Romániai Magyar Szó, 2004. június (16. évfolyam, 4852-4881. szám)
2004-06-23 / 4874. szám
_________Jak_____________SZEMPONT 4. OLDAL 2004. JÚNIUS 23., SZERDA N/ Kántortanítók újabb nemzedéke (Marosvásárhely / bögözi) • Megalakulása óta immár all. kántortanító nemzedéket bocsátotta útjára idén az Erdélyi Református Egyházkerület Kántortanító-képző Intézete. Az idei végzősök oklevelüket Pap Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspökétől vehették át, aki személyes jelenlétével tisztelte meg a ballagási ünnepséget. A marosvásárhelyi intézetben ez idáig mintegy 350 növendék végzett, közülük Erdély-szerte sokan tanítóként, óvónőként, kántorként dolgoznak. Ők jelentik az intézet mindenkori büszkeségét, ami viszont csöppet sem büszkeséget gerjesztő állapot az, hogy a tanintézetnek a mai napig sincs megfelelő székhelye, az oktatás egy része a volt Jókai utcai Diakóniai Otthonban, másik része pedig a volt református leányiskolában meg különböző felekezeti termekben zajlik. Ezért Barabás László igazgató Pap Géza püspök jelenlétében kifejezte abbéli óhaját, hogy az egyházkerület támogassa az egykori leányiskola felújítási tervének kivitelezését, amivel megoldódna az egyházi főiskola székhelyének sokat vitatott kérdése is. Keller Emese / RMSZ Városi kötvényeket bocsátott ki Nagyvárad (Nagyvárad / bálló) • Másodjára bocsátott ki városi kötvényeket a bihari megyeszékhely polgármesteri hivatala, hogy a város rendkívül rossz állapotban levő úthálózatát felújíthassa. 150 milliárd lej értékben lehetett jegyeztetni értékpapírokat, pontosabban június 1418-a között lehett volna, csakhogy már az első napon túljegyzés volt az egyenként másfél millió lejes névértékű kötvényekből, amelyekből százezret bocsátottak ki hatéves futamidővel. Az első negyedévre 23 %-os kamatot fizetnek és az aktuális piaci feltételek függvényében háromhavonta újrakalkulálják. A kötvényeket a Kereskedelmi Banknál és a HVB Banknál lehetett jegyeztetni, ezzel az akcióval Nagyvárad az ilyen típusú pénzszerzés egyik voluntárja Románia városai között. Az utcák korszerűsítése a bihari megyeszékhelyen már megkezdődött más hitelforrásokból és folytatódik is, hogy a lakosság hitelrendszer előnyeit fölhasználva minél jobban fejlesszék a várost. ________________ Három fiatalember fulladt vízbe! (Szatmárnémeti / sike) • Elképesztő mennyire felelőtlenek az emberek mifelénk önmagukkal és saját családjukkal szemben. Egyetlen hétvégén három 21-23 éves fiatalember fulladt vízbe, s mint kiderült egyikük sem tudott úszni, illetve egyikük kezdők szintjén csápolta egy kicsit a vizet. Ketten tavakban lelték halálukat fürdőzés közben, egyet pedig a Szamos vize sodort el Pálfalvánál. Nevüket azért nem említjük, hogy ne okozzunk ezzel is külön fájdalmat hozzátartozóiknak. Legyen okulás tragédiájuk azoknak, akik a forró nyárban könnyelműen a hűs vízbe vetik magukat, anélkül, hogy jól ismernék annak mélységét. És innen is szólunk a szülőknek, írassák be minél többen gyermekeiket arra az úszótanfolyamra, amelyet a szatmári strandon szakképzett úszómesterek vezetnek! ük Novellapályázat (Arad / rmsz) • Az Irodalmi Jelen és az E-MIL novellapályázatot szervez. A beküldött pályamunka még meg nem jelent írás lehet, terjedelme maximum 24 ezer leütés (13 írói flekk). A pályázaton bárki részt vehet, kortól, foglalkozástól stb. függetlenül. Pályamunkát kizárólag számítógép-lemezen (flopin) vagy CD-n fogadnak el, amelyhez kötelezően mellékelni kell a kinyomtatott változatot. A munkák beküldési határideje 2004. szeptember 15-e, eredményhirdetés és a díjak átadása Aradon, a Jelen Házban, 2004. október 30-án. A pályadíjak értéke: I. díj: 500 USD, II. díj: 400 USD, III. díj: 300 USD és három, egyenként 100 USD értékű különdíj. A pályázat jeligés, valamennyi beküldött íráson csak a jelige szerepelhet. Külön borítékban kell mellékelni a szerző személyi adatait. A személyi adatokat tartalmazó borítékot csak a zsűrizés után, közjegyző előtt nyitják fel. A versenymunkákat az alábbi címre kell beküldeni: Irodalmi Jelen, novellapályázat, 310085 Arad, str. Eminescu nr. 55-57. _____________Jfe,__________ Anyanyelvi Tábor családi vállalkozásként (Gyergyószentmiklós / gál) • Június 21-28-a között 10 dévai gyermek érkezik Gyergyócsomafalvára Anyanyelvi Táborba, magyartanárnőjük, a csomafalvi születésű Baróti Borbála szervezésében. Az I-VIII. osztályos szórványban élő kisdiákoknak a Baróti család ad otthont, és Baróti Etelka, a Fogarassy Mihály Általános Iskola magyartanárnője, aki a dévai tanárnő édesanyja is, szintén gyümölcsöztetni fogja szaktudását a tábor anyanyelvi foglalkozásain. Elöljáró példaként tehát, egyetlen székelyföldi család vállalta magára a szórványban anyanyelvükért küszködő magyar gyermekek táborozását a Székelyföldön. Vállalkozásuk példaértékű és követendő. Egy székben két polgármester (Marosvásárhely / bögözi) • Bármennyire is furcsán hangzik, a nyárádmagyarósi polgármesteri széken - már ami a nevezett bútordarabot illeti -, valószínűleg az őszig két polgármester fog osztozni: a nyárádmagyarósi meg a községről nemrég levált székelyberei polgármester. A székelybereiek, a leválásra készülve már tavaly decemberben vásároltak épületet az új községháznak, azonban felújítására, felszerelésére, működésbe helyezésére már nem futotta helyi erőből, megyei pénzekre azonban csak az ősszel várható költségvetés kiegészítéskor számíthatnak. Addig is az új község vezetősége Nyárádmagyaróson fog dolgozni, ahol a két hivatal titkára, könyvelője közös lesz, de a számvitel külön történik majd. Morfondír Török átok Egy szocialista politikus azt kifogásolta, hogy Orbán Viktor és Kövér László az RMDSZ ellen kampányolt az elmúlt hetekben. „Németh Zsolt »komikusnak« nevezte az MSZP-s vádakat. »Az erdélyi magyarság megosztottságának közvetlen kiváltó oka az volt, hogy Tőkés Lászlót elmozdították az RMDSZ tiszteletbeli elnöki posztjáról. Tőkés Lászlót nem a Fidesz mozdította el, hanem az RMDSZ.« - mondta a magyar parlament külügyi bizottságának fideszes elnöke.” Mielőtt perbe hívna bárki is, hogy manipulált idézetekkel dolgozom, tessék elővenni a Krónika, 2004. jún. 7-i számát, a második oldal alján található a cikk, amiből átvettem a fenti néhány mondatot. Ha előveszik, meggyőződhetnek róla; ha elég az én szavam, akkor annak alapján is elhihetik. Németh Zsolt nem érdemben szólt hozzá Géczi József Alajos felvetéseihez, hanem egy el sem hangzott kérdésre válaszolt. Mert nem arról folyt a vita, hogy ki fűrészelte ketté az erdélyi megosztottság közepén húzódó árkot (illik ennyi képzavar az „arról beszélek, amiről akarok”-témához), hanem arról, hogy Orbán Viktor az RMDSZ ellen kampányolt Erdélyben. Ami tagadhatatlan. Csak sejtem, hogy ez majd finomságos anyaországi szavazatokat hoz a konyhára (elvégre az innen elpályázott kétszázezer ember arra adja a voksát, akinek a programjában Erdély is benne van), de most ne erről beszéljünk, hanem a megosztottságról. A megosztottságnak és az egymásra mutogatásnak igen szép hagyományai vannak a magyar glóbuszon, hadd említsek egy érdekes epizódot. Nem sokkal a brassói kongresszus (1993. jan. 15-17.) után Borbély Imre nyilatkozott az Orient Expressznek (1993. febr. 12.) és utalt az akkori idők egyik vitájára, melynek során „több, nagyon vitriolos hangnemben írott, populista szólamokat használó, az RMDSZ vezetősége elleni cikk és felhívás keletkezett, s amely Cs. Gyímesi Éva egyetemi tanárnő által kezdeményezett hatalom-kisajátítási vádban csúcsosodott ki, meg nem nevezett, de többes számmal ítélt vezetőségi taggal szemben”. Az említett felhívást a Szabadelvű Kör több tagja is aláírta. „A Cs. Gyímesi-csoport hangadói mechanikusan átveszik a magyarországi, késésre menően megosztott helyzetet, az MDF-SZDSZ pártosságot, és keresve kutatják, nálunk ki is az a hatalmat kisajátító nemzeti politikus, akit ezzel a váddal meg lehet bélyegezni.” Nos, akkoriban az MDF-SZDSZ ellentétek csaptak át a határon, most az MSZP-Fidesz meg nem értés kelt hullámokat az erdélyi pocsolyában. Úgy vélem, hogy nincs szükségünk az efféle ellentétekre, de sajnos a nézeteltérések szabad áramlásának sem a trianoni, sem a schengeni határ nem állhatja útját. Kisebb léptékben ugyan - és más előjellel, mint tizen... évvel ezelőtt -, de az erdélyi magyarok között is dúl a pártoskodás, mert mi sem vonhatjuk ki magunkat a török átok hatása alól. A hajdani MDF-SZDSZ ellentét Erdélybe átosonó hatása kismiska volt a mai viszálykodáshoz képest. Most sokkal rafináltabb eszközökkel és nagyobb hatásfokkal dolgoznak az otthoni felek, az itthoni közönség nem nagy örömére. Mert kétségtelenül igen fontos dolog, hogy miként oldja meg az anyaország valamely fontos kérdését az MSZP és miként a Fidesz, de - bocsássák meg önző magatartásunkat! - számunkra az a fontos, hogy az ottani viszály ne gyengítse az itteni magyarság esélyeit. Egy anyaországi dilemma megoldása általában csak idő és pénz kérdése, nálunk nincsenek ilyen eshetőségek: pénzünk nincs és az idő nem nekünk dolgozik! Odaát: az egyik párt elkezdte építtetni a Nemzeti Színházat az Erzsébet téren, a másik abbahagyatta és másutt építtette föl. Ha ezt így látják jónak és van rá pénzük, akkor csak rajta, honjaim! Nálunk azonban nem telik arra, hogy a Sapientia egyetemet saját erőből tudnék befejezni. A Sapientia jótékonysági estet rendezett, amelyen kb. 750 ezer forintnak megfelelő pénz gyűlt össze. Még további 999 estét kell rendezniük, hogy valahogy összegyűljön a szükséges végösszeg. Ismétlem, nekünk nem telik arra, hogy félbehagyjunk egy megkezdett építkezést vagy porig romboljunk meglévő építményeket - mert nincs rá módunk és nincs hozzá tehetségünk. Ezért szeretnénk, ha a Sapientia felépülne és az RMDSZ-t nem vernék szét. Szász János szentenciája a megosztási harcok kezdetén született. Ezt írta az RMDSZ-ről: „szeretjük - nem szeretjük, szükségünk van rá”. (RMSz, 1991. nov. 27.) De van a gyűjteményemben egy aktuálisabb mondás is. Az RMDSZ brassói kongresszusán Orbán Viktor vezette a Fidesz delegációját. Hazatérésük után a küldöttség tagjai — a sajtónak nyilatkozva — veszélyesnek ítélték azt, amikor magyarországi pártok próbálnak beavatkozni az RMDSZ belső ügyeibe. (Magyar Hírlap, 1993. jan. 20.) Olyan jó meglátás, hogy én kőbe vésetném. Milyen jól mutatna az MPSZ udvarhelyi székháza oromzatán, svéd gránit táblán, aranyozott betűkkel... KUSZÁLIK PÉTER Bújjunk ősi népviseletbe Magam sem tudom, miért foglalkoztatnak ezek az igaz, de megoldhatatlan problémák, s főleg miért kreálok olyasmiből gondot, ami soha nem tartozott rám. Most például az foglalkoztat, hogy sajnos igazat kell adnom annak, aki azt mondja, hogy fajtánk kihalása tulajdonképpen a városba költözéssel csak gyorsult. Ez egy szakállas álbölcsesség, mondom az első pillanatban az illetőnek, az ilyen és ehhez hasonló hatásvadász izéktől még nyugodtan alszom. - Igen? - kérdezi erre kajánul a polgár. - Akkor is nyugodtan alszik, ha bebizonyítom, hogy sem ezért, sem pedig másért nincs jogában nyugodtan aludni? - Az illető folytatta: - Tudja, a mi nemzetségünkben létezik egy szokás. Nem tudom, előfordul-e más nemzetségeknél vagy más népeknél, de nálunk emberemlékezet óta megvan. Apám csak akkor tudta anyámat a magáévá tenni, ha előbb mindketten ősi népviseletbe bújtak, aztán fél perc múlva levetkőztek és bebújtak az ágyba. Ahogyan anyámat nemzette, csinálta a nagytata meg a nagymama - már elnézést az egyesek szerint elnagyolt kifejezésért, én azért használom, mert igenis plasztikusnak tartom, az isten teremtette a világot, de az emberek nem teremtők, ezért aztán megcsinálják saját utódaikat, s általában úgy, ahogyan egy elromlott ajtósarkat vagy egy lestrapált autót is, ha lehet, még könnyebben s tán boldogabban. Ahogyan a nagytatát nemzették dédszüleink, s amint a dédiket a szépek... Ha jól számolom, egy körülbelül százötven éves idősáv ez, ami pontosan és hiánytalanul beilleszthető abba az ezer évbe (abba a több mint ezerszáz évbe), amiről olyan szépen szokás beszélni a magyarság ünnepein. Ez tehát nem egyszerűen csak a szokás, hanem a Szokás, aminek háttérmozgatója természetesen, nem a ráció és nem a racionalitás. így kerül a (népi) csizma az asztalra, a szexualitás és a rítus, ha úgy tetszik, a ritmus közelségében? S amelyik percben távolodnak a kompozíció látványelemei, folytatódik, ami a városba áramlással állítólag megkezdődött, hogy kihal a fajtánk. - Ez azért mégsem - szakítom félbe a monológot. - A táncházasok például állandóan népviseletben vannak, tehát bármikor levetkőzhetnek, következésképp bármikor szeretkezhetnek. Ami vagy áll, vagy nem áll. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy nem a táncházasok a legszaporábbak ebben a városban. Vagy a magyar vendéglő pincérei. Vagy a március 15-i ünneplő tömeg, az ének- és zenekarra írt sokadalom. Már ebből kitelne egy enyhén pozitív szaporulat Erdélyben, sőt az egész Kárpát-medencében. Érdekes és lehangoló előadást hallgattam valami szabadegyetemen, ami éppúgy lehetett Tusványoson (ez a fiktív hely a Székelyföldön fekszik a Szent Anna-tó közelségében) vagy Debrecenben (a protestáns délibábok városában), az is lehet, hogy Jászi Oszkár volt az előadó. Akárki is volt (Orbán Viktor, Habsburg Ottó vagy Jászi) egyelőre csak azt boncolgatta, hogy a Medence (amin szigorúan a Kárpát-medence értendő és nem valami erotikus testrész) túldimenzionált geopolitikai közege a magyarságnak. Magyarán nem képes belakni (mondta Jászi), és ezért asszimilálni kellett a szomszédságot, illetve minden nemzetféltő gesztus (pozitív népnemzeti gondolkodás) ellenére fogy a Kárpát-medence magyarsága (mondta Orbán). Még az is megtörténhet, hogy a 2040U2050 táján az anyaország összetrombitálja a határokon túli magyarságot, mert akkor már minden magyar belefér a Trianon óta egyfolytában sérelmezett határok közé. Na tessék, kihúzták a sovén nacionalizmus méregfogát, ráadásul minden érzéstelenítő nélkül. Főleg ha Erdélyben addigra a román-magyar arány hat az egyhez lesz, így vitázunk egyfolytában egy a mostaninál mindenképpen nagyobb figyelmet érdemlő ügyben. Némelyek szerint önnön létezésünk „húrjait pengetjük” a székely ruhákkal (ez tényleg jókora képzavarodás), mert a belátható időn belül vészesen megfogyatkozunk. Ha pedig nem lesz ki felvegye a székely ruhát, akkor az se lesz, ki lehúzza, mint annak idején a nagytata a nagymamáról és aztán magáról. Ebben és ennyiben igazat adok az illetőnek. OLÁH ISTVÁN MTI Fotó: Koszticsák Szilárd Székely Fiatal népviseletben a IX. Duna Karnevál rendezvényén, a budapesti Vörösmarty téren