Sárospataki Református Lapok, 1926 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1926-01-03 / 1. szám
XXI. évfolyam, 1. szám Sárospatak, 1926 január 3. SÁROSPATAKI REFORMÁTUS LAPOK A TISZÁNINNENI REF. EGYHÁZKERÜLET ÉS A SÁROSPATAKI FŐISKOLA KÖZLÖNYE. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI DÍJ: Főszerkesztő: Felelős szerkesztő és kiadó Dr. RÉVÉSZ KÁLMÁN Dr. RÁCZ LAJOS HIRDETÉSEK DÍJA: Egész évre _ ...______ 10 korona. Főmunkatársak: Megegyezés szerint. Fél évre ... _ ............ 5 korona. MARTON JÁNOS, ENYEDY ANDOR, FORGÁCS GYULA TARTALOM: M.: Új esztendő. — Forgács Gyula: Az ORLE és a világiak. — Nádházy Bertalan: Igehirdetésünk. — Comenius Sárospatakon. (Folyt. köv.) — Irodalom. — Vegyes közlemények. — Szerk. üzenetek. — Hirdetés. Új esztendő. Drága ajándékként új esztendőt adott kegyelmes Istenünk. Itt áll előttünk üdén, frissen és biztatóan. Olyan csodálatos a jövetele! A kis ujjúnkat se mozdítottuk meg érte és mégis itt van. S ha ezer kézzel húztuk, vontuk és erőltettük volna is a jövetelét, mégsem jött volna el. Jött csodálatos könnyen, halkan és nesztelenül, ahogy száll mély éjszakák öléből a harmat, virág kelyhéből az illat, zord tél komorságából a tavasz. Reggelenként a fény megszületését csodálom egy egyre megújuló áhítattal. Csak percek múlnak el és mégis mily óriási a változás. Még alig előbb tompa, vak, süket és szürke volt minden. Nagy álomfüggöny lógott a fáradt alvókon. Fekete zászlókba bújtak a fák, nem tudott rejtekhelyekre a madarak s mindaz, ami élet. S egyszerre a fény eláradó világossága mindenen. Már itt van az új nap. Megelevenedett az élet Körülölel, átfog, buzdít és serkent. Mint drága alkalom áll elénk, mint öröm és áldás hull reánk. S szívünk hálával szól: Óh felséges Úr, mi kegyes Istenünk ! A mi Urunké a napok hosszú sorát jelentő idő, az új esztendő is. Mint nagy, kedves ajándékot vegyük el Istenünk kezéből. Vegyük el alázattal. Érezzük át, hogy Ő adta, kegyelmessége hozta el, szeretete küldte s mondjuk előtte leborulva: Légy áldott, Istenünk! A reggel világosságában már előttünk vannak munkáink, tennivalóink, feladataink és bajaink. Ne kezdjünk ezek felsorolásához, ne fogjunk ezek megoldásához addig, amíg szívünket át nem járja egészen, hogy minden annak a kezében van, mindent az hordoz, akié az év, az idő, az élet. Keressük először az ő országát, amint idvezítőnk mondja. Egyre több és nagyobb szükség van olyan emberekre, akik nem magukban bíznak, hanem örökkévaló mélységekből táplálkoznak, akik nem a maguk, hanem Isten dicsőségének eszközei, akik nem azt akarják, hogy nekik szolgáljanak, hanem hogy az ő életük szolgálatát fogadja el az élet Ura. Az új esztendő eljöttének csodája tölti el telkemet. Az Úr hozta el. S ámulva érzem, hogy Ő fogja végezni annak igazi munkáját is, gyűjtve magának az övéit az alázatosak, a kicsinyek, az Az ORLE és a világiak. Sütő Kálmán lapunk 44. számában e címen közölt cikkében kifogásolja az ORLE kecskeméti kongresszusáról írott cikkem e kitételét: „ne mondjuk kizárja, hanem kínosan megkülönbözteti“ az ORLE egyházunk világi tagjait. S. K. érdemes cikkében azt mondja, hogy az ORLE annyira nem zárja ki a világiakat, hogy azok pártoló tagokut be is léphetnek. Továbbá azt hangsúlyozza, hogy más egynemű foglalkozású egyéneknek is pd. tanítóknak stb- vannak szakegyletei, miért ne lehetne a lelkészeknek is. E megállapításokkal szemben természetesen nincs és nem is lehet ellenvetésem. Hogy azonban nem ok nélkül használtam a fenti kifogás alá eső kitételt, legyen szabad igazolásomra megjegyeznem a következőket. A kecskeméti kongresszus főtárgya az „Egységes politikai, kulturális, szociális és gazdasági Programm a magyar Kálvinizmus részére“ című füzetbe foglalt nagy jelentőségű normák és pia desideriak megvitatása volt. E programot, amint címe is mutatja az egyházi és iskolai kérdéseken kívül foglalkozik politikával, nyomdai, művészeti, anyavédelmi, lakásügyi, ipari, kereskedelmi stb. kérdésekkel is. Cikkem írása alatt előttem volt a Program, és önkénytelenül is arra gondoltam, hogy ezt a nagyszabású tervet maga az ORLE, helyesebben mi lelkészek egymagunkban nem vagyunk képesek kellőképp propagálni, annál kevésbbé megvalósítani. Eszembe jutott azután, hogy milyen jó is lenne nekünk lelkészeknek, ha egyszer már a magunk pásztori kötelességeinknek szentelhetnék minden időnket és erőnket, ha a gyülekezet világi tagjai levennék vállainkról az erősen világi gondok, az egyházadó kivetés, behajtás stb. terheit. És így jutottam arra a megállapításra, hogy az ORLE ilyen programmot csak a világiakkal együtt képes megvalósítani, tehát a világiaknak ott kellene lenniök igazság szerint a célkitűzésnél is, különben várhatják-e segítségüket a végrehajtásnál? Vegyük tekintetbe továbbá azt is, hogy előtte leborulók, az egyedül benne bízók, az egyedül benne élők közül. Legyenek, Atyám, a tieid közt a mi íróink és a mi olvasóink. ..