Siklós és Vidéke, 1916 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1916-01-02 / 1. szám
Siklós, 1916. január 2.1. szám. Huszonkilencedik évfolyam. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kossuth L. tér 7. sz. Kéziratokat vissza nem küldünk. előfizetési dij: Vidékre vagy helyben házhoz sorolva. Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyed évre 2 kor. Egyes szám 16 fillér. Felelős szerkesztő : Dr. MIKES ALFRÉD ügyvéd. Helyettes felelős szerkesztő : Dr. KOVÁCS KÁROLY ügyvéd. Laptulajdonos : _______HARANGOZÓ JÓZSEF.________ MEGJELENIK VASÁRNAPONKÉNT. Telefon 26. A lapmegrendelések és hirdetések Harangozó József könyvnyomdájában is felvétetnek. ____Egyes példányok a nyomdában kaphatók. Újév. A mindenható Isten, ki az emberi szivet alkotás belé érzelmeket ön- tött, gondviselő bölcsességével kimére az idő és térhatárait, kinek hatalma előtt megsemmisülve borul le az mber, és néhány óra múlva semmiégbe sülyeszti az 1915. esztendőt. A nap nem fog már többé az 1915. ének világítani, s midőn felhangzik majd a 12 óra komoly zúgása, ez egy iharos évet temet örök sírjába. Elint ez év szenvedéseivel, munkáival, römeivel és ábrándjaival. Mennyi rém és boldogság, de mennyi fájdalma és bú járható át egyik másikunk zivét ez év folyamán ! De minek erntsem, minek varázsoljam elő az örötöket ? Hiszen úgyis múlékonyak volik ! A fájdalom okozta szívsebeket nm szaggatom fel, úgy hiszem ha isszagondolunk mindegyikünket vajmi csalódás ért a múltévben, de más őszről talán boldogság is. Ki tudná ilsorolni a fájdalmakat és örömöket üket te hoztál nekünk, te haldokló 15. év ! Sírod a semmiség mélységes fia előtt áll hogy eltemessünk téged, veled felejtsük minden csalódásainál, s újabb és jobb reményt gerjesztünk magunkban a jövő év iránt. Valamint a bölcső mellett álló édes lya keblét, szemlélve kedves magliját, különféle érzelmek fogják el, úgy vagyunk mi is, midőn az uj bölcsője mellett vagyis kezdetén lünk. Az melyik előérzetünk fog teljesülni ? Talán boldogság esztendeje lesz a most következő ? talán magával hozza a szenvedéseinket enyhítő balzsamot ? Ha minden fájdalmunk megszakadna ! ha keblünkben régóta toborzó sötét felhőket elűzné és megsemmisítené egy fényes sugár, a boldogság sugara ! ha az élet háborgó hullámai elsimulnának, s mi egy kis nyugtát elérhetnénk, ha haldokló reményünk fája ismét virágteher alatt hajladozna ! — ha az újév a boldogság éve lenne ! Vagy talán reményeinkben ismét csalódni fogunk ? a fekete fonál, mely életünkön gyászosan átvonul, még mindig nem szakad meg ? a szenvedés vészmadara tovább is csattogtatja sötét szárnyait fejünk felett ? Szivünkről EOSi, "Ifii ■“Srdlíi 'tísá jdjgaiur log csak ezentúl is ? Melyik előérzet fog teljesülni ? Ki mondhatná meg? ki lebbenthetne feladták fátyolát ? kitekinthet a jövő méhébe ? ki láthatja annak rejtelmeit ? íme, igy álunk az újévvel szemben. De miután minden ember boldogságra van teremtve, boldogság után vágyódik s igy egyik a másiknak boldog újévet is kíván. Az anya, ki éjjel nappal beteg gyermeke ágya mellett virraszt, csak néha-néha engedi meg magának, hogy gonddal teli fejét nyugalomra hajtsa. — Gyermeke egészségét óhajtja, önmagát emészti, gyakran áldozata lesz . Hogyne ? válaszolom és örömtől sugárzó arccal, magam elé varázsolva a szép, ropogós bankókat, melyek havi gázsi fejében ez állással járnak. Józsi barátom erre kihúzott a zsebéből egy névjegyet és egypár ajánló sort írván, nekem átadta azzal az utasítással, hogy még aznap keressem fel Konoky Jeremiás igazgatót, ki azonnal alkalmazni fog. Így is történt, de fájdalom, nem volt szerencsém új állásomban. Alig töltöttem ott öt hetet, mikor a rendőrség kezdett beleavatkozni az üzleti ügyekbe, és egy szép napon az igazgató úr elmaradt a hivatalból, mert a Fortunában felejtette magát a szegény. Megint állás nélkül voltam és nagy szorultságomban ismét felkerestem Józsi barátomat, aki már ekkor házi úr volt az Andrássy után. — Ugyan kárlek — kérdem — hogyan szerezted ezt a temérdek vagyont, hiszen te is csak olyan szegényen jöttél a fővárosba, mint én ? — Hja, válaszolt önelégült tapsolylyal Józsi, tudtam a módját, szeretőjének, de a keserves áldozat céljában édes, s ha meg is kell halnia az anyának, végperceiben is erősíti, hogy boldog mert gyermeke él. Ha bosszús, ádáz, gyűlölet tépi másnak szivét, s a harag mély barázdákat szánt homlokára, s ha a kéz a gyilkos vas után nyúl, mely a gyűlölködő éjjelét és nappalát rablá . . . kéj fogja átjárni a gyilkos minden tagját, mert boldogságot keres, s ellene vesztében véli feltalálni azt. Az erénynek és búnak indító oka a boldogság utáni vágy, a bűnt is azért követi el az ember, mert valami édeset, hasznosat, jót gondol s akar találni. Persze, hogy meddig tart a boldogság, meddig a tett után — a bánat, a büntetés ; milyen — a csalódás és kiábrándulás után — a fájdalom, az már más kérdés, de annyi bizonyos, hogy nincs ember, aki saját boldogtalanságát akarná. Amint egyes emberek ép úgy az egész nemzetek törekszenek egy szebb és boldogabb jövő után, vagyis boldogok akarnak lenni. — Miért küzdöttek elődeink ? miért áldozták fel mindenüket ? ha nem azért, hogy boldoggá tegyék az országot a néppel együtt. Egy ország, egy nemzet Isten nélkül nem volt, de nem is lesz soha a földön boldog. Ha történelmet hívjuk fel tanúbizonyságul s évezredekkel tekintünk vissza a múltba, tapasztalni fogjuk, hogy a földön teljes boldogság soha sem létezett, de nem is létezhet. Egyes — És mi az a mód, hadd tanuljam el tőled, hogy én is meggazdagodjam. — Neked — monda a barát kissé feddő hangon, — rossz tulajdonságaid vannak. Alázatosnak kell lennie az embernek, hízelegni kell tudnia és nyájasságot és előzékenységet tanúsítania mindenki iránt, aki nekünk használhat. Megköszöntem Józsi barátom intését, mely nem volt egészen indokolatlan, és feltettem magamban, hogy ezentúl megváltoztatom modoromat. Pár nappal később egy családdal találkoztam a városligeti sorházban. Érdeklődtem iránta, különösen azért, mert hallottam, hogy csinos kis barna lányukkal szép hozományt ad az öreg- Az ismeretség meg volt kötve, és én már áldani kezdtem Józsi barátomat, hogy előzékenységre, jobb modorra tanítokt. Egy este vacsora után az öregek ott marasztaltak egy kis „durákra.“ A játék vígan folyt és én boldognak éreztem magamat, mert vesztettem, a miből biztos következtetést vontam le az álellenben ülő kisasszony szerelmére. De nem lévén megelégedve e babonás jellel, határozottabb tál TARCZA. Újévi ajándék. Egyszerre jöttünk föl a fővárosba én és Özsi barátom. Gyalog jöttünk mindketten. Én nekem rossz ez a csizmám, Józsinak meg a nadrágja múlott fel folytonossági hiányokat és ez volt az a, hogy az apostolok módjára tettük meg azt szülőhelyünktől Budapestig, hol a megtartott pénzen elláthattuk magunkat a szűkös ruhadarabokkal. Évek múltak, de én semmire sem vihettem fővárosban. Nélkülöztem és kínlódtam, de no nem használt, azért pénzem soha sem lt, és állásom is csak bizonytalan úgy, hogy nden nap várhattam, hogy azt a keveset is veszthetem, mi a legszükségesebbek fedezője kellett. Egyszer végre eljött hozzám Józsi barátom, jóindulatú hangon felszólít, hogy nem állok-e be egy most keletkező részvénytársaság sorául.