Sakkélet, 1988 (38. évfolyam, 1-12. szám)
1988-01-25 / 1. szám
26 * SAKKÉLET 1988 - CAPABLANCA-ÉV Száz évvel ezelőtt született a sakkozás harmadik világbajnoka (I.) Az 1988-as év Capablanca-év. A sakktörténelem egyik legnagyobb alakja száz évvel ezelőtt, 1888. november 19-én született Havannában. A kiváló sakkozóról világszerte megemlékeznek, felidézve feledhetetlen eredményeit és játszmáit. Megtisztelő kötelesség számunkra, hogy megörökítsük a halhatatlan kubai világbajnok emlékét. Annál is inkább, mert Maróczy és Tóth László révén őszinte barátunkká vált. Hazánkban háromszor láthattuk vendégül, először 1911-ben, első európai látogatásakor, amikor Abonyi István szorgoskodása révén Budapesten szimultánozott, majd 1928-ban és 1929-ben - már exvilágbajnokként - a Siesta-tornán, illetve a Szén-emlékversenyen. Ezeken fölényesen győzött neves ellenfeleket megelőzve. Capablancáról a magyar sakksajtó és sakkirodalom sokszor és sokat írt. Nem célunk amúgy is jól ismert életrajzi adatait és versenyeredményeit újra felsorolni. Egész éven át tartó sorozatunkban Capablanca életének epizódjait és jellemző játszmáit mutatjuk be. Bőven merítünk az akkori és a mostani évek forrásaiból, igyekszünk olvasóink számára írásban, elemzésben, képekben olyan válogatást összeállítani, ami még kevéssé, vagy egyáltalán nem ismert. Reméljük, hogy Capablanca arcképét új vonásokkal tudjuk gazdagítani. Már sok helyütt leírták, hogyan ismerte meg Capablanca a sakkot: édesapja többször játszott egy barátjával, s az alig négyéves kisfiú csendben figyelte a felnőttek csatáját. Az egyik napon az apa - nyilván tévedésből vagy figyelmetlenségből - huszárjával azonos színű mezőre lépett. A játszma után a kisfiú ezt szóvá is tette, mégpedig valami olyasféle kifejezést használva, hogy apja hamisan játszott. A két felnőtt először elképedt, de a gyermek pontosan elmondta, mi is történt valójában a táblán, kikérdezték, mit tud, mit értett meg a játékból. Kiderült, hogy a kisfiú teljesen tisztában van a szabályokkal, sőt, amikor az apja leült vele játszani, egymás után nyert ellene. El is vitték őt hamarosan a havannai sakk-körbe, ahol persze már erősebb ellenfelekkel találkozott, akik a gyermekkel előnyadásos játszmákat váltottak, köztük az ott vendégeskedő Taubenhaus lengyel mester is. Mikor később Capablanca már világhírű lett, Taubenhaus tréfásan emlegette is: „Én vagyok az egyetlen mester, aki Capablancának vezérelőnyt adhatott!" A szülők tudomásul vették a gyermek sakktehetségének megnyilvánulását, nem is volt ellene kifogásuk, hogy alkalmanként játsszon, de gondosan ügyeltek arra is, hogy a cseperedő gyermek a tanulást se hanyagolja el. Ez akkortájt (az amerikai-spanyol háború alatt) és az azt követő időkben nem ment zavaró körülmények nélkül. Ennek ellenére Capablanca tizenhat éves korára, részben magántanulóként elvégezte középiskolai tanulmányait. Közben eljárt a sakk-körbe is. Tizenhárom éves és már olyan hírneves, hogy párosmérkőzést szerveztek közte és Kuba akkori legerősebbje, Juan Corso között. Corso két játszmát nyert bevezetőül, majd hat döntetlen következett. Ezután Capablanca négyszer győzött, és ezzel a meccs (négy nyert játszmára írták ki) be is fejeződött. A mérkőzésnek nem volt hivatalos jellege, így bajnoki cím sem járt a győzelemért, de az nyilvánvalóvá vált, hogy a kisfiú a legerősebb játékos a közép-amerikai szigetországban. Hogyan játszott a század első éveiben? Illusztrálja a következő partija. (Az ellenfél E. Corso, nem azonos a párosmérkőzésbeli mesterrel, de szintén neves játékos volt.) Történelmi jelentőségű emlék! A négyéves Capablanca édesapjával sakkozik