Romániai Magyar Szó, 1991. december (3. évfolyam, 595-618. szám)
1991-12-03 / 597. szám
ORSZÁGOS DEMOKRATIKUS NAPILAP - BUKAREST NEM HAGYHATJUK SZÓ NÉLKÜL A világárak nem kötelezőek Üresek a szállodák, rövidülnek és mégsem telnek meg a vonatok utasokkal, repülők nem szállnak fel, mert a személyzet unja a magányt a magasban. Ez van. De nyugaton is ilyen drága az utazás és a szálloda — hangzik az indoklás. — A lakosság majd nálunk is hozzászokik ezekhez az árszintekhez, hajtja magát, privatizálódik, másod- és harmadállást vállal (hol?), amíg megfizetheti a drága szolgáltatást. Addig azonban nem ártana költségelemzést végezni. Vajon miért kerül annyiba Nyugaton például a szálloda, és nem kevesebbe, esetleg többe? Nos, olcsóbb nem lehet, mert a szállodafenntartási költségek jelentős részét a bérek teszik ki és azok a tábornokruhás portások, az álruhás házirendőrök, a szmokingos liftesfiúk fene kényesek a fizetésre, rögtön legalább japánsztrájkba lépnének, ha havi jövedelmükből csak 19-szer annyi benzint vásárolhatnának, mint nálunk egy szállodaigazgató (persze, csak elvben, vagyis ha a mi szállodaigazgatóink ... szóval, értjük, ugye). Magasabb pedig azért nem lehet a szállodai díjszabás, mert az emelésre törekvőket pangásra ítélné a konkurencia. Ha nálunk a személyzet nevetségesen alacsony fizetése mellett a szállodai díjszabások a nyugatiakat utánozzák, akkor azok nem reálisak. Valakik túlméretezett hasznot akarnak zsebrevágni és ezt a piacgazdasági szabályok azonnal büntetik. Itt konkurenciáról még nem beszélhetünk, de pangást a fizetőképes kereslet feszítgetése is kiválthat. A költségektől messzire elrugaszkodó árakat nincs aki megfizesse és akkor a szálloda jóval kevesebb hasznot valósít meg, mintha szerényebb árakkal, de telt házzal üzemelne. Sajnálatos, hogy a pangó szálloda nálunk nem adja be azonnal a kulcsot. Eltartják közpénzből. A mi pénzünkből (többek között ezért nincs pénzünk szállodára). Így az ostobán bevezetett világár kihat más területekre is. Manapság az emberek nem csak passzióból utazgatnak. Üzleti ügyek, fontos tárgyalások maradnak el, a beszerzők otthon őrzik üres raktáraikat, mert szorít a kassza, nem jut utazásra, szállodára, árufuvarozásra. A normális az lenne, ha pangás esetén a vállalkozó a jövedelmezőségi szint megközelítésééig csökkenthetné az árakat. Akkor csak ideig-óráig maradnának érvényben ilyen elképzelések, hogy kerüljön nálunk is annyiba a szállodaszoba, mint Nyugaton. Ezzel is érezze magát megtisztelve a vendég... Ez az elgondolás már csak azért is abszurd, mert a szállóvendég nemcsak a tetőért és a fekhelyért fizet. Igényei lehetnek nemzetközi távhívásos telefonra, műholdas és kábeltévére, vagy pompás kilátásra. Ha a külföldiek hatékonyabb megfejésének céljából emeltük a költségek többszörösére a szállodai díjszabásokat, akkor nem számoltunk azzal, hogy vajon ki szeret az ablakból romhalmazt látni a Kanári-szigetek panorámája helyett? A szállításban valamelyest más a helyzet. Oda keményebben begyűrűzött az üzemanyagok világpiaci ára. De a szállításban is dolgozik személyzet, amelynek a fizetése messze elmarad a nyugati kollégákétól. Tehát a vonat- és repülőjegyeknek is olcsóbbaknak kellene lenniük. • Japán ipara többek között azért versenyképes, mert olcsóbb a munkaereje, mint a nyugati országoknak. A mi szállodaiparunk, turisztikánk csak azért lehetne versenyképes, mert filléres munkaerővel dolgozik (hogy miért, az más kérdés). De mi még csak azért sem árusítjuk ki az országot, ergo nem adjuk ki a szállodaszobákat! Persze, ez a dili nem tarthat sokáig. Csak az a baj, hogy közben nem egy-egy makacs szállodás kopik ki az iparból, hanem mindannyiunk álla felkopik. NITS ÁRPÁD Napról lapra VESSZŐ VAGY FELKIÁLTÓJEL Nemrég a Képviselőházban elhangzott egy szájból, hogy Tőkés László szerepe a temesvári felkelésben egy vesszőével ért fel. (Illető a jelek szerint nem tudja, mekkora a vessző szerepe a mondatban.) A televízióban 24 óra múlva sugárzott a decemberi népfelkelés temesvári fejezetéről szóló dokumentumfilmből kiderült, hogy ez a szerep a felkiáltójelével ért fel. Sokan nem értenek egyet Tőkés Lászlóval. De egy dolog a politikai szövetség vagy elhatárolás, és megint más egy történelmi eseménysor tényeinek tisztelete. Avagy annál rosszabb a tényeknek? SZÁSZ JÁNOS NE BÁNTSÁK (KIS) KÖREINKET Beszélgetés Verestóy Attila szenátorral Az elmúlt hét elején, hétfőn délután Ion Iliescu elnök találkozott a politikai pártok vezetőivel. Az RMDSZ-t VERESTÓY ATTILA, a Szenátus titkára, az RMDSZ elnökének közvetlen politikai munkatársa képviselte. Megkértük, ismertesse, milyen kérdések kerültek terítékre, hogyan festett az Alkotmány elfogadása utáni hangulat. — Lévén, hogy az RMDSZ elnöksége e napokban Kolozsvárott gyűlésezett, én kaptam a megbízást, hogy az RMDSZ-t képviseljem az elnöki találkozón. Az elképzelések szerint a megbeszélés tulajdonképpen a helyhatósági választások dátumának rögzítésére szorítkozott volna, de az állam elnöke maga tágította a gondolati kört. Iliescu úr megelégedéssel nyugtázta, mennyire demokratikus, európai szintű, minden igényt kielégítő alaptörvényt sikerült elfogadni. Igazolásul még hozzátette, hogy Párizsban többen melegen gratuláltak az Alkotmány sikeréhez. A felszólalásokat két részre osztanám. Szót kértek az ún. „egyke“ pártok, elég nagy számban vonultak fel. Az első tíz hozzászólás tőlük származik. Közülük „kiemelném“ és tüstént szeretném félre is tenni, Ion Bratianu hosszú, szinte húszperces monológját, melyből tulajdonképpen egyetlen mondatot lehetne kihámozni: mivel pártjának nincs elég pénze, ő ezután kénytelen lesz gyalog járni... A valós politikai értéket képviselő hozzászólások a parlamentben súllyal jelentkező pártoktól származtak. Ezek átfogták az utóbbi időszak legfontosabb eseményeit. Megjegyzendő, újra terítékre került az Alkotmány értékelése, a messzemenően pozitív jellemzésektől a joviális, kedélyeskedő, de ily mezben is szókimondó vagy legalábbis aggályoskodó kijelentésekig — széles skálán mozgott. Ez utóbbi körben említeném Ion Rafin úr kijelentését, aki „megállapította“, hogy így állván a dolgok, a monarchiának befellegzett... — Új elemek jelentkeztek? — Ebben a fázisban már nem mondhatnám. A magam részéről nem láttam értelmét tehát az államelnök előtt kifejteni, hogy az RMDSZ jogosan és megfontolással az Alkotmány ellen szavazott, hiszen erről Iliescu úr már amúgy is tudomást szerzett. Különben a találkozó után egy fél percre meg is állított azzal a kérdéssel, hogy ha már a kormány is egy nagyon határozott és pozitív nyilatkozatot tett, ha már az államelnöki intézmény is végeredményben a kisebbségi jogok betartása mellett foglalt állást — voltaképpen hogyan is indokolható az RMDSZ ellenszavazata? Én egy régi kedvenc mesémmel hozakodtam elő az Ezeregyéjszaka gyűjteményből, a palackba zárt szellemről... Bizony, nagyon későn érkezett a hatalom részéről csakúgy, mint az államelnök részéről ama jelzés, hogy a két politikai fórum elhatárolja magát a szélsőséges megnyilvánulásoktól, a szektás, mindenféle demokráciával összeegyeztethetetlen pressziós csoportok tevékenységéről. — Most már engedje meg a kérdést: ez őszinte, tudatos és elvi elhatárolódás volt vagy némi érdek is közrejátszott? — A politikában mindennek „szerencsésen“ kell összefonódnia ahhoz, hogy eredményes legyen. Gyanítom, hogy a hatalmi intézmények is ilyen szempontból mérlegelik a helyzetet és ilyen formában próbálnak hatni a „kiszabadított“ szellemekre. Szeretnők, ha a szélsőséges elemekkel szemben fellépő hatalmi állásfoglalás következetesen, nap mint nap megnyilatkozna, a romániai magyarság nem gesztusértékű, hanem folyamatos és hathatós cselekedetet vár el e csúcsintézmények részéről, hogy meggyőzővé váljék az a föltételezett jóindulat, hiszen demokráciát csak akkor lehet em bíteni, ha bármiféle kisebbség — és nemcsak a nemzeti kisebbség — számára az ellenvélemény ne csupán abban nyilvánuljon meg, hogy a parlamentben, füttykoncert közepette, valamit mégis ki lehet mondani, hanem abban is, hogy ezeknek a más és ellenvéleményeknek a szellemében módosulna is a többség vélekedése. És legalább ott, ahol olyan kis köreink léteznek, amelyek nem zavarják a nagyobb köröket — hát bár azokat ne bántsák... Visszatérve az államelnöki találkozóra: többen kifejtették ellenvéleményüket a népszavazással kapcsolatban. Szerintem, a tegnapelőtt este már nem volt értelme ezzel foglalkozni, értelmezni, hiszen a parlamentben kényelmes szavazattöbbséggel megszavazott Alkotmány-cikkely és utálja, az elnök által már aláírt referendum-törvény szellemében, ezután rendelkezéseket már a kormány hoz és ennek betartása a jogállamiság egyik eleme. A helyhatósági választások képezhették inkább a vita tárgyát. Szerintünk a választások minél hamarabbi megtartását nem csak külföld felé, hanem az országos demokratizálódási folyamatok szempontjából is szükségesnek látjuk. Az RMDSZ az időpontot is — amennyiben a hátralévő időben a kormány a választásokat megfelelő módon elő tudja készíteni — elfogadhatónak tartja. Nagyon remélem, hogy az RMDSZ helyi szervei, a tagság, tudatában annak, hogy a választás a helyi önkormányzat első megjelenése, a kiindulópont, melyből tovább lehet lépni a helyi autonómiák útján. Bár a felülről jövő rendelkezések, az etatizmus még mindig érezteti hatását — ezt egyébként több ízben szóvá tettük —, megvan a lehetőség arra, hogy olyan emberek kerüljenek a megyék, városok élére, akik életbe ültetik a Lejegyezte: BÉRES KATALIN (folytatása a 3. oldalon) Új sorozat 597. szám 1991. december 3., kedd 4 oldalára 10 le] • • " Postacím: Redacia ROMÁNIAI MAGYAR SZÓ: 79776 Bucuresti, 33 Piata Presei Libere 1., sector 1. ROMÁNIAI MAGYAR SZÓ szerkesztősége 79776 Bukarest 33, Szabad Sajtó tér 1., 1. kerület üzenetrögzítő szolgálatunk telefonszáma: 18 03 02 Telefax: 18 15 62 ADVENT HAVÁBAN AZ ÚR ÉRKEZÉSE A keresztyének ezekben a napokban lépik át az „egyházi év“ küszöbét, amelyet adventnek hívunk. A szó jelentésében (eljövetel) a Megváltó Jézus Krisztus érkezésére céloz. De jelenti még az eljövetelre összpontosított várakozást is. A hitben előttünk járó zsidó népnek ma élő hithű fiai még jelenleg is várják a megígért Messiást. Mi, keresztyének, akik Jézusnak és az apostoloknak hiszünk, valljuk, hogy az ószövetségi zsidóknak megígért Felkent (ez a messiás kifejezés magyar megfelelője) immár eljött: ő volt az, aki kora világbirodalmának egy jelentéktelen tartományában, Júdeában jött világra, Betlehem városában. Jövetele, érkezése annyira egyszerű, szenzációmentes volt, hogy a megváltó-várók nagy többsége nem volt képes felismerni benne az ígéretek beteljesítőjét. Kezdettől fogva kisebbségben voltak azok, akik elhitték neki, hogy ő Isten fia, és az Isten országát proklamálja a földön. Hogy miért? Nem azért, mintha senki sem áhítozott volna a meghirdetett szeretet—igazság—békesség programra. Hanem azért, mert ki-ki az önszeretést, az önigazságot s a maga képzelte békességet tartotta előbbvalónak. Pedig Jézus a végsőkig elment annak példázásában, hogy miként lehet Isten országa mellett engedelmesen tanúskodni: engedte, hogy bakók végezzenek vele, csakhogy megmutassa szeretetét miirántunk, engedelmességét Isten iránt. Keresztvállalásáért az Atya megdicsőítette, feltámasztotta őt a halálból, és felemelte láthatatlan birodalmába. Azóta mi, keresztyének adventben élünk. Arra várunk, hogy Jézus ismét eljön- Most másodszor Úrként érkezik, úgy, amint sok templom kupolájának boltívében Pántokrátorként (mindenek megtartójaként) ábrázolják Őt. Hogy mit hoz 1991 adventje nekünk, ’< ~C ,■ • r • ."V ■, , fe-i a Kárpát-medencében élőknek. Ezt Baja Mihály versrészlete (Advent) fejezi ki a legtalálóbban: „Körültönk néma, vak sötétség / gyűlölség átka a szívekben, / fogytán a kenyerünk a kasban, / szűkölködünk a lelkiekben. / / Oh, balzsamosztó jobb kezével / ennyi fájó sebet ki köt be? / Ki gyújt nekünk fényt a homályban? / Vagy benne járjunk mindörökre?“ „A nép, amely sötétségben jár, lát nagy világosságot“ — idézi a próféta jövendölését Jézus születésekor az örömmondó. A sötétségben járó nép nem valahol a Balkánon élt, hanem az emberi kultúra bölcsőjében, Keleten. Az a birodalom, amelyben ma élünk, nem sokkal több jót ígér. Ellenkezőleg: „a távol-keleti demokrácia bástyájával“, Kínával versenyezve fog kezet kis népek ellen Szerbiával. Amennyire ígéretes, fontos — lévén, hogy a zsarnokság eleve vesztes —, annyira fenyegető is: lásd a délvidéki magyarok sorsát. Számos gyülekezetben estéről estére gyertyát gyújtanak, hogy kifejezzék: Jézus érkezésekor megszűnik a sötétség. Advent első vasárnapján egy gyertyával kezdik, másnap a következő, harmadnap a harmadik is sorra kerül. Így szaporodnak a kis gyertyafények egészen a szentestéig, és ekkor már betöltik az imádság házát világossággal. Isten azt akarja, hogy ekképpen világoljon a mi hitünk és reménységünk, hogy utat lássunk a legsötétebb éjszakában is. Csakis így juthat megnyugvásra kérdések, csalódások, kiábrándulások és hiábavaló várakozások révén felzaklatott lelkünk. Jó helyre látogat, ha 1991 Adventjében Erdélybe jön az Úr. is~ BALOGH BÉLA ref. lelkipásztor »n*)T víg ídt SMU torrít»s* *«?•• • -t A A kormányszóvivő sajtóértekezlete elmaradt FÉLNEK TŐLÜNK A minden heti csütörtökön tartandó kormányszóvivői sajtóértekezlet ezúttal elmaradt. Oly hirtelen, hogy sem a szervezők, sem a résztvevők nem tudták. Álltunk hát a bukaresti Victoria-palota egyik ajtajában, szép sorban leigazoltattak bennünket, majd a lajstromba is felvettek, aztán egyesek közülünk kis táblácskát tűzhettek a mellükre és mehettek..., na nem Iolanda Szániloiu beszámolóját meghallgatni, hanem a görög miniszterelnökkel találkozni. A táblanélküliek pedig indulhattak vissza a szerkesztőségbe egyedi demokráciánk újabb megnyilatkozásáról, a szabad hírszerzést és -áramlást egyáltalán nem ösztönző intézkedésről beszámolni. Az már más kérdés, hogy szerencséjükre Konsztantin Micotakisz úr nem mondott világraszóló újdonságokat, azt azonban megemlítette, hogy a romániai , görög kisebbségek jogait biztosítják, problémáikat példásan megoldották, így látszik ez az Akropolisz tövéből. Az itt élő nemzetiségek azonban ezt másképpen érezhetik. De most nem a nemzetiségi jogokról, hanem az általános demokráciáról szeretnék szólani. Arról, hogy a forradalom utáni napokban, hetekben az újdondászok állandó jelenlétét szinte kérték, követelték az új hatalmasságok. Akkor mindenkinek érdeke volt népszerűségének növelése. Nem is kellett mást bizonyítani, csak azt, hogy újságírással foglalkozol és máris kapun belül lehettél. Később kezdték félteni tőlünk a kormány tagjait, a szenátorokat, a képviselőket. Ekkor bevezették a testi motozást, a táskák kikutatását. Mondta is az egyik kolléganő, hogy az új őrség még a várandós anyából is kitapogatja a gyereket. E módi azóta nem változott, pedig két esztendei tapasztalat bizonyítja: a sajtóban dolgozók hírért jönnek, nem pedig azért, hogy a kormánytagok életére törjenek. Közelebb napjainkhoz — már a Stolojan érában — a sajtóértekezletek előtt listát állítottak össze, s erre azok az újságírók kerültek fel, akiket az eseményre meghívhattak az illetékesek. Ha valaki nem szerepelt a lajstromon, igencsak nehezen jutott a hír közelébe. Újabban kis táblácskákkal látják el az Újságírókat, máris van belőle egy maroknyi, különböző színekben, más és más intézményhez való bejárást biztosítandó. Persze, mindig akad kolléga, akiknek nincs vagy nem jut az ilyen belépőjegyekből. Így történt ez csütörtökön a Victoria-palotában is. Többen megkérdezték, hogy kitől kell ezt kérni, ki hagyja jóvá a belépést. Megtudtuk, hogy ez a kormány sajtóirodája jogkörét is meghaladja. De a miniszterelnök sem foglalkozik azzal, ki jöhet be egy sajtóértekezletre. Az ajtóban álló egyik cerberus félreérthetetlenül a táblácskákra mutatott. „Azok adják az engedélyt, akik e táblácskákra a neveket felírták“ — mondotta. Az írás igencsak gyakorlatlan kézre vallott, bizonyosan egyik rendőrtől vagy állambiztonságitól eredtek az engedélyadók. Tehát, már e tekintetben is ott állunk, ahol 1989-ben voltunk. Választottainkat, kormánytagjainkat tőlünk, az újságíróktól is féltik. Persze, az állampolgároktól is. Hogy honnan tudom ezt? Bizonyította a két kormányfőt csütörtökön kísérők hada. Nem kevesebb mint nyolc rendőrkocsi robogott előttük, utánuk, mellettük, több gépkocsi a közeli útkereszteződéseknél állt indulásra készen. Ezenkívül motorkerékpáros rendőrök serege indította és zárta a menetet. Úgy látszik, a rendőrségen és a biztonságiaknál nem 130 lej egy liter benzin. No, és a környék is tele volt immár nem felstuccolt, sőt inkább hosszú hajú, olykor szakállas, de azért továbbra is a járókelők tömegéből messzire kivilágló sasszemű fiúkkal. És amikor jött a kocsioszlop, leállították a forgalmat, trilláztak a rendőrautók kürtjei. Úgy, ahogy az a diktatúra idején is történt. „Policista“, szakembereink ezt tanulták, ezt tudják és végigcsinálják becsülettel. VE látványtól eszembe jutott egy koppenhágai kép — nemrégiben jártam Dániában —, a királynő gépkocsija áll az egyik útkereszteződésnél, a tilosat mutató villanyrendőr előtt. Várja, hogy ez zöldre váltson. „Miért gondolod, hogy a királynő útja fontosabb, mint egy iparosé vagy kereskedőé?“ — kérdezett vissza a tolmács, amikor a mifelénk rendhagyó jelenség felől érdeklődtem. És igazat adtam neki. Azt pedig szinte nem is kell megemlítenem, hogy a dán parlament épüle ROMÁN GYŐZŐ (Folytatása a 4. oldalon) AHOGY LEHET (Üzenetrögzítőn): — Ezt a címet választották a székelyudvarhelyi Benedek Elek Líceum diákjai Reményei emlékműsoruknak, amit a jeles költő halála 50. évfordulójára állítottak össze. A műsorszerkesztő Miklós Ferenc magyar szakos tanár, bevezető szavaiból megtudhatták a hallgatók, hogy Reményik Sándor Erdély ama ritka költőegyéniségei közé tartozik, aki tehetségét az ittmaradás szolgálatába állította. • A szívet-lelket gyönyörködtető verseket nagyszerű tolmácsolásban hallhatta a közönség a képzős diákok előadásában, melyek közül kénytelen vagyok kiemelni a Bálint Piroska teljesítményét — ezért ne haragudjanak a többiek —, ugyanis nemcsak kivételes versmondó tehetsége volt szembetűnő, hanem beszédtechnikája és előadásmódja is. A Király László verseiből összeállított műsoráért méltán kapott országos nagydíjat Magyarországon. • Az emlékműsor irodalmi-művészi élményét kiegészítette a tanítóképzős énekkar, a Cantata nevű kamarakórus. (Komoróczy György) MI LEGYEN A SZELVÉNYEKKEL (Üzenetrögzítőn) — Telefonszámom 22382, s szeretném jelezni önöknek, hogy az RMSZ mellékleteként megjelenő Barométer műsormelléklet nálunk nem jelent meg a 21. számtól errefelé. Szeretném, ha jeleznék az okát és mi történik azokkal, akik szeretnének részt venni a meghirdetett pályázaton, illetve nyereményhúzáson a szelvényekkel? (Ismeretlen férfihang, 1991. november 29., du.) Az ilyen és ehhez hasonló, bosszantó meglepetések elkerülése végett döntöttünk úgy, hogy műsormellékletünket, az olvasó érdekeit megcsúfoló terjesztési mód miatt, e héttől kezdődően pénteki lapszámunk betéteként forgalmazzuk. Természetesen, az önhibáján kívül elszalasztott szelvényeit — hiszen nem egyedül lehet e helyzetben — nincs módunkban pótolni. Egyedül előfizetőinknek tudhatjuk be hiányos kézbesítés esetén a nyugtát (vagy másolatát) a foghíjas szelvények helyett. AKÁRCSAK TEXASBAN (Üzenetrögzítőn) . November 26-án a rendőrség egy operatív csoportja bekerítette a temesvári Mokka night bárt, aztán néhány tekintélyt parancsoló piszolylövést mellékelve leellenőrizte a bentlévő személyeket. A szomszédos butik elárusítója egy halottról is tudott, ezt azonban a rendőrség közleménye cáfolta. A bárban leigazolt személyek közül két török állampolgár néhány nappal korábban egy másik temesvári lebujban rendezett komoly anyagi károkat jelentő botrányt; ezeket őrizetbe vették. Még 13 honfitársuknak belepecsételtek az útlevelükbe, hogy 48 órán belül kötelesek elhagyni az országot. Azzal a néhány jugoszláv állampolgárral, akiknek útlevelük sem volt, ahova hasonló pecsétet lehetett volna ütni, egyenesen a Stamara Moravica-i határátkelőig száguldottak, ahol átadták őket a szerb hatóságoknak. A figyelmeztető lövéseket néhány, menekülni szándékozó személy megállítása céljából adták le. (Gazda Árpád) Horn Gyula nyilatkozata romániai látogatásáról Az MTI kérdésére válaszolva, Horn Gyula, a magyar Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke vasárnap közölte: Hétfőn kezdődő romániai útja a román képviselőház és szenátus külügyi bizottsága áprilisi magyarországi látogatásának viszonzása. A megbeszéléseken várhatóan szóba kerül a két ország kapcsolatait érintő valamennyi kérdés. A küldöttség, a parlamenti bizottság tagjain kívül tárgyal a Hargita—Kovászna megyei tényfeltáró bizottság képviselőivel is. A tervek szerint találkozóra kerül sor a külügyminiszterrel, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok és idegenforgalom miniszterével, a miniszterelnökkel, illetőleg Iliescu köztársasági elnökkel is. A megbeszélések középpontjában természetesen a magyar—román viszony javításának lehetősége és azoknak a vádaknak a tisztázása áll, amelyek román részről Magyarországgal szemben az elmúlt hónapok során elhangzottak — mondotta Horn Gyula. (MTI) Román menekültek Helsinkiben A még mindig Viborgban tartózkodó román állampolgárok közül kilencen átlépték a szovjet—finn határt, és politikai menedékért folyamodtak Finnországban. (Emlékeztetjük olvasóinkat, hogy a románok Bacau megye árvízsújtotta vidékeiről érkeztek a szovjet—finn határvidékre, miután elterjedt a híre, hogy Finnország befogad károsultakat és munkalehetőséget biztosít nekik.) Egy előzetes vizsgálat során a román menekültek azt vallották a finn rendőrség képviselői előtt, hogy Vagnikkala vasútállomása közelében léptek finn földre. Egy televíziós beszámoló szerint megfizetett szovjet ember kalauzolta át őket gyalogszerrel a határon. A menekültek most, a Finn Vöröskereszt Központi Igazgatóságának közleménye szerint Helsinkiben, egy vöröskeresztes menekültszálláson vannak elhelyezve. Mától: új RMSZ-folytatásos A MOSZKVAI PUCCSKÍSÉRLET (2. oldal)