Romániai Magyar Szó, 1993. május (5. évfolyam, 1017-1042. szám)
1993-05-01 / 1017-1018. szám
ROMÁNIAI ORSZÁGOS DEMOKRATIKUS NAPILAP — BUKAREST NEM HAGYHATJUK SZÓ NÉLKÜL „Kalandorok“ 'X riport háttérnaplójából Is vagyok kénytelen vallani, egy *x nem mindennapi találkozásról. Több mint egy évet az Antarktisz egyik kutatóállomásán töltött bukaresti fiatalemberre bukkantunk, aki nemrég az egzotikus helyszínen készült fotóinak kiállításával próbálta felhívni a természet végtelen szépségeire a figyelmet. Hogy mekkora sikerrel, arra még nincs bemérhető adatunk, abból viszont, ahogy a harminc valahány éves fiatalember eltöprengett, amikor meghallotta szándékunkat, kevés biztatót olvastunk ki. Folytatásos riportot készülünk ugyanis szerkeszteni délisarki élményeiről, e maga nemébel, egyedülálló és szenzációs kaland körülményeiről és mélyebb tanulságairól, de vajon érdekelni fog-e ez egyáltalán valakit, hiszen rajtunk kívül (akik immár több estén át faggattuk a barlangászati intézet zsiványtanyára emlékeztető, sok ügyes és hasznos kellékkel fölszerelt ütött-kopott székhelyén s valójában még csak odáig értünk „tollbamondásban“, hogy pár hónapos felkészítő után a kalandra éhes kutatók megérkeztek az örök jég birodalmába, felváltani az előttük esztendeig ottrekedt társaikat, tehát a szabadidő-rabló találkozások még folytatódnak) egyetlen lap, egyetlen rádió vagy tévéműsor nem érdeklődött ily részletesen és alaposan a halárid iránt." Igaz, mondotta, hogy_ hazatérte óta." nem keveset nyilatkozott az Antarktisz- ról, de a felszínnél tovább sohase juthatott a szűkre szabott, a szenzációt inkább csak jelezni, mint megérteni szándékozó keretek miatt. Még rá is kérdezett: jól meggondoltuk vajon, érdekli-e majd olvasótáborunkat mindaz, amit ő átélt és begyűjtött, immár nemcsak a saját hasznára, hanem a világ megismerésére szomjas emberiség javára? Hogy most, amikor a lapokban az olvasók elsősorban a politikát, a hétköznapi botránykrónikákat, a bűnözés pikantériáját keresik, hogyaz kaphat majd helyet egy olyan beszámoló, melyben tulajdonképpen csak annyi történik, hogy emberek utaznak, dolgoznak, a természet megismerésén fáradoznak, barátkoznak, a legnagyobb egyetértésben kommunikálnak, függetlenül attól, a föld mely sarkából kerültek egymás mellé.... Szóval, tudjuk-e biztosan, létezik-e igény az ilyen „pacifista“, az életből úgymond kivonuló, „nem politizáló“ életmód aprócseprő részleteire? A dolgos hétköznapok ezernyi csillámló tükörcserepére? ‘ Döbbenten, s egyben megbabonázva hallgattuk hangos morfondírozását hiszen az utazás történeteit nyomon követő csillogó tekintetünkből kiolvashatta: igen, a munka, a dolgos és békés hétköznapok, a barátság és egymásra találás eszményeinek igenis, vannak még megszállottjai, jó értelemben vett kalandorai. És jó volt tapasztalni, hogy minden kétkedése ellenére, mégiscsak kiolvasta érdeklődésünk nyomaiból, hogy bennünket nemcsak a sztori, hanem elsősorban az emberek, a közöttük lévő viszony, a rendkívüli körülmények lélekalakító hatása érdekel, minden előítélettől mentesen. E felismerés pedig olyan dimenziót ad vallomásainak, melyet tulajdonképpen csak most van alkalma előhívni antarktiszi élményeiből! Valósággal szárnyakat kap attól, hogy minket az egész érdekel, az ő személyiségével, vágyaival és gondolataival együtt... " Ritkák a riportkészítésben alany és újságíró egymásra találásának ily intenzitású pillanatai. S különösen most, amikor bizonyos agyakban ilyen kérdések is megfogalmazódnak, miért foglalkozik egy magyar lap egy román fiatalember kalandjaival, hiszen a román lapok szinte biztos, hogy nem foglalkoznak például egy magyar ember sikertörténetével.. Florian Baciuval — mert neve is van ám a Kalandornak, nehogy valaki fiktív, a publicisztika kedvéért kitalált figurának vélje — éppen azért talál a szó, mert kimondottan a tettei alapján mér meg másokat Rajta s barlangász barátain keresztül azt kellett tapasztalnunk, hogy ilyen emberek vannak és léteznek az országban, s végül is egymásra találnak Erdélyben , éppúgy, mint Moldovában vagy Olténiábannyelvtől és etnikumuktól függetlenül. A funarizmus napjai meg vannak számlálva — mondta legutóbb emberünk, és mi hiszünk neki, mert aki kiállta az antarktiszi próbát, az a közép-európai „próbában” sem hagyja magát alulmaradni.. „ CSERE GÁBOR Postacím: Redacfia „_____. ROMÁNIAI MAGYAR SZÓ U sorozat 79776 Bucure* 33. 1 kerület (4+4) 8 oldal Üzenetrögzítő szolgálatunkhor. . . telefonszáma: 618 03 02 óra 30 lej _. . ... Telefax: 618 15 62 • Telex: 10315-TRANS-R 1017—1018., szám Plata Prései Liberal., sector 1. 1993. ROMÁNIAI MAGYAR SZÓ . _ szerkesztősége május 1—d., 79776 Bukarest 33, szombat-vasárnap Szabad Sajtó tér 1 . • Mikor volt Erdély RMDSZ-uralom alatt? • A legnépszerűbb és legolcsóbb: rizs vízzel • A kálvária végállomásai • Nyári bulik januári visszhangjai • Előbb mi, aztán a választók • A tanügyi reform szükségessége Lapozgatom a Képviselőház Tanügyi Bizottságához beérkezett Tanügyi törvénytervezeteket böngészem a szakminisztérium különböző tanév végi , összefoglaló adatait, a Külügyminisztérium 1990—1991- es tanévre vonatkozó ismertetőjét, Románia 1991-es statisztikai közlönyét, valamint a Neveléstudományi Intézet szakemberei által 1993-ban megfogalmazott és kiadott átfogó és a tanügyi reformtörekvések jegyében fogant „Fehér könyvet“. Egy számadat önmagában se nem igaz, se nem hamis. Ugyanez a szám viszont egy jól meghatározott viszonyrendszerben valós tények, folyamatok objektív tükrözőjévé válhat. Ilyen vonatkozásban a hazai magyar nyelvű oktatásra vonatkozóan miről is árulkodnak a számok? Az 1992. január 7-i népszámlálás adatai szerint a romániai magyarok száma az 1977. január 5-i népszámlálás adataihoz viszonyítva 1 713 928 személyről 1 620 199- re csökkent. Ez Románia összlakosságának 7,1 %-át jelenti, Anyanyelvén (magyarul) viszont az ország össztanulóinak csupán 4,9 %-a tanul. Az óvodában még a magyar ajkú gyerekek 6,4 %-a tanul anyanyelvén, a középiskolában 4,3 %-a, míg a szakiskolákban mindössze 1,6 %. A középiskolába bejutott tanulók számadatait vizsgálva a következő észrevételek tehetők: Romániában az 1991—1992-es tanévben az általános oktatásban (V—VIII. oszt.) 1 397 677 tanulót tartottak nyilván. Ebből 778 420 tanuló tanul tovább középiskolában, tehát 55,7 %6-os az országos továbbtanulási mutató. A magyar tannyelvi oktatás esetében ugyanez az arány csak 46,5 %, mert 71870 V—VIII. osztályosra csak 33 409 középiskolás jut. (Az 1989—90-es tanévben 33 555 az 1990—91-esben 41 136 tanuló tanult magyarul a középiskolákban.) Az 1990—1991-es tanévben a magyar tannyelvű IX. osztályok 9916 tanulót iskoláztak be, míg az 1991—1992-es tanévben csak 6947-et. Ez egy év alatt 29,4 %-os visszaesést jelent, holott az országos szintű regresszió csupán 0,4 %. Vessünk egy pillantást a felsőfokú oktatás számadataira is. A már említett 1991-es Statisztikai Közlöny 738. oldala arról árulkodik, hogy Romániában 100 000 lakosra csak 830 egyetemista jut, míg ez a szám Ausztriában 2572, Belgiumban 2556, Bulgáriában 1677, Dániában 2385, Franciaországban 2655, Hollandiában 2833, Németországban 2779, Norvégiában 2743, Olaszországban 2182, Svédországban 2242, Kanadában 5029, az USA-ban pedig 5438. Az 1990—1991-es tanévben az ország különböző felsőfokú intézeteiben 8300 magyar egyetemista tanult. Ez azt jelenti, hogy minden százezer magyar nemzetiségű romániai állampolgárra csak 512 magyar egyetemista jut, tehát jóval kevesebb, mint az országos átlagot jelentő 830. Ezeknek a számadatoknak a tükrében nem csodálkozhatunk azon sem, hogy az 1991—1992-es tanévben az érettségivel tanító (szakképzetlen) pedagógusok százalékos részaránya megyénként — a két végletet emelve ki — így fest: Kovászna — 25,6 %, Hargita — 23,13 %, Szatmár — 20,28 %, Maros — 16,95 %, Bihar — 13,45%, Arges — 8,82%, Olt — 8,44%, Hunyad — 7,22 %, Prahova — 6,4 %, Délj — 5,48%. Az itt vázolt néhány adat bárkit meggyőzhet arról, hogy a magyar nyelvű oktatás sorsáért felelősséget érző szakemberek, szülők és diákok egyaránt a hazai tanügyi reformtörekvések szorgalmazói kell hogy legyenek, mert az anyanyelvű iskolahálózatunk is szemléletbeli, minőségi és strukturális megújhodást igényel. Ha premisszaként elfogadjuk, hogy a minket érintő sajátos tanügyi kérdéseket nem lehet elvonatkoztatni a hazai reformtörekvések egészétől, ha nem tagadjuk azt, hogy a magyar nyelvű iskolahálózat szintjén is tettenérhetőek a román tanügyi rendszer egészének a fogyatékosságai, akkor nem szemlélhetjük közömbösen a már említett „Fehér könyvet“, amit a tanügyminisztérium kérésére a Neveléstudományi Intézet szakemberei A román tanügy reformja: feltételek és távlatok címmel ez év januárjában jelentetett meg, de sajnos még mindig nem juttatott el az iskolákhoz, a pedagógusközösségekhez , a reform legfontosabb tényezőihez. A kötet szerzői közérthetően tisztázzák a sokak által félreértelmezett tanügyi reform fogalmát, figyelmeztetve arra a tényre, hogy tartalmilag e fogalom nem szűkíthető le egy jó tanügyi törvényre és a pedagógusok statútumára. Egy jó tanügyi törvény, a pedagógusok szakmai-társadalmi helyzetét tisztázó statútum pozitívan befolyásolhatja a reformfolyamatokat, de nem meríti ki azokat. Oktatáspolitika az átmenet időszakában címet viseli a kötet első fejezete. A reform, a koherencia, a funkcionalitás és az önszabályozás elvét kell érvényesíteni az átmeneti időszakban, ha azt akarjuk, hogy az elkövetkezendő 5—10 éves periódusban elérhessük a kijelölt célokat. Célként: — a tanügyi rendszer demokratizálódását (vertikális és horizontális demokratizálódási folyamat kibontakoztatása; a demokrácia általános alapelveinek érvényesítését az oktató-nevelő tevékenység folyamatában, megszervezésében és vezetésében); az oktatás minőségének javítását (az oktató-nevelő tevékenység hatékonyságának növelése); — a nevelés társadalmi szerepének növelését (bármennyire is úgy tűnik, hogy a tanügyi reform sikeréhez elégségesek a helyes politikai és gazdasági döntések, a megfelelő költségvetési politika, az átmeneti időszak sikere új magatartások, megfelelő kompetenciák, egy össztársadalmi tanulási készség függvénye) jelölik meg. A válságtényezők elemzése címet viselő második fejezet azt taglalja, hogy pillanatnyilag e célok megvalósításának útjában gátként ott tornyosul: — az oktatáspolitika válsága (a különböző pártok, érdekcsoportok közötti konszenzus hiánya a reformcélkitűzések megfogalmazásának szintjén); — a kellő önismeret válsága (a tanügyi rendszerre vonatkozó tudományos szintű diagftózis hiánya); — a megismerés válsága , (reformalternatívák olyan szintű ismerete, amely a reformcélkitűzések megvalósítását elősegítő magatartásformákat generálnak a különböző pedagógusközösségek, szervezetek szintjén); — a szakemberképzés és -továbbképzés válsága (a pedagógus társadalmi motiváltságának hiánya, társadalmi helyzete normalizálásának szükségessége); — a vezetés válsága (a döntéshozó struktúrák túlzott központosítása); — a pénzügyi források elégtelensége, alacsony hatékonyságú felhasználása (a ASZTALOS FERENC Hargita megyei képviselő (Folytatása a 8. oldalon) Napról lapra KATONÁK ÉS CIVILEK Az európai normák szerint a főügyész nem lehet katona, így hát főügyészünket leváltották, de tüstént kinevezték helyettesnek. Leváltották mint katonát, és kinevezték mint civilt. SZÁSZ JÁNOS Szent György-napok Igazi, „ropogósan“ tavaszi ünnepsorozat lett az idén másodízben megrendezett háromszéki Szent György-napokból Feltámasztatott a tavaszi kirakóvásár — eredete tulajdonképpen a múlt ködébe vész —, volt fesztiváljellegű fellépéssorozat szabadtéri színpadon és színházban, volt hangulatos térzene, megtartotta első közvetítését képmagnóról a tulajdonképpen még csak terveinkben létező helyi tévé, délelőttönként és esténként pedig akkora tömeg lepte el az utcákat a központban, melyet csak a kellemes felmelegedés és a valódi népünnepély hangulata megérdemelt. Vivat Saint George City! Éljen ! a tavasz! A ma diszkózenére és a táncházba összecsődülő kamaszoknak feltehetően sikerülni fog a Sárkányölő Szent nevét viselő testvértelepülések találkozójává fejleszteniük a mai szerényebb kezdeteket. A törpevárosból közepes urbsszá növekedett Sepsiszentgyörgy jókorát mulatott eme háromnapos utcai fesztiválon. Saját arcára rajzolta föl egyik, lakóinak zöme által valóban megkívánt markáns vonását. Az egyformaságot temették a kikelet három,széki ünnepén április 23-, 24. és 25-én. (R. Kovács András) A névadó árnyképe a leendő szobor vázlata? A fazekas szekere a vásáron A bukaresti Masca színház rendhagyó utcai produkciója ALBERT LEVENTE felvételei Ma a laptestben: (a, b, e, és d oldalon) KÖSZÖNJÜK, ZSUZSA (Postán) — Megdöbbenten olvastuk a tragikus hírt: elhunyt Kiss Zsuzsa. Számunkra újságíró volt, megszoktuk, vártuk találó, hangulatos cikkeit. Most már tudjuk, hogy nem csak újságíró volt, hanem olyan ember, aki nagyon-nagyon fog hiányozni, aki rokon, barát és magyar volt. Köszönjük, amit értünk tettél! (Cser Zsigmond és családja, Nagyvárad) • Nem ismertem személyesen Kiss Zsuzsát, ő sem ismert engem. Valósággal faltam minden szavát, alig vártam, hogy a rádióban halljam a hangját (de nem csak az övét), mintha rokont vesztettem volna... (Székely Géza, Sepsiszentgyörgy) A KONFERENCIA ELMARAD (Üzenetrögzítőn) — Az ákosi konferencia, amelyet május 5—7. között tartottak volna meg a faluturizmussal kapcsolatban, elmarad. (Miklós Georgina) CSAK EGYFÉLE NYUGDÍJ JÁR .... (Üzenetrögzítőn) — Cseh Gábor Kolozsvárról, az RMSZ 1993. április 14-i számában azt kérdezte tőlünk, hogy CASCOM korhatári nyugdíjasként, 11 év állami szolgálattal jogosult-e külön állami korhatári nyugdíjra is? Ha igen, melyik jogszabály alapján? Az állami társadalombiztosítási nyugdíjakról alkotott, többször módosított kiegészített, de ma is hatályos 1977. évi 3. törvény 63. paragrafusa szerint, a nem ugyanabban a társadalombiztosítási rendszerben szerzett ledolgozott szolgálati időt, kölcsönösségi alapon a CASCOM, azaz a kisiparosok Nyugdíj Pénztára és az Állami nyugdíjhivatal is érvényesnek ismeri el, azaz a máshol — itt az államnál ledolgozott 11 évet — a CASCOM korhatári nyugdíj megállapításánál figyelembe kellett volna venni, mi több, az általam szakmai tanácsért,a megerősítésért felkeresett nyugdíjhivatalvezető állítja, hogy ez csak így történhe(Folytatása a 8. oldalon) Nincs diszkrimináció! HATÁRÁTKELŐK FIGYELMÉBE A magyar—román közúti határátkelőknél kialakult a hosszú várakozási idő megelőzése, illetve megszüntetése érdekében együttműködési megállapodást kötöttek a magyar és a román határőrizeti és vámszervek. A felek a jövőben kölcsönösen tájékoztatják egymást a határátkelők forgalmának várható növekedéséről, az utazókat pedig sajtóközleményekben értesítik, hol találhatnak kevésbé forgalmas átkelőt. A várakozások megszüntetése érdekében — mindegyik állam belső jogrendjének megfelelően, de egyszerűsítik a határátlépéskor szükséges ellenőrzéseket, s az átkelőkön ideiglenesen szüneteltetik a gyalogos forgalmat. Nagylak, Gyula és Csengersima határátkelőhelyeken olyan ellenőrzési rendszert vezetnek be, amely naponta — mindkét irányban —legalább 8—8 kamion óránkénti átléptetését teszi lehetővé. Ártánd—Bors határállomáson — a megállapodás értelmében — 12 óra alatt legalább 100 kamion áthaladását biztosítják. Bejelentették: még ebben az évben megnyitják a Méhkerék-Szalonta határátkelőt, s megkezdődik az Ártánd— Bors átkelő román oldalának átépítése, korszerűsítése. (MTI) ■Jr A román és a magyar rendőrség képviselői találkoztak Borson az utóbbiak kérésére. A magyar rendőrség közölte, hogy május 1-jétől intézkedéseket léptet hatályba, miszerint Romániából érkező személygépkocsik nem léphetnek magyar területre, ha nincsenek azonos típusú gumiabroncsaik az összes keréken, azonos típusú és színű fényszóróik, bitonsági öveik, elakadásjelző háromszögeik, nemkülönben sárvédőik az első és a hátsó kerekeknél egyaránt- Borstól Biharkeresztesig tilos a kerékpáros és a gyalogos közlekedése, valamint a megállás és az állomásozás. Érdeklődésünkre a bukaresti magyar konzulátus közölte, hogy az intézkedések nem megkülönböztető jellegűek, általánosan vonatkoznak minden Magyarországra érkező személygépkocsira.