Magyar Sakkélet, 1951 (1. évfolyam 1-12. szám)
1951. augusztus / 8. szám
178 de: 9. h4, If6 10. Hd5, Kd8 utáni 11. Kgl!) mint „remek támadás“ került az akkori elmélet anyagába. Erkel a Kieseritzky-cselben jelölte meg a védelem fontos útját az 1. e4, e5 2. f4. ef, 3. Hf3, g5 4. h4, g4 5. He5 után sötét számára ajánlott 5..., Hf6i 6. Fc4, d5 7. ed., Fd6 8. dl, Hh5 lépéssorozattal. Ugyancsak magyar változat néven került az elméletbe az 1. e4, e5 2. f4, ef: 3. Hf3, g5 4. h4, g4 5. He5 utáni d6 majd 6. Hg4, Fe7 védelem. • Ez a változat azért volt jelentős, mert addig 6..., h5 lépés szerepelt „remek“ védelemként, de arra valamennyi komoly játszmában világos ellenállhatatlan támadáshoz jutott s igy a „remek“ védelmet kiszorította a magyar változat. Amig e tudományos kutatások világszerte ismertté és elismertté tették a pesti iskolát, addig hazai viszonylatban, a sakkjáték irodalmi népszerűsítésben egy nagytehetségű fiatalember, Cseresznyés István szerzett múlhatatlan érdemeket. Cseresznyés Csanád megye tiszti főügyészének volt a fia, húsz éves korában, 1857-ben került Pestre s mint újságíró, ő indította meg az első magyar sakkrovatot 1860-ban, a Vasárnapi Újságban. Úttörő munkájában elsősorban a bábok magyar elnevezését kellett megteremtenie és egységesen meggyökereztetnie. A dolog nehezen ment, mert az ország több vidékén helyi jellegű elnevezések voltak divatban és sokan azok egyikét-másikát akarták országossá tenni, így a zempléniek amellett kardoskodtak, hogy a vezér legyen „Nádor“, a futó „Íjjász“, a huszár „Lovag“, a bástya pedig „Vértes“. A gyalog elnevezése körül még szenvedélyesebb volt a teliharc, maga Cseresznyés is egy ideig „talpas“nak nevezgette, mígnem a Don Miguel gyalogezred tisztjei tiltakozó iratban fordultak hozzá, követelvén, hogy a talpas szót irtsa ki, mert az megszégyeníti a magyar bakát. A Vasárnapi Újság hetenként megjelenő rovata országos érdeklődést keltett és komoly előkészítője volt a hetvenes években bekövetkező fejlődésnek. A lap ugyan kevés helyet engedélyezett a sakknak, így néhány játszma mellett Cseresznyés főként feladványokat közölt, ezek azonban olyan termékenyítőleg hatottak, hogy rövidesen kialakult a magyar feladványszerző iskola. (Persze nem az „önmattos“, mert azokat Cseresznyés kiküszöbölte rovatából, az ilyesmi „nem felelvén meg a sakk küzdelem becsületes jellegének“.) Cseresznyés igen kiváló gyakorlati játékos is volt, szervezett sakkélet hiányában azonban nem juthatott nemzetközi versenyalkalomhoz. A pesti sakkozók körében viszont hamarosan a legelsők közé emelkedett. Bemutatjuk két kiváló kortársával váltott játszmáját: OLASZ MEGNYITÁS Pest, 1861 Cseresznyés István Zaáry Zsigmond 1. e4, e5 2. Hf3, Hc6 3. Fc4, Fc5 4. 0-0, Hf6 5. d4, ed: 6. e5, d5 7. ef:. de: 8. Belf, Kf8 (Fe6-ot akkor még nem merték játszani 9. Hg5, Vf6:? 10. He6: tisztvesztés miatt. 9..., Vd5!öt csak később fedezte fel az elmélet.) 9. Fg5, gf: 10. Fh61, Kg8 11. Hd4:!, Fd4: 12. c3, Ff2:+ 13. Kf2:, Ff5 14. Vf3, Fg6 15. Kg1, He5 16. Vb7:, Bb8 17. Va7:, Bb2: 18. Ha3, Vd5 19. Be2!, Vb7 20. Vd4! — és világos nyert. A következő játszmát mindkét fél a tábla megtekintése nélkül játszotta. Ez volt az első magyarországi vakjátszma. EVANS-CSEL Pest, 1863 Cseresznyés István dr. Engel Imre 1. e4, e5 2. Hf3, Hc6 3. Fc4, Fc5 4. b4, Fb4: 5. c3, Fa5 6. 0-0, Hf6 7. d4, ed: 8. Fa3, d6 9. e5, He4 10. Be1, Hc3:? 11. ed:1, Kd7 12. Hc3, Fc3: 13. Be7f, He7:14. He5f, Ke8 15. Ff7:f, iff8 16. de:f — sötét feladta. A versenyszerű sakkozás Magyarországon csak 1864 után kezdődhetett meg, amikor a helytartótanács végre engedélyezte a Pesti Sakkor újjászervezését és működését. Az újjáalakulás alkalmával 14—14 játékos között nagyarányú tanácskozási játszmát rendeztek. A világos csoportot Erkel, a sötétet Cseresznyés vezette. A játszmát kétszer szakították meg, végül a harmadik ülésszakban győzött a sötét tábor. Az első magyarországi sakkversenyre 1865-ben került sor. A körmérkőzésből Cseresznyés, Zaáry és Engel holtversenyben kerültek ki győztesen, közöttük párosmérkőzések alapján alakult ki ugyanaz a sorrend. A következő évben 17 versenyző között Cseresznyés száz százalékos eredménnyel lett első. Cseresznyés István versenyzői pályafutását azonban tragikus hirtelenséggel szakította meg alig 29 éves korában, 1866 novemberében bekövetkezett halála. A magyar sakkozást ezzel igen fájdalmas veszteség érte, mert — mint Erkel is kiemelte búcsúztató beszédében — „ez a fiatalember kezdhette volna meg a magyar sakkozók diadalmas nemzetközi szereplését“. Szén és Erkel kortársai közül, a fiatalabb gárdából a már említett Engel Imre és Zaáry Zsigmond, továbbá Capdebo István, Vész János Ármin, dr. Lustig (később Vidor) Zsigmond és Spitzer Lipót tartozott a nevesebb játékosok közé. Capdebo külföldön jártában Anderssennel is „vitézül“ mérkőzött, Dufresne-t pedig legyőzte. Vészjeles matematikus és mérnök volt, számos akadémiai díjat nyert és nemzetközi elismerést szerzett matematikai munkáival. Sakktörténeti jelentőségét mint feladványszerző alapozta meg; az andersseni iskola nyomdokán ő teremtette meg a magyar feladvány-iskolát. A Vasárnapi Újság eredeti feladványainak túlnyomó részét ő alkotta. A párizsi „La Regence“ sakklap nemzetközi versenyén valamenynyi beküldött műve dicséretet nyert. Ez időben indult fejlődésnek a magyar sakkirodalom is. A szabadszállási Rozsnyay Mátyás 1860-ban adta ki a Max Lange tankönyve alapján készült kis művét, mely kezdők számára adott vezérfonalat és hamarosan utolsó példányig elfogyott. A kiegyezés után, 1872-ben, Gyulán jelent meg Márki István korszakos műve: „A sakkjáték tankönyve“, mely további fél évszázad sakknemzedékét nevelte fel. A kiegyezés évétől nagyobb lendületnek induló versenysakkozás már sakktörténelmünk újabb korszakának kiindulópontja. Dr. Vécsey Zoltán Levelezési témaverseny A Magyar Sakkélet témaversenyén 1951 augusztus 1.-i kezdettel indultak az alábbi csoportok : Spanyol I. 7. csoport 1. Skolik István Bp. II. Felső-Zöldmáli-út 45, 2. ifj. Pogáts Ferenc Bp. VII., Bethlen Gábor-u. 29, 3. Szikra Rezső Bp. XX., (Pesterzsébet) Nefelejts-u. 17, 4. id. Posch Sándor Sashalom, Petőfi-u. 33, 5. Némedy Gyula Bp. II., Krisztina-krt 8—10, 6. Grosz Kornél Aszód, Petőfi-u. 15. Szicíliai II. 8. csoport 1. Mayer Antal Bp. IX., Mátyás u. 13, 2. Aczél László Hild, Kőbányaipari V., 3. Szabó Lajos Enying, 4. ifj. Posch Sándor Sashalom, Petőfiutca 33 . Kaltenecker József Monor, Kölcsey-utca 12, 6. ifj. Tompa Kálmán Szenci (Komárom m.) Antimeráni IV. 4. csoport 1. Strecker Imre Bp. II., Lublói-u. 5, 2. Elek Károly Bp. V., Szt. Istvánkrt. 3, 3. Skolik István Bp. II., Felső-Zöldmáli-út 45, 4. Nagy László, Füle (Fejér m.) Széchenyi-u. 42-b, 5. Göthe Frigyes Bp. III., Folyamőr-u. 22, 6. Tusch András Bp. XIV., Pétervárad-u. 4. Antimeráni IV. 5. csoport 1. Bencsik Gergely Bp., XIV., Erzsébet kir.-né-út 30-b, 2. Volka István Bp., XIII., Ambrus-u. 5, 3. Borfős Béla Bp., XIV., Vorosilov-út 19, 4. Angyal Lajos, Kaposvár, Közkórház, 5. Klamár Csaba Bp. VI., Paulay Ede-u. 5, 6. Szmisek Pál Tatabánya, II., Madách-u. 88. , Vezércsel V. 4. csoport 1. Dobsa Sándor Szeged, Pozsonyi Ignác-u. 12-a, 2. Tihanyi Mihály Bp. VII., Dózsa György-út 72, 3. Elek Károly Bp., V., Szt. István-krt 3, 4. Tusch András Bp., XIV., Péterváradutca 4, 5. Szerepi András, Tököl, Herminatelep, 6. Nagy László, Füle (Fejér m.), Széchenyi u. 42 b. Thuster SAKKÉLET