Röplabda, 1967 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1967-01-01 / 1. szám

A MAGYAR RÖPLABDA SZÖVETSÉG HIVATALOS LAPJA V. ÉVFOLYAM 1. SZÁM ÜNNEPI ELNÖKSÉGI ÜLÉS A Magyar Röplabda Szövetség megalakulásának 20. évfordulója alkalmából - 1966. decem­ber 19-én - az MTI kultúrtermében Ünnepi Ülést tartott a szövetség, melynek során Huszár János, a szövetség elnöke mondott ünnepi beszédet. A díszelnökségben négy elnök foglalt helyet, akik korábban, illetve jelenleg is a Magyar Röplabda Szövetség élén irányították a szövetség munkáját. Ott ült a szövetség első elnöke, Non György elvtárs, aki jelenleg a Kossuth Könyvki­adó igazgatóhelyettese, Klamár Sándor, a szövetség második elnöke, dr. Holvay Endre és a jelenlegi elnök, Huszár János. Hiányzott a sorból dr. Vörös Balogh István, aki szintén hosszabb ideig volt, Huszár elvtárs el­­ött, a szövetség elnöke. A sorokban nemzetközi játékvezetők, volt válogatott játékosok, szakvezetők és számos társadalmi aktíva - akik régen, illetve jelenleg is a sportág eredményességén munkálkod­nak - foglaltak helyet. Részt vett az ülésen Kovács Józsi bácsi, aki húszéves társadalmi munka után kormánykitüntetést kapott, s bár egészségi állapota megromlott, mégis megjelent Örömmel találkoztunk a sportág életébe ismét bekapcsolódó Dr. Prohászka Lászlóval, akinek tevékenységére a jövőben számíthatunk. Ott volt több olyan sporttárs, aki a szövetség meg­alakulásának első lépésétől mindmáig eredményes aktivistája a sportágnak, mint Surányi Miklós, Besnyő Gábor, Bieliczki István és más jeles sporttárs. 1997-ben hetven éves születésnapját és húszéves intézői /VTSK/, illetve szövetségi munkásságát ünnepli M­itámer Imre bácsi, aki a minősítő bizottság tagjaként szerényen dol­gozik, de reméljük, hogy a szövetség illetékesei nem felejtkeznek el róla, amikor majd a klubhűséget és társadalmi munkát jutalmazzák. Az ünnepi beszámoló vázolta a húsz évvel ezelőtti, kezdeti lépéseket, az akkor nehéz­ségeket. Megemlítette, hogy mint új sportág, tagjait - sőt a válogatott nagy részét - akko­riban más sportágak játékosaiból állították ki. Természetesen, a mai nemzetközi követelmé­nyek mellett ma ez már elképzelhetetlen. Érdekes adat, hogy 1949-ben az alapfokú röplabdabajnokság keretében ötvenezren vettek részt a mérkőzéseken. Ha ezt szembeállítjuk az országban na nyilvántartott számával, ak­kor megállapíthatjuk, hogy a résztvevők száma az elmúlt 17 év alatt nagymértékben csökkent alig ötven százaléka az akkori létszámnak. A létszámcsökkenés oka, a beszámoló szerint, hogy az iskolák igen kis mértékben foglalkoznak röplabdával. A központi és egyéb sportiskolákban nem sikerült meghonosítani ezt a sportágat. A já­rási és városi bajnokságok szervezése inkább idényszerű és nem kellő intenzitású, ezért nem biztosítja az egész éven át tartó bajnoki mérkőzés-sorozatot. A röplabda sportágat is­merő testnevelő tanárok nagy része szívesebben vállal más sportágban edzői elfoglaltságot, ahol gyorsabban és könnyebben lehet eredményeket elérni. Az ifjúsági és felnőtt férfi keret­színvonal-hiányosságaira tért ki még a beszámoló, bár­­ önkritikusan - ebben az MRSZ kellő segítségének hiányát állapította meg. Ugyancsak a ma problémája, hogy a sportklubok heti két edzéssel készülnek, elég sok helyen, a bajnoki mérkőzésekre. Így fordulhat elő, hogy nem egy válogatott kerettag technikai fogyatékossá­gait a keretedzőnek kell csiszolnia, ezzel a közös felkészüléstől vesz el sok időt. Jó lenne tartalmi változást elérni abban, hogy a sportklubok a kötelező utánpótlás­­csapataik szerepeltetését ne kényszernek, hanem az első csapatok természetes utánpótlásá­nak tekintsék és ennek megfelelő módon is foglalkozzanak a felkészítő munkával. A beszámoló végén a jubileumi emlékplakettek kiosztására került sor, majd emléklapo­kat nyújtottak át a szövetség megalakulása óta tevékenykedők részére. Ezt követte az Ifjúsági Európa Bajnokságon jól dolgozó társadalmi aktívák oklevél­­jutalmazása, majd az 1966. évi NB.I-es női és férfi bajnokság tiszteletdíjainak átnyújtás­ a

Next