Sakkélet, 1986 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1986-06-20 / 6. szám
NAGY SAKKOZÓK főleg két hét szünet következik, majd a mérkőzést befejezésig New Orleansban, a New Orleans Chess, Checkers and Whist Clubban kell folytatni. Ha a mérkőzésben a felek 9:9 állásig jutnának el, akkor azt döntetlennek nyilvánítják. (Ezt a feltételt később, a New Orleans-i szakasz megindulásakor közös megegyezéssel úgy módosították, hogy döntetlen a mérkőzés már 8:8 állásnál is. Hogy döntetlen esetén mi lesz a világbajnoki címmel, arra vonatkozólag sem a szerződés, sem a korabeli híradások nem tartalmaznak utalást.) Időellenőrzés: az első 30 lépésre két óra, azután 15 lépésként egy óra. Hetenként három játszmát váltanak, kétnaponként. A közbeeső napok pihenőnapok, de az esetleges függőjátszmákat ekkor kell befejezni. A játéknapokon legalább 8 óra a játékidő (feltéve, hogy a játszma korábban be nem fejeződik), úgy, hogy az első négy óra után kétórás szünet tartandó. Orvosilag igazolt betegség esetén az egész mérkőzés alatt mindkét játszó három — három pihenőnapot igényelhet. A további részek a játékvezetés, a színhely, órahasználat, függőleadás stb. részleteit tartalmazzák. Köztük az a pont, mely így szól: ,,A két játékos, ha a körülmények ezt lehetővé teszik, a vacsorás megszakítás alatt együtt kell, hogy maradjon, ha ez nem lehetséges, mindkét felet az ellenfél megbízottjának kell elkísérnie. Ezt a szabályt csak akkor kell mellőzni, ha a függőbenhagyás másnapra marad.” Mielőtt tovább mennénk, megemlítjük, hogy Zukertorinak utazási és egyéb költségei megtérítésére győzelem esetén 500, vesztés esetére pedig 750 dollárt biztosítottak. A játszók részéről esedékes 2000 dollárnyi tét pedig természetesen nem tőlük, hanem másoktól származott. Ezeket az akkori források ,,backers” névvel jelölik (a németek is, mert a fogalom tipikus angolszász valami). A mai szótárak szerint a ,,backer” támogató vagy mecénás, de az akkoriakban egyebek közt „valakire fogadó személy” értelmezés is szerepel. Ilyesmi az angolszász világban, ahol fogadásokat a legkülönbözőbb eseményekre kötnek, a sakk terén is köznapi dolog volt. Sőt, többnyire a játékosok is érdekeltek voltak az ilyen fogadásokban. Erre egyik forrásunk egy kis szövegrészlete is utal: ,,Ismeretes, hogy Steinitz néhány híve egy pár Zukertortiánussal hét-kétezer dollárba fogadott. Ebből Steinitz győzelme esetén ezer dollárt kapna, míg a többi háromezer a fogadók (,,backers”) közt kerülne szétosztásra.” (Ez nyilván befizetett tétjeik arányában történt volna meg.) A nagy mérkőzés tehát létrejött. Az első játszmához 1886. január 11-én ültek le New Yorkban. A három részletben történő lebonyolítás száraz adatait táblázatban tüntettük fel, a részletekre vonatkozólag kitűnő forrásmunkákkal rendelkezünk. Bachmann kitűnő Steinitz-könyve minden játszma előtt közli Steinitz összefoglalóját, részben elemzéseit is, ezek azonban főleg Schalloppnak a mérkőzést követően csakhamar elkészült könyvéből származnak (ő viszont korrektül közli egyéb forrásait is). Ugyancsak igen gyorsan megjelent a mérkőzésről egy takaros kis könyv Minckwitztől is. Érdekes azonban, hogy sem Amerikában, sem Angliában nem jelent meg róla könyv, úgy látszik, az ottani közönséget kielégítették a sakklapok és a sakkrovatok egyébként nagyon bőséges és részletes beszámolói. Akik a mérkőzés részleteit nem ismerik, azok az ötpontos különbségből Steinitz nagy fölényét olvashatnák ki. Ez azonban téves következtetés volna. Steinitz jobbnak bizonyult, de nem annyival, amennyit a látszólag fölényes győzelem sejtet. Steinitz 49, Zukertort 43 éves volt a mérkőzés idején. Mindkettő hivatásos sakkozó, de más-más területen. Steinitz inkább a sakkírás terén tevékenykedett, ami nemcsak nyugodtabb foglalkozás, de az elemzés, kommentálás elmélyedést kívánó munkája révén az ismeretek bővülését is eredményezi. Ez azután a mérkőzés során is megmutatkozott. Steinitz a megnyitásokban ritkán került nehéz helyzetbe, stratégiai tervei általában helyesek voltak. Csak a taktika és éberség tekintetében voltak kezdetben komolyabb bizonytalanságai. Játéka is megfontolt, alapos volt, gondolkodási idejét csaknem teljesen kimerítette. Ezzel szemben Zukertort sakktevékenysége — amely számára a létalapot biztosította — főleg szimultán és vakszimultán bemutatókból állott. Már az ezekkel járó zaklatottabb életvitel is eléggé igénybe vehette, de a sorozatos sakkprodukciók, különösen a vakszimultánok még inkább. (Zukertort — a robusztusabb Steinitzcel ellentétben — törékenyebb alkatú, idegileg érzékenyebb volt, két évvel a nagy mérkőzés után agyvérzés következtében meg is halt.) S ráadásul a szimultánozás más játékmetódust kíván meg, mint a versenyzés, az eredményesség és a gazdaságos erőbeosztás miatt jól bevált sablonmegnyitásokat kell játszani, a siker és a reklám pedig csak gyors játékkal biztosítható. Elmélyülésre se idő, se alkalom, így a szimultánozó játékstílusa könnyen válhat ha nem is felületessé, de legalábbis felszínessé. Ezen azután nem könnyű változtatni. Zukertortnál is észrevehető a ragaszkodás egyes jellegtelen megnyitásokhoz, s hogy a mérkőzésen feltűnően gyorsan játszott, azt a következő oldalon található táblázat időadatai is szemléletesen bizonyítják. Mindezekhez még más tényező is hozzájárult. A mérkőzésen Steinitz gyakran követett el taktikai hibákat és elnézéseket, melyek kezdetben végzetesek voltak, s Zukertort ezeket kihasználva jutott a hárompontos vezetéshez. De ahogy a mérkőzés előbbre haladt, Steinitz kihagyásai egyre kisebbek lettek, legfeljebb zökkentettek egyet a játék menetén, de bukáshoz már nem vezettek. Zukertortnak éreznie kellett, s minden bizonnyal érezte is, hogy egyre keményebb falatra harap. Ereje, önbizalma lankadt, Steinitzé viszont csak erősödhetett. De egy pár játszma s néhány játszmarészlet azt mutatja, hogy Zukertort mégis méltó ellenfél volt Steinitznek abban a küzdelemben, amely első ízben döntött hivatalosan arról, hogy ki viselje a sakk legjobbjának büszke címét. Ez a kép a The Graphic 1885. július 7-iki számának címoldalán jelent meg, az alábbi szöveggel: A világ tizenhat legjobb sakkozója. Állnak (balról jobbra): George H. Mackenzie, I. von Kolisch, S. Winawer, H. E. Bird, J. A. de Riviére, S. Rosenthal, James Mason, W. Norwood Potter, Emil Schallopp, Louis Paulsen, G. A. MacDonnell, Isidor Gunsberg. Ülnek (balról jobbra): J. H. Blackburne, W. Steinitz, J. H. Zukertort, B. Englisch. (A kép nyilván fotómontázs, esetleg festmény illetve rajz kiegészítésével készült.) SAKKÉLET * 171