Somogyi Néplap, 1971. május (27. évfolyam, 101-125. szám)

1971-05-05 / 103. szám

MEGKEZDŐDÖTT A SZAKSZERVEZETEK­ XXII. KONGRESSZUSA (folytatás ass 1. oldalról.) — ha különböző arányban is — a fejlődő gazdaság eredmé­nyeiből. Másfelől minden ütemben érjék el a szociális egészségügyi és kulturális in­tézmények elfogadható szint­jét, normáját és előrehaladás­ára is meg kell legyen a le­hetőségünk. Erre — ha más megoldást nem találunk — külön alapot szükséges létesí­teni. Szükséges felhívni a figyel­met arra is, hogy a kormány határozottan különböztesse meg azt a vállalati tevékeny­séget, amelynél hatékony­ab­b munkával, valóságos érték­termeléssel érték el a nyere­séget, attól, ahol lényegében spekulációval, indokolatlan ár­emeléssel nyerészkedtek. A leghatározottabban igényeljük a szigorú rendszabályokat és állami fellépést mindazon vál­lalatok és kereskedelmi szer­vek­­­ ellen, amelyek árfelhaj­­tással veszélyeztetik az élet­színvonal emelkedését. Szükségesnek tartjuk, hogy pontosabban szabályozzuk a megszerezhető jövedelmek nagyságát és megszerzésük törvényes, erkölcsileg is elfo­gadható módjait. A kisiparo­sok, kiskereskedők engedélyei­nek kiadásánál az összlakos­ság érdekeit kell alapul te­kinteni. Szigorúan írjuk elő számukra az alkalmazható munkavállalók számát, a fel­számítható árakat, gondosan kell ellenőrizni az adóbevallá­sokat. Az árak változásainak egy­re nagyobb szerepük van az életszínvonal alakulásában. Az eddig szerzett tapasztalatok alapján úgy véljük, a köz­pontilag elhatározott fogyasz­tói áremeléseket az eddiginél jobban kell megfontolni és előkészíteni, hogy az ilyen in­tézkedéseknek ne legyen ne­gatív hatásuk az életszínvo­nalra. Leszögezzük, hogy a szak­szervezetek nem akarnak az árképzésben részt venni. De az árak alakulását ellenőrizni kívánjuk, és figyelemmel kí­sérjük az ármozgásoknak az életszínvonalra gyakorolt ha­tását. Az eddiginél jobban kell ügyelni arra is, hogy árcsök­kentéseket csak akkor hajt­sunk végre, ha biztosak va­gyunk abban, hogy a leszállí­tott árú cikkek iránti keres­letet ki tudjuk elégíteni. Különösen nagy figyelmet érdemelnek a kisgyermekes anyák, a csek­ként munkaké­pességűek, az alacsony jöve­delmű, a több gyermekes csa­ládok, a munkából kiörege­dett, idős emberek és ellátat­lanok. Nyugdíjrendszerünk további tökéletesítése érdekében fog­lalkozunk olyan gondolattal, hogy ha egy dolgozó eléri a korhatárt és nem megy nyug­díjba, minden munkában el­töltött év után a jelenlegi­nél magasabb százalékot kap­jon, van olyan elképzelésünk is, hogy a nyugdíjasok ke­reseti lehetőségeinek jelenlegi értékhatárát növeljük. Az új munkásnemzedék fel­nevelése társadalmi érdek. Távlatokban a gyermekneve­léssel járó anyagi terhek je­lentős részét a társadalom­nak kell vállalnia. Különösen sürgető a több családok segítése. A gyermekes családi pótlékot az ötéves tervben központi intézkedés formájá­ban felemeljük. A szocialista rendszer lé­nyeges vonása, hogy fejleszti, kibontja az emberekben azt az alkotó erőt, amely az aktivi­tásban, a közügyek intézésé­ben, a közéleti tevékenységben érvényesül. Barátság a szovjet A szakszervezeti mozgalom­nak az a feladata, hogy anya­gi, erkölcsi erejével segítséget nyújtson a korszerű oktatás megteremtéséhez, a képzés és a nevelés javításához. Külön felelőssége van a felnőtt dol­ A szakszervezeteknek az a véleménye, hogy fékezi a he­lyes, az ösztönző bérpolitika kialakítását, ha az üzemi bér­intézkedések túlzott mérték­ben függvényei a nyereség alakulásának, a kormányzat­nak több lehetőséggel­­ kell rendelkeznie arra, hogy az üzemek, a szakmák és ipar­ágak között helyes bérarányok alakuljanak ki. A béreket, kereseteket szub­jektív alapon nem szabad dif­ferenciálni. Ezt döntően munkakörökhöz és a teljesít­­­ményekhez kell mérni. Kü­lönbséget kell tenni az azonos munkakört betöltők között is. Tehát munkás és munkás, ve­zető és vezető között a telje­sítmények alapján. Lehetősé­geink szerint fokozni kell az egyéni teljesítmény szerinti különbségtételt munkásoknál és alkalmazottaknál egyaránt. Véleményünk szerint helyes, ha növekszik a bér állandó részének az aránya, tehát az a hányad, amelyet a dolgozó rendszeres munkájáért, mun­kaköri kötelezettségeinek tel­jesítéséért kap. A szakszervezeteknek fel­adatuk, hogy minden dolgozó réteg életszínvonalának ala­kulását figyelemmel kísérjék, és szükség esetén intézkedése­ket javasoljanak, így került sor most a pedagógusok és az egészségügyi dolgozók köz­ponti béremelésére. Gyakran halljuk, hogy a munkások tulajdonosok is. Igen. A mi rendszerünkben a munkásosztály tulajdonos. A gyár, a vállalat az övé is, de érzi-e ezt a munkás a napi munka gyakorlatában? Nem érzi kellőképpen. Ék pedig azért nem, mert nem terem­tettünk mindig olyan helyze­tet, amelyben ez számára ma­gától értetődő lenne. Sok minden szükséges még ahhoz, hogy a munkásosztály és minden dolgozó úgy te­kintsen a társadalmi tulajdon­ra, mint a felemelkedés zálo­gára. Az üzemi demokrácia a szo­cialista demokráciának nem­csak szerves része, hanem ér­vényesülésének, kibontakozta­tásának alapja is. A szocialista demokrácia ott kezdődik, hogy a dolgozóknak joguk és lehető­ségük van beleszólni a munka­helyi problémák eldöntésébe, részt vehetnek saját létfeltéte­leik alakításában. A dolgozók aktív magatartá­sa a munkában elvezet a szo­cialista tudatformálásig, munka során alakul ki az egy­­­más iránti segítőkészség, az igényesség, a nagyobb szaktu­dás tekintélye, és ez folytató­dik a fokozódó művelődési igé­nyekben, az egymáshoz és kollektívához kapcsolódás szo­­­cialista elveken nyugvó for­máiban is. A szocialista munkaverseny ezért nem egyszerűen a gazda­sági feladatok megoldásának egyik eszköze. Sokkal több an­nál. A munkásosztály forradalmi céljainak megvalósítása szük­ségszerűen igényli kulturális és szellemi felemelkedését. A fej­lődés nyomon követésének fel­tétele a munkások nagyobb kulturáltsága, a dolgozók ál­landó művelődése. A műveltség megszerzésének és továbbfejlesztésének legál­talánosabb módszere a szerve­zett iskolai oktatás, a képzés és továbbképzés. A szakszerve­zetek fontos feladatuknak tartják, hogy ebben a munká­ban a maguk eszközeivel és módszereivel részt vegyenek a szakszervezetekkel gozók képzésében és tovább­képzésében. A szakszervezeti mozgalom jelenlegi szervezeti felépítését az egyes szerveknek biztosított jogokat és hatásköröket megfe­lelőnek tartjuk. Úgy látjuk, hogy a következő években e te­kintetben semmilyen komo­lyabb változtatásra, résre nem lesz szükség,átszelve­Szóvá kell tenni a szakszer­vezeti jogok nem elég határo­zott gyakorlását is. A jogok akkor érnek valamit, ha nem­csak papíron vannak, hanem azokkal a szükséges esetekben bátran élnek is. Ismét hangsú­lyozzuk, nem szabad megen­gedni, hogy hazánkban a mun­kások, a dolgozók jogait bárki is következmények nélkül megsérthesse. Ezért minden szakszervezeti tisztségviselő a maga szintjén felelős. Elsősor­ban választóinak, de felettes szerveinek is. A magyar szakszervezeti mozgalom nemzetközi kapcso­latainak építése során ezekre az egységfolyamatokra tá­maszkodik. Mi becsületes szán­dékot tételezünk fel mindenki­ről, aki kész együttműködni a munkásosztály legfontosabb kérdéseinek megoldásában, mint ahogyan bennünket is egy cél, a dolgozók érdekeinek következetes képviselete ve­zet. Ebben a szellemben helye­­­selné a magyar szakszervezeti mozgalom többek között egy Gáspár Sándor nagy tapssal fogadott beszéde után Somogyi Miklós, a számvizsgáló bizott­ság elnöke terjesztette elő számvizsgáló bizottság szóbeli a jelentését, kiegészítve a már A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi nevében tisztelettel Bizottsága köszön­töm a magyar szakszerveze­tek XXII. kongresszusát, kongresszus valamennyi rész­t­vevőjét, s az önök személyén keresztül a tagságát, egész szakszervezetek munkásosztá­lyunkat. Örömmel teszek ele­get Kádár János elvtá­­stól kapott megbízatásomnak, átadom a tisztelt kongresszus­s­nak pártunk első titkára sze­mélyes üdvözletét és legjobb kívánságait. Központi Bizottságunk és egész pártunk a szakszervezeti munkát megillető érdeklődés­sel tekint a kongresszus ta­nácskozása elé. Figyelemmel kísértük a szakmai kongresszusait, szakszervezetek tanulmányoz­tuk a Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsának írásos jelenté­sét, a "számvizsgáló bizottság jelentését, a határozati javas­latot és az alapszabály módo­sításának tervezetét. Meghall­gatva a referátumokat, ame­lyeket a Szakszervezetek Or­szágos Tanácsa nevében Gás­pár elvtárs és a számvizsgáló bizottság nevében Somogyi elvtárs a kongresszus elé ter­jesztett, a Központi Bizottság nevében kijelenthetem, hogy az elvégzett munka értékelé­sével, a jövőre vonatkozó ter­veikkel egyetértünk, és támo­gatjuk azokat a törekvéseket, amelyek a szakszervezetek szerepének növelését szolgál­ják szocializmust építő társa­dalmunkban. A beszámoló híven tükröz­te, hogy az elmúlt négy év munkája eredményes volt A széles körű európai szakszerve­zeti konferencia megszervezé­sét is. A magyar szakszervezeteket, munkásosztályunkat, népünket a testvéri barátság erős szálai fűzik a szovjet szakszerveze­tekhez, a szovjet munkásokhoz, a Szovjetunió népeihez. Ez a barátság történelmünk viha­raiban és napsütéses időszakai­ban, a nehéz harcokban és a békés építésben egyaránt ki­állta a próbát, s mint minden igaz barátság, mennél idősebb, annál erősebb. Az elmúlt négy esztendőben sokat küzdöttünk, fáradoztunk munkásosztályunkért, népün­kért. Az eredményekben tükrö­ződik a szakszervezeti mozga­lom sok tízezer munkásának, tisztségviselőjének áldozatkész munkája, hozzáértése, a szo­cializmus iránti elkötelezettsé­ge. A XXII. kongresszus méltó fórum arra, hogy köszönetet mondjunk lelkes, áldozatos te­vékenységükért, s további lan­kadatlan, kitartó munkára kér­jük és hívjuk őket. Kérem a tisztelt kongres­­­szust, vitassa meg és fogadja el az országos tanács beszámo­lóját és a kiküldött dokumen­tumokat, korábban kiadott írásbeli be­számolót. Szóvá tette, hogy a szakszer­vezeti mozgalom más terüle­tein tapasztalható nagy fejlő­dést nem követte a gazdálko­magyar szakszervezetek he­lyesen éltek és élnek bővülő jogkörükkel, betöltik felada­tukat, segítő és aktív harcosai a szocializmust építő munká­nak, jól képviselik a dolgozók érdekeit, s mindez hozzájárul a párt és tömegek kapcsola­tának fejlesztéséhez, erősíté­séhez músban jól megfontolt, a lehe­tőségeket eléggé számba vevő távlati tervező munka. Ezután arról szólt,­ hogy szakszervezeti mozgalom ha­­­gyományai, de a jelenlegi kö­rülmények is megkövetelik, hogy a tagdíjak összegének minél nagyobb hányadát köz­vetlenül a tagság körében, az üzemben használják fel. Ez az elv általában érvényesül, ezt szolgálják a SZOT különböző intézkedései is. A továbbiakban arról be­szélt, hogy a szakszervezeti mozgalom segélyezési helyesnek bizonyultak, formái de merev normák keretei közöt­­t gyakran nem találják meg an­nak lehetőségét, hogy a való­ban rászoruló családoknak olyan összegű segélyt adjanak, ami ténylegesen segítségnek nevezhető. Nemcsak azokat kell támogatni, akik kérnek. Továbbra is elsőrendű fel­adata a bizottságnak az üdül­tetéssel kapcsolatos tevékeny­ség vizsgálata. A társadalom­­biztosítási munka ellenőrzése során tovább kell vizsgálni a gyógyszerellátás ismeretesen bonyolult problémáját. A számvizsgáló bizottság be­számolója után szünet követ­kezett. A szünet után megkez­dődött a vita az írásos és szó­beli beszámolók, a határozati javaslattervezet és az alap­szabály módosítására előter­jesztett tervezet fölött. A jelenlevők nagy tapsa köz­ben emelkedett szólásra Biszku Béla, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, és életkörülményeinek javítá­­­sávaa összefüggő kérdésekről. Ez teret nyitott a szakszer­vezetek kezdeményezéseinek, és annak, hogy a kormány és a SZOT egyeztesse álláspontját a gazdaságpolitikai, az élet­­színvonal-, és szociálpolitikai, a dolgozók munkakörülményeit érintő és más fontos kérdések­ben. Sokasodnak az eredmények Erről a helyről külön is sze­retnék szólni a szakszerveze­tekben dolgozó kommunisták­hoz. A szakszervezetek növekvő politikai, érdekvédelmi, gazda­sági és kulturális feladatai azt követelik, hogy a kommunisták mind nagyobb számban végez­zenek aktív munkát abban a szakszervezetben, amelynek tagjai. A szakszervezetekben dolgozó kommunisták felelősek azért, hogy a párt politikájá­nak példamutatással és meg­győződéssel szerezzenek ér­vényt. Legyenek elsők a fel­adatok vállalásában. Figyelem­mel tanulmányozzák a töme­gek tapasztalatait,­­ észrevéte­leit, kritikáját. Gondoskodja­nak arról, hogy szakszervezeti bizottságuk hivatásának meg­felelően működjék, és teljesít­se feladatait. Legyenek él­harcosai az üzemi demokrácia fejlesztésének. Abban a tu­datban végezzék ezt a fontos pártmunkát, hogy a munkás­osztály, a szocialista társada­lom legnagyobb, és jelentősé­gében, hivatásában semmi mással sem pótolható osztály­szervezetében a munkások és más, bérből és fizetésből élők tömegszervezetében dolgoznak. Pártunk Központi Bizottsága meg van győződve arról, hogy a szakszervezetek kongresszusa helyesen határozza meg a szer­vezett dolgozók soron követke­ző feladatait, ugyanakkor ösztönzést és lendületet ad jó szakszervezetek minden akti­­­vistájának és valamennyi tag­jának e feladatok teljesítésé­hez. A párt épít a szakszerve­­zetekre, ahogyan a szakszerve­zetek is számíthatnak a párt bizalmára és támogatására. A magyar munkásosztály, s dolgozó nép nagy áldozatokat hozott a szocializmus építé­séért. Ez a mű még nincs befe­jezve. Tovább kell mennünk a kipróbált úton, s ha az új fel­adatok megkövetelik, keresni kell az új megoldásokat is. Ahogyan múlik az idő, a vég­zett munka meghozza gyü­mölcsét, sokasodnak az­­ ered­mények, amelyek jobbá, gazda­gabbá teszik a dolgozó embe­rek életét. Ebben a meggyőző­désben kívánok a Központi Bi­zottság nevében a kongres­­­szusnak további jó munkát, a küldött elvtársaknak sikereket , a kongresszus határozatainak végrehajtásához. Majd a szakszervezeti kong­resszuson felszólalt Szilágyi András, a győri Magyar Va­gon- és Gépgyár vállalati szakszervezeti tanácsának tit­kára, Kimmel Emil, a Nyom­da-, Papíripar és a Sajtó Dolgozói Szakszervezetének főtitkára, Pierre Gensous, a Szakszervezeti Világszövetség főtitkára, Gyöngyösi­ István, az Építő-, Fa- és Építőanyag­ipari Dolgozók Szakszerveze­tének főtitkára, Papp János­­né, a Váci Kötöttárugyár szakszervezeti tanácsának tit­kára, P. T. Pimenov, Szovjet Szakszervezetek Köz­­­ponti Tanácsának titkára, Lukács Lászó, Állami Gazdaság a Hortobágyi szakszerve­zeti tanácsának titkára, Ngu­yen Cong Hoa, érkezett küldöttség a VDK-ból vezetője, a Dél-Vietnam szabadságáért küzdő szakszervezeti szövet­ség nevében Nguyen Van Hoa, Timmer József, a SZOT titkára, Pataki Gyuláné ál­talános iskolai igazgató, Ka­rel Hoffmann, a CSKP Köz­ponti Bizottsága elnökségé­nek póttagja, a Csehszlovák Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom Központi Tanácsá­nak elnöke, Tóth István, Közlekedési és Szállítási Dol­­­gozók Szakszervezetének fő­titkára és Vincze József, a Csepel Vas- és Fémművek acélművének előhengerésze. A kongresszus ma reggel folytatja munkáját Szabályozzák a jövedelmek nagyságát Ellenőrizzük az árak alakulását A tagdíj felhasználásáról Biszku Béla beszéde Jóindulattal és figyelemmel A magyar szakszervezeti mozgalom elválaszthatatlanul összeforrt a munkásosztállyal és a nemzeti felemelkedésért folytatott küzdelemmel Nem­zedékek óta a szakszervezetek kiemelkedő harcosokat neveln­­ek a munkásosztály, a párt számlára. Pártunk X. nagy figyelmet kongresszusa szentelt szakszervezeteknek is. Megál­a­lapította, hogy alapvető hiva­tásuk a munkásosztály hatal­mának védelme, erősítése, szocialista társadalom felépíté­­­sének támogatása, a dolgozó emberek kommunista szellem­ben­ nevelése. A szakszerveze­tek előbbiekkel összefüggő és együttes feladata: a munkás­osztály, a különböző iparágak, szakmák, rétegek, a dolgozó kollektívák, és az egyes szak­­ma nyújtani tud. Lehetnek természetesen olyan igények is, amelyek ma még nem, vagy csak részben elégíthetők ki. Azért dolgozunk, hogy min­den jogos szükséglet mind ha­marabb kielégítő legyen. Ami­re már ma megvan a lehető­ség, az sehol és sohase sik­kadjon el. Nagyon sok függ e tekintetben azoktól a veze­tőktől, akik a dolgozók min­dennapi ügyeiben döntésre ki-szervezeti tagok jogainak, ér­dekeinek védelme. A több irá­nyú feladat tulajdonképpen összhangban van egymással. Egyrészt azért, mert szocia­lizmust építő társadalmunk­ban a dolgozók alapvető ér­dekei megegyeznek. Másrészt azért is, mert az érdekvédel­mi tevékenység fő vonása: érvényt szerezni a szocialista állam törvényes rendelkezé­seinek és fellépni azokban az esetekben, ha ezeket a dolgo­zó emberek rovására megsér­tik. Az ilyen­ esetekben a kol­lektívák és az egyes dolgozók érdeke társadalmi érdek is. A szakszervezetek őrködje­nek azon, hogy a dolgozók va­lóban élvezzék mindazokat a jogokat és előnyöket, amelye­k atottak. A szakszervezetek­ legyenek azon, hogy az álla­mi, gazdasági rendelkezéseket és a lehetőségeket mindig he­lyesen értelmezzék. Ne ride­gen és elutasítóan, hanem segítés, a megoldás szándéká­­­val közelítsék meg a dolgozó emberek ügyeit, mindenki, akire az emberi ügyek inté­zését bízták, köteles megértés­sel, jóindulattal és figyelem­mel foglalkozni ezekkel a fel­adatokkal. A szakszerveze­tektől azt várjuk, hogy segít­sék ennek a szellemnek az érvényesülését minden mun­kahelyen. A szakszervezetek társadal­mi szerepének növeléséhez az is nagymértékben hozzájárul, hogy rendszeressé váltak kormány és a Szakszervezetek­­ Országos Tanácsa közötti tár­két a szocialista rendszer már­gyalások a munkások munká­ Biszku Béla, az MSZMP PB tagja, neki emelvényen­ , a KB titkára a szó­ 2 SOMOGYI NÉPtáP Szerda, 1971. május 5.

Next