Magyar Sakkélet, 1952 (2. évfolyam 1-12. szám)

1952. január / 1. szám

Megnövekedett feladataink teljesítéséért! Az 1951-es évet sportéletünkben a fordulat évé­nek tekinthetjük. Az Elnöki Tanács törvényerejű ren­deletével új, az ország politikai és gazdasági fejlődé­sének megfelelő sportszervezés kezdődött meg: meg­alakult a minisztertanács mellett működő Országos Testnevelési és Sportbizottság, amely azután létre­hozta alapszerveit, a megyei, városi és járási sport­­bizottságokat. Sakkozásunk számára az új szervezés széles lehetőségeket nyitott mind a tömeg-, mind pedig a minőségi sakkozás fejlesztésére. Az egyéni- és csa­patbajnokságoknak az eddiginél lényegesen egészsé­gesebb rendszerét lehetett létrehozni, amely különös tekintettel volt a vidék sakkozásának fokozottabb be­vonására. Megrendezésre kerültek a járási- városi- és megyei bajnokságok. Végre általánosan meg lehetett szervezni a sakkozók minősítését, amelyet a múltban éppen a sakkszövetség központosított felépítése aka­dályozott. A sportélet decentralizálása az egész orszá­got átfogó, tervszerű sportfejlesztés megindítását tette lehetővé. Az első évi sportfejlesztési terv keretében újabb tömegek kapcsolódtak be a szervezett sakko­zásba. Sokszáz sakkozó nyert el új minősítést, vagy javította meg régi minősítését. Megkezdődött az év folyamán az oktatók minősítése: 3 mester-és 25 szak­oktatói cím került kiadásra. A tatai edzőtáborban, amely a maga nemében újszerű volt, 23 megyei oktató kapott útmutatást helyi oktatói tevékenységük mód­szeres folytatására. Növekedett a minőségi versenyek száma: az Építők SE, a Petőfi VTSK, a Honvéd SE, a Vasas Láng SK, a Vasas Elzett SK és a Veszprém megyei Test­­nevelési és Sportbizottság vegyes mesterversenyei komoly segítséget jelentettek élversenyzőink foglal­koztatásához. A Dózsa SE önálló kezdeményezésre megrendezte országos bajnokságát és a többi egye­sületek részére feltétlen megszívlelendő előadás- és szimultánkörútat szervezett országos edzője, dr. Vajda Árpád nemzetközi sakkmester közreműködésésével. E körút során közel ezer szimultánjátszma került lebo­nyolításra! A Haladás SE megrendezte Budapest fő­iskolai bajnokságát. A budapesti ifjúsági bajnokság és az úttörők csapatversenye erősen megmozgatta fiatalságunkat. Javult a munka a női sakkozás terén is, bár e téren még sok a tennivaló. Jó munkájukkal különösen egyes megyék tűntek ki. Hajdú megye e téren vezető szerepet vitt. December folyamán meg­rendezésre került az országos feladvány-megfejtési bajnokság. Többszáz sakkozó részvételével megkez­dődött a Magyar Sakkélet levelezési témaversenye. Nemzetközi téren is számos sikert könyvelhe­tünk el. A marianské-láznei világbajnoki zónaverse­­nyen három képviselőnk közül Szabó és Barcza nagy­mesterek kiharcolták a továbbjutást az idei stockholmi zónaközi versenyre, de harmadik képviselőnknek, Benkő nemzetközi mesternek is esélye van, hogy holtversenyben elért ötödik helye alapján szintén résztvevője lesz a versenynek. Feladványszerzőink átütő sikerét jelentette az elmúlt év. Válogatott csa­patunk a négy ország versenyén meggyőző pontkü­lönbséggel foglalta el az első helyet, a nemzetközi megfejtési csapatversenyen pedig második helyet szer­zett a magyar csapat, a Román Népköztársaság csa­pata mögött. Nemzetközi feladványversenyeken Fleck Ferenc, Páros György, Lindner László, Kiss János és Tafferner József nyert egy vagy több első helyezést. A már több év óta tartó levelezési csapatvilágbajnok­ságon a magyar csapat szinte behozhatatlan előnyre tett szert és várható, hogy rövid időn belül a világ­­bajnokság megnyeréséhez szükséges pontszámot is eléri. Sakkozásunk megbecsülését jelentette, hogy a Szovjetunió Öszszövetségi Testnevelési és Sportbizott­ságának meghívására dr. Asztalos Lajos és Szabó László két hónapot tölthetett el a haladó emberiség fővárosában, Moszkvában. A világbajnoki párosmér­kőzés alatt szerzett tapasztalataik komoly segítséget jelentenek sakkéletünk fejlesztésében. Sakkirodalmi téren is jelentős lépést tettünk előre. Az elmúlt év folyamán négy új sakkönyv ke­rült kiadásra olyan összpéldányszámban, amely tíz­szeresen meghaladja a felszabadulás előtt bármely évben kiadott sakkönyvek példányszámát. A Magyar Sakkélet megindulásával korszerű sakklap került a széles tömegek kezébe s a lap népszerűségét mi sem mutatja jobban, hogy ma — egy év után — már közel tízszer nagyobb példányszámban vásárolják, mint ahány előfizetője és vásárlója volt a harminc éven keresztül vezető sakklapnak, a Magyar Sakkvilágnak. Az 1951-es évben elért sikerek jelentősek, a szerzett tapasztalatok pedig komoly segítséget jelen­tenek az elkövetkező feladatok sikeres végrehajtásá­ban. De ez az év sok hiányosságot is vetett felszínre. Nem kétséges, hogy e hibák jórésze azzal a nagy­arányú átszervezéssel volt kapcsolatban, amely a sportvezetés egész vonalán megtörtént. A hiányossá­gok a fokozott növekedéssel járó elkerülhetetlen je­lenségek, de nem egy közülük csupán maguknak a szervezőknek helytelen munkáján múlott. A sportfejlesztési terv mennyiségi előirányzatát globálisan — a rendelkezésre álló még nem teljes ada­

Next