Somogyi Néplap, 1980. június (36. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-29 / 151. szám
: '.,0*9. , j$f - . hét ►VÉGE Kistermelők - kiskertek Másodverés a kiskertekben A zöldségek nyári veteményezése évről évre egyre fontosabb a nagyüzemekben és a kiskertekben egyaránt. Ennek oka, hogy a termőföld másodszori hasznosításával a jövedelmezőség lényegesen növelhető, ugyanakkor pedig a zöldségpiac igényli a másodterményeket Hasznos tehát, ha a kiskerttulajdonosok is vállalkoznak a nyári veteményezésre. Június végére a korai zöldség — a karalábé, a karfiol, a káposzta, a saláta, a korai burgonya, a zöldborsó, a retek — lekerül földünkről. Megüresedett helyükön mindenképpen indokolt újabb zöldségek termesztése. A másodvetések időpontja június vége és július első fele. A legelső teendő a gondos talajelőkészítés. A gyomokat takarítsuk le — legjobb, ha elégetjük — és műtrágyával is szórjuk meg a kijelölt területet. Egy négyzetméterre 1,5 dekagramm pétisót, 2,5 dekagramm szuperfoszfátot, 1,2 dekagramm kénsavas kálit célszerű egyenletesen elteríteni.Ezután alapos áztató öntözéssel biztosítjuk a talaj szükséges vízháztartását, víztartalékát A nedves földet egyébként is könnyebb ásni. Az ásás mélysége 15 centiméter legyen. Az ásás után rögtön gereblyézzük el a talajfelszínt. Néhány napig ülepedni hagyjuk a talajt, majd hozzákezdhetünk a vetéshez. A kelés gyorsítása érdekében előnyös, ha a vetést úgynevezett kelesztő öntözés követi. A bokor- és karósbab vetéséhez tíz négyzetméteres területre legalább 10—16 dekagramm vetőmagra van szükség. Javasolt bokorbab fajták a Budai piaci, a Korai vaj, a Cherokee, a Kinghorn Wax és a Harvester. A sorok 40 centiméterre legyenek egymástól, hogy a kapáláshoz és a szedéshez elegendő helyünk maradjon. A karósbab fajták közül a sárga hüvelyű Juliska bab és a zöld hüvelyű imperátor legalkalmasabb a másodvetésre. Karósbab termesztésénél 70x70 centiméteres távolságban négy karóból álló gúlák tövébe vessünk karónként 8—10 babszemet. A borsó is eredményesen termeszthető másodvetésben. Főként a Rajnai törpe, az Expressz, a Gloire de Quimper és a Debreceni világoszöld fajták termesztése javasolt. Tíz négyzetméterre 25— 28 dekagramm vetőmag szükséges. A sortávolság 25 centiméter lehet s a borsószemeket egymástól 3—5 centiméterre célszerű elszórni. Ügyelni kell arra is, hogy a magok általában 4—8 centiméter mélységbe kerüljenek. A gyökérzöldségeket július közepéig vethetjük másodvetésben. A sárgarépa fajták közül a Duwicki, az Amszterdami és a Nantesi alkalmas a másodvetésre. Száz négyzetméternyi terület bevetéséhez 40—60 dekagramm vetőmagra van szükség. Petrezselyemből nyári vetésre a korai cukor és a Félhosszú fajta javasolható. Száz négyzetméterre 30—40 dekagramm vetőmagot szórtunk ki 30 centiméteres sortávolságban. A nyári és az ősz eleji időszak egyik zöldségnövénye legkedveltebb az uborka. Másodvetésként azonban csak rövid tenyészidejű fajtákat érdemes vetni. Ilyen a Budai csemege, a Rajnai fürtös, a Budai félhosszú, a Kecskeméti 113, a Budai korai és a Kecskeméti bőtermő. Tíz négyzetméterre 5—6 gramm magot vessünk el egy méternyi sor és 20 centiméteres fészektávolságban. Egy fészekbe 2—3 magot vethetünk. Ebben az időszakban vethetjük a spenótot is. A Matador, a Wiroflag, a Vitai és az Eszkimó fajták termesztése gazdaságos. Mivel a spenót rövid tenyészidejű növény, másodvetésre kiválóan alkalmas. A magokat 2—3 centiméter mélységű barázdákba, 20—30 centiméteres sortávolság betartásával vessük el. A legnagyob testű őszi és téli retek vetési ideje is elérkezett. Tíz négyzetméter terület bevetéséhez 6 gramm vetőmag szükséges, 25—30 centiméter sor- és 10—15 centiméter tőtávolság mellett. Termesztésre az Erfurti fekete retek javasolt. Vethető még csemegekukorica is. A legalkalmasabb fajta a Fehér mazsola. Az optimális sor- és tőtávolság 50x50 centiméter. Egy-egy fészekbe 2—3 mag kerüljön. Az őszi savanyúságkészítés gyakori alapanyaga a céklarépa. A vetési idő július eleje. Javasolt fajták a Detroit és a Bíbor henger. A cékla termesztésénél azonban nem szabad megfeledkezni az egyelésről. Mindezekből kitűnik, hogy milyen bőséges választékban lehet termőterületeinket másodszor is hasznosítani zöldségtermesztéssel. R. F. Útjaink emlékei Petőfi szülőföldjekéntemen az ország Kiskőröst. A csinosodó, s már város rangú nagy település impozáns főterén, modern épületek szomszédságában húzódik meg a tér sarkán a gondosan karbantartott szülőház, mindig vendégvárón. Előtte élére állított papírtekercsre kettető térplasztika — emlőszobor — emelkedik, nem messze pedig a hadvezér szobra, kit fiúként tisztelt, szeretett, kiért — mondhatni — rajongott a költő: Bem tábornoké, vagy meghittebben, Bem apóé. Egy útmester gyűjtéséből A szülőház előtt a tér oldalán a tábla azonban más kiskőrösi látványosságra felhívja a figyelmet. Egy sossjátos, mondhatni, egyedülálló múzeumra. A neve: Közúti Múzeum. Nincs messze a városközponttól. A Solt felé vezető út bal oldalán a kerítés mögül kilátszanak a régi közúti gépek. Főleg úthengerek. Ott a múzeum, amely ez év őszén már ötéves fennállását ünnepelheti, 1975 novemberében nyílt meg. Egy felvidéki származású útmesternek, az azóta elhunyt Lévárdy Imrének a magángyűjteménye képezte az alapját, amelyet az ágazat széles körűvé gyarapított, s azóta is gazdagít, meg-megújít. A múlt őszön is új kiállítást rendeztek be. Nyugalmazott munkagépek Ahogy belépünk a kapun, elsőnek mindjárt egy-két régi jelre vetődik a tekintetünk. Régi mérföldkő áll a kerítés közelében, hirdetve, hogy Pozsony 14, Varasd pedig 35 és egyhatod mérföld. A szomszédságában egy útelágazási tábla, mintha azt mutatná, honnét hová „robog” a mögötte lévő nyugalmazott úthenger ... Nemcsak az nem útépítés múltjának, haegyúttal a MÁVAG gépgyártási történetének az emlékműve. Körültekintve különböző évekből való útmunkagépeket — hengereket, aszfaltfőzőket, hóekéket és marókat stb. — láthatunk, s egy épülő útszakasz szerkezetét, rétegeit is bemutatja a szabadtéri kiállítás. Az első kövesúttól De nemcsak az udvar kínál látnivalókat! A múzeum belső kiállítóhelyiségeiben van a régebbi és a több magyarázatot nyújtó emlékanyag. Térképek és tárlók mutatják be úthálózatunk fejlődésének egy-egy fontos szakaszát. Láthatjuk Széchenyi István közlekedési terveit, az al-dunai Széchenyiutat, az első alföldi kövesút 300 km-es pályájának vonalát és építését 1895 és 1900 között, a két világháború közötti időből pedig a budapest—balatoni, illetve a tó körüli betonút építését. Láthatjuk a XIX. századi főbb földutaink — postaútjaink — s az 1936. évi úthálózatunk rajzát. Megtekinthetjük a közlekedésrendészet 1863 és 1952 között fejlődését tükröző dokumentumokat. S mindemellett a munkák szerszámait, az utak és települések jelzőtábláit, egy makadámút metszetét s munkaeszközeit, a munkások öltözeteit és holmijait is. Egészében látványos, érdekes, a múltat emberközelbe hozó, s az útépítés és fenntartás fejlődését meggyőzően bemutató látványt nyújt ez a kiállítás, érdemes felkeresnünk! N. F. Régi mérföldkő Cthengerek, kátrány főző, marógépek Prósz Veronika iparművész kiállításon mutatta be játékos ötleteit. Tűvel és fonallal — hirdette a kiállítás az Ez a divat közönségszolgálatának budapesti helyiségében — s a bemutatott játékokhoz valóban nem kellett más: egy kis maradék fonal, tű és egy kis ügyesség. Kötött, horgolt babák, állatfigurák, ruhadíszek, poháralátétek, szívek, övék. Olyan hulladékból, maradékból összeügyeskedett tárgyak és játékok, amelyet a mamák gyorsan elkészíthetnek csemetéiknek. S amelyeknek a gyerekek bizonyára jobban örülnek, mint a drága, készen vett játéknak. Hát még ha a készítés titkaiba is beavatjuk a kicsinyeket. Mert Prósz Veronika arra is ad heteket, hogy a magink az óvónők, a pedagógusok könnyű fogásokra, gyorsan megtanulható fortélyokra tanítsák a gyerekeket. E módszerekkel aztán a gyerekek is készíthetnek ajándékot szüleiknek, testvéreiknek, egymásnak. A kiállításon a gyerekek százait ismertette meg ügyes, ötletes szövőjátékával. Óvodások, kisiskolások egymás kezéből kapkodták ki a kis „szövőszéket”. Bújtatták a fonalat, csavartak, fontak, játszottak. A kiállított tárgyakat kézbe vehették, forgathatták, lemásolhatták. Játszhattak és játszottak szívesen, önfeledten. A legilletékesebbek, a gyerekek körében osztatlan sikert aratott a fiatal iparművész. De érdeklődéssel figyelték munkáit a pedagógusok, a szülők is. Hiszen alkotó, örömszerző játékokat tanultak meg itt. Olyan ügyességfejlesztő gyakorlatokat, amelyeknek haszna is van, amelyben a játék és a munka is megtestesül. Hogy önök is kipróbálhassák, elmondjuk, hogy készül a szövőjáték. Kartonpapírból vagy hajlékony farostlemezből könnyedén készíthetünk mini szövőszéket. Az ábra szerint vágjuk ki az alsó, felső szélen szabályosan ismétlődő, fonaltartó nyílásokkal ellátott szövőlapot. Az alapterület mérete néhány centiméterrel növelhető, a túl széles kereten azonban nehezebb dolgozni. A keresztirányú szálak befűzése, a szövés nem válhat fárasztó megterheléssé a kis kezek részére. A megadott méretű szövőlapon már 3—5 éves gyerekek is eredményesen tudnak alkotni. A szövés elindításához szükségünk van még egy vastag, tompa végű, nagylyukú merkelőtűre, vastag Tűvel és fenesllal (lehetőleg lekoptatott végű) kötőtűre, rossz filctollburkolatra. Vastagabb fonalmaradék minden háztartásban akad, kiválogathatjuk a csomómentes, sima sodrású darabokat. 1. A fonalvégződésre csomót kötünk és szorosan az első fonalvágatba illesztjük. A fonalat a szövőkeret munkafelületén végigfektetjük, majd a felső szélen, a két fonalvágat közötti tüske alatt átvezetve, folyamatosan, egyszer fentről lefelé haladva, egyszer lentről felfelé haladva, hosszirányú szálakat helyezünk a szövőkeretre. Az utolsó fonalvágatba ismét elcsomózott fonalvégződést illesztünk. 2. A szálemelővé kinevezett vastag kötőtűt minden második szál alatt átbújtatva, felemeljük a megfelezett sort, majd a merkelőtűvel a fonalat ezen áthúzzuk. A kezdőszélen 1—2 cm hosszú fonalnyúlvány marad, melyet a munkadarab elkészülte után vékony hor f golótű segítségével a következő B sorba tatjuk. A visszabújt daraboknál tanuló 1% a fonalat — különösen, ha 10—15 cm hosszú szálakat is felhasználtunk — visszabújtatás nélkül, 2—3 cm ráhagyással visszavágjuk. 3. A szálemelővel, az első sor alsó szálai , alatt átbújva, a sort felemeljük, majd a fonalat áthúzzuk. 1***Az új sor kéz- Ezt is a kiállításon láttuk. Késénél, a szálemelővel, már befűzött sort kissé fela toljuk, helyreigazítjuk. 4. A folyamatos haladásnál, a sorvégeken a szélhaja tás kissé lazán marad, így készítendő munkadarab egyenletes oldalszélekkel formázódik. A már néhány centis kész szőttest vastag filctolall feltámasztjuk, így könnyebb a folyamatos munka. Szövőlapon készült a 24,5x9 cm nagyságú lapocska. Igazi sikerélmény az ebből hajtogatott és esetleg az anyuka segítségével összevarrt nyakba akasztható kulcstartó tarsoly. Az oldalrészt 9 cm magasan visszahajtjuk, s a dupla szélvonal szálközelbe öltve összevarrjuk, majd a tarsolyt kifordítjuk a jobb oldalára. A varrásvégződésekhez 4 szál összefogásával készített sodrott zsinórt varrunk. K. M. A .szövőjáték modellje i-SM'-i Kalocsa népművészette Nemcsak hagyományápolás, egyúttal szép divat is a népművészet — lakásunkban, öltözködésünkben egyaránt. Sajátos színt képvisel e vonatkozásban az egyik legkedveltebb: Kalocsa népművészete. Népét hosszú századokon át próbára tette a történelem és sok természeti csapás. Szenvedett a török hódoltság idején és a kis vert falú, nádfedeles házakban sok kárt tett a gyakori árvíz is. A város neve szláv eredetű és ingoványos vidéket jelent. Az egész környéket ugyanis a Duna ágai, elhagyott medrei holtés mocsarak hálózták be. vadvizek lecsapolása, a folyó szabályozása csak a XIX. század közepén indult meg. Mindez meghatározta a település formáját: a házakat az árvíz ellen védekezésül mesterséges dombocskákra építették, nádfedővel borították, mely gyakran fél méterrel is túlterjedt a falon, hogy az eső ellen védjen. Kalocsa lakói régen és most is szerették, szeretik a szépet. Messze földön híres népművészetük központja maga a város. Innen terjedt el a közeli kis falvakba — Öregcsertőre, Szakmárra, Homokmégyre, Drágszélre, — és a hozzájuk tartozó tanyákra, szállásokra a sokféle kézügyességet, jó ízlést, szín- és formaérzéket egyaránt igénylő sokféle mesterség. A Kalocsa-vidéki népművészet legrégibb és ma már kivesző hagyatékai a díszesen faragott házoromzatok és kiskapuk. Maguk faragták a használati eszközöket, szerszámokat, bútorokat is. A legrégibb, több mint száz éves festett ládák díszítése egyszerűbb, ám a későbbi bútordarabokra — így a sarokpadokon, padkákon, székeken, tálasokon, tulipános ládákon — már változatos a díszítmény, gazdagabbak motívumok. A férfiak kifaragták, az asszonyok, lányok kifestették. Valószínűleg a bútorfestésből fejlődött ki később a pingálás, a falfestés művészete. Ezzel eleinte csaknem kizárólag az asszonyok foglalkoztak. A porfestéket tejjel keverték. lila -e hagyomány ápolói e szép mesterségek továbbvivői a népművészeti és háziipari szövetkezetben tevékenykedő s bedolgozó ügyes kezű lányok—asszonyok. Termékeik szépen illeszkednek mai világunkba, otthonunkat színesítik, gazdagítják. Például a sarokpadok, a padkák, székek hangulatos elemei napjaink étkezősarkának, étkezőfülkéjének, akár konyhájának is. A tulipános láda ágyneműtartónak, úgynevezett mindenesládának, vagy éppen szennyestartónak egyaránt alkalmas, de színes gyermekbútorokból kialakított kisszobába játéktartó szekrénykének is jó. A kalocsai ruhák, meg az reneszánszukat élő ugyancsak legszebb — igaz, legdrágább — alkalmi toalettek közé tartoznak.