Segélykiáltás, 1928 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1928-01-01 / 1. szám
A lélek értéke. A tábornok személyes felhívása a lelkekért való erélyesebb küzdelemre. Arra akarom a kedves bajtársaimat kérni, hogy a hadjáratot azon elhatározással kezdjék el, hogy lelkekért fognak — még pedig személyesen — küzdeni. Körülöttünk tömegesen vannak olyanok, kik lelkük üdvét illetőleg közvetlen felszólításban sohasem részesültek, ami pedig oly sok esetben nagy befolyással bír. Az alapító szokta volt mondani, hogy a leszámolás nagy napján ki fog derülni, hogy több ember lett személyes befolyás, mint prédikáció által Istenhez vezetve. Úgy hiszem, igaza volt. Ami most már minden egyes valódi lélekkeresőt buzdít, a lélek értéke. Ha ezt nem vagyunk képesek felfogni, akkor munkánk nem lehet eredményes. Ha azonban érezzük és felfogjuk ezt és mint terhet visszük az Úr elé, akkor — ha aránylag csak keveset tudunk is tenni — vala■ itt el fogunk érni. " Jézus Krisztus példája is világosan mutatja, hogy mint ember az emberekkel a mindennapi életben érintkezett, az egyes lélek értékét egészében értvén. Úgy gondolom, hogy tanításának és példaképének ez volt központi tényezője. Mindenből, amit tett, ez sugárzik, szemének tekintetéből, kifejezésre jut a nyomorultak iránt táplált rokonszenvben, kik Hozzá jöttek és ruhája szegélyét érintették, és a hűségességben, melyben a farizeusokkal beszélt. Bármiképen szólott is légyen, mindenkor látjuk, hogy a lélek nagy értéke tisztán állott előtte. Az értéknek ezen bizonyossága a bűnösre is nagy hatással van. Hányszor mondták már nekem a világ legkülönbözőbb részeiben: „Tábornok, az érvelése nem ejt gondolkozóba, úgy hiszem, mindegyiket megcáfolhatnám, ami azonban gondolkozóba ejt, az, hogy miért vesz magának annyi fáradságot, hogy lelkemmel törődjék.“ És gyakran, mikor minden érv kudarcot vallott, ez a felszólítás eredményre vezetett. Ugyancsak ezen személyes értékelés az, ami arra bír rá, hogy a hírt eredményessé tegyük. Hogy beszéljünk Jézus alázatosságáról, isteni voltáról, megváltó kegyelméről, áldozatáról és mindez emelkedik tartalomban és értékben, ha személyesen közöljük, mintha a nagy tömeghez szólunk. Továbbá meg kell fontolnunk, hogy minden személy, kivel beszélünk vagy beszélhetnénk, a mennyek országának várományosa és ha csak megtérne, Isten szemében király és főpap lehet. Azután még egy szempontot szeretnék megemlíteni. Mindannyian tudjuk, mily nagy örömet talált Jézus a bűnösök iránt való szeretetében és áldozatkészségében. „ ... aki az előtte levő öröm miatt, megvetve a gyalázatot, keresztet szenvedett.“ Ilyképen örömet jelentett számára e dicsőséges munkát megtenni. Mindenkor nagy segítséget jelent számomra, ha bűnösökkel közvetlenül beszélek a lelkük felől, hogy nem csupán arra törekszem, hogy az Üdvhadsereg részére tagokul nyerjem meg őket. Amennyire szeretem és kívánom a hadsereg fejlődését, e téren minden ilyen dolgon messze túltekintek. Csupán arra gondolok, hogy egy halhatatlan lélekkel állok szemben, mely egyaránt képes örök örömre, vagy örök szenvedésre. Látom a vermet! Látom a lejtőt! Látom, hogy a lélek, melyért Jézus meghozta áldozatát. (Folytatás a 4-ik oldal 3-ik hasában.) A tábornok halászás közben. 1928. Új fejezet életünk könyvében. Kívánjuk, hogy Isten az új esztendőt minden kedves olvasónk áldásává tegye. Legyen ez Magyarország számára is áldásban gazdag. * Az elmúlt hónap meglepetést hozott. A parancsnok Rowe ezredes kísérete-Holben fontos üzleti ügyek elintézésére váratlanul Budapestre érkezett. Természetesen rendkívüli gyülekezetet is tartottunk, mégpedig a parancsnok vezetett egy megszentelődési gyülekezetet az első hadosztályban és Rowe ezredes, ki Londonban, a nemzetközi főhadiszálláson működik, a Teréz körúton vezette az üdvgyülekezetet és örvendhetett a bűnbánati padnál térdeplő lelkek felett. * Az utóbbi hideg hetek alatt szükség és hajléktalanság csak fokozódtak. Sajnos, férfiotthonunkban nem tudtunk minden zörgetőnek segítségére lenni, habár sokan arra kértek, hogy a fűtött helyiségben székeken vagy asztalon éjjelezhessenek. V. Thun kapitány most kivezetőutat talált, amennyiben az új otthon már töltőd ész helyiségeibe ágyakat állított fel, ami által újabb 50 embernek tudunk szállást nyújtani.* Azután az otthonszövetség is fejlődik. Általános örömöt jelent, hogy a parancsnoknő fogja az újévben az első egyesített otthonszövetségi kávéünnepélyt rendezni. * Újpest előmenetelről tesz jelentést. Az első újoncok már a harcvonalban állanak és lelkesedéssel küzdenek. Maradjanak hűségesek Jézus zászlajához, ő segít!* Minden hadosztályban életet és mozgolódást tapasztalunk. Ez helyes, bajtársak, csak előre! Az 1. és a 3. hadosztály között valóságos versengés folyik. Mindkét hadosztály fúvós hangszereket szerzett be.* Nem akarjuk elmulasztani Szigeti hadnagyot üdvözölni, ki egy időn át Németországban működött, hazájába való visszatérése alkalmából. Hisszük, hogy ezen idő javára szolgált és hogy tapasztalatait itt jól fogja értékesíteni. * A hadosztályok kivétel nélkül a karácsonyi ünnepek alatt tartott gyülekezetek áldásáról számolnak be. Mindenütt lelkek keresték az Urat. Most pedig előre. Az új évben a nagy hadjáratunk veszi kezdetét, melyre vonatkozólag a 4. oldalon találhatók egyes részletek. Segélykiáltás Fényeskedjetek ! Amikor nemrégen a Keleti tenger egyik kicsiny partvároskájában jártam, egy fény állandó felvillanása vonta magára figyelmemet. Kérdezősködésemre megmondták, hogy világítótorony, mely kint a tengerről küldi ezen fényjeleket. Sokáig figyeltem e jeleket és mikor éjjel felébredtem és kitekintettem a tengerre, még mindig láttam. A világítótorony nem kérdezte: „Szükséges-e, vagy látnak-e?“, hanem egyszerűen világított. Az emberekre kellett gondolnom, kikkel éltem útján találkoztam. Nem ismertek és semmit sem tudtak szükségemről, ellenben a sötétségben segítségemre voltak. Jézusról beszéltek és nem törődtek azzal, hogy hálás leszek-e. Ma tudom, hogy az isteni parancsnak engedelmeskedtek: Fényeskedjetek ! Ez szól neked és nekem. Mi láttuk a fényt, a csillagot, bennünk és körülöttünk világossá lett. Most a fény boldog bizonyosságában haladunk és szívünk Jézusról örömmel zeng háladást. Jézus azonban köszönetünket tettekben is kívánja. Megbízása, hogy szóval és tettel mindenütt fényeskedjünk. Nem szabad arra várnunk, míg az emberek hozzánk jönnek és segítséget kérnek. Sokaknak ereje és bátorsága hiányzik és jaj nekünk, ha elvesznek, mert a mi fényünk nem ragyogott és ők ezért a helyes utat nem találhatták meg. Fényeskedj ezért, testvérem, szent kötelesség ez! Nemrégen Budapesten egy üdvkatona betegen feküdt a kórházban. Egy lelkész időnként eljárt oda, hogy a betegek részerint a lelkész akadályok miatt nem tud eljönni. Ez a jelenlévők között észrevehető csalódást keltett, azonban az üdvkatona előállott és bátran mondta, hogy gyakorlattal bír a nyilvános beszédben és szívesen tart részükre gyülekezetet. Éneket választottak ki, majd imádkoztak és azután Isten igéjét magyarázta. Fényét nem rejtette véka alá, hanem mások és saját maga áldására volt. Hogy a szükségelt olajból semikor se szenvedjünk hiányt, fényünket a szent forrásnál kell táplálnunk. Kell, hogy szívünket ismét és ismét az örök szeretet parazsa telítse és ha ezt tesszük, akkor nemcsak kötelesség, hanem szent szükséglet is a Mester megbízását végrehajtani. Akkor fényleni fogunk, akár látja az szére istentiszteletet tartson. Egy napon, mikor a betegek az istentiszteletre már mind összegyűltek, hír érkezett, mely A nyugatindiaiak általában véve jó szalutisták és sokan az öreg harcosok közül olyan teljesítményekre tekinthetnek vissza, mint bármely ország leghűségesebb szalufistái. Úgy hiszem, hogy a magyarországi katonák megrémülnének és csodálkoznának, ha a hadosztálytiszt olyan ismertetést tenne, mint azt itt a Nyugatindiákon lehet hallani. Nemrégiben hallottam egyet, mely így szólott: „Bajtársak emlékezzenek meg. Vasárnap reggel 4.30 imaóra, Szabadégalatti gyülekezet reggel 9.15, Megszentelődési gyülekezet d. e. 11, Csoportgyülekezet d. u. 3, Szabadégalatti gyülekezet d. u. 5.30, Üdvgyülekezet este 7 óra.“ Ezt követi azután a hétköznapi gyülekezetek hosszú sora, gyülekezettel újonan megtértek részére, megszentelődési gyülekezet és számos szabadégalatti gyülekezet. Mondhatom, hogy mély csodálattal adózom azon katonákkal szemben, kikkel este 10 órakor fogok kezet, kik azonban a napi harcot már reggel 4.30- kor, vagy 5-kor kezdték meg és a gyülekezetek között még ráérnek főzni és a házi kötelességeknek eleget tenni. Barr alezredes. * Anglia. Az elmúlt évben 1200 fiatal férfi és nő jelentkezett az Üdvhadseregnél tiszti kiképzésre. * Kanada. A torontói kongresszus nyilvános gyülekezetein összesen 25.000 ember vett részt. Azonban ennél sokkal fontosabb, hogy ezen gyülekezetek alatt 158 lélek térdelt a bűnbánati padnál. Délafrika. Jelenleg öt otthont tartunk fenn gyermekek, még pedig kettőt leányok és hármat fiúk részére, melyekben több mint négyszáz gyermek talál felvételt. • * Olaszország. Népjóléti munkát kilenc központban folytatunk. A római férfiotthon 175 embernek nyújt menedéket. Milánóban és Turinban nők részére szolgáló mentőotthonaink jó munkát végeznek. * Ébredési szellők. Doncaster angliai városban az utóbbi időben ébredés jelei mutatkoztak. E szent meglátogatás egyik jellemző tünete azon lelkesedés és a küzdelem erélyessége, mely a katonákat betölti. A tisztek azt mondják, hogy bátorságuk és munkakedvük oly nagy, hogy a lelkek mentésére mindent megtesznek. Néhány nap alatt nagy számban tértek meg lelkek és közöttük néhány közismert bűnöző. A tűz a szomszédos helyiségekre is átragad. Scarboroughban a szabad égalatti gyülekezeteket hatalmas embertömegek hallgatják és az emberek könnyezve hajtanak térdet a szalufisták által képzett körben. Egy vasárnap esti gyülekezet végén 30 az elmúlt négy hét alatt megtért személy tett bizonyságot. Két hónap alatt több mint 300 megtérés történt. * Izland. Az Izlandon megjelenő lapunk, a „Heropid“ nagyon szép példányszámban jelenik meg. A szigeten levő minden negyedik házra jut átlagban egy példány. Nyugatindiákon a szalufisták kemény harcot vívnak. 5 öröklétet más, akár nem. Azonban bizonyos, hogy az élet tengerén nem egy fogja fényünket észrevenni és így a kikötőhöz vezető utat megtalálni. B. H. MAGUNK, VAGY MÁSOK. Alázatosság mindig nagy dolgok után törekszik, ellenben sohasem saját részére. Egy időben Napóleon Ausztria vezetőivel ült össze, hogy a békefeltételeket megtárgyalják., A terem egyik végében emelkedés volt, azon karosszékkel. „Távolítsátok el azt a széket — mondotta Napóleon —, sohasem nézhetek egy emelkedésen álló székre anélkül, hogy abba ülni ne vágyakozzam.“ Most állítsd ezt szembe azon szobával, hol Jézus a tanítványok lábát mosta. Mindkettőt, Jézust és Napóleont, hatalmas szenvedély töltötte be; az egyiket, hogy megszerezze a világot a maga számára; a másikat, hogy önmagát adja a világ számára.