Romániai Magyar Szó, 1995. január (7. évfolyam, 1533-1560. szám)
1995-01-04 / 1533. szám
s Ceaușescu bukása, végső soron az isteni kegyelem mentett meg; környezetem, családtagjaim, barátaim, valamint a dési és temesvári presbitérium és e gyülekezetek számos tagja a Securitate mienkhez hasonló zaklatását és üldözését szenvedte el. Boldog emlékezetű Újvárossy Ernő, temesvári egyházi építészünk a Securitate áldozataként hunyt el 1989 szeptemberében. Egy bizonyos: soha az életben nem mentem a Securitatéra magamtól és mint informátor, hanem kivétel nélkül csupán akkor, ha vittek vagy rákényszerítettek. Ennek megfelelően, a kihallgatásokon minden esetben pszichológiai vagy testi fenyegetettség kényszere alatt írtam „deklarációkat" - valamennyi esetben az igazság és lelkiismeretem parancsa szerint, határozottan visszautasítva a mások rovására történő bárminemű együttműködést,illetve terhelő vallomást. Az elmondottakból - legalábbis - három dolog következik: a. Áldozat voltam és nem cinkos. A vádaskodó sajtópropaganda a „hóhérral” akarja kompromittálni az áldozatot - illetve ezt teszik a lejárató hadjárat hátterében meghúzódó Securitate és a befeketítésemben érdekelt nacionál-kommunista politikai erők. b. Egy demokratikus jogállamban - aminek magát Románia nevezi - nem a Securitate üldözöttjeit, hanem magát a Securitatét kell múltjával elszámoltatni és érette felelősségre vonni. Ugyanez vonatkozik az 1989. decemberi vérengzések elkövetőire. Ameddig a Securitate volt személyzetét és módszereit átöröklött Román Hírszerző Szolgálat gátlástalanul tovább manipulálhat a hajdani titkos dossziékkal, és ameddig nem kerül sor a történelmi-társadalmi igazságtételre - Románia népe továbbra is ki van szolgáltatva volt elnyomóinak. c. Véget kell vetni a szekus-dossziék tetszőleges, szelektív és részleges felhasználásának - hiszen akié az információ, azé ,a hatalom. Meg kell szüntetni a Hírszerző Szolgálat és a médiák aljas összefonódását, mely a legfőbb forrását képezi a közvélemény és a politikusok manipulálásának és a társadalom stabilitását veszélyeztető folyamatos diverziónak - végső soron pedig jelentős támaszul szolgál a demokratikus átalakulást akadályozó kommunista visszarendeződésnek. Végre ténylegesen demokratikus testületi ellenőrzés alá kell vonni a volt Securitatét és jogutódját, a tőle alig, csupán külsőségeiben és egyes módszereiben különböző Román Hírszerző Szolgálatot. Jelen esetben követelem egész szekus-dossziém kiadatását, illetve - ellenkező esetben - az ezen dossziékra vonatkozó nyilvánossági tilalom maradéktalan betartását, hogy ezáltal elkerülhető legyen bármely, rovásomra és az általam képviselt Református Egyház vagy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség rovására történő hatalmi, politikai és sajtómanipuláció. Követelem egyben mindazon Securitate-tisztek felelősségre vonását, akik az 1975-1989-es időszakban zaklattak, üldöztek, a magam és családom életét tönkretették, vagy éppen életemre törtek. Néhányuk nevét ismerem: Onac Ion (Kolozsvár), Ungvári Iosif (Dés, Kolozsvár), Pop Emil és Oarga Vasile (Dés), Radu Tinu (Temesvár). Külön kivizsgálás tárgyát képezhetnék a Securitatéval együttműködött állami egyházügyi inspektorok, úgymint: Hoinarescu Jepe, Horia Kolozs megyei és Jeperdel Mihai Temes megyei főinspektorok, továbbá lonifa bukaresti inspektor és maga az egykori kultuszállamtitkár, nem kevésbé a Papp László néhai püspökhöz és Higyed István lugosi lelkészhez hasonló egyházi kollaboránsok. Felderítésre vár még az 1989. december 17-22 között bennünket - engem és feleségemet - Szilágyszegen (Salang) vallató Securitate-főtisztek személye és esete. Végül, de nem utolsósorban a Tisztelt Médiák és a Közvélemény figyelmébe ajánlom a következőket: 1. Egészen bizonyos, hogy egyetlen titkosszolgálat sem adja ki saját ügynökeit. Amint tapasztalok, ez alól a Securitate, illetve a Román Hírszerző Szolgálat sem képez kivételt. A Securitate továbbélésének a legbeszédesebb bizonyítéka éppen az, hogy 1989 után a volt szekusoknak a hajuk szála sem görbült, Radu Tinu például, akit tömeggyilkosság vádjával tartottak fogva, ma A sokéves gyakorlatnak megfelelően, a romániai román nyelvű sajtó egy része az 1989-es forradalmi események ez évi - ötéves - évfordulóján is ellenséges propagandahadjáratot indított ellenem. Az első kerek évfordulóra időzítetttámadások minden eddigin túltettek. A lejárató-befeketítő kampány középpontjában azon - állítólagos - beismerő nyilatkozatom állott, melyet egy december 15-i sajtókonferencián tettem volna, s mely szerint a múltban együttműködtem volna a Securitatéval. A Renasterea Banateanu, a Cronica Romana, a Ziua, a szatmári Informatia Zilei - hogy másokat ne említsek és legvégül a témát notóriusan menedzselő Tinerama című lapok, egyik a másik után, azzal a szenzációs híreszteléssel állottak elő, hogy: „Tőkés László pásztor beismerte, a Securitate ügynöke volt" (lásd a felsorolt lapok december 16-21-i számait). Az érdekelt sajtóorgánumok és szenzációhajhászok, valamint a propagandaakció irányítóinak a legnagyobb sajnálatára, ezennel kénytelen vagyok megcáfolni az aljas szándékból elindított hamis híresztelést, melyet a nagyobb hitelesség meggyőző látszata céljából annak kiagyalói éppen az én számba adtak. Mellékelten szó szerinti szöveghűséggel közreadom a nevezett sajtóértekezleten ezen tárgyban általam mondottakat. A szövegből kitűnik, hogy a nyilvánosság előtt megjelent állítások nem egyebek mint rágalmazások. Rágalmazások azon egyszerű oknál fogva is, mivel én soha nem kollaboráltam a román titkosszolgálattal, nem írtam alá semmiféle együttműködési kötelezvényt (angajament), s nem voltam informátor - következésképpen nem volt mit „bevallanom”. Ami egyes, a Tinerama által nyilvánosságra hozott nyilatkozatok (declaratii) hitelességét illeti, soha nem is tagadtam, hogy ilyeneket életem folyamán nagy számban voltam kénytelen írni - éppen a Securitate általi állandó zaklattatásom miatt. Ki ne tudná, akinek valaha is baja volt a Securitatéval, hogy egy-egy kényszerű kihallgatás soha nem múlhatott el „deklaráció"-írás nélkül. Ennek megfelelően a Securitate hírhedt dossziéi minden valószínűség szerint száz- meg százezer román állampolgár nyilatkozatait tartalmazzák, s minden bizonnyal az élvonalbeli romániai értelmiség szinte teljes írásminta-gyűjteményét össze lehetne állítani belőlük. Én magam 1975-ben, kezdő brassói lelkipásztorként kerültem először közvetlen kapcsolatba a Securitatéval. Azóta soha nem szálltak le rólam - s íme, 1989 óta is kivételes gondjuk van rám. Az 1975-1989-es időszakban - ha jól összeszámolnánk - együttvéve mintegy másfél-két hónapot töltöttem kihallgató irodáikban Brassóban, Désen, Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Temesváron és Menyében, illetve Szilágyszegen (Sáláéig), és az elkerülhetetlen bekísérések vagy elhurcolások nyomán parancsszóra írt „deklarációim" feltehetően több száz oldalra rúgnak. Ebben állott tehát az én „kollaborálásom” folytonos lefigyelésben, zaklatásban, meghurcolásban és üldözésben, melyeknek egyenes következményeként, 14 éves koromtól fogva, 1966-1990 között egyetlenegyszer sem engedélyezték külföldi utazásomat: - 1979-ben, majd 1984-ben szerzett két külföldi ösztöndíjmeghívásomnak (Princeton, Montreal) hatósági tilalom miatt sohasem tehettem eleget; - 1984-ben a dési gyülekezetbe történt lelkésszé választásom ellenére, a Securitate közreműködésével kidobtak a papságból, és 1984-1986 között munkanélküli voltam; - 1987-1989 között, miként előzőleg Désen, Temesváron történt állandó lelkésszé való megválasztásomat sem ismerték el; - 1988 őszén, a Ceaușescu-féle falurombolás elleni Temesvár-egyházmegyei kollektív tiltakozás megszervezésében való részvételem miatt életveszélyes hatósági és püspöki hajsza indult ellenem, mely 1989 decemberében, a forradalomnak indult temesvári eseményekben tetőzött. " 1989. december 17-én feleségemmel együtt a Szilágy megyei Menyőbe deportáltak. December 17-22 között naphosszat tartó, folyamatos Securitate-kihallgatások tortúrájának vetették alá mindkettőnket, melyeknek tragikus végkimenetelétől az országos felkelés, illetve Távirati stílusban . DECEMBER 29-31 . A Rompres tavalyi eseményösszefoglalója nyomán (folytatás utolsó decemberi számunkból). B Július 5-én új elnöke lesz a Polgári Szövetségnek (Petre Mihai Bacanu). B Július 7-én ötórás kimerítő vita után elesik a Ion Iliescu elnök felfüggesztésére vonatkozó parlamenti kezdeményezés. B Augusztus 1-jétől kezd működni a bankközi valutapiac. B Augusztus 11-én Mircea Cocea reformügyi államminiszter bejelenti: elkészült a privatizációs program terve. B Augusztus 12-én a kormányfő megkezdi a privatizációs program megvitatását a főbb parlamenti pártokkal. b Augusztus 16-án kettészakadt,a Frájia szakszervezeti konföderáció, s egyik része az ellenzékhez csatlakozik. B Augusztus 18-án újabb két tárca élén történik őrségváltás (mezőgazdasági, távközlési), s az új miniszterekkel váratlanul 4-re emelkedik a KNEP-es kormánytagok száma. B Szeptember 13-án Iliescu elnök a parlament előtt beszédet mond a nemzet helyzetéről. B Szeptember 19-én a parlament RMDSZ-csoportja leteszi a kisebbségi oktatás félmillió aláírással megtámogatott törvénytervezetét. f Szeptember 25-én beiktatják Csíkszeredában a harkovi ortodox püspököt. B Október 7-én Brassóban zajlik a II. Román-Magyar Polgárfórum. B Október 17-én életbe lép az adócsalás törvénye. B November 16-17-én románn-magyar szakértői tárgyalások folynak Bukarestben a kétoldalú egyezmény megkötése végett. B November 23-án a Román Hírszerző Szolgálat főnöke beszámol a parlamentnek egyéves munkájukról. B December 6-án megszületik a csődtörvény. B Ugyanaznap megkezdődik a resicai tüntetéssorozat. B December 23-án a kormány ismét megúszott egy bizalmatlansági szavazást. Temes megye egyik legsikeresebb vállalkozója, Magureanu Virgil is csupán csak „160 volt Secu-tiszt azonosításáról beszél, akik 1948-1964 között követtek el törvénytelenségeket." (lásd az RHSZ 1994. évi Jelentését). És hol vannak még a hivatalos tiszti állományon kívüli egykori informátorok? 1989 óta is mély homály fedi kilétüket. . Ez a körülmény komoly, aggodalomra ad okot, hiszen joggal feltételezhetjük, hogy a volt szekusok és informátorok jelenleg is tovább folytatják működésüket - akár érdekből, akár zsarolás hatása alatt. Aligha hihető, hogy ebben az országban csak és éppen Tőkés és Coposu Corneliu lettek volna „ügynökök". Következésképpen a Securitate, alias RHSZ ma is teljhatalmú ura a helyzetnek s az aljas vagy megfélemlített lelkeknek. 2. Az ellenem folytatott Securitatekampánynak közvetlenül két célja feltételezhető: a mondvacsinált „leleplezésem" révén meg akarnak fosztani valós forradalmi érdemeimtől, diszkreditálni akarják 1989- es ellenzéki, ellenálló szerepemet. Erre vallanak az évről évre ismétlődő és erősödő decemberi évfordulót rágalmazó támadások, fokozatos,,kitagadásom" a temesvári események szereplői köréből. Mindez azért történik, mert a nacionalista forradalmi ideológia még az 1989-es felkelés történetében is „etnikai tisztogatást” végez, ugyanis a „mélységesen nemzeti jellegű román forradalom" („revolutia româna cu caracter profund national") képébe sehogyan sem illik bele egy magyar református lelkipásztor személye. Ez magyarázza tudatosan véghezvitt lejáratásomat, melyre nézve Corneanu Nicolae metropolita találóan állapítja meg, hogy „Omul care a reprezentat scânteia ce a aprins focul ráspandit paná la urmá ín tara íntreaga, pastorul László Tőkés, a ajuns sa fie prezentat ca unul din dusmanii cei mai primejdiosi ai Romániei” (Au trecut cinci ani, Invierea, Anul V, Nr. 24-15 decembrie 1994). b. Erkölcsi-politikai megsemmisítésem ugyanakkor a romániai magyar népközösség, közelebbről pedig a Romániai Magyar Demokrata Szövetség ellen irányul, melynek tiszteletbeli elnöke vagyok. Erre nézve sokatmondó egyik elvakult nacionalista román újságíró kérdésfelvetése: „Intrebarea... nu este ce fel de om e Tőkés", cáci ráspunsul la ea se cunoa$te, ci „ce fel de partid e ála care-iji tine in frunte un asemenea om?" (M. Groza: Eroul cu inima de frisca, Adevárul Harghitei, 15 dec. 1994). Erről van szó. Folyik a jól ismert magyarellenes diveteió, mely az RMDSZ vezető képviselőinek dehonesztálása és befeketítése révén tulajdonképpen szövetségünket akarja megosztani és felbomlasztani, hogy ezáltal útját állja a kisebbségi jogok érvényesülésének, az RMDSZ autonómiapolitikájának és a tényleges és méltányos román-magyar megbékélésnek. Amennyiben igaznak bizonyul az osztrák titkosszolgálat azon híradása, mely szerint Tőkés László és társai ellen az RHSZ merényletet készített elő - nos, ebben az esetben megállapítható, hogy egyes román hatalmi körök mind erkölcsipolitikai, mind fizikai megsemmisítésére törekszenek egyidőben. Mindezeket szem előtt tartva, minden okom megvan arra, hogy öt évvel a „dicsőséges román forradalom" után, a hazai és nemzetközi közvélemény és az illetékes fórumok hathatós védelmét kérjem, miként tettem ezt 1989 keserves esztendejében. 3. Legvégül arra az RMDSZ parlamenti frakciójának körében terjesztett magyarkodó-populista szennyiratra kívánom felhívni a figyelmet (lásd: mellékelve), mely minden további nélkül készpénznek veszi a Securitatéval való állítólagos együttműködésem rágalmát,és mint „árulót", „a Gonosz rabját" és „az Ördög szolgáját" kitagad „a legkevesebb másfél milliónyi nem kollaboráns erdélyi magyar” közösségéből. Ennél még Hajdú Victor, alias Győző sem gyalázkodik ékesebben Adrian Paunescu lapjában, a Totusi iubireában (Sä vä fie rubiné, domnule episcop Tőkés, 7-14 decembrie 1994.) íme, hogyan jut érvényre egy uralkodó országos politikai irányzat még azon a Magyar Demokrata Szövetségen belül is, amely ellen éppen irányul. Ehhez még csupán Higyed István lugosi lelkész Tinerama-akciója hasonlítható (László Tőkés n . un episcop real, Tinerama 13-19. mai 1994), azon emberé, akit a Ceausescu-diktatúra 1989 decemberéberihelyembe temesvári papnak neveztetett ki, és aki utóbb a Romániai Református Egyházban folytatja belső - bomlasztó tevékenységét. Max Bonus és Ioan Itu elégedettek lehetnek: szenzációs „leleplezéseik" megérdemlik Ceausescu Nicolae diktátor „Post Mortem’ -nagydíját. TŐKÉS LÁSZLÓ püspök RIPORTOK• VITÁK • KÖZLEMENTEKRomániai Ma Szó Január 4. szerda Az évből eltelt 4 nap Hátra van még 361 nap Ma Titusz és Leona nevű olvasóinkat köszöntjük. Ma 1 USA dollár « 1778 lej (tegnap még 1776 lej volt) ...............................................................J Részlet a Kelet- és Közép-Európa 1989 után című nemzetközi értekezlet után tartott sajtóértekezleten elhangzottakból Temesvár, 1994. december 15. Brandula Armanca: Kérdés Tőkés László úrhoz az Expres nevében, hogy Önt az idén nem hívták meg a forradalom ötödik évfordulója kapcsán tartott ünnepségekre és megemlékezésekre, nyilvánvaló, a Temesvár és Tőkés László között előállott elhidegülés. Az eltelt időszakban kétfajta kép körvonalazódott: az egyik szerint külföldi hatalmak ügynöke, titkosügynök, és a másik, frissebb keletű kép, 1994 novemberéből, mely szerint a Securitate besúgója lett volna. Nem tévesztjük szem elől, hogy a két kép egymással szöges ellentétben van. A Tineramában közölt eme második anyag kapcsán kérdezem, hogy Ön, Tőkés úr, válaszolt-e a lapnak valamely kiadványban, ami esetleg nem jutott a tudomásunkra? Tőkés László: A temesváriak és Tőkés László közötti elhidegülés nem előállott, hanem létrehozták, kitervezték. Egy teljes gépezet, propagandagépezet és -hálózat működik öt éve azon, hogy engem Temesvártól elszakítsanak. A kérdésnek a második része pedig a Tineramában megjelenő cikkek sorozatáról szól, mert nem csak egyről van szó. Négyes sorozatban közölték egyházi és Securitate-anyagok egyvelegét. A Tineramában egy olyan diverziósorozat kezdődött, amely főleg püspöki mivoltomban való megbuktatásomat célozta, hiszen most volt a négyéves ciklus során a választás. Rengeteg párhuzamos diverzió volt, és ez volt az egyik legvaskosabb, amely a Securitate ügynökeként akart bemutatni. A közölt anyagokban van hamisítvány és van ténylegesen az én kezemből származó deklaráció. Tudni kell azt - és Önök ne tudnák, akik romániaiak és itt voltak -, hogy száz- és százezernyi ember írt száz- és százezer számra deklarációkat, mert bevittek, és azt mondták: la serie! („Nosza írjad!") És akkor vitatkoztunk egy-egy mondaton... Nem is tagadtam soha, hogy írtam deklarációkat, mint ahogy minden kollégám írt deklarációkat. Olyan deklarációkat nem hoznak elő, amiket nyilvánosságra kellene hozni. Amit tőlem nyilvánosságra hoztak, az önmagában nevetséges. Kérem a tisztelt újságírókat, mint ahogy megkértem az egyházkerületi közgyűlést és az RMDSZ parlamenti frakcióját is, hogy kérjék elő Valentin Gabrielescu úrék azokat a deklarációkat, amelyeket Szilágyszegen, Menyőben, a deportálásomkor írtam, amit ’84 és ’86 között írtam, amikor kidobtak a papságból. Előhúznak valami ’75-ös, tehát húsz évvel ezelőtti deklarációt, amikor mint csóró segédlelkészt vagy teológust citáltak vagy cipeltek autóval a Securitatéra és diktáltak, s az ember igyekezett minél kevesebbet mondani és minél ügyesebben kivágni magát a szorításból. Az egész dossziémat kérjék el, kérem. Milyen furcsa, hogy a Tinerama mélyen eltitkolja annak a szekusnak a nevét, aki íratta velem ezt a deklarációt. Látható, hogy a Tinerama szolidarizál a szekussal, aki vette a deklarációt, de az én nevemet meg bemocskolja. Számomra egyértelmű, hogy a hitelesség kedvéért ellenzéki színezetű Tinerama lap adta magát a Securitate diverziójához. Egy újságírónő a múltkor egy egész dossziémat adta ide, amit a kultusz-államtitkárságtól kaptak. Egész Bukarest tele van azzal a dosszárral, mindenki másolja és adja tovább. Kérdem én, a Securitate kinek a dossziéját adja ki? A Coposuét és az enyémet. Nem az egész dossziét, hanem csak azt adja ki belőle, ami esetleg árthat. Tehát nem kérdéses, hogy a Tinerama kinek az oldalán áll, és miért publikál ilyen disznóságokat, megtoldva Joan Ku szemtelen kommentárjaival. A szekus egyébként Onac Ion volt. Ez miután kihelyeztek Brassóba, rögtön egy hónapra rá, 75 szeptemberében leutazott, és egy napig zaklattak ott a brassói szekusokkal, hogy beszervezzenek. A cikkben az áll, hogy az illető nyilatkozatban megemlített személyek mégiscsak megszenvedték azt. Igaz ez? Történtek kiutasítások vagy valamilyen egyéb módon kellett megszenvedjék? T.L.: - Nevetséges ez az állítás. Az Eldering házaspárról van szó, akik 75-ben jártak a teológiára, ’73-’74-ben, valami ilyesmi, és ’89-ben utasították ki őket, miután engem ’89 márciusában meglátogatták Temesváron, hogy segítsenek. Azon kívül minden héten egyszer telefonáltak egész ’89 alatt, amíg aztán a telefonunkat le nem vágták. Azóta is a legszorosabb baráti kapcsolatban vagyok Elderingékkel. A kiutasítás valamikor ’89 márciusában-áprilisában történt, s ezt mossák össze egy ’74-es vagy ’75-ös nyilatkozattal. Ez is mutatja, hogy milyen boszorkánykonyha működik, hogy hogyan kavarják a dolgokat. Kedves László! Már nem is döbbenünk meg, amikor a román sajtóban újabb és újabb cikkek jelennek meg, melyek közreadásával egyértelmű a szándék: személyed lejáratása, a Temesváron vállalt kiállásod és további harcaid elrablása és érdekszervezetünk, az RMDSZ bemocskolása és bomlasztása. Ismert módszerek ezek. Gyakorolták ezt a múltban és nagyon jól lehet alkalmazni a jelenben is. Azok módszere ez, akik csak egyoldalúan és csak a saját maguk szemszögéből tájékoztatják olvasóközönségüket - ily módon vezetve félre őket. Minél jobban mocskolnak be valakit a tömegek előtt, annál nagyobb gyűlöletet képesek éleszteni. Felháborít viszont az, hogy újabban a mi nevünk is belekerült abba a rágalomhadjáratba, amelyet ellened indítottak, és amelyet ki tudja meddig folytatnak. Arról a nyilatkozatodról van szó, amelyben 1975 szeptemberében „feljelentettél” a román állambiztonságnál minket, volt diáktársaidat a Juhász István professzor úr bibliaóráin, illetve az Eldering házaspár teológiai szobájában tartott csendes óráin való részvétel miatt. Őszintén sajnáljuk, hogy vádolóid nem ismerik, vagy nem akarnak emlékezni arra, hogy a romániai egyházak ellenőrzésében és megfélemlítésében milyen erőszakos és fondorlatos eszközökkel működött a román állambiztonság. Kolozsvári Protestáns Teológiánk a kommunista hatalomátvételtől kezdődően sajátos szerepet töltött be a hazai magyar protestáns egyházak hitéletének szervezésében és alakításában. Emiatt igen nagy nyomás nehezedett közös intézményünkre, kezdve a régi jeles professzori kar kényszer-nyugdíjaztatásával, folytatva az 50-esévek végén tanárok és diákok koncepciós perekben való meghurcolásával és a 70-es 80-as években általunk is átélt átfogó megfélemlítési hadjáratokkal. Ezek nyilvánvaló célja az volt, hogy bomlasszák egyházainkat, bizalmatlanságot, keltsenek a diáktársak között, szolgálati és munkakedvünket csökkentsék, és megfélemlítsenek eljövendő küldetésünkben. Mi már akkor éreztük és tudtuk, hogy sokkal inkább a Securitate célpontjává váltunk, mint más,, hasonló jellegű intézmények. A hatóságok mindent megpróbáltak annak érdekében, hogy minél több teológiai hallgatót beszervezzenek, az egyházi élet egészét ellenőrzésük alatt tartsák, és ezáltal szolgálatunkat lehetetlenné tegyék. Ezek között a léleknyomorító viszonyok között rendkívül fontosak voltak e bibliaórai közösségek, amelyek keretén belül, professzoraink vezetésével megoszthattuk egymással gondjainkat, és nemcsak tudományos képzésünk számára jelentettek sokat, hanem a kölcsönös bizalom is erősödhetett közöttünk olyannyira, hogy még a vallatószobákban történteket is elmondhattuk egymásnak. Ezért volt rendkívüli szerepe különösen a Juhász István professzor által vezetett bibliakörnek, amelyről mi már akkor is tudtuk, hogy szálka a hatóság szemében, és annyira ellenőrzésük alatt tartották, hogy nevünk és ténykedésünk nem volt titok előttük. Ma is úgy érezzük, hogy amit a mi nemzedékünk akkor és ott útravalóul szerzett, meghatározóvá vált egyházi életünk 89 előtti és utáni időszakában. : " A Securitate módszere az volt, hogy a diákévek alatt összegyűjtött személyi dossziét az első szolgálati helyre való kinevezés után átadta a szolgálati helyének megfelelő szekuritátés tisztnek. Ilyenkor került sor a benne levő információk, terhelő adatok átbeszélgetésére, esetleges kiegészítésére és lezárására. A fenyegetésektől, lelki kényszer gyakorlásától, zsarolástól és ígérgetésektől nem mentes vallatás egy-két sablonos diktálás utáni nyilatkozattal, eddigi „bűnöket” megbánt fogadalommal zárult. Valószínű, hogy sokakból megpróbáltak egy „Együttműködési kötelezvényt” (Angajament de colaborare) kicsikarni, amelyekkel kapcsolatosan gyakran előfordult,, hogy az illető ugyan leírta a diktálás utáni szöveget, de amikor rájött annak tartalmára, megtagadta aláírását. " Mindezek összefüggésében nevetségesnek tűnik, hogy a Tineramában egy olyan nyilatkozatodat közült, mely semmiképpen sem tartalmazhatott feljelentésszerű adatokat, mivelhogy kb. két évvel korábbi eseményekről szól, és tartalma szerint is a Teológiai Intézet hallgatói és tanárai előtt is teljesen közismert tényeket ismertet. Nyilatkozatod megszületésének időpontja is egybeesett a brassói segédlelkészi szolgálatod kezdetével és minden bizonnyal az előbbiekben felidézett dossziélezárási helyzettel, pszichológiai terrorral és diktálással is. A valósághoz hozzátartozik az is, hogy mély barátságunk, közös harcaink és bibliaórai szeretetközösségünk íratlan szabálya szerint te erről a nyilatkozatodról bizalmasan tájékoztattál is nem sokkal annak megtétele után. Mi már akkor is éreztük, hogy ez a jelentés ránk nézve semmiféle terhelő adatot nem tartalmaz, nem is használták fel soha egyikünk ellen sem, sem akkor, sem pedig később - csak most: ellened. Ez a sors szomorú iróniája és játéka! Mi továbbra is a régi barátsággal és szeretettel követjük munkádat és ezért tartottuk fontosnak felidézni azt a kort, melyben együtt indultunk és egyben helyére kívánjuk tenni a tényeket, melyeket csak egészében nézve és megélve lehet megérteni. Ehhez kívánjuk nyújtani e levéllel is baráti kezünket. Kolozsváron, karácsony nagyhetében Áldott Karácsonyt és Boldog Új Évet kívánunk szeretettel FERENCZ LÁSZLÓ JENEI TAMÁS VETÉSI LÁSZLÓ 3 Az MTI írta Tőkés László 1994. december 15-i sajtóértekezletéről (részlet) (...) A püspök kifejtette: hamis az a beállítás, miszerint "elhidegült” a viszony Temesvár és közte. Ez a dolog nem magától következett be, hanem különböző mesterkedésekkel idézték elő. Ezen mesterkedések közé sorolta a Tinerama című, ellenzéki hetilapban megjelent négyrészes sorozatot, amely- mint mondta - a saját egyházán belüli ellenfelek felhasználásával, illetve a Securitate által tőle 20 évvel korábban kicsikart nyilatkozatok, jegyzőkönyvek közzétételével próbálja lejáratni őt. Tőkés László elmondta: a Tinerama részben általa valóban tett nyilatkozatokat közölt, amelyeket egy Ion Onac nevezetű Securitate-tiszt diktált, és neki legfeljebb egy-egy mondaton volt lehetősége vitatkozni. Mint hangsúlyozta, ő nem is tagadta, hogy írt ilyen nyilatkozatot, „mint mindenki más”... A Tinerama Tőkés László szerint eladta magát a Securitate „diverziójának”. Megjegyezte, hogy a titkosszolgálat, jellemző módon, csak az ő és Corneliu Coposu, a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt elnöke dossziéját adja ki - pontosabban e dossziékból csak olyan iratokat, amelyekről azt reméli, hogy fel lehet használni az ellenzéki politikusok ellen. Cáfolta viszont a püspök a Tineramának azt az állítását, hogy az általa tett nyilatkozatok ártottak volna a bennük szereplő személyeknek. (...) ROMÁNIÁI MAGYAR SZÓ - kiadja a Transil Rt. Postacím: 79776 Bucure§ti 33, Piata Préséi Libere 1. Bankszámla: 40724751 (lej); 47724751 (valuta) - Banca Agricola.Sucursala Municipiului Bucuresti (B.A.-S.M.B.) Szerkeszti az RMSZ szerkesztőbizottsága: • CSEKE GÁBOR (szerkesztőségi főtitkár, igazgatótanácsi tag) • DEÁK LEVENTE (igazgatótanácsi tag) • FERENCZ L. IMRE (főszerkesztő helyettes, igazgatótanácsi tag) • GYARMATH JÁNOS (főszerkesztő, az igazgatótanács elnöke) • SIKE LAJOS • SZÉKELY LÁSZLÓ • Gazdasági igazgató, igazgatótanácsi tag: FARKAS E. ZOLTÁN. Telefon: 617 64 05 (főszerkesztő, Transil Rt) Telefax: 618 15 62 és 618 03 02 Üzenetrögzítős telefon: 312 98 02 és 617 60 10/2330-as mellék. Telex: 10315-Trans-R • Reklámokat, apróhirdetéseket személyesen a Transil Rt. titkárságán, illetve a fenti telefon-, telefax- vagy telex-számok egyikén, továbbá vidéki tudósítóink révén lehet feladni. Tarifáink: a napi árfolyamon 0,8 USA-dollárnak megfelelő lej, négyzetcentiméterenként (kiemelt helyen, illetve első oldalon: 1 dollár), illetve apróhirdetések esetében 150 lej szavanként (intézmények). Magánszemélyek 50 lejt fizetnek szavanként (az a és az az nem számítanak külön szónak). • Tarifáink magukba foglalják az értéknövekedési adót is! Szedés: Transit S.A. • Nyomda: Regia Autonoma a Imprimeriilor - Imprimeria „Coresi", Bucuresti • 40342