Magyar Sakkélet, 1964 (14. évfolyam 1-12. szám)
1964. május / 5. szám
66 alapján — másodiknak tekintett ellenfelünk felett. Az I. fordulóban a dr. Trifunovics—Bilek és a Csirics—Forintos játszmák fejeződtek be elsőnek. Mindkettőben a magyar versenyzők biztosan hárítottak és sötéttel jutottak a pontosztáshoz. Közben az élversenyzők között éles küzdelem folyt: a Grigorics—Portisch játszma lassú pozícióharc után (még a megtett lépések számát tekintve is lassabban folyt ez a játszma, legalább is eleinte, a többieknél) közeledett a végjátékhoz. Portisch megnyitási újítása életképesnek bizonyult és sötét elkerülte a változatban sokszor előforduló lerohanást. Szabó már a megnyitásban két gyalogot áldozott, majd Ivkov vezérét adta bástyáért és egy könynyű tisztért. Az elméletileg elégséges anyagi kompenzáció azonban az adott esetben nem volt elég a kiegyenlítéshez, mert Szabó nagymester művésziesen akadályozta ellenfele bábjainak összműködését. Ebben a játszmában tehát joggal reménykedhettünk teljes sikerben. Nagy harc folyt a 4. táblán rohamosan fejlődő mesterünk, Lengyel Levente és Matanovics nagymester között. Matanovics a szicíliai védelem egy nehéz változatát választotta (igaz, a játszma angol megnyitásból fordult szicíliaiba). Sokáig védekezni volt kénytelen, a 26 lépés után azonban úgy tűnt — és ebben a hiszemben voltak a nézőtéren már kibicelő nagymesterek és mesterek is —, hogy túljutott a nehezén, sőt felülkerekedik. És ekkor következet a régebben főleg pozíciós, stratégiai eszközökkel dolgozó Lengyel egy váratlan „térölelő” bástyalépése és ezután a taktikai „knock out” után egyszeriben megfordult a kocka Matanovics állása védhetetlen volt és néhány lépés múlva kénytelen volt kapitulálni. Ezzel megszületett az első győzelem. (A kengyel—Matanovics és Szabó—Ivkov játszmákat részletes elemzéssel a játszmarészben találja meg az olvasó.) Közben persze voltak nehéz perceink is. Hátrányosan alakult számunkra a Flesch—Matulovics játszma, amely pedig sokat ígérően indult. HOLLAND VÉDELEM Flesch Matulovics 1. Hf3, fe 2. dl, Hf6 3. g3, g6 4. Fg2, Fg7 5. C4, 0—0 6. HC3, d6 7. 0—0, Hc6 8. 1 3 (A tankönyvek 8. d5, He6 9. He5, de: 10. e4, e6 megítélésében nem egységesek. Az állást egyenlőnek, vagy világosra kissé előnyösebbnek mondják.) 8. —, He4 9. Fb2, e5 10. de:, Hc3: 11. Fc3:, de: 12. Vd5f!, Kh8 13. Vd8:! (A tempónyeréses kettőzés a d-vonalon: 13. Badl, az egyszerű 13. —, Ve7 miatt hatástalan) 13. —, Bd8: 14. Hg5!, Be8 (14. —, Kg8?-ra 15. Fd5t gyalogot nyer) 15. Fc6:!, de: 16. Badl, a5 (Idáig kitűnően játszott világos és vezérszárnyi gyaloggyengeségei és a d-vonalon fenyegető betörés miatt a nézőtéren a jugoszláv mesterek sötét játékát stratégiailag vesztettnek tartották. „Szemre” e2—e4, az e5 gyengeség rögzítésére, vagy bástyakettőzés a d-vonalon látszik a legjobbnak. A választott taktikai megoldás túl kockázatosnak bizonyul.) 17. Bd8?! (Még ez sem hiba, de a huszár exponált helyzete miatt igen pontos folytatást kíván.) 17. —, Bd8, 18. Hf7f, Kg8 19. Hd8, Ba6! (Innen kezdve a jugoszláv nemzetközi mester kezd igen jól játszani. Míg ellenfele látványos megoldást keresett, ő nem riad vissza a látszólag kifejezetten „csúnya”, passzív védőlépésektől sem. A „természetes" 19. —, Fd7?-re 20. Hb7, a4 21. Hc5! gyalogot nyer, mert 21. —, ab: 22. Hd7, ha nem megy, az al pont elégszer védhető.) 20. Bd1, e4! 21. Fd2 (Ez is mesterkéltnek látszik, de aligha van jobb.) 21. —, Kf8 22. Ff4, Ke8 23. c5? (Ez már végképp sok a jóból. 23. Fc7, után ugyan még egy világos tiszt kerül lógó helyzetbe, de közvetlen megdöntés nem látható: 23. —, Fd7-re 24. Hf7!, 23. —, Ba7- re 24. Fb6, majd szükség esetén c5 tartani látszik az állást, sőt a gyalogot is.) 23. —, Ff8! 24. Fc7:, Fc5: 25. Fd6 (25. Hc6:?, Bc6: 26. Bd8:,Ke7 27. Bc8:, Kd7! nem gyalognyerés, hanem tisztvesztés.) 25. —, Fd6: 26. Bd6:, Ke7! 27. Bd2, C5! 28. f4. a4! (A gyalog ütésére a c-gyalog előnyomulása a Hd8 halálát jelenti.) 29. Kf2, ab: 30. ab, Bb6! 31. Bd1, Fa6! (31. —, Fd7? 32. Hf7! miatt most sem megy.) 32. Bd5, Fb5! (Ezzel a huszár bekerítése befejeződött. A bástya egyedül d5- ön védi a 33. —, Bb8 fenyegetést, mert arra még 34. Bc5 menne, éppen d5-ön viszont egy másik taktikai fordulatot tesz lehetővé.) 33. h3, fd7! 34. Hf7, Fe6 — és világos néhány lépés múlva vesztett (0:1). Közben Szabó a játékidő befejezéséig elhárította ellenfele minden kísérletét az ellenjátékra és értékes győzelmet aratott. Barcza a francia védelem Tarrasch-változatának 4., Vd5-ös változatában a későbbi Fc4-re az argentin eredetű Vd6-tal kísérletezett, azonban Parma előnybe került. A sötét vezérfutárt nem sikerült játékba hozni, mire végre kijutot a szabadba, Barcza anyagi — és ami nála szokatlan — időhátrányba került és vesztett. A másik francia játszma, Portisché, viszont egyre inkább közeledett a futópáros, előnyös végjáték felé. Gligorics—Portisch Világos utolsó lépése 17. Vf3—e3 volt. Következett: 17. —, Fd6! 18. g3 (Gyengítés, de hosszú távra aligha kerülhető el.) 18. —, f5 19. F1,2 (Az előző lépés logikus folytatása. Mégis számításba jött 19. Fe2, az 15 pont szemmeltartásával.) KITÜNTETÉSEK A Magyar Testnevelési és Sportszövetség Ügyvezető Elnöksége a testnevelés és sport termeten Kifejtet több éves eredményes munkájuk elismeréséül dr. Szilárd Leónak, a sakkszövetség tudományos munkatársának, Fehér Sándornak, a kecskeméti városi tanács osztályvezetőjének, Bakonyi Elek mesternek, a Vasas SC sakkszakosztálya edzőjének a „Testnevelés és Sport Kiváló Dolgozója” kitüntetést adományozta. 19. —, e5! 20. Hc2, Ve3:! 21. He3, f4! 22. Hc4, Ff7 23. gf:, ef: 24. Ff3, Bhg8! 25. Khl, Ff5 26. Bd8:t, Bd8: 27. Bd1, Fd3! 28. b3, f5 29. Hb2, Fe4 30. Bd8:t, Fd8: 31. Kg2, Fb1 32. a3, Ff6 33. Ha4, b6! (Fenyeget 34. 1, Fc2 gyalognyeréssel.) 34. Fd1, KC7 35. f3, b5 36. Hc5, Kd6! 37. b4, Fc3: 38. Fe2, KC6 39. He6, Fb2! 40. Hf4, Fa3. Itt lett vége az időzavarnak, de a játszmának is. Sok hazai mesterünk számára tanulságos módon Gligorics nagyrsester nem hagyta a játszmát függőben, nem húzott még húsz feleslegeslépést, hanem feladta a reménytelen állást (0:1). A játékidő leteltéig még a Bárczay—Damjanovics játszma fejeződött be. Bárczay némi nyomáshoz jutott, azonban ez nyeréshez nem bizonyult elegendőnek. Az izgalmas lefolyású Janosevics —Honfi játszma döntetlen színezettel, a dr. Pogáts—Marovics játszma pedig a magyar mester gyalogelőnyével maradt függőben. Az X. forduló után tehát, az első négy tábla 3,5 :0,5 arányú váratlan győzelmével, a mérkőzés állása 4,5 :3,5 volt javunkra, két függő mellett, amelyekből egy vagy másfél pontot remélhettünk. A II. fordulóban mindkét csapatkapitány hasonló elgondolások alapján változtatott a csapat összeállításán: a dr. Pogáts—Marovics függő a vártnál nehezebbnek bizonyult, ezért e két játékost pihentették. Helyettük magyar részről Dely, jugoszláv részről Bukics került a csapatba. Tudja-e tartani a magyar csapat az előnyét? Hiszen a jugoszlávok nyilván mindent megtesznek az egyenlítésért és a múltban nem egyszer előfordult (egy Leningrád elleni hatalmas „gólarányú” indulás a legemlékezetesebb), hogy csapatunk másnap a szerzett előnyt viszszaadta. A II. forduló úgy kezdődött, hogy az aggodalmak nem látszottak alaptalannak: két gyors, hatásos jugoszláv győzelem követte egymást, ott ahol legkevésbé vártuk. Honfi mestertől világossal 20 lépéses vereség, Flesch részéről pedig egy második vesztes legpesszimistább terveinkben sem szerepelt. SZICÍLIAI VÉDELEM Honfi Janosevics 1. e4, c5 2. Hf3, d6 3. d4, cd 4. Hd4, Hf6 5. HC3, e6 6. Fe2, a6 7. 0-0, Vc7 8. Fe3, Fd7 9. f4, HC6 10. Ve1, b5 11. a3, Fe7 12. Vg3, 0—0 13. Bael, Kh8 14. Khl, Bab8 15. Fd3, b4 16. Hc6:, Fc6: 17. ab:, Bb4: 18. e5?, de: 19. fe:, Bg4! 20. ef:, Bg3: 21. fe:, Fg2:f 22. Kgl, Fc6t: — világos feladta 0:1. Szinte hihetetlen, hogy MAGYAR SAKK ÉLET