A Sajtó, Sajtóügyi tudományos folyóirat, 1942 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1942 / 1. szám - Rákosi Jenő centenáriuma
A SAJTÓ XVI. évfolyam, 1. szám, Budapest, 1942. Rákosi Jenő centenáriuma Írta: Ir. SZIKLAY JÁNOS. Ebben az esztendőben lesz századik évfordulója Rákosi Jenő születésének. Azok a kortársak, még a fiatalabbak is, akik vele együtt dolgoztak, vagy működését szemmel tarthatták úgyszólván ifjúkora óta, nagyon is tudják, a magyar irodalom általában, de különösen a hírlapirodalom minő értéket veszített benne. Megvallom, elszomorított a múltkor egy hírlapi közlemény, amely a revíziós mozgalomról emlékezve, felsorolt több érdemes közéleti férfiút, akik a magyar igazság visszavívása érdekében a nyugateurópai közfelfogással viaskodtak — és a névsorból hiányzott Rákosi Jenő neve. Hát ennyit érdemel a közvetlen utódoktól az, aki annyi éven át oly hévvel, kitartással, egészségének, mondhatjuk bátran, életének feláldozásával sarkalta kitartó reménységre, de céltudatos munkára is a magyarságot, hogy készítse elő a természet törvénye szerint bekövetkezendő újjászületést, hogy arról az óriási propagandamunkáról alig egy évtizeddel halála után már semmit se tudjanak, vagy alig hihető közömbösséggel azt semmibe se vegyék? Ilyen megdöbbentő, különös felfogásnak nem volna szabad föl sem bukkannia a hírlapírók közt, akiknek többet kell tudniuk és érezniük, mint a futtában olvasó közönségnek. Sajnos, ma olyan ferde korszakot kezdünk élni, amelyben nagyon sok fiatalabb egyén csak a maga életének nyílásától ismeri és számítja is a krónikát. A mi időnkben, és ez nem mese tisztelt olvasóim, ilyen feledtetés nem fordulhatott elő. Ez az év legyen egyéb megemlékezések közt Rákosi éve. Ünnepe az irodalomnak, művészetnek, az egész magyar társadalomnak, annak, amely nem a napi dicsőséget vagy hasznot nézi, hanem komolyan tekint a jövőbe, de különösen ünnepelniük kell Rákosit, a Mestert a hírlapíróknak. Ünnepeljünk ma? Vethetik ellene akárhányan. Ma? Amikor nemzetünk is küzdelemben áll nem csupán az országot ismét felfalni akaró, hanem nemzeti közművelődésünket, erkölcsi életünket, emberi méltóságunkat felfalni akaró Leviathánnal? Midőn