Sárospataki Református Lapok, 1938 (33. évfolyam, 1-51. szám)
1938-01-08 / 1. szám
XXXIII. évfolyam, 1. szám, Sárospatak, 1938 január 8. A TISZÁNINNENI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET, A SÁROSPATAKI FŐISKOLA ÉS A TISZÁNINNENI EGYHÁZKERÜLETI KÁLVIN-SZÖVETSÉG HETI KÖZLÖNYE FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓ: DR. MARTON JÁNOS. FŐMUNKATÁRSAK: DR. ENYEDY ANDOR, DR. MÁTYÁS ERNŐ, DR. SZABÓ ZOLTÁN, DR. UJSZÁSZY KÁLMÁN és DR. ZSÍROS JÓZSEF. — Kálvin-szövetség részéről: DR. H. KISS GÉZA. TARTALOM: Farkas István: Újévi üzenet. — M.J.: A negyedik budapesti zsinat utolsó ülésszaka. (Folyt, és vége köv.) — Baráth Imre: Pataki diákok ősi útja.- Irodalom. — Határokon túlról. — Hírek.— SÁROSPATAKI REFORMÁTUS LAPOK ÚJÉVI ÜZENET. A tiszáninneni ref. egyházkerület gyülekezeteihez. Olvasandó : Ézsaiás 52. r. 7 v. Atyámfiai.........Az újév első reggelén, — az ötszáz esztendő viharával dacoló Avasi öreg templomunkban Ézsaiás próféta eme gyönyörűséges igéje alapján hirdettem az Isten üzenetét: — Mily szépek a hegyeken az örömmondónak lábai, aki békességet hirdet, jót mond, szabadulást hirdet, aki ezt mondja Sionnak: Uralkodik a te Istened! Ti veletek is, — ennek az igének a fényénél szeretnék beszélgetni most, mint a gyülekezetekben élő testvéreimmel — ez esztendei első levelemben......... Emésztő tüzek lángjában ég el, — sok nagyszerű alkotás, melyek megépítéséhez: temérdek veríték, gond, küzdés, munka kellett. Fegyvercsörgés, — halálhörgés, — lázadások, — pusztulás, — romok — bárhova nézünk. Még mindég — embervérre szomjas a magától és hatalmától öntelt ember .... Itt-ott — magasra felemelt karokkal — még Istent is fenyegetik . Nélküle akarnak újvilágot formálni gyarló emberek. Hivő ember, mosollyal nézi ezt az emberi agyarkodást, mert tudja, hogy: — nem a tankok, nem is az egyre tökéletesbülő hadiszerszámok, de a Krisztusra talált és Őbenne élő — szép lelkek szépíthetik meg s tehetik újra boldoggá ezt a nagyon fájó világot........Hivő keresztyének azt is tudják, hogy mindörökre igaz marad, hogy: — Az igazság felmagasztalja a nemzetet; a bűn pedig gyalázatára van a népeknek! . ... (Péld. 14. r. 34. v.) Tudnunk kell azt, hogy Isten — a képe mására teremtett embernek, a gyermekének — nem akarja sem kárát, — sem elvesztését........Isten maga gyújt számunkra világot mindég, akármilyen felhővel takartak és sötétek körülöttünk a nappalok és az éjszakák !........Azért váltotta valóra a Próféták álmát, várását — az idők teljességében is, amikor elküldötte szerelmes Fiát az Örömmondót — ebbe a világba, hogy amerre vele járnak az Isten fiak, ott: — fény, szépség, erő és méltóság ragyogjon be a világba szólásunk és cselekedeteinken keresztül!......... Milyen nagy ajándéka Istennek a földi ember számára az, hogy nemcsak mi üzenhetünk egymásnak — jó és rossz napok jöttével, — de Ő Maga is eleitől kezdve üzent minekünk: — Próféták és választottjai útján gyakori kijelentéseiben .... Az üzenésekben: — a lelkünk egy-egy darabja kél útra. A szárnyrakelő lélek pedig: csodát művel, könnyet töröl, sebet gyógyít, fájó szíveket vígasztal........Ugye emlékeztek kedveseim ? !........Milyen jó olvasgatni egy-egy , idejére megérkezett s nehezen várt levelet ? . . — Édesanyai szerető szívtől messze eső kedves gyermek üzenésére: — hangosabban dobog a szívünk; a lélek csókjával csókolgatjuk az üzenetben hazajött küldőt, az örömhozót, — vagy még keservesebben siratgatjuk a bánat írót s a családtagjai egymáshoz simulva boldog örömmel emlegetik azt a távolról üzenő valakit, akit a szívük szeret!....