Romániai Magyar Szó, 1992. március (4. évfolyam, 667-693. szám)
1992-03-01 / 667-668. szám
ROMÁNIAI ORSZÁGOS DEMOKRATIKUS NAPILAP — BUKAREST NEM HAGYHATJUK SZÓ NÉLKÜL Ki a „szegény" a gáton? Európa kapuit döngetve, az elmúlt két esztendő alatt számtalan régi rossz szokásunktól, már-már megkövesedett beleidegződésünktől próbáltunk megszabadulni. Képzeletbeli vagy tényleges szögesdróttal bekerített országunkban ugyanis minden silány és csapnivaló volt, ami a kerítésen kívül maradt, s különösen haragudtunk (haragudnunk kellett) a kapitalista világ termékeire, dolgaira, megvalósításaira, eredményeire. Később a reformkommunizmusról álmodozók is fekete listáinkra kerültek, gyanúsan tekingettünk keletre, nyugatra és délre a szocializmus eszméinek árulóira. ..Pártunk és kormányunk hivatalos nyilatkozataiban különleges figyelmet szenteltek a leggyakrabban felháborítónak minősített magyarországi eseményeknek, a sajtóban pedig bevett szokássá vált, hogy közvetlen nyugati szomszédunktól kizárólag a negatív híreket vettük át. Bárki fellapozhatja az 1989 decembere előtti hazai újságkollekciókat, hogy meggyőződjék a fentiek igazáról. Mindig és mindenkor kiemelt helyen, többnyire keretes hír formájában közölték a lapok, hogy Magyarországon 10—20— 30 százalékkal éppen mi drágult, hogy hány tucattal növekedett a munkanélküliek száma (micsoda szörnyűség, a dolgozók nem jutnak munkához és kenyérhez!), hogy a kapitalizmus bérencei ellenzéki pártokba tömörülve döntögetik a néphatalmat, hogy zárják be a ráfizetéses gyárakat és üzemeket.... és így tovább és így tovább. Arról persze sohasem szólt a krónika, hogy Magyarországon európai körülmények uralkodnak, hogy ha drágán is, de mindent lehet kapni, hogy a nyugdíjasok még a Kádár-korban is kedvezményes árú bérletekkel utaztak, a 70 éven felüliek pedig ingyen vagy hogy évente minden magyar állampolgárnak bizonyos mennyiségű valutát biztosítottak turisztikai és egyéb célokra. Arra sem próbált itt senki magyarázatot adni, hogy a nyugati turisták miért oda és miért nem hozzánk özönlenek, s az ottani életszínvonalat sem illett összehasonlítani a romániaival. Ez persze a múlt, mondhatná bárki, ha időközben sikerült volna megszabadulnunk a külföldi — és főként a magyarországi — ügyeket kizárólag görbe tükrön keresztül nézni. Irigység, rosszindulat vagy egyszerűen önmagunk igazolása, de valóban nem értem, miért megnyugtató az, hogy más is szegény és nyomorog, nemcsak mi. És különösen azért érthetetlen, mert nem igaz — tudja ezt a román olvasó is, hisz az utóbbi időben százezrek fordultak meg „a magyar pusztán“. Ahol valóban nem fonják még kolbászból a kerítést, ám a látottak alapján, gondolom, egyetlen román állampolgárnak sem jut ideje naphosszat sajnálni magyar testvéreit. És hogy a fentieknek több nyomatékot adjak, hadd említem meg, hogy az elmúlt hét Für és Entz-nyilatkozat okozta nagy „országos ködben“ még az egyébként visszafogott hangú Románia libera című lap is bekevert egy sajnálkozó-vigasztaló MTI-hírt, amelyből kiderül, hogy a „magyaroknál sem jó..“ Szerencsére adatokkal próbálja bizonygatni: egy négytagú átlag magyar család mily nehezen él. Jelesen a létminimum valamivel több, mint 32 ezer forintban állapíttatott meg 4 személy számára, ez az összeg pedig a lap szerint 40 dollárt tesz ki. Lehet, hogy e sajnálatos elírás — ugyanis 400 dollárról van szó — egyszerű sajtóhiba, ám azt a legtájékozatlanabb román újságírónak is tudnia kell, hogy a határ mentén jelenleg 4 lejért vásárolják a forintot. Ez pedig testvérek között is azt jelenti, hogy egy négytagú szegény magyar családnak 128 000 lejnyi jövedelme van, ami nem potomság. Ha pedig a nálunk lefektetett 8500 lejes minimálbért vesszük alapul, akkor egy kétgyermekes szegény román családnak 17 000 feje van. Nos, ki hát a „szegény" a gáton? Félreértés ne essék, tudom: ezek a határokat átszelő pénzátszámítások hamisak, gyakran teljességgel érvénytelenek, de egy valamit mindenképpen kifejeznek. Jelesen, megközelítőleg körvonalazzák életminőségünk szintjét, s ha nem egyéb, betájolják közérzetünket. Többek között magyarázatot adnak arra, hogy magyarországi látogatásaim alkalmával miért hallgatom el 10—12 ezer forintos nyugdíjból élő nagynéném előtt, hogy ma sem vagyok képes havonta 50 dollárt összedolgozni. Félő, megszakadna a kacagástól, (hogy az amerikai nénémről ne is szóljak!). KISS ZSUZSA Márciusi vita Atyánk, köszönjük, hogy újra szólhatunk Hozzád. Hideg tél áll mögöttünk, de az élet mégis megmaradt. Neked köszönjük, hogy életünk sok nagy telénél velünk voltál. Bocsásd meg, hogy kezdtünk már türelmetlenkedni, mikor jön el szép tavaszod? Lelkileg is sokszor nagyon fáztunk, nehéz volt mindenképpen a sok hideget hordozni. Csúszósak voltak utaink, nem mertünk mindig elindulni, féltünk az eleséstől testileg is, lelkileg is. Éreztük, hogy nem szabad elesnünk, köszönjük, hogy oltalmaztál. Március van, hisszük, hogy a tavasz virágai a hótakaró alatt éledeznek, nagyon várjuk, hogy előbukkanjanak s hirdessék a meleg közeledtét. Uram, Te biztos láttad a mi virágjainkat is: a hótakaró alatti erőfeszítést, vágyat, imádságot, a küzdelmet, hogy a fagyos földből elinduljon az élet, s meleged, fényed reményt keltsen bennünk. Te tudod, Istenünk, a legjobban, hogy a hajszálgyökerek hogy kapaszkodnak a földbe, bízva abban, hogy kitéphetetlenül megmaradnak, s a mi létünk ezernyi hajszálgyökere is a téli fagyot, keménységet, hideget, gyűlöletet kibírja. Ne engedj csüggedni, kishitűnek lenni. Taníts meg, hogy minél több a nehézség, nekünk annál jobban Rád kell figyelnünk, tanácsodat követnünk. A sok hideg, próbatétel vezessen a bűnbánat útján, ne a csalódás keserítsen, hanem még jobban Hozzád kössön. A régiek hűségét kérjük, Atyánk, magunknak, s a Te szeretetedet népünknek, a világnak. Ámen CSIHA EMESE EGYÜTTES ÜLÉS A PARLAMENTBEN KI TUD IGAZSÁGOT TENNI? A parlamenti munkahét két utolsó napjára együttes ülést tervezett a két Ház állandó bürója. A napirend: az együttes ülések Házszabálya és az 1992-es költségvetés. Mint kiderült, két óriáskígyó, melyhez a parlamentnek — tisztesség ne essék szólván — kevéssé fűlt a foga. Lehet, ha a költségvetéssel kezdik, több érdeklődőt vonzott volna. De mert a szervezők a Házszabályt részesítették előnyben, a parlament óráról órára quorum-gondokkal küzdött. A minimális létszám, ami még törvényes volt: 253, de tizenkettőkor — ahogyan Csiha Tamás szenátor úr összeszámolta — mindössze 188-an tartózkodtak a teremben. Az ülés elnöke is fölismerte a veszélyt, több ízben figyelmeztette a jelen lévőket (!), hogy szégyenszemre be kell majd rekeszteni az ülést, mert nem lesz szabályos a hiányzók magas száma miatt. A gondra a hosszú ebédszünet sem hozott gyógyírt, mert délutánra még kevesebben maradtak. Fél ötre már csak 208-an, amint a szavazatok számából is kitűnt, és ezzel kátyúba került a szekér. Dan Martian elnök nemcsak hogy névsorolvasást rendelt el, ezt saját maga fel is vállalta. És ezzel telt el még egy jó óra, hogy végigolvasták az ötszázegynehány nevet. Hiába minden, csak nem sikerült még néhány honatyára „szert tenni“ és hat körül a munkálatokat az ötszázegynéhány nevet. Hiába minden. A 90 szakaszból álló Házszabálynak még egyharmadával sem végeztek, és ott van a költségvetés is ... Február utolsó napjaiban járunk és az 1992-es költségvetés még a levegőben. Miként egy szenátor elmondotta, jobb házaknál ezt már az előző év novemberében letárgyalják, hogy decembert immár csak az utolsó tételek, a parlament javaslatainak érdemben beépítésére szánhassák és az új esztendőben már érvénybe is léphessen. Minálunk elérk«'*1* ez márciusban is. Elhangzott a folyosón megjegyzés is, miszerint olyan feneketlen kútba néz a parlament e költségvetés kapcsán, melybe beleszédül majd, hiszen az ország gazdasági-pénzügyi helyzete, annak ellenére, hogy mintegy fél esztendeje hiper-szakember áll a kormány élén , tovább romlott, a válság még inkább elmélyült ... A kongó unalomban telő percekbe némi izgalmat csak a parlament körül gyülekező tüntetők hoztak. Mozgósította önmagát a védelmi csapat is, sőt, erősítést is kért. Az ablakon kitekintve, látjuk, két hatalmas autóból egymás után szállnak ki a sisakos, pajzsos katonák. Pedig a tömeg szelíd, nem agresszív. De kérése annál több gondot okoz. A tömeg olyan bérlőkből áll, akik államosított lakásokban laknak, és attól tartanak, ha a parlament kihoz egy olyan törvényt, mely kimondja, hogy az államosított lakásokat vissza kell adni az eredeti tulajdonosnak, akitől az állam különböző jogcímeken vagy többségében éppen jogtalanul elragadta, akkor ők fedél nélkül maradnak, jobban mondva ki kell költözniük e lakásokból. A jogászoknak főhet a feje: hogyan tegyenek igazságot? Ha a tüntető tömegnek adnak igazat, egy elkövetett igazságtalanságot újabbal tetéznek; akinek államosították a házát, azt másodszorra is megfosztják a tulajdonától. Ha pedig az utóbbiak érdekében döntenek, mit lehet válaszolni — ahogyan a táblák is jelezték, melyeket a tüntetők magukkal hoztak — immár az államosított házakban lakó bérlők millióinak? Ki tud e fájdalmas kérdésben mindkét felet megnyugtató, érvényes igazságot szolgáltatni? Egy törvénybitorló korszak után valóban szinte százával támadnak ilyen kérdések, köztük számos olyan, hogy negyvenesztendős ügyeket kellene orvosolni. A szenátorpáholyban latolgatják a lehetőségeket. Mert az államosított házakból is — mondja egy sokat tapasztalt jogász — talán nem kell, ha valakinek — egy kis sarkítással — tíz háza volt, valamennyit visszaadni, de valamiképpen igazságot kell tenni számára is. De mi történjék a bérlőkkel, amikor ez a társadalom oly szegény, hogy még a soron levő lakásproblémákat sem tudja megoldani, nemhogy újabbakat kezelni ".. A parlament nyolc tagú csoportja próbálta megnyugtatni a tüntetőket, Marian Enache, képviselőházi Front-lider nyilatkozatot olvas fel, melynek lényege az, hogy a jelenlegi kormánypárt parlamenti képviselete vállalja: a fogas kérdésre megoldási alternatívát talál... Persze, a nyilatkozat végén a teremből elhangzik: holnap azok jönnek a parlament elé, akiknek államosították a házát, ők is jogaikat követelik. Nekik mit felelünk majd? BÉRES KATALIN MA ALAPTESTBEN: • JUHÁSZ ZOLTÁN: Errata • Hiátus — ARANY JÁNOS: Plevna • KONRÁD GYÖRGY: Egy nyaraló különvéleményei • Néma tárlat — Sajdik Ferenc piktogramjai • POLYÁNKI SÁNDOR: Arany játékos rímei és verses játékai • LÉSTYÁN FERENC: Az Erdélyi Római Katolikus Püspökség a kommunista rendszer első évei alatt • GÁL ÉVA EMESE: Magánúton tanultam — beszélgetés Murgu Dorel fiatal karmesterrel • KUDELÁSZ ILDIKÓ: Arcok a kolozsvári magyar színjátszásból • ROMÁN GYŐZŐ: Kötet a könyvtárban — beszélgetés Pillich László képviselővel, a Heltai Gáspár Alapítvány kuratóriumának tagjával • KALMÁR ZOLTÁN: Erős várunk nékünk az Isten... • GÁBOR FERENC, KOMÁN JÁNOS, IOAN VIERU versei • SLAWOMIR MRCZEK: Kiküldött tudósítónk • DÁNÉ TIBOR KÁLMÁN: Vitorlások a naprendszerben • A tudományon túl • ) ARANY JÁNOS „MENETREND” (Telefaxon) — Az Arany János születése 175. évfordulójának nagyváradi és nagyszalontai ünnepségeire február 28— március 1 között kerül sor. • Péntek este a nagyváradi színház Háy Gyula Mohács c. darabjának bemutatójával indított, másnap Nagyszalonta fogadta a vendégeket, akik a városháza dísztermében méltató dolgozatokat olvastak föl a nagy költőről. Érkeztüket jelezték: Németh G. Béla, Czine Mihály, Csűrös Miklós, Nyilas Balázs (Bp.), Pásztor Emil (Eger), Farkas Péter, Novák László, Szász László (Nagykőrös), Dávid Gyula, Faragó József, Kozma Dezső, Mózes Huba (K-vár), Radu Enescu, Viorel Horj, Gheorghe Moldovan (N várad). Este a váradi színházban irodalmi est lesz Arany emlékére, amit Jókai Anna, a Magyar Írószövetség elnöke nyit meg. • Vasárnap reggel 10-kor a nagyszalontai református templomban Tőkés László ünnepi igehirdetése, majd dél felé Kiss István Aranyszobrának ünnepélyes leleplezése teszi emlékezetessé az ünneplést. 13-kor koszorúzás lesz az Arany-háznál, délután előadói műsor a helyi művelődési házban. (1992. február 26.) Napról lapra Láda sör Egy képviselő szóvá tett a parlamentben egy előkelő, sőt fényűző fogadást, amelyen mai ,de nem csak mai hírességek jelentek meg, hozzátette, egy láda sörbe fogad, ha a felszólalását a televízió közvetíti. A fogadást elvesztette. Igen, csakhogy azon a fogadáson az urak és hölgyek pezsgőt ittak. SZÁSZ JÁNOS A megbeszélések folytatására Budapesten kerül sor A hét első felében Bukarestben tartózkodott a Magyar Köztársaság Országgyűlése magyar—román baráti csoportjának küldöttsége. A látogatás főbb mozzanatairól hírekben már beszámoltunk. Lapunk munkatársa a lezajlott találkozók főszereplőivel beszélgetett el: Bogdán Emil MDF-képviselővel, az Országgyűlés magyar—román baráti csoportjának elnökével, a magyar delegáció, vezetőjével, Viorel Faur szenátorral, a Románia—Magyarország parlamenti csoport elnökével, valamint Tóth József RMDSZ-szenátorral, a csoport alelnökével. A velük készült különinterjúkat az alábbiakban közöljük. A kapcsolatteremtés kitartó, következetes munkát igényel Exkluzív interjú VIOREL FAUR szenátorral — Milyen légkörben zajlottak le a találkozók és eredményesnek mondhatók-e a tárgyalások? — Alkalmunk volt fogadni a magyar parlament magyar—román baráti csoportjának küldöttségét, melyet Bogdán Emil úr, magas erkölcsi tartású ember, a csoport elnöke vezetett Több mint másfél órás megbeszélésünkből néhány, konklúzió számba mehető megállapítást szűrtem le. Mindenekelőtt azt a kifejezésre jutott közös óhajt említeném, hogy a két baráti csoport minél fokozottabb mértékben hozzájáruljon a két parlament és, következésképpen, a két ország közötti kapcsolatok javításához, fejlesztéséhez. Egybecsendült az álláspont a tekintetben is, hogy megfelelő figyelmet kell szentelni a nemzetiségi jogok védelmezésének, szavatolásának, viszont a kisebbségek tiszteletet, hűséget kell tanúsítsanak ama állam iránt, amelyben élnek. Mindkét oldalról utalások történtek a két népet összefűző történelmi emlékekre, példákra. Ezt a pozitív hagyományt folytatni kell most is és a jövőben is. Egyébként pontosan ezek az őszinte, szívből fakadó szavak jelentették e találkozó legnagyobb nyereségét. Jelentkeztek kisebb súrlódások is, s azokat sem hagyhatom szó nélkül. A Szenátus alelnöke, Moitár felvetette, hogy — a Curierul National című lap értesülései szerint — nemrég Magyarországon erőszakoskodtak néhány román turistával szemben. — Elnézést, hogy megszakítom. Ez egy olyan probléma, amely a két ország parlamentjeinek hatáskörébe tartozik? — Nem, nem, nyilván nem, de az ügy az érdeklődés gyújtópontjába került. Jó lenne, ha a magyar parlamenti képviselők hazatérésük után megérdeklődnek, mi történt a valóságban. Mi tisztában vagyunk vele, hogy a rendőrség nem mindig és mindenhol viselkedik hibátlan módon Nem is vádoltunk közvetlenül senkit. Csupán jelezni akartam, hogy ilyen jellegű problémák is szóba jöttek. A megbeszélő(Folytatása a 2. oldalon) / • Új sorozat 667—668. szám 1992. február 29—március 1, szombat-vasárnap (4 + 4) 8 oldal ára 15 lejt ELŐTTÜNK A MEGYEI TANÁCSOSOK VÁLASZTÁSA (Üzenetrögzítőn) — A 70/1991-es sz., a helyhatósági választásokat szabályozó törvény külön fejezetet, az V.-et szenteli a megyei tanácsosok megválasztásának. Maga az eljárás az utolsó helyi tanács megalakulásának napján indul be. Ha tehát mindenhol megtartották az alakuló tanácsüléseket, 3 napon belül megyei választási bizottságnak be kell mutatni. Magára a megyei törvényszék elnöke, aki mellett 3 törvénybíró és a választáson részt vevő 11 párt küldötte vigyáz arra, hogy minden a szabályok szerint történjék. A megyei tanácsosok számát a 69/1991. sz. helyhatósági törvény mondja ki és az a megye összlakosságától függően 37, 39 vagy 45 fő. A választás közvetett, tehát ez nem a választópolgárok, hanem az elektorok testületének a jogköre, feladata. Az elektorok (választók) maguk a helyi, községi, városi és municípiumi tanácsosok. • Kik és hogyan indulhatnak e közvetett választáson? Azok a pártok, koalíciók, amelyek a helyi tanácsokban egyazon megyén belül mandátumhoz jutottak. A jelölőlistákat az utolsó helyi tanács megalakulásától számított legtöbb 10 napon belül a megyei választási bizottságának be kell mutatni Magára a választásra vagy szavazásra a helyi tanácsok megalakulásától számított 30 napon belül kerül sor. Akkor lesz érvényes a szavazás, ha a reggel 8-tól este 20 óráig tartó szavazáson az elektorok 2/3-a részt vesz. A mandátumok vagy a megyei tanácsosi helyek odaítélése a 66. szakasz szerint az ismert módon történik, azaz a választáson részt vett elektorok számát elosztják a megyei tanácsok, elere meghatározott számával, s az így kapott eredményt (ez a választási kebffciens) összevetik a pártlistákra leadott szavazatokkal. A töredékszavazatokat is nagyságrendbe állítják és így osztják el sorrendben az első osztás után fennmaradó helyeket. A nagyon kevés elektorral rendelkező pártok e rendszerben kevés eséllyel indulnak, így ezek számára követendő taktika a koalíció. És itt szerephez jutnak a független helyi tanácsosok is! (Deák Levente) ELKELNE EGY RENDEZŐ (üzenetrögzítőn) — Lelkes közönség töltötte meg a felsőbányai mozi termét, ahol a helyi RMDSZ és MADISZ szervezésében szavalókórus, táncos színházi est megismétlésére került sor a közönség kívánságára. Bár a műsor egy kissé zsúfolt volt, a műsorszámok összekovácsolták a szereplőket a közönséggel. Egy gyakorlott rendező útmutatásai csak növelnék az előadás színvonalát. (Farkas E. Zoltán) JÖNNEK A „KERESZTBETEVÉSEK” (üzenetrögzítőn) . Alighogy elfoglalta hivatalát Viorel Oancea, Temesvár választott polgármestere, elkezdődött az alulmaradottak küzdelme a város új vezetése ellen. Elkezdődött a „keresztbetevések“ kora. • A napokban a Renel gazdasági önkormányzat villany- és hőenergia szolgáltató főigazgatóságáról érkezett egy telefax-üzenet a városházára, melyben közükt, hogy amennyiben a polgármesteri hivatal az elkövetkező 3 napban nem fizeti ki az 570 ezer lej tartozását, kénytelenek lesznek határozatot hozni a város távfűtésének leállításáról. Amint ez az üzenetből is kiderül, nem a lakosságra eső követelésekről van szó, hanem arról az összegről, amivel az állam kellett volna hogy támogassa a lakások fűtését. Kellett volna, de nem támogatta! Az állam fennhatósága alatt működő Renel pedig Temesvár önkormányzatán próbálja bevasalni azt a summát, amiért csakis a gazdájánál kellene vernie az asztalt. Vagyis, Állam bácsi (Szilágyi Domokost idézve) „bőkezűen visszaveszi, amit adni elfelejtett.“ (Gazda Árpád) TIPPELHETÜNK (Üzenetrögzítőn) — Tűz ütött ki a kolozsvári Postakert utcában egy alig pár hete megnyílt bizományiban. Az árukészlet a lángok martaléka lett, de az egyemeletes, ütött-kopott épület más kárt nem szenvedett. • Itt székel különben a romák helyi pártszervezete is, amit az is jelez, hogy az épület homlokzatán, ki tudja, mily meggondolásból, 2 darab román nemzeti zászló lengedezik, állandóan. • Az égő üzletből kicsapó lángok a trikolórokban kárt nem tettek. De képzeljük el, hogy mi történik, vagyis ki és miért követte volna el a felségjel-gyalázó merényletet, ha mindez a választási hadjárat kellős közepén esik meg! (Miklós László) A RENDŐRSÉG VISSZAPILLANT (Telexen) — Statisztika készült az 1991- es bűnözés főbb adatairól, mely szerint a legtöbb bűnesetet jegyző megye Temes (4793), a legkevesebbet jegyző Szilágy (608) volt. • A legostobább bűntett: a 45 éves D.H. október elején 17 napon át fogva tartotta a 21 éves V.C.-t, s erőszakkal próbálta rávenni, hogy hozzámenjen feleségül. A lány belehalt a kínzásokba. • A legkegyetlenebb gyilkosság áldozata egy igsi-i 8 éves kislány, akit a 34 éves Gh.F. február 8-áig vitt magával a galatai erítélybe, ott megerőszakolta és megfojtotta. • A legnagyobb külföldi büntetést kapó román állampolgár a 42 éves George Gherut, akit egy ausztriai törvényszék életfogytiglani börtönbüntetésre ítélt két személy, egy román és egy osztrák állampolgár meggyilkolásáért. • A komráció egyik legtartalmasabb zsákmányát Gabriela Elia Popa, a román kereskedelmi bank onyesti fiókjának igazgatónője zsebelte be, aki mintegy 200 magánvállalkozótól több mint egymillió lej kenőpénzt kapott, kölcsönök jóváhagyása fejében. (A Rompres nyomán) A PARLAMENTBEN HALLOTTUK... (Loco) — Letartóztatták Herbert Józsefet, Margittá, frissen megválasztott magyar polgármesterét. A kormánykeréknél ülve koccanásos balesete volt, ám a rendőrök felszólítására megtagadta, hogy alkoholszondába fújjon és vért vegyenek tőle. Ezután került sor őrizetbevételére.* Hargita megyében 179 331 érvényes szavazatot jegyezhettek a polgármesterekre. Ezek közül 119 309 az RMDSZ-re, 46 998 független jelöltekre, 1546 az RMDSZ és az NMF közös jelöltjére és 1848 a Kisgazdapártra voksolt. A szinte teljes magyar Csíkkarcfalván az RMDSZ jelöltje ellenében független jelöltet választottak meg a helybeliek, a román Iamandi Emilt. Székelyudvarhelyen, Fenyéden, Korondon, Ditróban, Székelyderzsen, Homoródalmáson, Madéfalván is a független jelölt lett a polgármester. Székelyandrásfalván a Front és az RMDSZ közös jelöltje a román Pipa I Ioan volt, aki a voksok 93 százalékát, mondhatja magáénak. (Román Győző) sector 1. ROMÁNIAI MAGYAR SZÓ szerkesztősége 79776 Bukarest 33, Szabad Sajtó tér 1., 1. kerület Postacím: Redactia ROMÁNIAI MAGYAR SZÓ, 79776 Bucuresti, 33 Piata Presei Libere 1., Üzenetrögzítő szolgálatunk telefonszáma: 18 03 02 Telefax: 18 15 62 Sikerült bizalomkeltő légkört kialakítani Exkluzív interjú BOGDÁN EMIL képviselővel — Önök válaszlátogatást tesznek most Bukarestben. Múlt év őszén a román parlament román—magyar csoportjának küldöttsége folytatott megbeszéléseket Budapesten ... — Szabad György mondotta akkor, hogy frontáttörés történt, mivel nekünk sikerült meghívnunk Budapestre a romániai baráti csoportot, és annak tagjaival jó légkörű, gyümölcsöző megbeszéléseket folytattunk. A romániai vendégek úgy mentek el — ezt ők nyilatkozták —, hogy nagyon kellemes benyomásokat szereztek a tárgyalások során. Ennek viszonzása volt az, hogy bennünket most meghívtak a román fővárosba. — Hogyan jellemezné a tárgyalásokat? — Nagyon sok parlamenti bizottság tagjaival tárgyaltunk. A legfontosabbnak viszont azt tartom, hogy érzésem szerint sikerült bizalomkeltő légkört kialakítani. Mi azzal a céllal érkeztünk ide, hogy barátkozzunk, s barátságunk nyíltságáról, őszinteségéről biztosítsuk a román felet. Ha kezdetben voltak is némi szélsőséges megnyilatkozások, azok hamar elszigetelődtek, mert — úgy érzem — a barátság és a megértés az ő részükről is igényeltetik. Új helyzetben vagyunk: felbomlott a Varsói Szerződés, Európa mocorog, keresi a helyét minden nemzet. Történelmi, visszahozhatatlan pillanatot élünk, amikor nekünk meg kell találnunk azokat a módozatokat, melyek segítségével egy új kapcsolatrendszert alakíthatunk ki. Most már van mód arra, hogy őszintén és nyíltan beszéljünk, nincsenek ideológiai megkötöttségek. Talán éppen ez a felszabadultság okozza a szélsőséges megnyilatkozásokat, m°iyek csak hosszú időt, türelmet igénylő, kis lépések politizáját követelő módszerei oszlathatók el Gondoljunk csak a francia—német ellentétekre. A megoldás az volt, hogy rendszeressé tették a találkozásokat. Párbeszéddel — értelmes emberek között — minden kérdést meg lehet oldani. (Folytatása a 2. oldalon)