLETKÉPEK Kép és szöveg: Imreh S. István EMBERKÉK ÉRKEZNEK Emlékszünk még a népmesékre? Illetőleg a népmesékben oly gyakran előforduló motívumra, hogy egyik vagy másik házaspárnak mindene meglett volna, de mégis állandóan búsultak, mert nem volt gyermekük. Vagy arra, hogy leggyakrabban az a gyermek boldogul, s nyeri el a legszebb királylány kezét, aki olyan családból származik, ahol annyi volt a gyerek, mint a „rostalika". A népmese, a nép kollektív bölcsességéből fakadó közösségi alkotás, amely szájról szájra hagyományozódva maradt fenn, azt tartja természetesnek, mi több: a siker kulcsának, ha a családban több, sok gyermek van. S ez így is van rendjén, hiszen gyermekek nélkül nem csak a népmese, hanem maga a nép sem maradhatott volna fenn, és így van ez ma is: jövőnk letéteményesei a gyerekek. Mégpedig korántsem csupán a család vonatkozásában,'' hanem az egész nemzetet tekintve is. Hazánkban pártunk és államunk emberközpontú politikájának, gazdasági, nevelési és törvényes intézkedéseinek köszönhetően egészséges a demográfiai helyzet, jó az ifjú és idősebb nemzedékek számszerű viszonya. Nem fenyeget tehát a nemzet elöregedésének veszélye, a népességcsökkenés, amit elég sok európai országban tapasztalhatunk. Azzal a biztos tudattal építhetjük tehát a sokoldalúan fejlett szocialista és a kommunista társadalmat, hogy lesz majd, aki haszonélvezője és méltó folytatója legyen e nagy műnek. Optimizmust és erőt ad ez a tudat a ma nemzedékének, s ugyanakkor növeli felelősségét is minden cselekedetében, ami a jövőre irányul. Azt mondhatjuk, hogy pártunk egész politikája — különösen a IX. pártkongresszus óta — egyértelműen a fejlődést, a jövőt, az egész nép anyagi és szellemi felemelkedését szolgálta és szolgálja. Mindaz, ami a IX. kongresszus idején még csak jövőként körvonalazódott, mára már megvalósult, s mindaz, amit ma tervezünk, szintén valóság lesz a jövőben. E nagyszabású átalakulások szerves részeként a gyermek- és ifjúságvédelem korszerű hálózatát hoztuk létre, a teljesen megújult egészségügy keretében külön hangsúlyt kapott és kap az anya- és csecsemőgondozás. Pártunk főtitkára, Nicolae Ceaușescu elvtárs gondolkodásában állandóan jelen van az ifjúság, a gyerekek ügye, az RKP KB Politikai Végrehajtó Bizottságában rendszeresen napirendre tűzik a nevelésügy valamilyen vetületét, s mindenalkalommal a továbbfejlődés irányait határozzák meg. Különleges fontosságánál fogva tehát a gyermekek, az ifjúság ügye össznemzeti fontosságú kérdés, de sajátosan egyéni is. Ugyanis hiába az állam, a párt minden erőfeszítése, ha nem születik elég gyerek a családokban. Ami szerencsére általában nem így van. De azt sem mondhatjuk, hogy minden családban legalább a kívánatos számú nevelkednék. Sajátos módon az értelmiségi családokban gyakoribb az egyke vagy kettőcske. Ezért külön öröm, ha értelmiségi családban lát több gyermeket a krónikás. Bondics Miklós botizi (Satu Mare megye) tanító nem lát ebben semmi különöset, ellenkezőleg: így tartja természetesnek. Felesége, Bondics Mária is hivatásos nevelő, a helybeli óvodában dolgozik. Fiatalok még, annyira, hogy el se hinné az ember: negyedéves egyetemista fiuk, Marius, éppen egy hete kötött házasságot, immár a Bondics családnevet viselő Marianával, aki szintén a Begaparti városban jár egyetemre. S milyen öröm a szülőknek, hogy a fiatalok ragaszkodtak hozzá: az esküvőt is odahaza tartják, abban a néptanácsi székházban, amely a Bondics Miklós polgármestersége idején épült. Igen, tizenöt éven át különböző felelős tisztségeket töltött be a családfő a község vezetésében, de most sem tétlenkedik egyik szülő sem. Az apa az iskola pártalapszervezetének titkára, ő a község könyvtárosa, néptanácsi képviselő és propagandista. Maria asszony is a pedagógusközösség aktív tagja, módszertani megbeszélések tevékeny résztvevője, s így a kollektív önképzés egyik mozgatója a községben. Marius tehát már kirepült, vegyészeti géptant tanul. De saját családja van a második gyereknek, Ana-Carmennek is, aki a megyeszékhelyen kereskedő, s férje után immár Palioca a neve. Úgyhogy odahaza már csak a megyeszékhely egyik líceumába bejáró X. osztályos Nicoleta és a hetedikes Augusta van, és hogyan zajlik a család élete ma? Ahogyan eddig, csak immár valamivel könnyebben. Nem a gyerekek miatt, akik nagyok már, hanem főleg két okból: az apának könnyebb lett a munkája, és teljesen elkészült, régen be is van rendezve a családi ház. Könnyebb a munka, mondottuk, de nem kevesebb. Ilyen tevékeny emberek ugyanis nem tudnak tétlenkedni, még akkor sem, ha hivatalos megbízatásuk immár kevesebb. A mindennapi nevelőmunka mellett ugyanis — mint jó falusi értelmiségihez illik — gazdálkodnak. Az istállóban két tehén és egy borjú. Fajtehenek, mintaszerűen gondozzák őket, s így példaképül szolgálhatnak a falubelieknek, hogy miként lehet minél eredményesebben gazdálkodni, s az államnak is átadni a leszerződött tejmennyiséget. Az ólbán sertések, az udvaron baromfisereg, köztük szép számban liba, hiszen ahol három lány nevelkedik, ott kell a toll a pihepárnához. De az ifjú meny is természetesen ugyanannyi vánkost kap majd, ha meglesz az otthonuk, mint a lányok — teszik hozzá. Aztán ott a tágas udvar meg a kert. Telis-tele virággal meg az önellátást biztosító zöldséggel-gyümölccsel. De a faluközösség életét élő Bondicsék a helyi mtsz-ben is dolgoznak, részt vállaltak a globális akkord keretében, az mtsz-tagokhoz hasonlóan. S milyen a családi munkamegosztás? A munka az élet szerves tartozéka, aki pedig él, annak dolgozni is kell. Ez így a természetes mind a családban, mind pedig a közösségben. Az istálló és az mtsz-beli kaparnivaló a családfő dolga. Akkor vonul ki minden családtag a mezőre, ha egyedül nem győzné. A baromfiakról a ház asszonya gondoskodik, a kert és az udvar közös kezelésben van. A munkát ésszerűen kell megszervezni odahaza, mert tulajdonképpen minden családtagnak megvannak a maga munkahelyi vagy iskolai kötelezettségei, azoknak pedig legelsősorban kell eleget tenni. A társadalmi feladatokat sem lehet elhanyagolni, viszont az otthoni munkát is el kell végezni. Ezt sem egyik, sem másik családtag egyedül nem tudja vállalni, túlságosan megterhelő lenne. Közösen viszont öröm. Nézegetjük a házat, a család hajlékát. Minden családtagnak külön szobája van — még az eltávozottaknak is —, minden tekintetben korszerű lakás. S annál értékesebb, mivel maguk építették, mégpedigúgy, hogy amint'‘jöttek sorban a gyerekek, egy-egy helyiséget toldottak hozzá. Annyit beszéltünk a családról, a gyerekekről, hogy a hivatásról szinte meg is feledkeztünk. Pedig mind a ketten tudatosan választották a nevelői pályát. Mindkettőjük családjában nemzedékekre visszamenőleg sok volt a gyerek. Pedagógusként pedig immár tapasztalatból is tudták, hogy a közösségben sokkal jobban megállja helyét az a gyerek, akinek sok testvére van. Az egyke — állítják mind a ketten — nem csak lelkileg, hanem a testi egészség tekintetében is sebezhetőbb, érzékenyebb, gyakrabban betegszik meg, holott sokkal jobban óvják még a szellőtől is a családban. Vagy talán éppen ezért. Elégedett emberek vagyunk — mondja végül a családfő a ház asszonyával egyetértésben. A földet meg kell művelni, a gyerekeket fel kell nevelni. Mindkettő az élet parancsa. Olyan kötelesség mind a kettő, amely egyúttal a boldogság forrása is. Magunk azzal az érzéssel köszöntünk el a családtól, hogy íme egy emberpár, akik napi teendőjük, szakmájuk mellett az átlagnál jóval többet vállalnak a közösségi feladatokból, élik a falusi emberek életét, s végzik az ezzel járó nem kis mennyiségű munkát odahaza, s felneveltek, illetve nevelnek négy gyereket. Elégedett, boldog emberek. Úgy véljük, a felsoroltak után nem is lehet más a végeredmény, mint a megelégedettség, és boldogság. Bár csak minél többen követnék példájukat községükben is, másutt is. Veres István KÖTELESSÉG, MELY BOLDOGSÁG FORRÁSA IS OKTATÁS ÉS EGÉSZSÉGVÉDELEM - SZÁMADATOK TÜKRÉBEN OKTATÁS • Tanintézeteink több mint 70 százaléka a IX. pártkongresszus óta épült; • Az 1945-től létesült iskolák ma 14, egyenként százezer lakosú várost tesznek ki; • Az iskolásnépség az ország összlakosságának egynegyedét teszi ki; • Csaknem 1 millió személy tanul oktatási rendszerünkben; • Hazánkban 29 ezer iskola működik; • A pedagógusok száma meghaladja a 239 ezret; • A bölcsődékben 84 ezer gyermeket gondoznak; • Az óvodák száma 12 548; • Az óvodai oktatásban részesülők száma meghaladja a 830 ezret. EGÉSZSÉGVÉDELEM • Városon és falun 3889 beteggondozóban fogadják a gyermekeket; • 7000 szakorvos és általános orvos látja el kicsinyeink egészségvédelmét; • 21 ezer gyermekgyógyászati nővér; • 3600 védőnő biztosítja az avatott és mindennapos gyermekgondozást. JÖVŐNK JEGYÉBEN (Folytatás az 1. oldalról) pártunk főtitkára nevéhez fűződő korszakban milliószámra épülő kényelmes és napfényes lakásoktól egészen az ingyenes egészségvédelemig és a magas szinten, munkáját áldozatteljesen végző medikusgárdáig, a szociális ellátmány gyermeki sajátosságokra differenciálódó vetületeiig, a sport- és művelődési létesítmények szintén beláthatatlan, hálózatáig mindmind azt a célt szolgálják, hogy egészséges, boldog gyermekaracokra tűzzön hazánkban a napsugár. Pártunk és államunk teljes meggyőződéssel és a gondoskodó intézkedések egész rendszerével támogatja politikája egyik alapvető jelentőségű vonulata, a demográfiai egyensúly megvalósítását. Nemzetünk életerős, fiatal és egészséges. Arra törekszünk, hogy ez a jövőben is így legyen. A legmagasabb fórumokon rendszeresen foglalkoznak a kérdéskörrel, emelik napirendi pontjaik közé a demográfiai helyzet elemzését és megfelelő intézkedéseket javasolnak a további teendőket illetően. E gondolatkörbe vonható pártunk és államunk javadalmazásemelési intézkedéssorozata, amely a tavaly augusztusban kezdődött és nemsokára lezárul. Alkalmazásának különös értéke az, hogy először a fiatalok, a fiatal családok kerültek sorra, ami minden bizonnyal mindenütt nagy örömet szerzett és sok terv megvalósulását siettette, könnyebbé tette anyagi vonatkozásaiban a gyermeknevelést is. Való igaz, gyermekeink mindezekre a juttatásokra kedves magatartással, jó tanulással, munkával válaszolnak. Igyekezetük abban is megnyilatkozik, hogy bekapcsolódnak társadalmi akciókba, részt vesznek a városszépítésben, karbantartási akciókban — például szinte országszerte ők gondozzák a parkokat meg a zöldövezeteket —, jeleskednek az újrafelhasználható anyagok, a gyógynövények gyűjtésében, szívesen segédkeznek a mezőgazdasági munkálatokban, odaadással, lendülettel viszik sikerre a hazafias táborok hasznos célkitűzéseit. Néhány hét múlva zárul az iskolai év. És akkor birtokukba veszik a legszebb tájakat a hegytetőktől a tengerig, mert mindenütt pompás körülményeket lelnek pihenésre, felüdülésre, játékra. A táborok felfrissítve, kicsinosítva, minden széppel-jóval felszerelve várják ifjú állampolgárainkat — a legkisebbektől a lassan felnőttekké válókig. Felhőtlen, boldog vakációjukat immár tágabb értelemben, a világ felé való kitekintésben is óvónőrzi pártpolitikánk, amely az együttműködés, a barátság és a segítségnyújtás kapcsolatait ápolja, ennek értékét hirdeti mindenütt, valamennyi nemzetközi fórumon. Pártunk főtitkára, Nicolae Ceausescu elvtárs békekezdeményezései, béke- és barátsági látogatásai mind-mind azt a célt szolgálják, hogy egészségben, boldogságban, nyugalomban élhessünk mi és gyermekeink, a földteke minden gyermeke. Szívós küzdelme, hogy érdemben sor kerülhessen a leszerelésre, s a háborúnak még a gondolata sem árnyékolja a gyönyörű gyermekszemek ragyogását — mindannyiunk tiszteletét és háláját kivívta. A Nemzetközi Gyermeknapon a béke szimbolikus kék színéből és a gyermekszemek ragyogásából ötvözött gyönyörű képzeletbeli virággal köszöntjük a gyermekeket és mindenkit, aki érettük fáradozik. Barabás Béres Katalin 3 JÚNIUS 1 -NEMZETKÖZI GYERMEKNAP Miklós László Csupa öröm a gyermekarcokon fiaink lányaink arcán ahogy benépesítik a szabadság napfényes játéktereit. Csupa öröm. Mint iskoláink délre nyíló ablakain megcsillanó s könyvekre vetődő fény olyan ez az öröm. Az első sikeres laboratóriumi kísérlet fölött érzett öröm. A megszeretett és jól végzett munka az örök békés alkotás öröme. Itt a kék egy hazában ahol ők gyermekeink a kommunizmust építő jövőnk. SZOCIALISTA ORSZÁGÉPÍTÉSÜNK BIZONYOSSÁGA: GYERMEKEINK BOLDOGSÁGÁÉRT MUNKÁLKODUNK