Sakkélet, 1986 (36. évfolyam, 1-12. szám)

1986-06-20 / 6. szám

NAGY SAKKOZÓK főleg két hét szünet következik, majd a mérkőzést befejezésig New Orleansban, a Ne­w Orleans Chess, Checkers and Whist Clubban kell folytatni. Ha a mérkőzésben a felek 9:9 állásig jutnának el, akkor azt döntetlennek nyil­vánítják. (Ezt a feltételt később, a New Orleans-i szakasz megindulásakor közös megegyezéssel úgy módosították, hogy döntetlen a mérkőzés már 8:8 állásnál is. Hogy döntetlen esetén mi lesz a világ­­bajnoki címmel, arra vonatkozólag sem a szerződés, sem a korabeli híradások nem tartalmaznak utalást.) Időellenőrzés: az első 30 lépésre két óra, azután 15 lépésként egy óra. Hetenként három játszmát váltanak, kétnaponként. A közbeeső napok pihenő­napok, de az esetleges függőjátszmákat ekkor kell befejezni. A játéknapokon leg­alább 8 óra a játékidő (feltéve, hogy a játszma korábban be nem fejeződik), úgy, hogy az első négy óra után kétórás szünet tartandó. Orvosilag igazolt betegség esetén az egész mérkőzés alatt mindkét játszó három — három pihenőnapot igényelhet. A további részek a játékvezetés, a szín­hely, órahasználat, függőleadás stb. részleteit tartalmazzák. Köztük az a pont, mely így szól: ,,A két játékos, ha a körülmények ezt lehetővé teszik, a va­csorás megszakítás alatt együtt kell, hogy maradjon, ha ez nem lehetséges, mindkét felet az ellenfél megbízottjának kell el­kísérnie. Ezt a szabályt csak akkor kell mellőzni, ha a függőbenhagyás más­napra marad.” Mielőtt tovább mennénk, megemlít­jük, hogy Zukertorinak utazási és egyéb költségei megtérítésére győze­lem esetén 500, vesztés esetére pedig 750 dollárt biztosítottak. A játszók részéről esedékes 2000 dollárnyi tét pedig természetesen nem tőlük, ha­nem másoktól származott. Ezeket az akkori források ,,backers” névvel je­lölik (a németek is, mert a fogalom tipikus angolszász valami). A mai szótárak szerint a ,,backer” támo­gató vagy mecénás, de az akkoriak­ban egyebek közt „valakire fogadó személy” értelmezés is szerepel. Ilyes­mi az angolszász világban, ahol foga­dásokat a legkülönbözőbb események­re kötnek, a sakk terén is köznapi dolog volt. Sőt, többnyire a játékosok is érdekeltek voltak az ilyen fogadá­sokban. Erre egyik forrásunk egy kis szövegrészlete is utal: ,,Ismeretes, hogy Steinitz néhány híve egy pár Zukertor­­tiánussal hét-kétezer dollárba fogadott. Ebből Steinitz győzelme esetén ezer dol­lárt kapna, míg a többi háromezer a fogadók (,,backers”) közt kerülne szét­osztásra.” (Ez nyilván befizetett tét­jeik arányában történt volna meg.) A nagy mérkőzés tehát létrejött. Az első játszmához 1886. január 11-én ültek le New Yorkban. A három rész­letben történő lebonyolítás száraz ada­tait táblázatban tüntettük fel, a rész­letekre vonatkozólag kitűnő forrás­munkákkal rendelkezünk. Bachmann kitűnő Steinitz-könyve minden játsz­ma előtt közli Steinitz összefoglalóját, részben elemzéseit is, ezek azonban főleg Schalloppnak a mérkőzést köve­tően csakhamar elkészült könyvéből származnak (ő viszont korrektül közli egyéb forrásait is). Ugyancsak igen gyorsan megjelent a mérkőzésről egy takaros kis könyv Minckwitztől is. Érdekes azonban, hogy sem Ameri­kában, sem Angliában nem jelent meg róla könyv, úgy látszik, az ottani közönséget kielégítették a sakklapok és a sakkrovatok egyébként nagyon bőséges és részletes beszámolói. Akik a mérkőzés részleteit nem is­merik, azok az ötpontos különbségből Steinitz nagy fölényét olvashatnák ki. Ez azonban téves következtetés volna. Steinitz jobbnak bizonyult, de nem annyival, amennyit a látszólag fölé­nyes győzelem sejtet. Steinitz 49, Zukertort 43 éves volt a mérkőzés idején. Mindkettő hiva­tásos sakkozó, de más-más területen. Steinitz inkább a sakkírás terén te­vékenykedett, ami nemcsak nyugod­­tabb foglalkozás, de az elemzés, kom­mentálás elmélyedést kívánó munkája révén az ismeretek bővülését is ered­ményezi. Ez azután a mérkőzés során is megmutatkozott. Steinitz a meg­nyitásokban ritkán került nehéz hely­zetbe, stratégiai tervei általában he­lyesek voltak. Csak a taktika és éber­ség tekintetében voltak kezdetben komolyabb bizonytalanságai. Játéka is megfontolt, alapos volt, gondol­kodási idejét csaknem teljesen ki­merítette. Ezzel szemben Zukertort sakktevé­kenysége — amely számára a létala­pot biztosította — főleg szimultán és vakszimultán bemutatókból állott. Már az ezekkel járó zaklatottabb élet­vitel is eléggé igénybe vehette, de a sorozatos sakkprodukciók, különösen a vakszimultánok még inkább. (Zu­kertort — a robusztusabb Steinitzcel ellentétben — törékenyebb alkatú, idegileg érzékenyebb volt, két évvel a nagy mérkőzés után agyvérzés kö­vetkeztében meg is halt.) S ráadásul a szimultánozás más játékmetódust kíván meg, mint a versenyzés, az eredményesség és a gazdaságos erő­­beosztás miatt jól bevált sablon­megnyitásokat kell játszani, a siker és a reklám pedig csak gyors játékkal biztosítható. Elmélyülésre se idő, se alkalom, így a szimultánozó játék­stílusa könnyen válhat ha nem is fe­lületessé, de legalábbis felszínessé. Ezen azután nem könnyű változtatni. Zukertortnál is észrevehető a ragasz­kodás egyes jellegtelen megnyitások­hoz, s hogy a mérkőzésen feltűnően gyorsan játszott, azt a következő ol­dalon található táblázat időadatai is szemléletesen bizonyítják. Mindezekhez még más tényező is hozzájárult. A mérkőzésen Steinitz gyakran követett el taktikai hibákat és elnézéseket, melyek kezdetben vég­zetesek voltak, s Zukertort ezeket kihasználva jutott a hárompontos vezetéshez. De ahogy a mérkőzés előbbre haladt, Steinitz kihagyásai egyre kisebbek lettek, legfeljebb zök­kentettek egyet a játék menetén, de bukáshoz már nem vezettek. Zuker­­tortnak éreznie kellett, s minden bi­zonnyal érezte is, hogy egyre kemé­nyebb falatra harap. Ereje, önbizal­ma lankadt, Steinitzé viszont csak erősödhetett. De egy pár játszma s né­hány játszmarészlet azt mutatja, hogy Zukertort mégis méltó ellenfél volt Steinitznek abban a küzdelemben, amely első ízben döntött hivatalosan arról, hogy ki viselje a sakk legjobb­jának büszke címét. Ez a kép a The Graphic 188­5. július 7-iki számának címoldalán jelent meg, az alábbi szöveggel: A világ tizenhat legjobb sakkozója. Állnak (balról jobbra): George H. Mackenzie, I. von Kolisch, S. Winawer, H. E. Bird, J. A. de Riviére, S. Rosenthal, James Mason, W. Norwood Potter, Emil Schallopp, Louis Paulsen, G. A. MacDonnell, Isidor Gunsberg. Ülnek (balról jobbra): J. H. Blackburne, W. Steinitz, J. H. Zukertort, B. Englisch. (A kép nyilván fotómontázs, esetleg festmény illetve rajz kiegészítésével készült.) SAKKÉLET * 171

Next