Röplabda, 1967 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1967-01-01 / 1. szám
A MAGYAR RÖPLABDA SZÖVETSÉG HIVATALOS LAPJA V. ÉVFOLYAM 1. SZÁM ÜNNEPI ELNÖKSÉGI ÜLÉS A Magyar Röplabda Szövetség megalakulásának 20. évfordulója alkalmából - 1966. december 19-én - az MTI kultúrtermében Ünnepi Ülést tartott a szövetség, melynek során Huszár János, a szövetség elnöke mondott ünnepi beszédet. A díszelnökségben négy elnök foglalt helyet, akik korábban, illetve jelenleg is a Magyar Röplabda Szövetség élén irányították a szövetség munkáját. Ott ült a szövetség első elnöke, Non György elvtárs, aki jelenleg a Kossuth Könyvkiadó igazgatóhelyettese, Klamár Sándor, a szövetség második elnöke, dr. Holvay Endre és a jelenlegi elnök, Huszár János. Hiányzott a sorból dr. Vörös Balogh István, aki szintén hosszabb ideig volt, Huszár elvtárs elött, a szövetség elnöke. A sorokban nemzetközi játékvezetők, volt válogatott játékosok, szakvezetők és számos társadalmi aktíva - akik régen, illetve jelenleg is a sportág eredményességén munkálkodnak - foglaltak helyet. Részt vett az ülésen Kovács Józsi bácsi, aki húszéves társadalmi munka után kormánykitüntetést kapott, s bár egészségi állapota megromlott, mégis megjelent Örömmel találkoztunk a sportág életébe ismét bekapcsolódó Dr. Prohászka Lászlóval, akinek tevékenységére a jövőben számíthatunk. Ott volt több olyan sporttárs, aki a szövetség megalakulásának első lépésétől mindmáig eredményes aktivistája a sportágnak, mint Surányi Miklós, Besnyő Gábor, Bieliczki István és más jeles sporttárs. 1997-ben hetven éves születésnapját és húszéves intézői /VTSK/, illetve szövetségi munkásságát ünnepli Mitámer Imre bácsi, aki a minősítő bizottság tagjaként szerényen dolgozik, de reméljük, hogy a szövetség illetékesei nem felejtkeznek el róla, amikor majd a klubhűséget és társadalmi munkát jutalmazzák. Az ünnepi beszámoló vázolta a húsz évvel ezelőtti, kezdeti lépéseket, az akkor nehézségeket. Megemlítette, hogy mint új sportág, tagjait - sőt a válogatott nagy részét - akkoriban más sportágak játékosaiból állították ki. Természetesen, a mai nemzetközi követelmények mellett ma ez már elképzelhetetlen. Érdekes adat, hogy 1949-ben az alapfokú röplabdabajnokság keretében ötvenezren vettek részt a mérkőzéseken. Ha ezt szembeállítjuk az országban na nyilvántartott számával, akkor megállapíthatjuk, hogy a résztvevők száma az elmúlt 17 év alatt nagymértékben csökkent alig ötven százaléka az akkori létszámnak. A létszámcsökkenés oka, a beszámoló szerint, hogy az iskolák igen kis mértékben foglalkoznak röplabdával. A központi és egyéb sportiskolákban nem sikerült meghonosítani ezt a sportágat. A járási és városi bajnokságok szervezése inkább idényszerű és nem kellő intenzitású, ezért nem biztosítja az egész éven át tartó bajnoki mérkőzés-sorozatot. A röplabda sportágat ismerő testnevelő tanárok nagy része szívesebben vállal más sportágban edzői elfoglaltságot, ahol gyorsabban és könnyebben lehet eredményeket elérni. Az ifjúsági és felnőtt férfi keretszínvonal-hiányosságaira tért ki még a beszámoló, bár önkritikusan - ebben az MRSZ kellő segítségének hiányát állapította meg. Ugyancsak a ma problémája, hogy a sportklubok heti két edzéssel készülnek, elég sok helyen, a bajnoki mérkőzésekre. Így fordulhat elő, hogy nem egy válogatott kerettag technikai fogyatékosságait a keretedzőnek kell csiszolnia, ezzel a közös felkészüléstől vesz el sok időt. Jó lenne tartalmi változást elérni abban, hogy a sportklubok a kötelező utánpótláscsapataik szerepeltetését ne kényszernek, hanem az első csapatok természetes utánpótlásának tekintsék és ennek megfelelő módon is foglalkozzanak a felkészítő munkával. A beszámoló végén a jubileumi emlékplakettek kiosztására került sor, majd emléklapokat nyújtottak át a szövetség megalakulása óta tevékenykedők részére. Ezt követte az Ifjúsági Európa Bajnokságon jól dolgozó társadalmi aktívák oklevéljutalmazása, majd az 1966. évi NB.I-es női és férfi bajnokság tiszteletdíjainak átnyújtás a