Romániai Magyar Szó, 1993. március (5. évfolyam, 967-992. szám)
1993-03-13 / 977-978. szám
ROMÁNIAI ORSZÁGOS DEMOKRATIKUS NAPILAP — BUKAREST NEM HAGYHATJUK SZÓ NÉLKÜL BIZALMUNK A MÉRLEGEN A pénteki lapokban ujjong némely újságíró: megvan a kormánnyal szembeni bizalmatlansági indítvány, éljen a demokrácia! Ez az első komolyabb demokratikus lépés, mióta európai útra fordult szekerünk stb., stb. Igen, végül is a parlament elé citált kormányjelentés és -program az ellenzék parlamenti képviselőitől megkapta azt, amit korábban különböző utakonmódokon már beígértek nekik! Csütörtöki válaszaikban a miniszterek nagy része megpróbálta, ha nem is visszaverni, de kivédeni a támadásokat, úgy ítélvén meg az ország általános helyzetét, mint amiért nem kell különösképpen aggódni; legalábbis szerintük anynyira azért nem, hogy a kormány kénytelen legyen fogni a kalapját és jószántából leköszönni. És akkor a román ellenzék nagy alakja, a szerénységéről és gerinces tartásáról közismert Corneliu Coposu szenátor, a Nemzeti Kereszténydemokrata Parasztpárt elnöke, akit politikai ellenlábasai minden áron próbáltak megakadályozni a felszólalásban, végül is kimondta a bűvös szót, amitmajdmindenki várt: az ellenzék benyújtja bizalmatlansági eljárását a kormány ellen. Hiába a gúnyos megjegyzések, hiába a jogászi észfacsarintás lebeszélési kísérlete, az ellenzék hosszas viták után végre elszánta magát: lépnie kell valamit. Igaz, mérlegelnie kellett, vajon éppen ez az a pillanat, melyben élni kell az alkotmányos bizalmatlansági eljárás oly ritkán felhasználható jogával (mintha a népmeséi három jókívánság felélési lehetőségeit latolgatták volna aggodalmasan), de végül is majd minden pártban megszületett a végső konszenzus: egy, a kinevezése óta szinte tehetetlenségre ítélt — de arra szokott is! — kormánygarnitúra tetteit nem lehet szó nélkül hagyni a történelem előtt. Még ha az egyszerű többségi szavazat majdnem az ellenzék oldalára billenti a döntés mérlegét (amit a parlamenti erőviszonyokból szinte előre látni lehet), a közvélemény végre tudomást szerezhet arról, hogy az ellenzéki képviselőket nem dísznek küldték a parlamentbe választóik. Közös fellépésük nyomán, csütörtök éjszakára készen állt a hivatalos beadvány, amelyet sikerült szövegében is egyeztetni az ellenzéki pártokkal. Az RMDSZ javaslatára (akit Verestóy Attila szenátor képviselt) sikerült elfogadtatni egy olyan passzust, mely a bizalmatlansági indítvány egyik okaként a kormány nemlétező kisebbségpolitikai koncepcióját jelöli meg. Végül is, hiába a kormánykoalíciós berzenkedés az ellenzék, merészségen, hiszen nem tettek egyebet,mint éltek alkotmányadta jogukkal, amit a többség — nagyjából ugyanaz, aki most berzenkedik — számára nagy ovációval megszavazott. És az ellenzéknek nem kimondott célja megbuktatni a kormányt. Hiszen ha erre építene, elég lenne kivárnia a májust, amikor a kormányprogram szerinti árkiegészítések megszűnte utáni elégedetlenség, tömeghangulat valósággal a hátára vesz majd azokat, akik mostanig bírálták a kormányt. Ha csak az lenne a cél, hogy ki ül a nyeregben, az ellenzék biztosan így járt volna el. De jó, hogy ezúttal sikerült — annyi történelmi kudarc és kompromisszum után — végre távolabbra látni a saját orránál, s jó, hogy e felismerésben az RMDSZ-ben méltó partnerre találtak. Bizalmunk kerül mérlegre a törvény megszabta időpontok letelte után a parlamentben. No és demokráciaigényünk, amiről — véletlen? vagy mégsem? — épp e napokban készített látleletet az Európa Tanács két jelentéstevője.. CSEKE GÁBOR Napról napra MEGÉLNI A statisztikai hivatal adatai szerint tavaly a reálbér 15 százalékkal csökkent, a fogyasztási cikkek árai 199,2 százalékkal emelkedtek. Ha a különbözetet átszámítják lejre, a kapott összegből talán meg lehetne élni. SZÁSZ JÁNOS • Mit tartalmaz a kiegészítő jegyzőkönyvjavaslat? • Mint a tengerből kiemelkedő korallsziget • Vállalja-e Jelcin a kockázatot? • A bástyákon túl pusztul a táj • A negyvennyolcadik óra koldulásai Annak, amiről most szólni szeretnék, java része már rég megfogalmazódott bennem. Kisebb hányada új keletű olvasmányélményeimből és saját megélt ,,búsongásaimból“ táplálkozik. Hogy mindjárt az olvasmányaimnál maradjak, érdekes volt összevetni Varga Gábor cikkét az RMSZ-ben (A hétköznapok vizsgái) Ugry Károly temesvári olvasó levelével, mely az Erdélyi Naplóban látott napvilágot. Időrendben az Ugry Károly levele a korábbi. Olvasván, megütköztem világvégi pesszimizmusán — ami a romániai magyarság teljes kulturális „elbárgyulását“ vetíti elénk —, de sajnálatos módon be kellett vallanom magamnak, hogy nagyon sokban igaza van. Jobban mondva, teljes mértékben igaza van, csak talán a megfogalmazás mellbevágó keménysége riasztott egy pillanatra. Pár nappal később találkoztam Varga Gábor „harcra buzdító“ írásával és még jobban elkeseredtem. Mert Vargának is nagyon igaza van, buzdítása valóban a negyvennyolcadik óra már-már elhaló kondulásai közepette próbál serkenteni. Kiragadva írása lényegét, tulajdonképpen a különböző rendű-rangú helybeli RMDSZ-vezetőkhöz és önkormányzati képviselőkhöz szól. Hogy a hároméves hőskorszak alapozása után, most már szervezettebben és elhivatottságunkból erőt merítve, gyakorlati tervek konok véghezvitelével folytassuk a magasabb rendű harcot. Mert ezt várják el tőlünk azok, akik bizalmukat és egyben reményeiket belénk helyezték. Itt következnek hatványozott és sokféle irányból előtoluló kétségeim. Mert több irányból jövő és ható, de végül is egymásra tevődő, egymást szerencsétlenül gazdagító jelenségről van szó. A paletta nagyon színes. És főleg a sötétebb árnyalatok uralják. Valóban: ki tudja, mit igényel tőlünk a romániai magyarság és hogy egyáltalán igényli-e? Vagy, hogy tőlünk igényli-e? Nem pont saját köreinkben vívunk — egyre gyakrabban — szélmalomharcot? Itt jön be ugyanis a képbe az Ugry Károlyok véleménye. Mert, általában véve úgy igaz: a romániai magyarság a sok évtizedes, tudatosan butító, elsorvasztó, beolvasztani kívánó politika eredményeképpen, mára már egy nagyon elfásult, a kultúrával nem sokat foglalkozó, a létért való küzdelemben „edződve“ csupán egyéni érdekeiért hadakozó társadalommá alacsonyodon. Ezt a jellemzést Adonyi Nagy Mária is megadta Kisebbségi háromszög című írásában, melyre tulajdonképpen Ugry Károly reflektált. De Adonyi kitágította a kört, a jellemzést, a jelenlegi hivatalos román politika ténykedései ránk nézve éppen annyira (vagy még inkább) káros voltának megemlítésével, mely ténykedések további és állandó elsatnyulásunk malmára hajtják a vizet. De még azt is kifejtette, hogyan látnak minket a külföldiek, mi a rólunk alkotott sommás véleményük? Ez sem egy rózsás kép, de — sajnos — szintén igaz. És tovább „sötétített“ az RMDSZ „elit“ berkeiben dúló torzsalkodás, személyeskedés felemlítésével, mely téma már egy túlrágott csont, de — kénytelen vagyok ismételni — ez is igaz. Mindehhez, a szomorúbbá már aligha varázsolható jellemzéshez, most ideigügyesztem saját, újabb kori aggodalmaimat is. Persze, ezek sem teljesen újak, de úgy veszem észre, mostanában kezdenek látványos evidenciává válni. Akasztófahumorral, talán úgy is fogalmazhatnék, saját, privát nyomorom könnyebb megélése érdekében filozofálgatok. Hiszen magam is benne vagyok nyakig a zavarodott lelkiállapotban. A nosztalgikus első pillanattól kezdve „bedobtam magam" az RMDSZ mélyvizébe, és mind a mai napig ott kapálózom. Pedig valamikor még vízilabdáztam is. Erről jut eszembe a két helyzet közötti leglátványosabb különbség: akkor volt egy csapat, ma meg „kellene“... És ez a legtöbb medence háza táján így igaz. Ide jutottunk. A fülemben cseng egy nagykárolyi, idős értelmiségi — a szó legigazibb értelmében — úriember elhaló hangon rebegett felismerése: „Hát mi nem vagyunk jobbak?" Lajos, nem. Két-hárottz ember végzi a munkát a több ezres tagságú, különböző helyi RMDSZ- szervezeteknél is (hozzátéve, hogy gyakran e két-három személy egymáshoz fűződő viszonya sem éppen felhőtlen ...). A választmány többi tagja már nagyrészt csak papíron szerepel és még ez a jobbik eset. Mert ha időnként „belelendülnek“, csak még több kalamajkát okoznak, ha lehet, még jobban megkeserítve a mindennapi taposómalomban, másodállásban teljesen elrongyolódott idegzetű vezető életét. Ez az az evidencia, melyre végül is utalni szeretnék. A hőskorszakot végigélt helyi vezetők mára már nagyon elfáradtak, belefáradtak, idegileg kimerültek. Nem véletlen, hogy egymás után hallani lemondásokról, visszavonulásokról. Nem is tagadom, magam is foglalkozom a gondolattal. Ilyen esetekben megint nagyon érdekes a kollégák hozzáállása. Egy részük megszeppen (az elején mindegyik), maradásra bír, vagy ellenkezőleg, azt a vádat kezdi hangoztatni, hogy: . ez nem megoldás, így könnyű, csak egyszerűen lelépni, hol a felelősségtudat... A teljesen kifeküdt korifeus pedig azzal vág vissza, hogy: sebaj, itt vagytok ti, vagy az egészen új gárda, mely biztos lesben áll valahol, csak a búvóhelyét nem ismerjük. A helyzet nagyon aggasztó. Nemrég virágzó helyi szervezetek (akár megyeiek KADAR FERENC (Folytatása a 7. oldalon) Támogatják Románia kérelmét TEODOR MELESCANU BONNI TÁRGYALÁSAI Németország és Románia egyet kíván érteni annak érdekében, hogy ne érje sérelem a Szerbia ellen meghirdetett ENSZ-embargót — kommentálja a budapesti rádió bonni tudósítója Teodor Melescanu román külügyminiszter bonni látogatását. A román külügyek vezetője megállapodott német kollégájával, Klaus Kinkénel, hogy létrehoznak egy Duna munkaközösségi csoportot, amely a korlátozó rendelkezések érvényesítésének módjával foglalkozik majd. Ehhez Németország minden segítséget megad — mondta Klaus Kinkel. A német külügyminiszter megígérte továbbá kollégájának, támogatják Románia kérelmét, hogy vegyék fel teljes jogú tagként az Európa Tanácsba. Kinkel egyetértően szólt arról az igényről is, hogy Románia tovább közeledhessen az európai gazdasági és biztonsági intézményekhez. Teodor Melescanu találkozott továbbá a külföldi segély politikájáért felelős német miniszterrel, aki pedig azt fejtette ki neki, hogy a német kormány véleménye szerint nagyon fontos lenne a haladás a romániai politikai és gazdasági reform útján. Ezt a német politikus nem úgy általában hangoztatta, hiszen tavaly 100 000 román állampolgár érkezett új menekültként Németországba, ami az itteni politikusok véleménye szerint azt jelenti, hogy odahaza nem láttak maguk előtt bíztató jövőt. NÉPKÉPVISELŐI KONGRESSZUS Jelcin elhagyta az üléstermet Szerdán, a Népképviselői Kongresszus második napján az ITAR-TASZSZ jelentése szerint Borisz Jelcin megnyitó beszédében hangsúlyozta, hogy csakis az általános szavazással megválasztott elnök képes meghozni a reform szeréhez szükséges kemény, de szükséges intézkedéseket. Szerinte a jelenlegi kritikus helyzetből való kilábalásra két lehetőség kínálkozik: vagy nemzeti konszenzus, vagy konfrontááció és szakadás. A konszenzus érdekében akár az április 11-re kitűzött népszavazás elhalasztásába is belemenne. Javaslatát azonban a képviselők elvetették, és túlnyomó többséggel megszavazták az első olvasásban előterjesztett határozati javaslatot, amely hatálytalanítja a múlt év decemberi kongresszuson létrejött alkotmányos megegyezést, tehát az elnöknek megszavazott különleges meghatalmazást, s a népszavazást is. Péntekre tervezték bizonyos módosításokkal újra a képviselők elé terjeszteni a határozatot, végleges elfogadásra. A szerkesztőbizottság,, hogy némi elégtételt adjon Jelcinnek, elfogadta két kompromisszumos javaslatát. Az egyik értelmében a parlament a kormánnyal egyetértésben adminisztrálná az államigazgatást, a gazdasági és válságmegelőzési programokat, a másik szerint a kormány hagyná jóvá az elnöki vagy parla(Folytatása a 2. oldalon) ( Postacím: Redactia ,V . ROMÁNIAI MAGYAR SZÓ II) sorozat 79776 Bucuresti 33, 977-978., Szám! I Piata Prései .ibere 1., • I sector 1. 1993. ROMÁNIAI MAGYAR SZÓ , szerkesztősége március 13—14., I 79776 Bukarest 33, 1 1 kerület (4 + 4) 8 oldal Üzenetrögzítő szolgálatunk . . . • !! telefonszáma: 618 03 02 óra25le)íj Telefax: 618 15 620 Telex: 10315-TRANS-R szombat-vasárnap ! Szabad Sajtó tér 1., i 1848 - MÁRCIUS TIZENÖT - 1993 REMÉNYIK SÁNDOR Erdélyi március Egy tizenötös szám. És március: Az első tavasz-hónap közepe. Kimondottam így egyszerűen: Ne féljetek, ne féljen senkise. Ne féljetek, nem tüzesednek át Halk hangolás után a verssorok, Nem temetni és nem lázítani, Csupán figyelmeztetni akarok. Oly csendben nő a versem, mint a fű, Úgy duzzad, mint a rügy duzzad a fán. Nem szavalok, - szavaltunk eleget, - Nagyon sokat - március idusán. Volt egy tanítóm akkor, - igazi, Nagy nevelő, - gyökérig leható. Ő mondta: csak úgy ünnep ez a nap, Ha munkát simát összefoglaló. Magányos hangját zsivaj nyelte el. — Lavina dörgött. Most, a kő alatt Számunkra csak csendes növekedés. Valóban: munka s imádság maradt. De szárny kell munkához s imához is! ‘ Szárny, mely röpít s forrás, mely enyhet ad. Tört szárny, beomlott kútfő, — mégis élet, Mégis üdvösség az a régi nap. Testvér, látod: én nem járok tilosban, De te is hidd: nem tilalmas dolog Megsimogatni otthon a fiókban Egy poros, régi, kicsi szalagot , Aztán menni a hétköznapok útján, Császárnak megadni, mi az övé, S maga részét minden hatalomnak, De Istennek is, ami Istené, 1931. március 10. HÚSVÉTI ELŐZETES (Telefaxon) — A tavalyhoz és tavalyelőtthöz hasonlóan a szükséges előintézkedéseket most isidejében tette meg a szatmárnémeti RMDSZ, hogy ,,húsvétiét, fő“ kérdését méltányos módon oldhassák meg a vállalatok a megye valamennyi dolgozója számára: már februárban levelet intézett a prefektúrához, a megyei és városi tanácshoz, a szakszervezetekhez és a megye tíz nagyvállalatához, fölkérve őket, tegyék lehetővé, hogy a római és görögkatolikus, református, baptista dolgozók is munkaszüneti nappal ünnepeljék meg az április 12-re eső húsvéthétfőt, miként az ortodox vallásúak, akiknek a szünnapot április 19-én a törvény biztosítja. Szüksé- l ges idejében intézkedni, hogy esetleg a vállalatok a szünnapért előre dolgozhassanak. Azért adjuk mi is idejében közre a hírt, hogy felhívjuk más megyék figyel-lmét is, ám remélhetőleg a kérdés idővel országos gyakorlattá válik, s a méltányosság és egyenjogúság jegyében törvényerőre emelkedik. (Gál Éva Emese) AKIK A LEGTÖBBET TETTEK ÉRTÜNK (Telefaxon) — A Szent-Györgyi Albert emlékplakett kiosztására alakult bizottság március 10-én számolta meg a Lakosságtól és intézményektől beérkezett szavazatokat, melyek az erdélyi magyarságért és az ország demokratizálásáért legtöbbet tevékenykedő személyiségeket voltak hivatottak kiválasztani. Ezek alapján az idén Szent-Györgyi Albert emlékplakettel tünteti ki a Társaság Merk Mihály atyát, a Szent Család templom plébánosát az ifjúság hitéletében kifejtett erkölcsi nevelőmunkájáért, Varga Attila parlamenti képviselőt, az erdélyi magyarságot szolgáló politikai és publicisztikai tevékenységéért, Ligeti L. Zoltán ny. irodalomtanárt, a Kölcsey Kör elnökét, aki egész életével Szatmárnémeti kulturális felemelkedését szolgálta és az Északi Színház Magyar Társulatát, amely „erős vár“-ként állt anyanyelvi kultúránk szolgálatában. A Szent-Györgyi Társaság, kitüntetését (különdíját) dr. Vörös Gabriella bőrgyógyász nyerte el, orvosi tevékenysége mellett vallási, erkölcsi és egészségügyi nevelőmunkájáért . A díjak ünnepélyes átadására március 15-én kerül sor, a forradalmi versösszeállítás után, az Északi Színházban. (Gál Éva Emese) FÜSTBE MENT TERV (Üzenetrögzítőn) — Kudarcba fulladt és szalmacséplésnek bizonyult a háromszéki pártszervezetek újabb egyeztetési tár(Folytatása a 8. oldalon) Milosevics mossa Csütörtökön Párizsban, az Elysée palotában másfél órás eszmecsere zajlott le a boszniai helyzetről a békeközvetítő Cyrus Vance és David Owen, Francois Mitterrand francia köztársasági elnök és Roland Dumas francia külügyminiszter, valamint Szlobodan Milosevics szerb elnök között. Milosevics, akinek befolyására partnerei építettek, a budapesti rádió szerint, semmire sem kötelezte el magát. Nem kíván ugyanis nyomást gyakorolni a boszniai szerbekre, hogy elfogadják a Bosznia-konferencia két társelnökének békejavaslatait. Milosevics közölte, hogy a térkép, amely tíz önálló tartományra osztaná fel Bosznia-Hercegovinát, nem érnti Belgrádot. Ez a boszniai szerbek ügye, akik vagy elfogadják, ha akarják, vagy nem. Az egyetlen eredmény, hogy Milosevics azonnali fegyverszünetre szólította fel a szemben álló feleket arra az esetre, ha újrakezdődnek a béketárgyalások. A BBC tudósítása szerint azonban Milosevics kötelezettséget vállalt arra, hogy befolyását latba vetve meggyőzi a boszniai szerbek vezetőit: vegyenek részt New Yorkban a jövő heti béketárgyalásokon. Lord Owen véleménye, melyet ugyancsak a BBC idéz, az, hogy Párizsban történt némi haladás. Mitterrand elnök figyelmeztette Milosevics elnököt, hogy drasztikusabb nemzetközi intézkedéseket kockáztat országa ellen, ha a boszniai szerbek elutasítják a Boszniát tíz félautonóm tartományra osztó béketervet. A jugoszláv hadsereg vezérkari főnöke megerősítette, hogy nem akarnak hadba lépni Boszniában, már csak azért sem, mert a boszniai szerbek jól használják a szövetségi hadsereg által hátrahagyott fegyvereket. Zsivota Panics úgy nyilatkoz Folytatása a 2. oldalon) Körös Kazángyártó és Gépipari Kft. szén és gáztüzelésű kazánokat gyárt 12-116 KW teljesítményben.A kazánok rendelkeznek romániai forgalmazási engedéllyel és szervízhálózattal. Forgalmazóink Romániában: DITAR Rt. - Arad AUSTROMERA kft. - Bukarest PROSECOM kft. - Székelyudvarhely PHOENIX Rt. - Csíkszereda NOVOCOM Kft. - Nagyvárad Ajánlunk még gázkészülékgyártóknak,-javítóknak, -forgalmazóknak általunk gyártott termoelemeket, amelyek a gázkészülékeket gázkimaradás esetén biztonságossá teszik. Kazánjaink jellemzői: kényelem,tisztaság,biztonság, megbízhatóság, esztétikus kivitel, automatikus üzemmód. Keresse a KÖRÖS Kazán termékeit! Címünk: 566p Békéscsaba,Sallai u. 34.sz. Tel.: 36-66-445-645 Fax: 36-66-441-607. (B 75)