Sárospataki Református Lapok, 1921 (16. évfolyam, 1-35. szám)

1921-07-31 / 14. szám

XVI. évfolyam, 14. szám Sárospatak, 1921. július 31 A TISZÁNINNENI REF. EGYHÁZKERÜLET ÉS A SÁROSPATAKI FŐISKOLA KÖZLÖNYE. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő és kiadó: DR. RÁCZ LAJOS Főmunkatársak: MARTON JÁNOS, ENYEDY ANDOR, FARKAS ISTVÁN HIRDETÉSEK DIJA: Egész oldal .......... 400-— Kor. Fél ................................ 200*— . Negyed . 100-— . Nyolcad . 50-— . TARTALOM : Janka Károly. Néhány szó a lelkészi és tanítói földek vagyonváltságához. — Közigazgatói jelentés a sárospa­taki ref. főiskola 1920/21. évi állapotáról. (Vége.) — Vegyes közlemények. — Pályázati hirdetés. — Hivatalos rész. ELŐFIZETÉSI DíJ: Egész évre .................. 100-— Kor. Félévre . ..................... 50-- „ Néhány szó a lelkészi és tanítói földek vagyonváltságához. Nagyon örülök, hogy a „Sárospataki Reformá­tus Lapok“ a címben foglalt kérdést érdemileg fel-­­ vette s ez által a vele való foglalkozást nemcsak a közeli érdekeltség, hanem Takács Mihálynak e becses lapok 10. számában közölt érdemes cikke által is időszerűvé tette. Még jobban örülök annak, hogy a vagyonváltság kérdésében a fejlemények kedvezőbb kialakulásáról értesíthetem az érdekelt egyházi java­­dalmasokat. Megvallom, hogy a vagyonváltság problémája, már egy év óta, amikor még az csak mint a hely­zetünkből folyó elmaradhatatlanság képzete foglal­koztatta gondolataimat, nehéz kőként ülte meg a lel­­kemet. Ennek a kérdésnek nagy horderejére a múlt év augusztusában Szerencsen tartott lelkészértekez­letünkön nyomatékosan hívtam fel lelkésztársaim figyelmét. Akkor még a részleges váltságmentesség kilátása sem enyhíthette töprengéseimet. Az adóse­gély által támasztott meghasonlások és szörnyű bonyodalmak után egy újabb válságtól féltettem egyházi életünket. Attól féltem, hogy a lehetetlen és meglábolhatatlan helyzeteknek egész tömkelegébe jutunk bele. Mert a kérdés nem is olyan egyszerű. Hogy a hívek fizessék a lelkészi és tanítói földek vagyonváltságát, azt könnyű elképzelni és kimon­dani, de nehéz volna valóra váltani, végrehajtani. Ahoz, hogy a lelkek ilyen áldozathozatalra buzdul­­janak, egy pünkösti tűzkeresztségen kellene átmen­niük. Mit várhatnánk ugyanis azoknál és ott, akik­nél és ahol ez a lélek már a természetbeni javadal­mak kiszolgáltatásánál is megbicsaklott és szánal­masan pőrére vetkőzött?! És nem volna-e lehetetlen kívánalom a vagyonváltságviselés a legjobbakkal szemben és akkor, amikor maguknak is a saját ter­hük alatt kell roskadozniok ? ! Nem váltana-e ki a teherviselésnek ilyetén áthárítása amazoknál teljes meghasonlás, emezekre szomorú eredményekre vezető elhidegülést ?! Megengedem, hogy hatalmi szóval el lehetne intézni az ügyet, de fülembe zsongja az én örök példányképem, a Krisztusom szava­ .Mit használ valakinek, ha mind e világot megnyeri is, ha lelkében kárt vall? ! Volna-e áldás azon a földön, amelynek váltságát a fizetésre kötelezettek háborgó lelke vetné oda a vámszedők fiókjába?! Volna-e egy-egy egyházi javadalmasnak ilyen körülmények között nyugalmas otthona, boldog lakozása?! Azok a társaink feleljenek meg erre, akiknek lelkében a jogos követeléseikért, a természetbeni­­ járandóságai­ért vívott küzdelmek során a fájdalmas csalódások­nak és a borzalmasan kínos tapasztalatoknak egész töviserdeje tört bele Ezzel szemben ott van a kérdés másik oldala: Hogyan fizesse az egyházi javadalmas a vagyonvált­­ságot oly ingatlanok után, amelyek felől azt sem tudhatja, hogy egy év múlva is már haszonélvezője lesz-e ő még azoknak?! Hány és melyik javadal­masnak van olyan teherbíró képessége, hogy ő tegye le az áldozatot a jövő oltárára ?! Ki mozdítja el rólunk és nekünk a nehéz követ ?! Elmozdította a Hegedűs Lóránt megértő lelke, mély belátása és nagy szeretete. Már a vagyonvált­­ságról benyújtott első törvényjavaslata, vagy mond­juk így, tervezete, amint azt Takács Mihály ismertette, tekintettel kívánt lenni mind a két szempontra, egy­felől arra, hogy az adózó polgárokat az egyházi javadalmasok haszonélvezetét képező ingatlanok vagyonváltsága újabb, külön teherrel ne sújtsa, más­felől arra, hogy a javadalmas szájából ne vegye el a betevő falatot, a nélkülözhetetlen kenyeret. A lel­készi és tanítói ingatlanok vagyonváltság alóli men­tessége szempontjából megállapított tehát, hogy úgy fejezzem ki magamat, egy létminimumot, ame­lyet érintetlenül kívánt hagyni s ezt a minimumot az ő tervezete a 300 K.-nál kataszteri tiszta jövede­lemben szabta meg. Meg kell állapítanom, hogy a pénzügyminiszter már ezzel az alacsonyabbra sza­bott létminimummal is félig-meddig kivette a kérdés méregfogát. Azzal a további engedményével pedig, hogy főleg a sokat lekicsinyelt csizmás képviselők közbenjárására és hathatós érvelésére a bizottsági tárgyalásokon e váltságmentességet 500 K.-ás ka-,­taszteri tiszta jövedelemig terjesztette ki, kiterjesz­tette pedig oly módon, hogy 500 K.-ig minden lel­készi és tanítói föld vagyon váltságmentes legyen és a váltságkötelezettség csak az 500 K. felül levő ösz­­szegre, illetőleg az ezen összegnek megfelelő hold­számra terjedjen ki, nézetem szerint ezt a kérdést közmegnyugvásra már el is intézte. Rajtunk a sor és egyházi testületeinken, hogy a kérdés ilyen elin­tézése folytán előálló méltánytalanságot kireparáljuk. Arra nézve kétség sem állhat fenn, hogy a lel­készi és tanítói földek vagyonváltsága az 500 K.-ás kataszteri tiszta jövedelmet meghaladó ingatlanok

Next