Sakkélet, 1989 (39. évfolyam, 1-12. szám)
1989-03-20 / 3. szám
90 * SAKKÉLET CO_____________________ÉVFORDULÓNAPTÁR__________________QQ Szeretettel és tisztelettel köszöntjük Flórián Tibor hetvenéves Feledhetetlen kedd délutánok! Fél ötkor - szigorúan a munkaidő után! - a BEAC mesterjelöltjei óvatosan kopogtattak a főtitkári ajtón. A kedves, szerény, ősz hajú úr, a BEAC akkori első táblása, megkezdte élvezetes, szellemes és tartalmas előadását - ezeket az edzéseket egyébként ingyen, klub- és ifjúságszeretetből tartotta. Ahogy így visszagondolok, az egyetemisták Tibor bácsinak nevezték az elegáns urat, akit még soha senki nem hallott kiabálni vagy veszekedni, aki, ha lehet, önözi beszélgetőtársát, aki számomra a sakk-kultúra eszményének megtestesítője, Flórián Tibor. Flórián Tibor hetvenéves. Nem lehetetlen, hiszen mi már úgy születtünk, hogy ő az, aki mindent tud, mindent olvasott, minden nyelven ért, mindenről tud jó cikket írni, és mindig ott van a Sakkszövetségben. Mindegy, melyik szobában: a tekintély a fontos, az évtizedek munkájával kivívott megbecsülés. Megkértem, meséljen magáról. Amit mondott, azt magnóra vettem, nehogy elvesszen az interjúból az ő közismert, élvezetes tárgyilagos-ironikus stílusa. Most, cikkíráskor, azt veszem észre, mennyi mindenről nem esett szó. Az természetes, hogy olyan világi hiúságok, hogy kapott-e kitüntetést és milyet, Flórián Tibornak nem jutnak eszébe. De arról is megfeledkeztünk például, hogy ő az egyik legkiválóbb, nemzetközi szinten is eredményes levelezési sakkozónk. Hiába, egy ilyen gazdag élet eredményeit nem lehet néhány hasábon áttekinteni. Kedves Tibor bácsi, írja meg emlékiratait! - 1919 március 2-án születtem Budapesten, és itt is éltem le az életemet. Sakkozni 6-7 éves koromban apámtól tanultam meg. Eleinte vele játszottam. Aztán mivel - a kor szokása szerint - vasárnaponként eljárogatott a kávéházba (a Fészekbe, a mai Népköztársaság útja és a Rózsa utca sarkán), ott játszogatott, később aztán engem is magával vitt kibicelni. Akkoriban a kávéházakban megvolt minden napilap nádkereteken. Amikor a pincérek nem néztek oda, minden újságból kivágtam a sakkrovatot és hazavittem - ebből szép gyűjteményem lett. Akkor a Pesti Hírlapban Maróczy volt a rovatvezető, a Népszavában Bedő Ödön, aki hétről hétre megnyitásokat ismertetett. Ez komolyan hozzájárult a sakkfejlődésemhez-nagyon meg is szerettem a sakkrovatokat. Máig vezetem a Népszabadság és az Új Tükör sakkrovatát, és írok más lapokba is, így hát már gyerekkoromban megragadott a sakk, és különböző módokon gyakoroltam. Megjegyzem különben, hogy nagyon szegények voltunk, például 16 éves koromig nem is volt a villany bevezetve, petróleumlámpánál böngészgettem - ettől ment tönkre a szemem. Az első sakk-könyv, amit megkaptam és tanulmányoztam, Maróczynak a Tudományos Zsebkönyvtár sorozatban megjelent kisalakú könyve volt. Ennek az anyagát - megnyitás, középjáték, végjáték - napról napra beosztottam, és mikor az iskolából hazamentem, az első dolgom volt, hogy az arra a napra kitűzött anyagot átnézzem - csak utána foglalkoztam az iskolai leckével. Amikor már a Magyar Sakkvilágot is járattam, és láttam a versenybeszámolókat, rendeztem otthon olyan sakkversenyt, amelynek az összes részvevője én voltam. Aljechin, Nimzovics, Tartakower stb. álneveken játszottam le a játszmákat, le is írtam őket, tornakönyv is készült, de aztán az is elveszett a háború alatt. Később a Kölcsey Reálgimnáziumban komoly sakkélet volt-általában véve elmondható, hogy az akkori iskolai sakkélet nem volt fejletlenebb, mint ma. Kétféle diákcsapatverseny folyt rendszeresen, négyes és tízes csapatok között. Minden szombaton és vasárnap hónunk alá vettük a sakktáblát, és mentünk a különböző iskolákba csapatmérkőzést játszani. Rendeztek középiskolai egyéni bajnokságokat is - egyszer én is megnyertem, és kaptam egy könyvet érte... Középiskolás koromban már erőteljesen foglalkoztam feladványokkal is. Ezen a téren nemzetközi sikereket is arattam, 1936-ban például én voltam a magyar szerzők közül a legeredményesebb: hat díjat nyertem, közte négy elsőt. íme két kedvencem: British Chess Federation, 1933. I. díj Reflex-matt 2 lépésben