Romániai Magyar Szó, 1994. május (6. évfolyam, 1325-1348. szám)
1994-05-04 / 1325. szám
ROMÁNIAI ORSZÁGOS DEMOKRATIKUS NAPILAP — BUKAREST Négy rózsaszín oldal abb mint egy hónapig hiányoztam az országból, Európából, s hogy kiszakadásom ne vezessen tájékozatlansághoz, végig azt lestem, minden külhoni médiában — lapban, tévében, rádióban —, milyen híreket mondanak az országról, Erdélyről, a honi politikai helyzetről? Csalódottan kellett beletörődnöm, hogy a nyugati s különösképpen az óceánon túli médiák nem táplálnak ily makacs kíváncsiságot a romániai valósággal kapcsolatban. Ott egyetlen és jól működő alapelv érvényesül: ha történik valami égrengető, odafigyelünk. Ha nem, hát sem ... Így aztán könnyebben tájékozódni tudtam az orosz tajga fölött lezuhant Airbus tragédiájának részleteiben, akárcsak a marseille-i szurkolók felháborodásának következményeiben, amikor csapatukat világra szóló igazságtalanság érte... És természetesen utolért Qorazsde tragédiája, amely azokban a napokban s talán azóta is — arixon elnök halálát leszámítva, amelynek oldalakat szentel a külföldi sajtó — minden mást lesepert a világérdeklődés asztaláról. Így aztán, hazatérés után megállapíthattam, hogy az idő ugyan nem állt meg az eltelt hónapban az országban sem, de ami a világot illeti, vajmi kevéssel hívta fel magára a figyelmet. Senkit sem foglalkoztatott „odaát“, hogy a román politikát netán ET-raportőrök vizsgálják éppen összevont szemmel és elszánt objektivitással (hogy mi lesz belőle, nemsokára elválik, de lehet, hogy tévedünk) vagy hogy Adrian Nastase milyen érzelmekkel fogadta Entz Géza félig-meddig magánlátogatását s a nagyobb hatás kedvéért, mindjárt vízumkényszerért kiált Magyarország és Románia között — ugyan kihez? hiszen ő az alsóház elnöke! Most pedig, a hosszú eseménytelenségre mintegy replikaképpen, maga a The Financial Times keddi száma szentel nem kevesebb mint négy oldalt — a maga megszokott rózsaszín oldalain, de semmiképp nem rózsaszín szemüveggel láttatva — Romániának, ama heti mellékletében, melyben egy-egy ország gazdasági-politikai jelenvalóságát szokása szakavatottan élveboncolni. Figyelem, ezúttal nem fizetett hirdetésről van szó, amit a kormány, a külügyminisztérium helyezett el a tekintélyes világlapnál, hanem az 1989. óta eltelt négy év rendszerváltásának kijáró komoly szakelemzésről. Az ítélet lényege: minden próbálkozás ellenére eltipolódtak a román reformok, különösen a Vácároiu-kormány országlása óta. A középszerű, a tervgazdálkodás sémáin nevelkedett csapat nem engedte szóhoz jutni a valódi szakembereket, akik vagy külföldre, vagy a magánszektor felé tájékozódtak. Egyetlen biztató jel a közel félmillió mmgánvállalkozás, de a nyugati világ bizalmatlanságát nem sikerült eloszlatni Románia vezetőinek. Az infrastruktúra megteremtéséhez szükséges külföldi tőke továbbra is várat magára, s szomorú mérleg, hogy az eltelt négy év alatt csupán 800 millió dollárt ruháztak be komoly üzletekbe Romániában, míg ugyanez idő alatt a feleakkora Magyarországon több mint 5 milliárd dolláros tőkebeáramlást lehetett tapasztalni. Az összeállításban két interjú is olvasható: Ion Iliescu elnökkel és Corneliu Coposuval, a romániai ellenzék szellemi vezérével. Mindketten ugyanarról a valóságról beszélnek, s mégis mennyire másként! Az első szabályosan felrója a Nyugatnak, hogy akkor, amikor Romániának a legnagyobb szüksége lett volna a segítségre (tehát 1990. derekán, éppen az általa irányított bányászjárások idején!), akkor ezt megtagadták tőle. Az a tény, hogy mára némileg rendeződtek a dolgok az együttműködés terén, nem változtat a lényegen. Corneliu Coposu viszont abban látja a sikertelenség fő okát, hogy a kormánypárti politikusok, gyakran színt váltva, többet ügyködnek saját üzleti hasznuk érdekében, mint a nemzet boldogulásán. A kormánypárt ugyanakkor nem kívánja megosztani a hatalmat senkivel: a gazdasági életből kiseperték a politikailag „gyanús“ elemeket, a megyékben pedig központi, irányítással béklyózták meg a helyi közigazgatást. A tekintélyes nyugati tep így teszi szemléletessé a román mezőgazdaság mai helyzetét: képzeljék el az olvasók mindazt a feszültséget, zűrzavart, ami két évvel ezelőtt Los Angelesben felhalmozódott és a színes bőrűek lázadásában tetőzött... Kíváncsi vagyok, mily hevesen vádolják majd a Financial Timest részrehajlással és rosszindulattal kormányköreink, amikor alaposan elmélyednek a rólunk alkotott röntgenfelvétel tanulmányozásában. Hogy nem teszik az ablakba a négy rózsaszín oldalt, az is biztos. CSEKE GÁBOR • Tőkés László sorai nemzetpolitikáról és pártpolitikáról • Szocialista pártelnöki válasz az előzetes tájékozódás szükségességéről • Lapkommentár a belügyekbe való beavatkozásról • Kik ülnek a bársonyszékekbe? • „A gyűlölet forgószelében“ • Világseregszemle Marosvásárhelyen • Konokságnál több • A kedves nővérek nyomdokain • Májusi levél Szeretnék szép májusi levelet írni Neked, de vajon miről is? Hogy hosszú, hideg tél után itt van a várva várt tavasz? De hát fázunk még mindig, didergünk kívülről is, belül is ... Vagy arról írjak levelet, hogy kezd minden jobb lenni és hogy egyre több az elégedett ember? ... Szeretnék írni a sok szép virágról, rügyek ígéretéről — de akkor fel kéne emeljem tekintetemet a fákig, vagy bízva előre kéne nézzek, hogy ha van virág, el ne tapossam ... Fáradtak vagyunk felemelni szemünket, s lehajtott fejjel csak kullogunk. Jó lenne bíztatni egymást, hogy azért minden rügyet csak nem tép le a vihar, s fiataljaink a május illatából tudnak még lélegzeni. De a Farkas utca alkonyi csendjében nagyon kevés az egymásra talált, kéz a kézben sétáló békés fiatal vagy öreg... Mégis május van s Neked valami szépet, maradandót kell írnom, mert tudom, erre vársz. Ha Édesanya vagy, akkor várod gyermeked Anyák napján, hogy érkezzen csokor gyöngyvirággal s elmondja: köszönöm. Köszönöm a vállalást, a maradásra, kitartásra való nevelést, az áldozatot. Ha pedig nem vagy Édesanya, Neked azt írom, hogy talán kevesebb az örömöd, igaz, sokszor kevesebb a csalódásod is, de azért Te is lehetsz segítője sok árva gyermek léteknek, akit odasodor a májusi vihar a közeledbe. És jó lenne májusban minden valamire váró embernek megtanulniAssziszi Szent Ferenc Együgyű imájából a mindig maradandót: „ne engem vigasztaljanak, hanem én vigasztaljak, ne engem értsenek meg, hanem én legyek megértő. Ne engem szeretgessenek, hanem én szeressek“. Kérjük Atyánkat, hogy a Pünkösdi szél ezt az imát fújja be világra zárt ablakainkon. CSILLA EMESE ' • A.: '■&&(&&& Oj sorozat 1325. szám 1994. május 4., szerda 4 oldal ára 120 lej Postacím: Redactia ROMÁNIAI MAGYAR SZÓ 79776 Bucuresti 33, Piata Pressi Libere 1., sector 1. ROMÁNIAI MAGYAR SZÓ szerkesztősége 79776 Bukarest 33, Szabad Sajtó 1., 1 kerület Üzenetrögzítő szolgálatunk telefonszáma: 618 03 02 Telefax: 618 15 62 Telex: 10315-TRANS-R Taxis mentette a taxist Kiraboltak és súlyosan összevertek egy zilahi taxisofőrt április 27-én, a Meszes hegység egyik erdei útján. Az 1—SJ—3965 jelzésű taxi vezetőjét egy Marcel nevezetű barna bőrű férfi utas kért fel a fuvarra, de előbb a Béke-negyed romák által lakott tömbházából két ismeretlen utast is felvettek. A taxit fogadó Marcel, alighogy kiértek a városból, kiszállt s a gépkocsi a másik két utassal a Meszes csúcsa felé indult. Még a csúcs előtti elágazásnál az utasok az Egregyre vezető útra térítették a taxist, s háromszáz méterre az országúttól kést szegeztek a hátának. Miután kifosztották és csúnyán összeverték, a gépkocsival akartak elhajtani, de műszaki hiba akadályozta meg őket ebben. Dühükben majdnem félholtra verték áldozatukat, akire órák múltán akadt rá egy másik szállítócég, az Ángy-Taxi Balog Róbert nevű sofőrje. Lévén, hogy a cég kocsijait rádióadóval látták el, miközben az összevert kollégát a kórházba szállították, a diszpécserszolgálat riasztotta a rendőrséget is. A Marcel nevű utasra a Fenyves alatti cigányputrik egyikében bukkantak, ám a gonosztevők keresésére indult taxisoknak nem sikerült elcsípniük a két támadót. Egyelőre nincs értesülésünk arról, hogy a tetteseket előállította volna a rendőrség. (esel) Székedi Ferenc figyelmeztet A Csíki RMDSZ keressen új elnököt! A Csíki RMDSZ pénteken tartott választmányi ülést, amelyen megvitatták a területi szervezetek új alapszabályzat-tervezetét, amit a legközelebbi SZKT hivatott végső formába önteni. Egyúttal a számítógépes tagnyilvántartás bevezetésének előmunkálatairól is szót ejtettek, illetve arról, hogy a Csíkban a vajdasági magyarok számára gyűjtött pityókasegély szállítási és embargós nehézségek miatt Kismár nem tud eljutni rendeltetési helyére. Javasolták is a községeknek: értékesítsék a gyorsan romló burgonyát és helyileg döntsenek az adomány felhasználásáról. Székedi Ferenc, a Csíki RMDSZ elnöke, kapva az alkalmon, felolvasta a testülethez intézett levelét, figyelmeztetve: évekkel ezelőtt elvállalt elnökségének végső, többször meghosszabbított határideje régen lejárt, s anélkül, hogy lemondás-íze lenne a dolognak, bejelenti, hogy május közepétől szeretné minden erejét az újságírásnak — szakmájának — szentelni. Egyúttal kéri, hogy levelét teljes terjedelmében hozzuk le, mindenfajta félreértés elkerülése végett s ígéri, „ez lesz az utolsó RMDSZ anyagom“. A hírt, még mielőtt kihűlne, igyekszünk közreadni, a levél szövegének is helyet szorítunk egyik hétvégi számunkban. (gé) A csíksomlyói búcsújárók könyve pünkösdre Dr. P. Boros Fortunát történész, ferences rendtartományfőnök, lapszerkesztő és a kolozsvári Szent Bonaventura nyomda igazgatója Zetelakán született 1895. június 3-án, meghalt Capul Midián 1952. március 16-án, kényszermunkára ítélt politikai fogolyként. A híradások szerint halálát oktatni erőszak okozta: őrei mint gyengélkedő beteget, lapáttal agyonütötték. Cikkeinek és könyveinek számottevő része foglalkozik a csíksomlyói ferences rend történetével, a rendhez kapcsolódó művelődéstörténeti adalékokkal, valamint a székelyföldi katolikus hitélettel. A Pallas-Akadémia Könyvkiadó gondozásában most Csíksomlyó, a kegyhely című könyve jelent meg hasonmás kiadásban. A könyv ünnepélyes bemutatója, a pünkösdi búcsús áhitat jegyében, május 18- án, délután 17 órakor lesz a Csíkszeredai Petőfi utcai Kriterion Házban. (Kozma Mária) Miért nem áll vizsgálóbizottság elé Tőkés László Április 22-én kelt Nyilatkozatában (május 2-án érkezett hozzánk faxon) Tőkés László püspök megindokolja, miért nem hajlandó a szenátusnak az 1989-es forradalmi eseményeket kivizsgáló, Valentin Gabrielescu szenátor vezette bizottsága elé állni. „Bármely vizsgálóbizottsággal szemben elengedhetetlen követelmény, hogy munkáját pártatlanul és előítéletszentesen folytassa. A bizottság eddigi tevékenysége alapján azonban úgy tűnik, hogy ennek a követelménynek nincsenek biztosítva a feltételei... A jelenlegi bizottság nem határolta el magát attól a valós tényeket durván elferdítő tevékenységtől, amelyet elődje, Sergiu Nicolaescu vezetésével folytatott. Elfogadhatatlannak tartom továbbá a bizottság elnökének azon kijelentéseit, amelyek értelmében személyemnek nincs köze a temesvári események kirobbantásához, hogy Temesvárt a letartóztatottak között nagy számú marosvásárhelyi magyar lett volna, avagy hogy a temesvári mártír halottak között nem lett volna egyetlen magyar nemzetiségű sem ... Egy lehetséges, a szemünk előtt végbemenő intézményesített történelemhamisításnak melynek lehetősége adott — nem vagyok hajlandó tárgyává válni, és valamely előre vázolt, fordított kép megrajzolását részvételemmel támogatni“ — vallja nyilatkozatában Tőkés László, hangsúlyozva, hogy gesztusával csupán a temesvári forradalmárszervezetek álláspontját erősíti. Nem zárja ki annak lehetőségét, hogy amenynyiben jóindulatot tapasztalna a bizottság részéről, másítson döntésén. (csé) Előrelátható izgalmaink . Megfigyelők szerint komoly feszültségekre vezethet Kovászna megyében a vállalatvezetői, igazgatói kar mandátumának felülvizsgálata, melyre a privatizációs törvény előírta második műveletként hamarosan sor kerül. Rossz emlékű marad az a mód ahogy a pár hónapja az állami tulajdonjogot képviselő vagyonalapú megbízottakat a felsőbbség kinevezte. Joggal tette szóvá akkor a sajtó és tiltakoztak ellene a politikusok, elvégre napnál világosabb volt, hogy a hatalom pártállás alapján saját embereinek kívánta juttatni a többletjövedelmet, illetve a főleg túl nem becsülhető gazdasági hatalmat jelentő bársonyszékeket a megbízottak vállalati tanácsaiban. Azóta részben a tiltakozások, részben az Állami Vagyonügynökség taktikázása következtében módosult a politikailag és etnikailag fölöttébb egyszínű névjegyzék, megtörtént a megbízottak kinevezése a megyében, állítólag negyven százalékuk (kb. kilencven emberről, illetve állásról van szó, a húsosfazékhoz közel ülők két helyet is fönntartottak maguknak) magyar nemzetiségű lenne, ha igaz — a listát ugyanis mint titkosat kezelte hetekig a megyei kirendeltség. Ő tudja, miért. Nos, igazgatók vizsgája kezdődött a napokban öt háromszéki vállalatban, a pályázókat Bukarestben tesztelték, ezt követően a már kinevezett helyi megbízottak döntenek sorsukról. Megvizsgáltatnak edigi vezetői eredményeik (ezek szerint a mostani recesszióval küszködők már eleve hátránnyal indulnának?), latra hányják a cég jövőjével kapcsolatos terveiket. A kérdés tehát ez: „Mi lesz a most fungáló igazgatókkal?“ — elvégre Háromszéken volt már példa rá, hogy gazdasági szakszerűséget mondtak és másra gondoltak, íme a Vagyonügynökség megyei kirendeltsége igazgatójának válasza: „A mai igazgatók közül egyeseknek nem fog sikerülni megbízatásukat meghosszabbíttatni, e veszélyt érezve meg is kérdezték tőlem: De uram, hogyan lenne jobb egy most jött menedzser, mint én, akit húsz éve vezetek? A következőket feleltem: A menedzsernek nem kell tótumfaktumnak lennie, miként ma történik, mikor is az igazgató a főkönyvelő feladatait is ellátja a vezetőség másodvonalának feladataival együtt. A menedzser csupán a vállalat teljesítményéért fog felelni, annál inkább, mivel a profit egy része is őt illeti meg. Felszámolódik az a mai mentalitás, mely dologtalanságként határozható meg. Egy sepsiszentgyörgyi gyárban videokamerákat szereltek fel, hogy tetten érhessék azokat, akik az éjszakai műszakból egy-két órát töltenek a munkahelyen, s aztán a kerítésen átugorva, szépen hazamennek és már este tízkor ágyba bújnak. A menedzser, aki maga határoz felvétel és elbocsátás dolgában, ilyesmit nem fog megtűrni!“ Érdekesek az igazgató úr példái, a videokamerás trükkel meg egészen lehengerelt. Aki kitalálta, megérdemelné a nagyobb közfigyelmet, ámbátor mintha hallottam volna már ilyesmiről. Mindamellett megmaradok véleményem mellett: a nem kormánypárti menedzser nem biztos hogy rosszabb a kormánypártinál! B. KOVÁCS ANDRÁS ZÁRÓRA Jogy KIK RONTJÁK AZ ETNIKUMKÖZI VISZONYOKAT? (Telefaxon) — A kolozsvári Interetnikai Párbeszéd Egyesület május 5-én, 13 órakor sajtóértekezletet tart Kolozsváron, Napocsa (Jókai) utca 12. szám alatti ideiglenes (Folytatása a 4. oldalon) TELJES MEGOLDÁS az A15** Libertetii, B1.113 tel.312. 3114,fax: 312 26 06 Képviselőiink: Temesvár: 056/13.38.14 Craiova: 051/12.36.76 Arad: 057/63.34.73. Brassó: 068/11.81.07 Kolozsvár: 064/18.95.13 Iasi: 032/11.35.76. Szatmári 061/73.26.27 Pitesti: 048/63.39.08. Galati 036/43.69.33. 59. Mandela és az ANC a dél-afrikai választások győztesei Bár csak tegnap estére várták a Dél-afrikai Köztársaság történetében új korszakot nyitó első multirassziális választások végleges eredményeit, a hétfőn közzétett részleges eredmények alapján már biztos volt a Nelson Mandela vezette Afrikai Nemzeti Kongresszus győzelme. Frederik de Klerk Nemzeti Pártja, amely negyvenhat évig irányította az országot, a hétfő estig ismertté vált adatok szerint a második legnagyobb politikai erőként került ki a választásokból. Eredménye közben tovább javulhatott, ha a várakozásoknak megfelelően megszervezte a fokföldi színes bőrűek szavazatainak többségét is. Natal-KwaZuluban, ahol az ANC fő vetélytársa a Mangosuthu Buthelezi vezette Inkhata Szabadság Mozgalom, a választási harc kiegyensúlyozott volt mivel az Inkhata a fehérektől is kapott voksokat. De Klerk még vasárnap úgy ítélte meg, hogy pártja adja a nemzeti egységkormányban a két alelnök egyikét. A másik alelnök valószínűleg egy ANC-politikus lesz, aki a miniszterelnöki posztot tölti majd be. Nelson Mandela minden bizonnyal a dél-afrikai ország történetének első fekete bőrű elnöke lesz A szavazatok 46 százalékának összeszámlálása után, hétfő este az ANC a voksok 62,6 százalékát, a Nemzeti Párt 23,7 százalékát, az Inkhata Szabadság Mozgalom pedig 6,2 százalékát tudhatta magáénak. Bár győzelme fölényesnek tekinthető, az ANC a szavazatok 62,6 százalékával még mindig nem érte el azt a kétharmados többséget, amely számára lehetővé tenné az 1999-ig érvényes alkotmány módosítását. Frederik de Klerk dél-afrikai elnök hétfőn elismerte, hogy a Nelson Mandela vezette ANC szerezte meg a győzelmet az első faji megkülönböztetésektől mentes választásokon. — Vitathatatlan, hogy országosan az ANC kapta a legtöbb szavazatot és a Nemzeti Párt a második helyen van — mondta pretoriai sajtóértekezletén az ország hivatalban lévő elnöke. De Klerk gratulált Mandela győzelméhez, egyúttal figyelmeztette a színes bőrű politikust, hogy ne essen a múltban elkövetett hibák csapdájába. — Ahogy mi sem tudtuk hatékonyan kormányozni Dél-Afrikát az (Folytatása a 2. oldalon) Kik voltak a Tárgu Jiu-i lágerben A földvári haláltáborról és a Maniugárdistákról újabban többször is olvashattunk, de tudomásunk szerint Tárgu Jiuban is jelentős számban voltak magyar internáltak. Kacsó Sándor feljegyzése szerint 1944 szeptemberétől kezdve „különféle lágerekbe ... kétezer magyar értelmiségi ... s köztük sok ártatlan leánygyermek“ volt internálta. Ezek között voltak jelentős számban magyar állampolgárok is, akik 1944 augusztusában útlevéllel jöttek hozzánk látogatóba és itt rekedtek. De ezenkívül külön voltak internálva a dunai magyar monitorokon elfogott hajósok. Az egész tábort át sem lehetett tekinteni, különféle csoportokba voltak ott osztva a férfiak , a nők, köztük a tanulóleányok is, és azok nem mindig érintkezhettek egymással. Azt azonban pontosan megjegyeztem, hogy Nagyenyedről 1944. szeptember 18-án indítottak útnak szekérrel Gyulafehérvárra, 22-én érkeztünk meg Tárgu Jiuba és legnagyobb részben csak 1945. június 21-én tértünk haza teljesen lerongyolódva, fizikailag legyengülve. Aligalig tudtunk hazavánszorogni. Kacsó Sándort a születésnapján, 1945. február 21-én albummal lepték meg a vele együtt internált magyarok, akik — az aláírások szerint — több mint 150-en voltak. Ennek alapján én összeírtam megyék és foglalkozás szerint a magyar internáltakat. Számításaim szerint Fehér megyéből 36-an, Aradról 3-an, Hunyad megyéből 39-en, Krassó-Szörényből 9-en, Temes megyéből 50-en, továbbá Bukarestből, Florenti-ről és Koronáról 11 ember volt internálva. Foglalkozás szerint volt 22 lelkész (jórészt református és római katolikus pap), 11 tanár, 9 tanító, 11 ügyvéd, 30 tisztviselő, 3 újságíró, 4 mérnök, 2 orvos, 1 gyógyszerész, 2 kertész, 2 műszerész, 11 kereskedő, 1 iparművész, 8 földműves, 24 különböző iparos, 3 bányász (a Zsil völgyéből, köztük volt a kommunista Nagy Péter), 5 munkás és egy tanuló. Ezek között vett 3 ittrekedt magyar állampolgár is, voltak még magyar útlevéllel idelátogató tanulók és rendezetlen állampolgárságú asszonyok is. 20 kislánynak és 9 fiúnak a nevét jegyeztem föl, voltak köztük IV. osztályos gimnazisták (pl. Bitay Csaba) és I. kereskedelmi osztályos leányok is, akiken igyekeztünk közösen segíteni, és a lehetőségeknek megfelelően tanítottuk is őket. Ők is segítségünkre voltak kisebb dolgokban, így például Bitay Csabának sikerült könyveket beszereznie, és azokat kölcsönözte nekünk. Így jutottunk olvasnivalóhoz. Májusban súlyosabb betegségek léptek fel, a rossz táplálkozás, a fertőzött ételek miatt kiütött a lágerben a vérhas. Májusban beálltak a nagy melegek, s ezzel egyidejűleg a halálesetek. Május 6-án a következő megdöbbentő hírt kaptam: „A legkisebbik Tóth gyermek meghalt, mert nem kapott tejet“. Míg ügyvédeink egymásután szerkesztették a kérvényeket az ügyvédi kamarához, majd a Groza-kormányhoz, különböző bizottságok szálltak ki és ígéreteket tettek, de május 27-én még csak Keresztes Erzsi búcsúzott. Aztán elkezdődött az észak-erdélyi tanulók hazabocsátása a saját költségükön. Arról is gondoskodni kellett. Június elején mind gyakoribbá vált a vérhas a lágerben, beteg lett egyik orvosunk, Fogarasi Zolti is, és így egészen dr. VITA ZSIGMOND (Folytatása a 4. oldalon).