Magyar Sakkélet, 1960 (10. évfolyam 1-12. szám)
1960. augusztus / 8. szám
LÖWENTHAL JÁNOS JAKAB (1810—1876) A magyar sakkozás hírnevének megalapítója Szén József (1806—1857), Grimm Vince (1809—1872) és Löwenthal János Jakab volt. Ők vezették diadalra a Pesti Sakkor két levelezési játszmáját a híres párizsi Café de la Régence sakkozói ellen 1843—45-ben s ezzel az egész sakkvilág érdeklődését Pest felé irányították és nemzetközi megbecsülést szereztek. E triumvirek közül ezúttal a másfél évszázada született Löwenthalról emlékezünk meg. Löwenthal 1810. júliusában, Pesten született. A hely, év és hónap hitelességéhez kétség nem fér, mert ebben minden forrás megegyezik, születésének napja azonban nem ismeretes s azt ma már ki sem nyomozhatjuk, mert a pesti izr. hitközség rabbinátusi anyakönyvei a második világháború során elkallódtak. Atyja kereskedő volt, de hogy hol és milyen, azt nem említik. A Pesti Sakkor hagyományai szerint családja erdélyi eredetű. Ifjúkoráról úgyszólván semmit sem tudunk. Az itjvári Péter-féle, 1929-ben kiadott Zsidó Lexikon szerint a pesti piaristáknál járt gimnáziumba, de a teljes kurzust nem végezhette ott, mert a régi értesítőkben (amelyekből szintén több elkallódott ugyan, de három évnél nagyobb kihagyás nincs) nevét nem találtam. Löwenthal Szén tanítványa volt, annak oldala mellett erősödött, de mesterének játékerejét csak 1853—54 körül érte el. A 40-es évekből a már említett levelezési diadalban vitt szerepén kívül ismerjük Bécs legjobb sakkozói ellen elért sikereit. Löwenthal 1846-ban járt Bécsben, ahol ez idő tájt Ernst Falkbeer volt a vezető mester. A második legerősebb játékost, Carl Hamppe-t, valamint a lengyel származású Eduard Jenny-t (aki az erőlistán talán negyedik lehetett) Löwenthal legyőzte. (Galgóczy a Győri Tornakönyvben még több bécsi, továbbá berlini mérkőzéséről tesz említést s azt írja, hogy Löwenthal ,,Jareslauban Anderssennel is játszott, aki akkor még kifejlődőben volt s előnyben maradt vele szemben.” Bachman 1891- es évkönyve Falkbeer ellen +3, —12 összeredményt jelez L. javára. — A szerk. megjegyzése.) A szabadságharc kitörése után Kossuth állami állást adott Löwenthalnak (dr. Leltman Rezső történész adata az Ujvári-féle lexikonban). Mi hozzátehetjük, hogy Kossuth bizonyosan személyes ismeretség alapján nevezte őt ki, mint ahogyan személyesen ismerte Szent Grimmet, Erkel Ferencet is, hiszen egy ideig a Wurm-kávéház, a pesti sakkozók tanyája feletti emeleten lakott s a sakkozás iránti érdeklődéséről több adat tanúskodik. A szabadságharc leverése után Löwenthalnak is, Grimmnek is menekülnie kellett. Grimmről tudjuk, hogy műintézetében ő nyomatta a Kossuth-bankókat s a kormány jóformán minden sajtótermékét ő adta ki, így érthető, hogy körözték, sőt Törökországtól — ahová menekült — kiadatását is kérték. Löwenthal forradalmi múltja nem lehetett ilyen jelentős, mert arra semmi adat nincs a forrásokban. Annyi tény, hogy magyarországi pályafutása 1849-ben véget ér s hazájába többé nem is tért vissza. Sakkozói hírnevét azonban külföldön tovább gyarapította s a sakktörténelem számára halhatatlanná Angliában való végleges megtelepedése után vált. Löwenthal maga írta meg az 1857. évi amerikai sakk-kongresszusról szóló könyvében, hogy hazulról Hamburgba utazott és ott szállt hajóra. New Yorkba 1849. december 29-én érkezett igen nyomott kedéllyel, családjától elszakítva, kevés pénzzel és több betegségtől gyötörten. Szándéka az volt, hogy a „vadnyugatira megy farmernek, nem gondolt arra, hogy a sakkból éljen meg, vagy abból teremtsen mellékkeresetet. De amikor egyik olvasóteremben a ,,New York Albion” című újság akadt a kezébe s abban egy sakkproblémát talált, annak megfejtését mégis személyesen vitte be a szerkesztőségbe, gondolván, hogy olyan ismeretségre, esetleg barátokra tehet szert, akik segíthetik céljai elérésében. Nem is csalódott. A sakkrovat vezetője, egy Stanley nevű angol, kedvesen fogadta és felajánlotta, hogy befolyásos sakkozóknak bemutatja és a vezető sakk-körökbe is elviszi. Ettől kezdve Löwenthal Amerika keleti nagy városaiban szimultánokat, bemutató játszmákat stb. tartott s ebből éldegélt. Farmerkedés helyett tehát professzionista sakkozóvá vált. Stanley ajánlásával 1850. május 18-án New Orleansba is ellátogatott, ahol megismerte az akkor 13 éves Paul Morphyt. Előbb előnyt adott az ifjúnak, de hamar felismerte, hogy egész kivételes képességű sakkozóval áll szemben. Két játszmát váltottak előny nélkül, egyiket Morphy nyerte, másik döntetlen lett. Löwenthal amerikai tartózkodását az 1851. évi londoni nagy nemzetközi verseny szakította meg. Erre betegen érkezett s mindjárt az első menetben kiesett. Williams győzte le 2:1 arányban. A rendezőség a verseny után három párosmérkőzést biztosított számára, hogy valahogy kárpótolja. Anderssentől 2:5 arányban vereséget szenvedett és Buckle, a híres történetíró is legyűrte őt (3:4), de a versenybeli ellenfelén revánsot vett 7:5 arányban, 4 remis mellett. A londoni versenytől kezdve Löwenthal élete végéig Angliában maradt s néhány év alatt mind versenyzői, mind szervezői tekintetben vezető egyéniséggé lépett elő. Versenyzői fejlődését jelzi 1852-ben, B. Horwitz elleni 4:1-es győzelme, majd 1853-ban D. Harrwitz elleni mérkőzése. Harrwitzot 1851—58 között London és Párizs egyaránt ,,a sakk királyának” hívta, csak Morphy fellépése homályosította el nevét. Löwenthal már 9:2 arányban vezetett, de a szívós német behozta hátrányát, sőt minimálisan nyert is 1l:10-re, 12 remis mellett). Löwenthal legnagyobb eredménye az 1857. évi manchesteri és az 1858. évi birminghami verseny első díja. (Előbbit Anderssen, utóbbit Staunton előtt nyerte.) 1858-ban Morphy ellen is kiállt mérkőzésre és bár 2 remis mellett 3:9 arányban vesztett, relatíve mégis a legjobb eredményt érte el Morphyvalamennyi ellenfele között. Staunton visszavonulásától Blackburne és de Vere fellépéséig (1857—67 között) kétségtelenül Löwenthal volt Anglia első sakkozója. Ebből az időből bemutatjuk egy kevésbé ismert játszmáját, amely a győztes élénk, kombinációs stílusát eléggé jellemzi. 174. SPANYOL MEGNYITÁS London, 1860 körül Löwenthal Brien és Wormald 1. e4, e5 2. Hf3, Hc6 3. Fb5. a6 4. Fa4, Hf6 5. 0—0, He4: 6. Bel, Hc 5 7. Fc6:, de: 8. He5, Fe6 (Jobb volt Fe7) 9. Vh5, Vf6 (A Hf7: fenyegetés ellen. 9. —, g6-ra 10. Hg6:,.fg: 11. Ve5, Bg8 12. d4 következett volna.) 13. Hf7:1, g6 14. Hh8:! (Szép lépés. Világosnak már az f7-re ütésnél látnia kellett a 8—10 lépés múlva kialakuló hely 14. —, gh: 15. Be6:t, Fe7 16. Be7:f, Kf8 17. Ha3, Vb2: 18. Bael, Va3: 19. Bd7, Vh3 20. B 7f, Kg8 21. Be3 — Sötét feladta, ugyanis 21. —, Vg4:f 22. Bg3, Vdlf 23. Kg2 után a mattot csak vezérvesztés árán védheti. (A tanácskozó ellenfelek közül Brien 1853—56 között — Staunton utódaként — a Chess Players Chronicle szerkesztője volt, Wormald ugyancsak újságíró és sakkrovatvezető; több sakk-könyvet írt és egy problémagyűjteményt adott ki.) Löwenthal szerepe igen jelentős sakkirodalmi vonatkozásban és az angol sakkélet megszervezésében. Húsz éven át vezette a „The Era” sakkrovatát (1856—76) és közben még több kisebb rovatot. — Morphy játszmáit két ízben (1860 és 72) adta ki jó bevezetéssel és értékes elemzésekkel. Az 1862. évi londoni nagy verseny játszmáit angol és német nyelven adta közre. Sakklapot (Chess Players Magazine) is szerkesztett 1863—67 között, az Era égisze alatt pedig 1857-ben nagyszabású feladványversenyt rendezett. Népszerűségére jellemző, hogy a híres St. George sakk-klub titkárává 140 (!) pályázó közül őt választották meg. E tisztségben 1856-tól 60-ig működött, majd 1861- ben megalapította a St. James klubot, amelynek főtitkára lett. Régi klubjának fele tagsága vele ment. Szervezési munkáját már 1852-ben megkezdte, először klubok alakításával, de egy év múlva már szövetséget is szervezett. Manchesterbenalakult meg az „Észak- és Középangliai Sakkszövetség”, jórészt Löwenthal érdemeiből. Ugyancsak Manchesterben, 1857-ben alakult meg az első angol sakkszövetség, a világ legelső országos sakkszövetsége. (Az ugyanazon évben alakult amerikai még nem az egész Egyesült Államoké, csak New York államé volt.) Elnöke, lord Lyttelton mindennel törődő, naponta több órát sakkozó „játékos” elnök volt, akinek Löwenthal is sokat köszönhet. Kettőjük működése idején Párizs helyett egyre inkább London vált a világ sakkcentrumává. Az első angol sakkszövetség működése 1870 körül megszűnt és a második csak 1884-ben alakult meg Londonban. Miként, az elsőét, ennek megszervezését is magyar származású sakkozó kezdeményezte: Hoffer Lipót (1839—1913), aki 1865-ben hagyta el Pestet, 5 évig Párizsban élt, majd 1870-ben Londonba költözött, ahol Löwenthal pártfogásába vette és egyengette útját. Löwenthal kitűnő előadói készséggel rendelkezett. A sakk-témákról letérve gyakran beszélt Pestről, itteni barátairól, a magyar szabadságharcról s előadása rendszerint olyan lebilincselő volt, hogy hallgatóságát órákon át magával ragadta. Nagy kortársaihoz — Kolisch, Paulsen, Blackburne — viszonya korrekt volt, de nem túl barátságos. Féltette tőlük vezető szerepét. Amikor Zukertort Londonba költözött, Löwenthal már alig aktív, beteg ember volt, 1874-ben klubmesteri, főtitkári állásáról is lemondott. Befolyásos barátai ekkor 500 angol fontot gyűjtöttek részére, ebből tartotta fenn magát utolsó éveiben. A Hastingshoz tartozó St. Leonardsban húnyt el, 1876. július 21-én, ugyanott temették el. A St. George klub tagjai még abban az évben síremléket állítottak a nagy mesternek. Ezt halálának ötvenedik évfordulóján az angol sakkszövetség helyreállíttatta és megkoszorúztatta. Erre az alkalomra a Budapesti Sakkor sárgaréz emléktáblát küldött ki, a következő felirattal: „To the Memory of J. J. Löwenthal, from the Chessomateurs of his native city — Budapest, on the 50 th Anniversary of his Death, July 21-st, 1926.” A táblát elhelyezték a síremlék márványlapján s azt pár hét múlva a Magyar Sakkszövetség és a BSK megbízásából Bláthy Ottó Titusz koszorúzta meg a hastingi sakkozók küldöttségének jelenlétében. Löwenthal János Jakab emlékét őrzi a magyar és az egyetemes sakktörténet, egyaránt, az angol is különösen, ahol 1877. óta a 100 angol fontért csináltatott Löwenthal-kupáért évente mérkőznek az alszövetségi csapatok. Sajnálatos azonban, hogy a magyar sakkozók sem Löwenthal, sem Szén és Grimm arcképét nem ismerik. Tekintse a sakkszövetség, de minden sakkbarát is kötelességének, hogy e mesterek képmása után kutasson és azok másolatát a szövetség helyiségében megőrizze, illetve lapunkban leközölje. Dr. Vajda Árpád