Ruszinszkói Magyar Hírlap, 1920. augusztus-december (1. évfolyam, 1-118. szám)

1920-09-19 / 36. szám

Ungvár, szept. 18 A posta az állami élet idegrendszere. Ez köz­vetíti, vezeti tovább az életet jelentő közéleti jelenségeket, mozgásokat. Az állam teste ép, egészséges, ha idegei jól működnek. A beteg­­posta beteg államra enged következtetni. A Pod­­karpatska Russ testének különös dúc jutott, amelynek működése azonban már-már teljesen felmondta a szolgálatot. Régóta figyeljük. Ta­pasztalatainkat régóta gyűjtjük, régóta kérünk, figyelmeztetünk, kilincselünk postánk működésé­nek, hitelének helyreállításán, de csak hiába. Kénytelenek vagyunk végre is felhívni a nagy nyilvánosság figyelmét az általunk tapasztalt ama tényekre, hogy lapunkat a postai alkalmazottak, különösen a mozgó posták egyszerűen nem to­vábbítják. Hiába volt minden utánjárásunk, a községek és utolsó posták szerint szabályszerűen egybekötött s a legpontosabban megcímzett s felbélyegzett lapcsomagjainkat egymás után kap­juk vissza. Hogy csak egy példát említsünk: Perecsenybe a legjobb esetben 1-2 példány érkezik be hetenként, az is napokra szóló késés­sel, 20 km. távolságra tőlünk. Ellenben a prágai lapok mintegy 1000 km. távolságról már másnap a legpontosabban ott vannak. Beregszászon egy olvasónk három napig kereste lapunkat s az egész városban egyetlen példányt­ nem talált. A csapi és nagykaposi vonalon is rendes napi postajárat van, ennek ellenére közvetlen a vona­ton levő előfizetőink is lapunknak csak minden 10. 20. példányát kapják meg. De van olyan előfizetőnk, aki lapunkat még nem is látta . . . Ezek a jelenségek már nem olyanok, amelyek a szervezet múló zavarára engednének következ­tetni, ezek már mély szervi bajok. Intervenciónkra kapott válaszunk volt, hogy az új, gyakorlatlan alkalmazottakkal nem lehet bírni. Ha ez így van, miért kellett akkor elbocsátani a becsületességben, tisztesség­ben példátlan magyar postai alkalmazottakat. * * * A ref. lelkészek egy küldöttsége érdeklődött nálunk, hogy milyen álláspontot foglaljanak el a rájuk rótt hűség­fogadalom kérdésében. A választ megadtuk. De hogy ennek az állandóan nyílt kérdésnek e részét is véglegesen tisztázzuk, ismételten leszögezzük itt pártunk kialakult vé­leményét. A magyar közalkalmazott hivatali he­lyét, állását — ha annak megtartása csak a fo­gadalomtétel feltételétől van függővé téve — ne hagyja el. Ha fontos érdekünk, hogy a hivata­lokban legyen egy-egy emberünk legalább, aki magyarunkat a közvetlen érintkezést megkívánó ügyében, bajában eligazítsa; ha tény az, hogy színmagyar népünknek minden közéleti mozza­natában, érintkezésében feltétlenül szüksége van emberekre, akik a nyelvét nem értő hivatalokban fogadják, meghallgassák,megértsék, akkor ennek a közvetítésnek, megértésnek szükségessége sok­szorosan követelő erővel lép föl ott, ahol a nép még ezektől a közegektől is távol, saját lelkésze hiányában, teljesen magára maradna. Nem az a fontos tehát, hogy a lelkész helyét megtartva, családjának kenyerét biztosítsa, hanem a népnek van szüksége arra, hogy a kellő helyi és személyi ismerettel, tájékozódással bíró lelki vezető, ma az életnek labirintussá vált szövevényes útjain őt elvezesse. Hol vagytok magyarok? (A) A kulturszomjában veszélyeztetett zsidóság egyetlen egy nap alatt két és fél millió koronát gyűjtött össze egy Buda­pesten felállítandó zsidó egyetem céljaira. A nemzeti létéért küzdő székelység köz­adakozása rövid idő alatt 10 milliónál na­gyobb összeget adott össze a létesítendő magyar székely egyetem céljaira. Nekünk is­ vannak kurus törekvéseink. Mi is egy hatalmas, nagy magyar közép­iskolát szeretnénk felállítani, mely időtlen időkig a Kárpátok csücskében hirdesse a a magyar kultúra fensőségét és tartsa, óvja meg az itt rekedt magyarságot. Azt is lát­juk, hogy az államtól a magyar kultúra anyagi támogatást egyáltalán nem várhat. Még­sem látjuk azonban, hogy a sok itt maradt és jó napokban vezéri szerepet vindikált nagy magyarok közül csak egy is akadt volna, aki a létesíteni szándékolt magyar középiskola (a jelleg itt mellékes) anyagi feltételeinek biztosításához a törté­nelmi idők szelleméhez méltó és a szent célnak megfelelő áldozatkészségével magyar érzésének tényekben kifejezést adott volna. Értsük meg egymást. A katholikus egyi házközség által felállítani szándékolt közép­iskola úgy, amint tervezve van, nem tölt­heti be azt a nemzet megóvó kulturhiva­­tást. Egy nyolc osztályú középiskolának évi fenntartása a mai viszonyok között több mint negyed millió koronába kerülne. Ezt a nagy összeget ezer koronánál kisebb tan­díj bevezetése nélkül előteremteni nem le­het. Az élet és a létfenntartás ezer bajaival küzdő szegény és középosztálytól, mely­nek magyar érzése amúgy is számtalan kí­sértésnek van kitéve, elvárhatjuk-e, hogy ő a megpróbáltatás napjaiban magyarságáért erejét felülmúló és általa egyáltalában nem is teljesíthető anyagi áldozatot hozzon? Hogy reméljük ezeknek az amúgy is ma­gyarság részére való biztosítását? Az iskolának olyatén biztosítása, hogy ne csak a gazdagok gimnáziuma legyen, több milliós alapnak a létesítését tenné szükségessé. Hol vannak tehát a magyar­ságnak tündöklő csillagai, kik erszényüket megnyitva, jelentékeny összeget ajánlaná­nak fel az ungvári magyar iskola céljaira? Hol vannak a darabant korszakbeli nem­zeti ellenállásnak hangos, ünnepelt vezérei? Hol van a sok-sok magyar földbirtokos, volt képviselő? A milliós bankok élén álló igazgatók, bankok, vállalatok, miért nem áldoznak, miért nem ajánlanak fel olyan összegeket, hogy a hadi milliomosokat, a sok-sok közép- és kis egzisztenciát is ma­gukkal ragadják? Ne a kaszinók hermelice elzárt füstös helyiségeiben, ne a boros kancsó mellett szónokolva és ne utcai tüntetéseken han­goztassák magyarságukat, hanem ada­kozzanak ! RUSZINSZKÓI ! A RUSZÍNSZKÓI MAGYAR JOGPÁRT POLITIKAI NAPILAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal­: Ungvár, Szobránczi­ utca 11. szám. FELELŐS SZERKESZTŐ: ZOMBORY DEZSŐ tír. I. ÉVFOLYAM Uzshorod (Ungvár), vasárnap, 1920. szeptember 19. I tv I Л S і ü га * тшк mml Kiadótulajdonos: Lapkiadóvállalat részv.-társ. Ungvár 36. SZÁM Lengyelország tovább mozgósít- Mährisch-Ostrau, szept 16. (PTA.) A „Monitor Polsky“ a hadügyminiszter hirdetményét közli, mellyel az 1885—1889. évfolyamok mozgósítása el van rendelve. Lengyel-orosz háború. Orosz hadi jelentés. Moszkva, szept 16. (Rádió) Kobrintól keletre kemény tusák. Vladimir­ Votyinszky mellett harcolt. Rohatint is­mét elfoglaltuk. A krimi harcokban visszavetettünk két ellenséges osztagot, miközben két ellenséges páncélvonatot zsákmányoltunk. Lengyel harctéri jelentés- Varsó, szept. 16. A Rohatyn felé előnyomuló ellenséget a Swirza folyó mentén megállítottuk. Kis Lengyelország egyéb frontjain nyugalom. Sokai mellett seregeink ismét átlépték a Bu­got s az ellenségnek véres veszteségeket okoztak. Seregeink Baden lovasságával vivott harcok után elfoglalták Vladimir­ Wolynskit. Köveit elfoglaltuk, itt 3000 foglyot, 36 ágyút, 2 páncélvonatot, 4 mozdonyt és 300 vasúti kocsit zsákmányoltunk. Brest-Litovsk mel­lett kemény harcok. Kobrintól keletre az ellenség ellentállt, súlyos veszteségeket szen­vedett. A front egyéb szakaszain egész Suvalkyig ránk nézve kedvezően alakuló helyi harcok. Wrangel generális jelenti, hogy Kuban meghódítását befejezte. Egyes szám ára 80 fillér. Cernin demokrata képviselőjelölt: Bécs, szept. 12. (CTK) Az osztrák demokrata párt a jövő választásokon Cernin grófot fogja kandidálni.

Next