Sakkélet, 1988 (38. évfolyam, 1-12. szám)

1988-01-25 / 1. szám

26 * SAKKÉLET 1988 - CAPABLANCA-ÉV­ Száz évvel ezelőtt született a sakkozás harmadik világbajnoka (I.) Az 1988-as év Capablanca-év. A sakktörténelem egyik legnagyobb alakja száz évvel ezelőtt, 1888. no­vember 19-én született Havannában. A kiváló sakkozó­ról világszerte megemlékeznek, felidézve feledhetetlen eredményeit és játszmáit. Megtisztelő kötelesség szá­munkra, hogy megörökítsük a halhatatlan kubai világ­bajnok emlékét. Annál is inkább, mert Maróczy és Tóth László révén őszinte barátunkká vált. Hazánkban há­romszor láthattuk vendégül, először 1911-ben, első eu­rópai látogatásakor, amikor Abonyi István szorgoskodá­sa révén Budapesten szimultánozott, majd 1928-ban és 1929-ben - már exvilágbajnokként - a Siesta-tornán, illetve a Szén-emlékversenyen. Ezeken fölényesen győ­zött neves ellenfeleket megelőzve. Capablancáról a magyar sakksajtó és sakkirodalom sokszor és sokat írt. Nem célunk amúgy is jól ismert életrajzi adatait és versenyeredményeit újra felsorolni. Egész éven át tartó sorozatunkban Capablanca életé­nek epizódjait és jellemző játszmáit mutatjuk be. Bőven merítünk az akkori és a mostani évek forrásaiból, igyek­szünk olvasóink számára írásban, elemzésben, képek­ben olyan válogatást összeállítani, ami még kevéssé, vagy egyáltalán nem ismert. Reméljük, hogy Capablan­ca arcképét új vonásokkal tudjuk gazdagítani. Már sok helyütt leírták, hogyan is­merte meg Capablanca a sakkot: édesapja többször játszott egy ba­rátjával, s az alig négyéves kisfiú csendben figyelte a felnőttek csatá­ját. Az egyik napon az apa - nyilván tévedésből vagy figyelmetlenségből - huszárjával azonos színű mezőre lépett. A játszma után a kisfiú ezt szóvá is tette, mégpedig valami olyasféle kifejezést használva, hogy apja hamisan játszott. A két felnőtt először elképedt, de a gyermek pon­tosan elmondta, mi is történt valójá­ban a táblán, kikérdezték, mit tud, mit értett meg a játékból. Kiderült, hogy a kisfiú teljesen tisztában van a szabályokkal, sőt, amikor az apja leült vele játszani, egymás után nyert ellene. El is vitték őt hamaro­san a havannai sakk-körbe, ahol persze már erősebb ellenfelekkel találkozott, akik a gyermekkel elő­­nyadásos játszmákat váltottak, köz­tük az ott vendégeskedő Taubenha­us lengyel mester is. Mikor később Capablanca már világhírű lett, Tau­benhaus tréfásan emlegette is: „Én vagyok az egyetlen mester, aki Ca­­pablancának vezérelőnyt adhatott!" A szülők tudomásul vették a gyer­mek sakktehetségének megnyilvá­nulását, nem is volt ellene kifogá­suk, hogy alkalmanként játsszon, de gondosan ügyeltek arra is, hogy a cseperedő gyermek a tanulást se hanyagolja el. Ez akkortájt (az ame­rikai-spanyol háború alatt) és az azt követő időkben nem ment zavaró kö­rülmények nélkül. Ennek ellenére Capablanca tizenhat éves korára, részben magántanulóként elvégezte középiskolai tanulmányait. Közben eljárt a sakk-körbe is. Tizenhárom éves és már olyan hírneves, hogy párosmérkőzést szerveztek közte és Kuba akkori legerősebbje, Juan Corso között. Corso két játszmát nyert bevezetőül, majd hat döntetlen következett. Ezután Capablanca négyszer győzött, és ezzel a meccs (négy nyert játszmára írták ki) be is fejeződött. A mérkőzésnek nem volt hivatalos jellege, így bajnoki cím sem járt a győzelemért, de az nyil­vánvalóvá vált, hogy a kisfiú a leg­erősebb játékos a közép-amerikai szigetországban. Hogyan játszott a század első éveiben? Illusztrálja a következő partija. (Az ellenfél E. Corso, nem azonos a párosmérkőzésbeli mes­terrel, de szintén neves játékos volt.) Történelmi jelentőségű emlék! A négyéves Capablanca édesapjával sakko­zik

Next